M’Cheyne Bible Reading Plan
Az Ígéret Földjének határai
34 Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: 2 „Parancsold meg Izráel népének, és mondd meg nekik: »Hamarosan bementek Kánaán földjére, amelyet nektek adtam birtokul, a következő határok szerint: 3 Déli határotok a Holt-tenger déli csúcsától, vagyis a Cin-pusztától indul, és Edom országa mellett halad. 4 A határ dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, majd Cin felé halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, azután érinti Hacar-Addárt, majd Acmón felé halad. 5 Ezután Egyiptom patakja[a] mentén halad egészen a Nagy-tengerig.[b]
6 Nyugati határotok a Nagy-tenger partja lesz.
7 Északon a határ a Nagy-tenger partján kezdődik, majd a Hor-hegy[c] felé halad. 8 Ezután a Hamátba vezető út felé húzódik, majd érinti Cedádot, 9 Zifrónt, és Hacar-Énánnál végződik. Ez legyen az északi határotok.
10-11 Keleti határotok Hacar-Énántól Sefám és Ribla érintésével húzódik dél felé, majd Ain városát keletről kerüli, és érinti a Kinneret-tó[d] keleti partját. 12 Ezután a tó keleti partján halad a Jordánig, amelynek mentén eléri a Holt-tengert, annak keleti partján húzódik egészen a tenger déli csúcsáig. Ezek tehát országotok határai körös-körül.«”
13 Mózes tehát megparancsolta Izráel népének: „Ez az a föld, amelyet birtokul kaptok, és sorshúzással kell elosztanotok egymás között. Az Örökkévaló megparancsolta, hogy ebből kapjon birtokot kilenc és fél törzs. 14-15 Rúben és Gád törzsének nemzetségei, meg Manassé törzsének fele már megkapta a maga birtokát a Jordán innenső, keleti partján, a Jerikóval szemben elterülő vidéken”.
16 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 17 „A föld elosztását ezek a férfiak végezzék: Eleázár főpap és Józsué, Nún fia, 18 valamint a törzsek vezetői. 19 Ez utóbbiak a következők:
Júda törzséből Káleb, Jefunne fia,
20 Simeon törzséből Semúél, Ammihúd fia,
21 Benjámin törzséből Elidád, Kiszlón fia,
22 Dán törzséből Bukki, Jogli fia,
23 József leszármazottjai közül,
Manassé törzséből Hanniél, Efód fia,
24 Efraim törzséből Kemúél, Siftán fia,
25 Zebulon törzséből Elicáfán, Parnak fia,
26 Issakár törzséből Paltiél, Azzan fia,
27 Ásér törzséből Ahiúd, Selómi fia,
28 Naftáli törzséből Pedahél, Ammihúd fia”.
29 Ezeket a férfiakat választotta ki az Örökkévaló, hogy osszák fel Kánaán földjét Izráel népe között.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
olyanok, mint a szél,
mely elszáll, és nem tér vissza többé.
40 Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban,
mennyit szomorították őt a pusztában!
41 Újra meg újra próbára tették türelmét,
megbántották Izráel Szentjét.
42 Elfelejtették csodás tetteit,
nem gondoltak a napra,
mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.
43 Elfeledkeztek a csodákról,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez,
és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.
44 Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket,
hogy azoknak nem volt mit inniuk.
45 Bögölyök seregét küldte,
hogy csípjék az egyiptomiakat,
és békák tömegei lepték el házaikat.
46 Sáskák hadával pusztította gabonájukat,
sáskajárással kerti növényeiket,
47 szőlőskertjeiket jégeső verte el,
kőeső pusztította fügefáikat.
48 Háziállataikat jégeső verte agyon,
villámok sújtották nyájaikat.
49 Rájuk zúdította izzó haragját:
sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.
50 Nem tartotta vissza dühét,
nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.
51 Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait,
elpusztította Hám[a] családjában az elsőszülötteket.
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
56 Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen,
sokszor próbára tették türelmét,
és Törvényének nem engedelmeskedtek.
57 Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik,
ellene fordultak, csalódást okoztak,
mint a kiforduló íj.
58 Bosszantották bálványaikkal,
ingerelték szobraikkal.
59 Látta ezt Isten, és felháborodott,
Izráel népére nagyon megharagudott.
60 Elhagyta silói lakóhelyét,
sátorát, amelyben az emberek között lakott.[b]
61 Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék,
hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.
62 Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének,
megharagudott Izráelre.
63 Fiatal harcosait tűz égette el,
szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.
64 A papokat karddal ölték meg,
de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.
65 Akkor az Úr felkelt,
mint hős harcos, aki álmából felriad.
66 Lesújtott az ellenségre,
visszaverte, és örökre megalázta őket.
67 József családját eltaszította,
Efraim törzsét nem választotta.
68 Hanem Júda törzsét választotta ki,
és a Sion hegyét szerette meg.
69 Felépítette szent Templomát,
mint a magas eget,
megalapozta, mint a Földet,
hogy örökké álljon.
70 Kiválasztotta Dávidot, szolgáját,
és kihozta őt a juhok aklából.
71 Elhozta a szoptatós juhok közül,
hogy népét pásztorolja, Jákób utódait;
Isten örökségét, Izráelt vezesse.
72 Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel,
és vezette bölcs kézzel.
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[a] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[b] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[c]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[d]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[e]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
Óvakodjatok a hamis prófétáktól!
4 Kedves gyermekeim, ne higgyetek akármelyik szellemnek. Előbb gondosan vizsgáljátok meg őket, hogy valóban Istentől jöttek-e! Azért mondom ezt, mert sok hamis próféta jön-megy szerte a világon. 2 Így tudjátok eldönteni, hogy egy szellem Istentől jött-e: ha elismeri és megvallja, hogy Jézus a Messiás, aki emberi testben jelent meg a Földön — akkor az a szellem Istentől jött. 3 Ha viszont ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.
4 Ti azonban, gyermekeim, Istenhez tartoztok, ezért legyőztétek őket, mert aki bennetek él, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. 5 Ők a világhoz tartoznak, és amit mondanak, azt is a világból veszik, ezért hallgat rájuk a világ. 6 Ezzel szemben mi Istenhez tartozunk, és aki Istent ismeri, hallgat ránk. Aki pedig nem Istenhez tartozik, az nem fogadja el, amit mondunk. Így tudjuk megkülönböztetni az Igazság Szellemét attól a szellemtől, amely félrevezeti és becsapja az embereket.
Isten maga a szeretet
7 Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent. 8 Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet. 9 Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. 10 Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért.
11 Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást. 12 Istent még soha senki nem látta, de ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk.
13 Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy ő a saját Szelleméből adott nekünk. 14 Az Atya-Isten elküldte a Fiát a Földre, hogy az egész világot megmentse — ezt mi a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz. 15 Aki elismeri és megvallja az emberek előtt: „Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él. 16 Mi pedig megismertük és tapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, ezért bízunk ebben a szeretetben.
Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él benne. 17 Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz. Ezért örömteli bizalommal várjuk az Ítélet Napját, hiszen mi is ugyanúgy vagyunk ebben a világban, ahogyan ő.[a] 18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
19 Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével. 20 Aki azt mondja: „szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik, hiszen hogyan szerethetné Istent, akit sohasem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? 21 Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az a testvérét is Isten szeretetével szeresse.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center