M’Cheyne Bible Reading Plan
A legyőzött kánaáni királyok felsorolása
12 Izráel népe ezt a két királyt győzte le a Jordántól keletre: Szihónt, az emóriak királyát és Ógot, Básán királyát. Országaikat elfoglalták, és birtokba vették a Jordántól keletre fekvő egész síkságot az Arnón-pataktól egészen a Hermón-hegységig.
Szihón, az emóriak királya Hesbón városában uralkodott, és országa az Arnón völgye melletti Aróér városától a Jabbók-patakig terjedt, amely egyúttal az ammoniak országának a határa is volt. Hozzá tartozott még a Jordántól keletre fekvő terület a Kinneret-tó és a Holt-tenger között, valamint a Holt-tengertől keletre fekvő vidék Bét-Jesimótig és a Piszgá-hegy lábáig. Szihón egykori országa Gileád területének déli részén terült el.
Óg király, aki a refáiak nemzetségéhez tartozott,[a] Básán fölött uralkodott, székhelyét pedig Astárótban és Edreiben tartotta. Országa magában foglalta északon a Hermón-hegységet, keleten Szalkát, egészen a gesúriak és a maakáiak területének határáig, délen pedig Szihón országával volt határos. Óg egykori országa Gileád területének északi felét foglalta el.
6 Mózes, az Örökkévaló szolgája vezetésével Izráel népe legyőzte ezt a két királyt. Mózes pedig ezeket a területeket Rúben és Gád törzsének, valamint Manassé törzse felének adta örökségül.
7 Józsué és serege sok királyt legyőzött, akik a Jordán nyugati oldalán uralkodtak, a Libanon-völgyben fekvő Baál-Gádtól a Kopasz-hegyig, amely délen, Edom szélén emelkedik. Ezeket a területeket Józsué mind elfoglalta, és szétosztotta Izráel törzsei között. Így adott nekik örökséget, minden törzsnek a maga részét. 8 Ez a meghódított terület magában foglalta a dombvidéket és annak nyugati lejtőit, a Jordán völgyét, a keleti dombokat, a pusztát és a délvidéket, ahol addig a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak népei laktak. Ezek tehát azok a városok, amelyeknek a királyait Józsué és serege legyőzte:
9 Jerikó,
Aj (Bétel mellett),
10 Jeruzsálem,
Hebron,
11 Jarmút,
Lákis,
12 Eglón,
Gézer,
13 Debír,
Geder,
14 Horma,
Arád,
15 Libna,
Adullám,
16 Makkéda,
Bétel,
17 Tappúah,
Héfer,
18 Afék,
Sáron,
19 Mádón,
Hácór,
20 Simrón-Meróón,
Aksáf,
21 Taanak,
Meggidó,
22 Kedes,
Jokneám (a Kármel-hegy közelében),
23 Dór (a Dór-hegyen),
Góim (Gilgál mellett) és
24 Tirca.
Összesen tehát 31 királyt győzött le Józsué.
Az el nem foglalt területek
13 Amikor Józsué már idős lett, az Örökkévaló ezt mondta neki: „Józsué, te már megöregedtél, de még mindig sok terület maradt, amely arra vár, hogy Izráel népe birtokba vegye. 2-4 Még nem foglalták el Gesúr földjét, vagyis az Egyiptomtól keletre lévő Sihórtól[b] észak felé, az Ekron határáig terjedő területet. Ezt még mindig a kánaániak birtokolják.
Még nem foglalták el a filiszteusok egész területét, vagyis az öt filiszteus fejedelem városait: Gázát, Asdódot, Askelónt, Gátot és Ekront. Még nem foglalták el az avviak területét, amely Kánaán földjétől délre fekszik. Még nem foglalták el északon Meárá vidékét egészen Afékig, az emóriak határáig, amelyet a szidóniak birtokolnak. 5 Még nem foglalták el a gebaliak földjét, és Libanon egész vidékét: a Hermón-hegység lábánál fekvő Baál-Gádtól keletre egészen a hamáti útig terjedő területet. 6 Még nem foglalták el a dombvidéken lakó szidóniak területét a Libánón és Miszrefót-Majim között.
