M’Cheyne Bible Reading Plan
A nép kétségbeesik és fellázad(A)
14 A felderítők rossz híreinek hatására az egész nép felkavarodott, mindenki kiabált, sokan sírtak és jajgattak egész éjjel, s végül valamennyien Mózes és Áron ellen fordultak, és őket hibáztatták. „Jobb lett volna, ha Egyiptomban haltunk volna meg! Vagy legalább a sivatagban pusztultunk volna el! 3 Azért hozott az Örökkévaló ide bennünket, hogy most a harcban essünk el, gyermekeink és asszonyaink meg rabszolgák legyenek?! Nem lenne jobb visszamenni Egyiptomba?” — mondták.
4 Egymás között pedig azon tanakodtak: „Válasszunk magunknak másik vezetőt, forduljunk meg, és menjünk vissza Egyiptomba!”
5 Mózes és Áron ekkor az egész nép szeme láttára arcra borult a földön.
6 Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia azonban megszaggatták ruháikat, mert nagyon felháborodtak. 7 Ezt mondták Izráel közösségének: „Figyeljetek ránk! Mi is láttuk azt a földet, és tudjátok meg, hogy valóban nagyon szép és jó ország az! 8 Ha az Örökkévaló kedvel bennünket, akkor igenis bevezet oda minket, és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet! 9 Ne lázadozzatok hát az Örökkévaló ellen! Ne féljetek az ott lakóktól, mert könnyen legyőzzük őket! Megesszük őket, mint a kenyeret. Hiszen azok az úgynevezett „istenek”, akik őket oltalmazzák, eltűnnek, mint az árnyék, de mivelünk Istenünk, az Örökkévaló van! Nem kell hát félnetek tőlük!”
Mózes közbenjárása megmenti Izráelt a pusztulástól
10 De a nép nem hallgatott rájuk, és már azon tanakodtak, hogy Józsuét és Kálebet megkövezik. Ekkor azonban — az egész nép szeme láttára — hirtelen megjelent az Örökkévaló dicsősége a Találkozás Sátora fölött.
11 Az Örökkévaló ekkor Mózeshez szólt: „Nem tűrhetem már tovább, hogy ez a nép mindig elfordul tőlem, és visszautasít engem! Miért nem bíznak meg bennem annak ellenére, hogy annyi jelet és csodát műveltem közöttük? 12 Eltörlöm hát őket a föld színéről! Nem lesznek többé az én népem, hanem elpusztítom őket egyetlen csapással!
Belőled[a] pedig, Mózes, nagyobb és erősebb nemzetet támasztok!”
13 De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha így teszel, azt az egyiptomiak is meg fogják hallani. Ők tudják, hogy te hoztad ki közülük hatalmas erőddel Izráel népét, 14 és hírül adták ezt a kánaáni nemzeteknek is. Azt is hallották, hogy te, Örökkévaló, Izráel népével együtt táborozol, hogy szemtől szembe megjelentél nekik, hogy felhőd néped fölött időzik, s hogy nappal a felhőben, éjjel pedig a tűzoszlopban vezeted őket. 15 Ha most mind egy szálig elpusztítod őket, akkor azok a nemzetek, amelyek hallották híredet, majd azt mondják: 16 »Úgy látszik, mivel az Örökkévaló nem volt képes bevinni ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött nekik, hát inkább mindet leöldöste a pusztában.« 17 Most hát, Örökkévaló, mutasd meg mindenkinek, hogy valóban milyen hatalmas vagy — ahogyan magad is mondtad:
18 »Türelmes az Örökkévaló,
nem hirtelen haragú,
hűséges szeretete nagy,
megbocsátja a bűnt
és a törvényszegést,
bár nem hagyja azt
egészen büntetés nélkül,
hanem megbünteti
az atyák vétkéért fiaikat
a harmadik és negyedik nemzedékig.«
19 Kérlek, bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteted miatt, ahogy már sokszor megtetted Egyiptom óta!”
20 Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: „Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted. 21-24 De ez a nép, bár látta dicsőségemet, jeleimet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában vittem végbe, próbára tette türelmemet már tízszer is, mivel nem engedelmeskedett szavamnak. Emiatt esküszöm, hogy közülük senki sem fog bemenni arra a földre, amely felől őseiknek megesküdtem! Azok közül, akik elutasítottak engem, egyetlen egy sem fog oda bemenni! Kálebbel azonban kivételt teszek, mert őbenne másféle szellem van, és tökéletes hűséggel követ engem. Őt beviszem arra a földre, amelyet felderítőként már bejárt, és leszármazottjai birtokba is veszik majd. Ez olyan biztos, mint ahogy élek; és amilyen biztos, hogy dicsőségem betölti az egész földet!
25 Mivel előttetek, a völgyben az amálekiek és a kánaániak laknak, ezért holnap forduljatok vissza, és induljatok el a sivatagban, a Vörös-tenger[b] felé vezető úton!”
Az Örökkévaló ítéletet hirdet(B)
26 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: 27 „Meddig tűrjem még ennek a gonosz népnek a zúgolódását? Hallottam, hogy panaszkodtak ellenem. 28 Ezt mondd nekik, Mózes: »Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban. Ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok! 29 Igen, ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig! Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé, mivel ellenem lázadtatok. 30 Egy sem megy be közületek arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
31 Attól féltetek, hogy gyermekeiteket az ellenség rabszolgákká teszi! Tudjátok meg hát, hogy én ezeket a gyermekeket be fogom vinni arra a földre! Ők majd meg fogják ismerni azt a földet, amely nektek nem kellett! 32 Ti pedig, bizony, mind ebben a pusztában hullotok el! 33 Gyermekeitek nomád pásztorok módjára élnek itt 40 esztendeig, mert mindaddig viselniük kell a ti hűtlenségetek következményeit, ameddig közületek az utolsó is ki nem pusztul ebből a nemzedékből. 34 Ti pedig 40 évig viselitek bűneitek terhét és következményeit, mert a felderítés minden napjáért egy-egy évet szabtam ki rátok. Akkor majd megtudjátok, milyen keserves dolog, ha ellenetek fordulok![c]
35 Ezt én, az Örökkévaló mondom nektek!« Esküszöm, hogy így bánok ezzel a gonosz néppel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig ebben a pusztában fognak meghalni!”
36-37 Azok a férfiak, akiket Mózes kiküldött annak a földnek a felderítésére, kettő kivételével rossz híreket hoztak, és föllázították Izráel egész közösségét Mózes ellen. Emiatt az Örökkévaló csapással sújtotta őket, és meghaltak. 38 Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradt életben a 12 felderítő közül.
A nép megpróbálja elfoglalni Kánaán földjét(C)
39 Mózes tehát elmondta, amit az Örökkévaló üzent, és az egész nép nagyon elszomorodott.
40 Másnap korán reggel azonban fölkerekedtek, hogy behatoljanak a dombvidék legmagasabb részeire. Ezt mondták Mózesnek: „Elismerjük, hogy vétkeztünk. De most már mindannyian készen állunk, hogy felmenjünk arra a földre, amelyre az Örökkévaló parancsolta, hogy menjünk”.
41 Mózes azonban így felelt: „Már megint az ellenkezőjét akarjátok tenni annak, amit az Örökkévaló parancsolt! De miért? Ez a tervetek nem lesz sikeres. 42 Ne induljatok harcba, mert az Örökkévaló nem lesz veletek, és ellenségeitek csúfosan megvernek titeket! 43 Amálekiek és kánaániak vannak azon a vidéken veletek szemben, és bizony elhullotok fegyvereik csapásai alatt! Mivel elfordultatok az Örökkévalótól, ő is elfordult tőletek, és nem fog megsegíteni benneteket a harcban!”
44 De a nép most sem hallgatott Mózesre, hanem magabiztosan elindultak a dombvidék legmagasabb része felé. Mózes és az Örökkévaló Szövetségládája azonban egy lépésnyire sem mozdultak a táborból.
