M’Cheyne Bible Reading Plan
Jerikó elfoglalása
6 Ezután Józsué hívatta a papokat, és elmondta, mit kell tenniük: „Vegyétek fel a Szövetségládát, heten közületek pedig fogjanak egy-egy sófárt, és haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt a menetben.”
7 A hadseregnek is elrendelte: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! A harcosok pedig fegyverrel a kezükben haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt!”
8-9 Minden úgy történt, ahogy Józsué parancsolta. Elsőnek indult a fegyveres harcosok csapata, akiket kiválasztottak, hogy ők kezdjék a harcot. Utánuk következett az a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok, s őket követte a harcosok másik csapata. 10 Józsué megparancsolta az egész seregnek: „Ne kiáltsatok, egy szót se szóljatok, csendben vonuljatok, egészen addig a napig, amikor jelt adok a csatakiáltásra! Akkor azután kiáltsatok teli torokból!”
11 Tehát elindultak az Örökkévaló Szövetségládájával, és egyszer megkerülték a várost, majd visszatértek a táborba. 12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, és a papok ismét fölvették az Örökkévaló Szövetségládáját. 13 Elől haladt a fegyveres harcosok egyik csapata, utánuk a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok következtek, s őket követte a fegyveres harcosok másik csapata. 14 Így kerülték meg Jerikót a második napon is, majd visszatértek a táborba. Ugyanígy járták körül a várost naponta egyszer hat napon át.
15 A hetedik napon is korán reggel fölkeltek, ismét megkerülték Jerikót a szokott módon, de ez alkalommal hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. 16-20 Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá!
Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!”
Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba. 21 Mindent elpusztítottak, és mindenkit megöltek a városban: férfiakat és asszonyokat, öreget és fiatalt. Még a háziállatokat is leöldösték: az összes juhot, marhát és szamarat.
22 Józsué parancsot adott annak a két férfinak, akik korábban kikémlelték Jerikót: „Menjetek a prostituált Ráháb házába, és ígéretetek szerint épségben hozzátok ki őt, a családját és mindenkit, aki hozzá tartozik.” 23 A két fiatal harcos be is ment abba a házba, és kihozta Ráhábot, annak apját, anyját, testvéreit és rokonait — mindenkit, aki a házban volt, és elhelyezték őket a táboron kívül.
24 Az izráeli sereg teljesen fölégette Jerikót és mindazt, ami benne volt. Csak az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyakat mentették ki, amelyeket az Örökkévaló kincstárába vittek. 25 Józsué egyedül Ráhábot és a családját mentette meg a haláltól, mivel Ráháb elrejtette a felderítőket, akiket Józsué Jerikóba küldött. Ráháb családjának leszármazottjai mind a mai napig Izráelben élnek.
26 Ezután Józsué megátkozta Jerikó romjait: „Az Örökkévaló átka legyen azon, aki hozzáfog, hogy Jerikót újjáépítse! Ha a város alapjait lefekteti, elsőszülött gyermekének az életébe kerüljön. Ha kapuit fölállítja, akkor a legkisebb fiának életével fizessen érte!”[a]
27 Tehát az Örökkévaló Józsuéval volt, és híre elterjedt az egész országban.
135 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,
2 akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának
udvaraiban álltok!
3 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó!
Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!
4 Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló,
hogy Izráel népe legyen drága kincse!
5 Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas:
minden más istennél nagyobb!
6 Igen, az Örökkévaló mindent megtehet!
Amit akar, megteszi Mennyen és Földön,
tengereken, vagy a mélységben!
7 Felhőket emel fel a föld széléről,
villámokat szór szét, esőt hullat,
szelet hív elő rejtekhelyéről.
8 Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit,
embereket, állatokat egyaránt.
9 Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba,
a Fáraó és összes szolgái ellen.
10 Megvert erős népeket,
megölt hatalmas királyokat:
11 Szihónt, Emór királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán összes királyait,
12 országaikat pedig Izráelnek,
népének adta örökségül.
13 Örökkévaló, neved örökre megmarad!
Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!
14 Az Örökkévaló megítéli népét,
és jóindulatával fordul szolgáihoz.
15 A nemzetek bálványai csak szobrok,
emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.