Ezekről a területekről én magam fogom kiűzni az ott lakó nemzeteket Izráel népe elől.
Gondod legyen rá, hogy amikor felosztod Izráel törzsei között a földet, vedd számításba ezeket a még el nem foglalt területeket is. 7 Láss hozzá, és oszd ki az egész földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között!”
A Jordántól keletre fekvő terület felosztása
8 Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse egyik részének már Mózes, az Örökkévaló szolgája kiosztotta birtokukat örökségül a Jordántól keletre. 9 Ez a terület az Arnón-völgy melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta a várost, amely a völgy mentében félúton feküdt, és az egész fennsíkot Médebától Dibónig. 10 Ide tartoztak azok a városok, amelyekben korábban a hesbóni Szihón, az emóriak királya uralkodott, egészen az ammoniak országának határáig. 11 Ide tartozott Gileád, meg a gesúriak és maakátiak földje, az egész Hermón-hegység, és Básán egész területe egészen Szalkáig. 12 Magában foglalta az egykori Óg király birodalmát is, amely Básánban volt. Maga Óg király — a refáiak nemzetségének egyik utolsó leszármazottja — Astárótban és Edreiben tartotta királyi udvarát. Ógot és seregét Izráel serege még Mózes vezetésével verte le, és országát elfoglalta.
13 Izráel serege a gesúriakat és a maakátiakat azonban nem űzte ki földjükről, ezért ők a mai napig is ott laknak Izráel népe között.
14 Lévi törzse volt az egyetlen törzs, amelynek Mózes nem adott birtokul saját területet. Helyette az Örökkévaló megígérte nekik, hogy az Örökkévalónak, Izráel Istenének bemutatott áldozati állatok húsát kapják örökségül.
15 Rúben törzsének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. 16 Az ő területük az
Arnón-patak melletti Aróér városánál kezdődött, magában foglalta az egész fennsíkot Médeba vidékén. 17 Ide tartozott Hesbón és a fennsíkon lévő városok: Díbón, Bámót-Baál, Bét-Baál-Meón, 18 Jahcá, Kedémót, Méfaat, 19 Kirjátaim, Szibmá, Ceret-Hassahar (amely a völgyből kiemelkedő dombon épült), 20 Bét-Peór és Bét-Hajesimót, meg a Piszgá-hegy lejtői.
21 Tehát Rúben törzsének területe magában foglalta a fennsíkon lévő összes várost és Szihón király egykori országát is. (Szihón az emóriak egyik királya volt, aki Hesbónban uralkodott. Mózes vezetésével Izráel serege legyőzte Szihónt és seregét, meg a vele szövetséges midjáni vezéreket: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, akik szintén azon a vidéken laktak. 22 Ugyanakkor ölték meg harc közben az izráeli harcosok a jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is.) 23 Rúben törzsi területének határa a Jordán folyó lett. Ezt a területet kapták örökségül nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.
24 Gád törzsének is adott Mózes örökséget nemzetségeik szerint. 25 Az ő területükhöz tartozott Jazér és Gileád összes városa, azután az ammoniak területének fele, Aróér városáig, amely Rabba közelében van. 26-27 Ide tartozott az a föld, amely korábban Szihónnak, az emóriak királyának országa volt: délen Hesbóntól egészen Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig északon. Ezen kívül ide tartozott még a Jordán keleti partvidéke egészen a Kinneret-tóig, és a Jordán melletti városok: Bét-Hárám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfón. 28 Ezt a területet kapta birtokul Gád törzse, nemzetségeik szerint, az itt talált városokkal és falvakkal együtt.
29 Manassé törzse egyik felének is adott Mózes örökséget, nemzetségeik szerint. 30 Az ő területükhöz tartozott Mahanaimtól északra Básán egész földje, amely régebben Óg király birodalma volt, és Jáír falvai is a birtokukba kerültek. Összesen 60 városuk volt. 31 Hozzájuk tartozott Gileád egyik fele, azután Astárót és Edrei. Ez a két utóbbi város korábban Óg királyé volt. Ezeket a területeket kapta örökségül a nemzetségek szerint Manassé törzsének egyik része: Mákír leszármazottjainak egyik csoportja. Mákír Manassé fia volt.