45 De az ott lakó amálekiek és a kánaániak harcosai lerohanták a behatoló izráeli csapatot, megverték, és egészen Hormáig kergették őket.
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
9 De nincs szükségem bikákra,
sem bakokra nyájaidból.
10 Mert enyém minden erdei vad,
enyém az összes nyáj
a sok ezer dombon és hegyen!
11 Jól ismerem a hegyek minden madarát,
enyém az minden mezei vad.
12 Ha megéhezném, nem szólnék neked,
mert enyém az egész világ,
és minden, ami benne van.
13 Nem kell nekem bikák húsa,
s a bakok vérét nem iszom!
14 Adj hálát Istennek,
ez legyen áldozatod,
s ha ígértél valamit a Felségesnek,
teljesítsd!
15 Engem hívj segítségül,
ha bajban vagy,
én majd megszabadítalak,
te pedig dicsőítesz ezért.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten:
„Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről,
hogy mered szövetségemet a szádra venni?!
17 Hiszen utálod,
ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek,
szavaimat semmibe veszed!
18 Tolvajokkal barátkozol,
és házasságtörők közé keveredsz.
19 Szád telve gonoszsággal,
nyelved csalással.
20 Saját testvéredet is elítéled,
megrágalmazod anyád fiát!
21 Ezt tetted, és én csak hallgattam.
Azt hitted, olyan vagyok, mint te?![a]
De most szemedre vetem,
és figyelmeztetlek!
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
3 Értsétek meg, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura hamarosan elveszi Júda népétől mindazt, amire támaszkodtak, és Jeruzsálemből, amiben lakosai bíztak!
Elveszi a kenyeret és a vizet,
2 a hős harcosokat és katonákat,
bírákat és prófétákat,
jövendőmondókat és a véneket,
3 elveszi a katonai és polgári vezetőket,
a tanácsadókat, mesterembereket és varázslókat.
4 „Helyettük kamaszokat adok nekik fejedelmekül,
akik majd felelőtlenül és önzőn uralkodnak rajtuk.”
5 Nyomorba süllyed a nép,
egyik a másikat nyomorgatja,
mind erőszakoskodnak egymással,
az ifjú tiszteletlenül az idősre támad,
a közember a vezetők ellen lázad.
6 Akkor így biztatja testvér a testvérét:
„Neked még van egy jó ruhád,
légy a fejedelmünk, vezérünk!
Rád bízzuk ezt a romhalmazt,
vállald el hát a vezetést!”
7 De az így kiált fel:
„Nem leszek én a gondviselőtök!
Sem ruha, sem kenyér nincs a házamban,
nem leszek én a vezéretek!”
8 Bizony, megromlott Jeruzsálem,
Júda népe lezüllött!
Az Örökkévaló ellen fordultak szavaikkal és tetteikkel,
s ellene lázadtak, hogy haragra ingereljék.
9 Személyválogatásuk ellenük tanúskodik,
kérkednek bűneikkel, mint Sodoma lakói,
már nem is szégyenkeznek!
Jaj nekik, mert saját fejükre hozzák a bajt,
amit megérdemeltek!
10 Mondjátok meg az igazaknak,
hogy nekik jó soruk lesz,
mert tetteik gyümölcsét élvezhetik!
11 De jaj a vétkeseknek,
mert gonoszságukért megfizetnek nekik!
12 Jaj népem! Elnyomóid gyermekek,
és asszonyok uralkodnak rajtad!
Vezetőid tévútra vezetnek,
mert maguk is utat tévesztettek.
13 Bírói székéből feláll az Örökkévaló,
hogy pereljen, és megítélje a népeket.
14 Népe vezetőin számon kéri vétkeiket:
„Letaroltátok a szőlőt[a] az utolsó szemig!
Házaitokban szegényektől rablott zsákmányt rejtegettek!
15 Hogy meritek letaposni népemet,
porba tiporni szegényeit?!”
Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Sionban a leányok elbizakodtak,
az asszonyok fenn hordják orrukat!
Kihívóan tekintgetnek körül,
tipegve járnak,
csilingelnek lábkarikáikkal.”
17 Emiatt Uram, az Örökkévaló megszégyeníti őket:
Sion leányainak fejét kopaszra nyírják,
asszonyait csupaszra vetkőztetik.
18 Bizony akkor elveszi tőlük Uram minden drága díszüket, ékszerüket: lábpereceket, fejékeket és holdacskás nyakláncokat, 19 fülbevalókat, karpereceket és fátylakat, 20 kendőket, lábra való láncokat, illatszereket, díszes öveket és amuletteket,[b] 21 gyűrűket és orrpereceket, 22 díszes ruhákat, köntösöket és erszényeket, 23 tükröket, selyemingeket, turbánokat és vállkendőket.
24 Akkor majd a parfümillat helyett
bűzt éreznek,
díszes öv helyett
a derekukon kötelet hordanak,
az elegáns frizura helyén
kopaszság[c] lesz,
a drága ruhák helyett
zsákba[d] öltöznek.
Bizony, arcfesték helyett
a szolgaság bélyegét viselik majd bőrükön!
25 Fiaidat kard öli meg,
vitézeid harcban esnek el, Jeruzsálem!
26 Kapuid romlásukat gyászolják,
te magad pedig a porban ülsz majd,
sorsodon sírva-keseregve.
4 Abban az időben hét nő ragad meg egy férfit,
s azt mondják: „Hadd viseljük neved!
Nem kell eltartanod bennünket,
a magunk kenyerét esszük,
magunk ruházkodunk,
csak szabadíts meg a szégyentől,
hogy se férjünk, se gyerekünk!”
Az Örökkévaló Csemetéjének dicsősége
2 Abban az időben, akik megmenekülnek,
és életben maradnak Izráel népéből,
csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét[e],
és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel.
3 Aki megmarad Sionban,
akit életben hagynak Jeruzsálemben,
azt mind szentnek nevezik majd,
annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben.
4 Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait[f]
minden undok vétküktől,[g]
elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét[h]
az ítélet szellemével,
megemésztő tűzzel.
5 Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének
minden lakóhelye és gyülekezete fölé
nappal felhőt,
és lobogó tűz ragyogását éjjel.
Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit,
6 mint árnyas sátor tikkasztó hőségben,
mint menedék pusztító viharban,
mint oltalom zuhogó esőben.
A hit és a hit hősei
11 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. 2 Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.
3 Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.
4 Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!
5 Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne. 6 Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.
7 Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.
8 Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül. 9 Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette. 10 Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost,[a] amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.
11 Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne. 12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön. 14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat. 15 Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda. 16 Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17-18 Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.”[b] Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza. 19 Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.
20 Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut. 21 A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.
22 Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.
23 Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.
24 Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék. 25 Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze. 26 A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. 27 Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan. 28 Mózes hittel készítette el a páskabárányt és kente be az ajtófélfákat vérrel, hogy a Pusztító[c] ne nyúlhasson Izráel elsőszülött fiaihoz.[d]
29 Hit által tudott az egész nép is átkelni a Vörös-tengeren, amikor Mózes vezette őket. Úgy mentek át a tengeren, mintha csak a szárazon jártak volna! Amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ugyanezt, mind belefulladtak a tengerbe.
30 Izráel népének a hite által dőltek le Jerikó falai, miután hét napon keresztül körüljárták a várost.
31 Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket.
32 Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek. 33 Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját, 34 eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.
35 Asszonyok a hitük által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mert visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük. 36 Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. 37 Voltak, akiket kövekkel dobáltak halálra, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg.
Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, és szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. 38 Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. Rájuk nem volt méltó a világ!
39 Bár a hitük miatt mindannyian kedvesek voltak Isten számára, mindeddig még nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. 40 Isten ugyanis valami jobbat tervezett a számunkra, ezért a hitnek ezek a hősei is csak velünk együtt fogják elérni a tökéletességet.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center