16 Szájuk van, de nem beszélnek,
szemük van, de nem látnak,
17 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem lélegzenek.
18 Ilyenek lesznek, akik készítik őket,
akik a bálványokban bíznak!
19 Izráel népe, áldd az Örökkévalót!
Áron családja, áldd az Örökkévalót!
20 Lévi családja, áldd az Örökkévalót!
Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!
21 Áldott az Örökkévaló a Sionon,
aki Jeruzsálemben lakik!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
136 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart kegyelme!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
3 Adjatok hálát az urak Urának,
mert örökké tart kegyelme!
4 Csodákat tesz egyedül,
mert örökké tart kegyelme.
5 Bölcsességével teremtette az eget,
mert örökké tart kegyelme.
6 Kiterjesztette a szárazföldet a vizek fölé,
mert örökké tart kegyelme.
7 Fénylő égitesteket alkotott,
mert örökké tart kegyelme,
8 a Napot, hogy uralkodjon nappal,
mert örökké tart kegyelme,
9 a Holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel,
mert örökké tart kegyelme.
10 Egyiptom elsőszülöttjeit megölte,
mert örökké tart kegyelme.
11 Kihozta Izráelt Egyiptomból,
mert örökké tart kegyelme,
12 erős kézzel és kinyújtott karral,
mert örökké tart kegyelme.
13 Szétválasztotta a Vörös-tengert,
mert örökké tart kegyelme,
14 Izráelt pedig átvezette rajta,
mert örökké tart kegyelme.
15 A Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe dobta,
mert örökké tart kegyelme.
16 Népét átvezette a sivatagon,
mert örökké tart kegyelme.
17 Nagy királyokat vert le,
mert örökké tart kegyelme,
18 Erős királyokat megölt,
mert örökké tart kegyelme,
19 Szihónt, Emór királyát,
mert örökké tart kegyelme,
20 és Ógot, Básán királyát,
mert örökké tart kegyelme.
21 Országaikat pedig örökségül adta Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme,
22 földjüket ajándékul adta szolgájának, Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme.
23 Gondolt ránk, mikor megaláztak minket,
mert örökké tart kegyelme,
24 és megszabadított ellenségeinktől,
mert örökké tart kegyelme.
25 Ő ad enni minden teremtménynek,
mert örökké tart kegyelme.
26 Adjatok hálát a Menny Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
Miféle házat akartok nekem építeni?
66 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Trónusom a menny,
a földön pedig lábam nyugtatom.
Miféle házat akartok hát számomra építeni?
Milyen nyugvóhelyet készítenétek nekem?
2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,
minden az enyém![a]
— mondja az Örökkévaló. —
Hanem ez az, akit megbecsülök:
ha valaki szelíd, megtört szívű, alázatos,
szavaimat féli, és szívből tiszteli.”
A bálványimádók megbüntetése
3 „Ők bikát áldoznak,
de embert is ölnek,
bárányt áldoznak,
de nyakát szegik a kutyának is,
ételáldozatot hoznak,
de disznó[b] vérét is áldozzák,
tömjént füstölögtetnek,
de a bálványokat is imádják,[c]
mert a saját útjaikon járnak,
és undorító bálványaikban gyönyörködnek.
4 Hát én is megszégyenítem őket,
és rájuk hozom, amitől félnek,
mert mikor hívtam őket, nem feleltek,
mikor szóltam hozzájuk, rám sem figyeltek,
azt tették, amit gonosznak tartok,
s azt választották, amit nem szeretek.”
Mielőtt vajúdott volna Sion, máris szült
5 Halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló,
akik félitek és tisztelitek szavait:
„Testvéreitek, akik gyűlölnek,
és miattam kirekesztenek titeket,
így gúnyolódtak rajtatok:
»Mutassa meg dicsőségét az Örökkévaló,
hadd lássuk, hogy örültök neki!«
De nem ti, hanem ők szégyenülnek meg!”
6 Halljátok ezt a hangot?!
Morajlás a városból,
valami zúgás a Templom felől!
Az Örökkévaló hangja ez! Ő az,
aki megfizet ellenségeinek!
7 „Mielőtt vajúdott volna Sion,
máris szült!
Még el sem kezdődtek szülési fájdalmai,
máris fiút hozott a világra!