32 Ezeket a területeket osztotta ki Mózes abban az időben, amikor Izráel még a Jordán keleti partján táborozott, Moáb síkságán, Jerikóval átellenben. 33 Lévi törzsének Mózes nem adott földbirtokot, mert az Örökkévaló, Izráel Istene megígérte nekik, hogy földbirtok helyett ő maga lesz a lakóhelyük és az életük forrása.
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[a]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
Jeruzsálem, térj eszedre!
6 Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a sófárt Tékóában,
adjatok vészjelzést Bét-Keremben!
Mert nagy veszedelem közeleg észak felől,[a]
nagy pusztítás.
2 „Jeruzsálem[b], bár gyönyörű, virágos legelő vagy,
mégis elpusztítalak!
3 Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal,
sátrat vernek, körülvesznek,
gyönyörű legelődet felosztják,
és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”
4 „Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára!
Rajta, támadjuk meg a várost délben!
Már későre jár az idő,
megnyúltak az árnyékok.
5 Rajta, támadjuk meg éjjel!
Romboljuk le falait és palotáit!”[c]
6 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Vágjátok ki a fákat,
építsetek töltést[d] Jeruzsálem falainál!
Büntetésre ítélt város ez,
mert tele van elnyomással!
7 Ahogy a kút hidegen tartja vizét,
úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is.
Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket,
betegséget és sebeket látok mindenütt!
8 Jeruzsálem, térj eszedre,
különben lelkem elfordul tőled,
és lakatlan romhalmazzá teszlek!”
9 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát,
ahogy a szőlőt leszüretelik!
Szedd le az utolsó szemig,
ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”[e]
10 De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek?
Ugyan ki hallgat rám?
Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre,
olyan mintha süket lenne.[f]
Megutálták az Örökkévaló szavát,
hallani sem akarják.
11 Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja,
elfáradtam, hogy feltartóztassam!
„Ne is tartsd vissza tovább,
hanem öntsd ki rájuk haragom
— mondta az Örökkévaló —,
még az utcán játszadozó gyerekekre is,
meg a fiatalok társaságára,
mindenkire!
Bizony, fogságba kerül férj és feleség,
idős és fiatal egyaránt!
12 Házaikban más lakik,
szántóföldjük és feleségük is másé lesz,
mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom
— mondja az Örökkévaló. —
13 Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,
14 hamis biztonságba ringatják népemet,
súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják:
»Békesség, békesség!« — mondogatják nekik,
pedig nincs békesség.
15 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Menjetek ki az utak találkozásához,
kérdezősködjetek a régi ösvények után!
Keressétek, melyik a jó út,
és azon járjatok,
hogy nyugalmat találjatok lelketeknek.
De azt feleltétek: »Nem megyünk!«
17 Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek:
Figyeljetek a sófár hangjára!
De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«
18 Ezért hát hallják meg a nemzetek,
tudják meg a népek mindannyian,[g]
mit fogok tenni ezzel a néppel!
19 Tudja meg az egész föld,
hogy csapásokkal sújtom e népet,
saját tetteik súlyos következményeivel,
mert nem hallgattak a szavamra,
és tanításomat elutasították!”
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”
21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
— mindannyian elvesznek!”
22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
— ellened, Jeruzsálem!”[h]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
fetrengj a földön, a hamuban,[i]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
mert ránk tör a pusztító hamar!
27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
és mérlegeld életmódjukat!”[j]
28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
rágalmakat terjesztenek,
romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
hiába olvasztja a tűz az ércet,
salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
— így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!
Példázat a szőlőmunkásokról
20 „Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.
3 Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak. 4 Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!« 5 Azok el is mentek.
Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni. 6 Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«
7 »Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték.
»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.
8 Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9 Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott. 10 Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának: 12 »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13 Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám? 14 Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: 18 „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, 19 és átadják az idegeneknek,[a] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”
Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?(B)
20 Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival[b] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21 „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.
Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”
22 Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”[c]
„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23 Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”
24 Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. 25 De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. 26 Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! 27 Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! 28 Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”
Jézus meggyógyítja a jerikói vakokat(C)
29 Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust. 30 Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
31 Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
32 Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33 Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”
34 Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center