M’Cheyne Bible Reading Plan
A Tízparancsolat(A)
5 Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek. 2 Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél. 3 De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk! 4 Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok. 5 Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond.
Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:
6 „Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.
7 Rajtam kívül ne imádj más isteneket!
8 Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára! 9 A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz[a] engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig. 10 De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.
11 Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!
12 Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta! 13 Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, 14 de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad! 15 Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.
16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!
17 Ne gyilkolj!
18 Ne kövess el házasságtörést!
19 Ne lopj!
20 Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!
21 Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”
Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait(B)
22 Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.
23 Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében 24 ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. 25 De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? 26 Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! 27 Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.
28 Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. 29 Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.
30 Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. 31 Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”
32 Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 33 Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.
Kórah fiainak zsoltáréneke. A zenészek vezetőjének. A „Betegség” kezdetű ének dallamára. Az ezráhi Hémán tanítása.
88 Örökkévaló, Szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel-nappal!
2 Kérlek, hallgasd meg imádságomat,
figyelj kérésemre,
3 mert lelkemet elborítják a bajok,
életem a halál kapujához érkezett!
4 Úgy bánnak velem az emberek,
mintha már halott lennék,
olyan lettem, mint az erőtlen harcos.
5 A halottak közé dobtak,
mint tömegsírba a megölteket,
akire már nem gondolsz, Istenem,
akiket már nem ér el segítséged.
6 Bizony, a sír fenekére fektettél engem,
a mélységes sötétbe.
7 Istenem, haragos kezed rám nehezedett,
csapásaid elborítottak.
Mint haragos hullámok
összecsaptak fejem fölött! Szela
8 Istenem, csapásaid miatt barátaim elhúzódnak tőlem,
utálatossá tettél előttük,
házamból ki sem tudok menni,
szinte rab vagyok.
9 Szemeim is elfáradtak a sok sírástól!
Örökkévaló, minden nap kitárt karokkal imádkozom,
segítségért kiáltok hozzád!
10 Vajon teszel-e csodát a halottakkal?
Felkelnek-e, hogy dicsérjenek téged? Szela
11 Igaz szereteted csodáit hirdetik-e a sírban?
Hűségedről ki beszél a pusztulás országában?[a]
12 Ki fogja csodáidat megismerni a sötétség földjén,
és igazságos tetteidet a feledés országában?
13 De én, Örökkévaló, hozzád kiáltok segítségért,
minden reggel hozzád száll imádságom.
14 Örökkévaló, miért hagytál el engem?
Miért fordulsz el tőlem?
15 Fiatalságom óta gyenge és beteg vagyok,
haragod terhét viselem,
s nincs, aki segítsen rajtam.
16 Haragod lángjai összecsaptak fejem fölött,
csapásaid elpusztítanak,
17 körülvesznek minden nap, mint az áradat,
egészen elborítanak, bekerítenek — elsüllyedek!
18 Még barátaimat is elszakítottad tőlem,
csak a sír és a sötétség vesz körül!
Prófécia a pusztító pusztulásáról
33 Jaj neked, te pusztító,
akit még nem ért el a pusztulás!
Jaj neked, te rabló,
akit még nem raboltak ki!
Mikor befejezed a pusztítást,
téged fognak elpusztítani,
mikor abbahagyod a rablást,
téged rabolnak ki!
2 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk,
hiszen csak benned reménykedünk!
Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap,
légy szabadítónk a veszedelem idején!
3 Mennydörgő szavadtól
rémülten szétfutnak a népek,
mikor megmutatod hatalmadat,
elszélednek a nemzetek.
4 A zsákmányt úgy szétkapkodják,
ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti.
Úgy vetik magukat a zsákmányra,
ahogy a sáskák megszállják a mezőket.
5 Bizony, felséges az Örökkévaló,
mert magasságban lakik!
Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
6 Békesség és hűség vesz körül téged, Sion,
bölcsesség, üdvösség
és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod.
Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.
7 Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.
8 Az utcákon senki sem jár,
az utak is elhagyottak.
Az ellenség megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe veszi a lakosokat.
9 Még a föld is gyászol és pusztul,
még a Libanon is kiszárad és elhervad,
Sáron síksága, mint a sivatag,
Básán és Kármel erdői csupaszok!
10 „Most már fölkelek,
nem várok tovább
— mondja az Örökkévaló —,
megmutatom nagyságomat,
s mind meglátjátok hatalmam!
11 Szalmát fogantok,
polyvát szültök,
mind semmi az!
Ezért leheletem, mint a tűz
elégeti a polyvát,
s megemészt benneteket!
12 Elégeti a népeket is,
csontjaikból csak mész marad,
elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13 Halljátok meg, ti távol lakók,
mit tettem!
Ismerjétek meg, ti közel valók,
hatalmamat!”
14 Megrettennek a bűnösök Sionban,
rémület fogja el az istenteleneket:
„Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt?
Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”[a]
15 Aki igazságosan él és cselekszik,
aki beszédében egyenes,
nem nyerészkedik erőszakkal,
vagy csalással,
nem fogad el megvesztegetést,
hallani sem akar véres terveket,
látni sem akar semmi gonoszságot!
16 Az ilyen biztonságban él,
védett, magas helyen lakik,
hegycsúcson épült vár az otthona,
kenyerét megkapja,
s nem szomjazik soha.
17 Meglátod a Királyt teljes dicsőségében,
saját szemeddel szemlélheted!
Meglátod tágas országát,
s messze terjedő szép határait.
18 Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére,
s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők?
Hová lettek, akik mindent számba vettek,
s még a tornyokat is összeírták?
19 Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe,
akiknek még beszéde sem érthető?
Milyen dadogó nyelven beszéltek!
Bizony, mind eltűntek,
nincsenek sehol!”
Sionra nézz, ünnepeink városára!
20 Sionra nézz, ünnepeink városára!
Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát!
Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé,
sátorszegeit nem húzzák ki soha,
kötelei örökké tartanak.
21 Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges
maga lesz velünk,
a bővizű folyók és széles folyamok Királya!
De ezeken a vizeken nem jár többé
idegen hadi gálya,
sem kereskedők büszke hajója!
22 Mert az Örökkévaló a mi bíránk,
ő ad nekünk törvényt,
ő a Királyunk és Megmentőnk!
23 Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak,
nem tartják az árbocot,
nem feszítik a vitorlát.
Zsákmányunk oly temérdek,
még a sántáknak is bőven jut belőle,
alig győzzük majd szétosztani.
24 Sion lakói közül egy se mondja többé:
„Beteg vagyok.”
Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.
Jézus üzen a szárdiszi gyülekezetnek
3 „A szárdiszi gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az, akinél Isten hét Szelleme és a hét csillag van: »Jól ismerem mindazt, amit teszel, és tudom, hogy élőnek hívnak, pedig valójában halott vagy. 2 Ébredj fel! Erősítsd meg azt, amiben még van élet, mielőtt meghalna, mert amit eddig tettél, azt Istenem hiányosnak találta. 3 Emlékezz vissza arra, amit hallottál és elfogadtál — vedd a szívedre, és engedelmeskedj annak! Változtasd meg a szívedet és az életedet!
De ha nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában.
4 Vannak azonban néhányan közöttetek Szárdiszban, akik tisztán megőrizték a ruhájukat. Ők velem együtt járnak majd, mert méltók rá. 5 Aki győz, az fehér ruhát viselhet, és nem húzom ki a nevét az Élet Könyvéből, hanem kihirdetem Atyám és angyalai előtt, hogy ez a győztes hozzám tartozik!
6 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Jézus üzen a filadelfiai gyülekezetnek
7 „A filadelfiai gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van. Ha ő kinyit egy ajtót, azt senki sem zárhatja be, de ha bezárja, akkor senki sem képes kinyitni.[a] 8 »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Nézd, kitártam előtted egy ajtót, amelyet senki sem zárhat be. Tudom, hogy bár gyenge vagy, mégis követted tanításomat, és nem tagadtál meg engem. 9 Lásd, idehozom eléd azokat, akik a Sátán zsinagógájához tartoznak! Ezek azt mondják, hogy ők zsidók, de valójában nem azok, csak hazudnak. Eléd hozom őket, hogy meghajoljanak a lábad előtt, megértsék és elismerjék, hogy én mindig szerettelek téged. 10 Mivel engedelmeskedtél a szavamnak, hogy türelmesen tarts ki, én is megmentelek a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy próbára tegye a Föld lakóit.
11 Hamarosan eljövök! Ragaszkodj ahhoz, ami a tiéd, és abban tarts ki, akkor senki nem veheti el a koronádat! 12 Aki győz, azt mindörökké oszloppá teszem Istenem templomában. Ráírom Istenem nevét, azután ráírom Istenem városa, az Új Jeruzsálem[b] nevét — amely a Mennyből száll le Istenemtől —, és ráírom az én új nevemet is.
13 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Jézus üzen a laodiceai gyülekezetnek
14 „A laodiceai gyülekezet angyalának ezt írd:
Ezt üzeni az Ámen[c], a hű és igaz Tanú, aki a Kezdet Isten teremtésében: 15 »Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! 16 De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! 17 Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? 18 Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss!
19 Akit én szeretek, azt helyreigazítom, megfegyelmezem, sőt, megfenyítem. Ezért teljes erővel igyekezz, változtasd meg szívedet és az életedet! 20 Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.
21 Aki győz, annak megengedem, hogy velem együtt üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és az Atya maga mellé ültetett a trónjára.
22 Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szent Szellem mond a gyülekezeteknek!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center