8 Ki hallott valaha ilyet?
Ki látott ehhez hasonlót?
Megszülethet egy ország egyetlen napon?
Világra jöhet egy nemzet egy pillanat alatt?
De lám, Sion azonnal megszülte fiát,
alighogy vajúdni kezdett!
9 Én indítom meg a szülést,
hogyne vinném hát véghez?
Bizony, véghezviszem,
és nem zárom be Sion méhét!”
— mondja Istenetek.
10 „Örülj, Jeruzsálem,
és vigadjatok vele együtt mind,
akik szeretitek őt,
akik gyászoltátok azelőtt!
11 Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket,
úgy, mint az anya szoptatja gyermekét.
Bizony, bőségesen táplál titeket,
és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet,
a nemzetek gazdagsága borítja el,
mint áradó folyó.
Táplálni fognak titeket a nemzetek,
sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak,
térdükön lovagoltatnak,
mint anya gyermekét!
13 Bizony, megvigasztallak titeket,
mint anya gyermekét,
megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
14 Ennek láttán örvend majd szívetek,
még csontjaitok is megerősödnek,
mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát
szolgái javára,
és haragját ellenségeivel szemben.”
15 Bizony eljön az Örökkévaló tűzben,
harci szekerei száguldanak, mint a szélvész,
izzó haraggal megfizet ellenségeinek,
s lángokkal sújt le rájuk büntetése.
16 Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló,
és kardjával.
Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!
17 „Elpusztulnak azok is mind, akik megtisztítják magukat, hogy bemehessenek a szent ligetekbe,[d] és bálványaikat imádják. Követik azt, aki a középen van, és disznó, egér, meg hasonló tisztátalan állatok húsát eszik. 18 Jól ismerem tetteiket és gondolataikat!”
A nemzetek meglátják az Örökkévaló dicsőségét
„Eljön az idő, amikor összegyűjtök minden nemzetet és a különböző nyelvű népeket, hogy valamennyien lássák dicsőségemet. 19 Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek[e] között.
20 Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába. 21 Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.
22 „Új eget és új földet teremtek,
amelyek örökre megmaradnak.
Így örökké megmarad nevetek,
és megmaradnak utódaitok is.
23 Abban az időben a föld minden lakója eljön,
hogy imádjon engem.
Bizony, elém jönnek az ünnepeken:
minden Újhold ünnepén,
és minden szombaton!”
— mondja az Örökkévaló.
24 „Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.”
Heródes Jézusról(A)
14 Abban az időben Heródes, Galilea fejedelme is hallott Jézusról. 2 Ezt mondta a szolgáinak: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János. Nyilván feltámadt a halálból, és azért van ilyen csodatevő ereje.”
Bemerítő János halála
3 Ez a Heródes volt az, aki korábban Bemerítő Jánost letartóztatta, megbilincseltette, és börtönbe záratta. Mindez Heródiás miatt történt, aki Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége. 4 Ugyanis korábban János többször is mondta Heródesnek: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned Heródiással!” 5 Ezért Heródes meg akarta öletni Jánost, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották.
6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek, 7 hogy megesküdött, akármit kér tőle a leány, megadja neki. 8 Anyja tanácsára a leány ezt kérte: „Add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!” 9 A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt nem akarta a leányt visszautasítani, hanem megparancsolta, hogy teljesítsék a kérését. 10 Elküldte szolgáit, és azok lefejezték Jánost a börtönben. 11 Majd elhozták a leánynak János fejét egy tálon, ő meg átadta az anyjának. 12 Később eljöttek János tanítványai a holttestért, és eltemették, majd elmentek Jézushoz, és mindezt elmondták neki.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(B)
13 Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból. 14 Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket.
15 Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!”
16 Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”
17 „Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték.
18 „Hozzátok ide!” — mondta Jézus. 19 Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották. 20 Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal. 21 Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.
Jézus és Péter a vízen jár(C)
22 Közvetlenül ezután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket. 23 Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül. 24 Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.
25 Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. 26 Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.
27 Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”
28 Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!”
29 „Gyere!” — felelte Jézus.
Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, 30 de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”
31 Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32 Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. 33 A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
Jézus betegeket gyógyít Genezáretben(D)
34 Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek. 35 Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá, 36 és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik csak megérintették, mind meg is gyógyultak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center