Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

M’Cheyne Bible Reading Plan

The classic M'Cheyne plan--read the Old Testament, New Testament, and Psalms or Gospels every day.
Duration: 365 days
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Version
4 Mózes 9

A Páska ünnepének törvényei

Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy Izráel népe kijött Egyiptomból: 2-3 „A megszabott időben, vagyis ennek a hónapnak 14. napján este tartsa meg Izráel népe a Páska ünnepét! Mindent pontosan úgy tegyetek, ahogyan megmondtam nektek!”

Mózes tehát elmondta a népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét. Ők pedig engedelmeskedtek, és az első hónap 14. napján este megünnepelték a Páskát a Sínai-pusztában. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

Volt azonban néhány férfi a táborban, akik nem vehettek részt a Páska-ünnepen, mert holttest érintése miatt rituálisan tisztátalanokká váltak. Tehát Mózeshez és Áronhoz jöttek azon a napon, és ezt mondták: „Igaz, hogy holttest érintése miatt tisztátalanokká váltunk, de miért kellene emiatt teljesen kimaradnunk az Örökkévalónak szentelt áldozat bemutatásából? Miért nem ünnepelhetjük meg mi is a megszabott időben a Páska ünnepét Izráel népével együtt?”

Mózes ezt felelte nekik: „Várjatok, amíg meghallom, hogy az Örökkévaló hogyan rendelkezik felőletek”.

Az Örökkévaló pedig ezt válaszolta Mózesnek: 10 „Ezt mondd Izráel népének: Ha közületek, vagy utódaitok közül valaki a Páska ünnepe idején éppen úton van, vagy holttest érintése miatt tisztátalanná vált, az is megtarthatja a Páska ünnepét, csakhogy egy későbbi időpontban. 11 A második hónap 14. napján este tartsa meg ezt az ünnepet, és akkor egye meg a páskabárányt kovásztalan kenyérrel és keserű fűszerekkel. 12 A páskabárány csontját ne törje meg, és ne hagyjon abból másnap reggelre semmit — ahogyan azt a páska törvénye szerint elrendeltem nektek.

13 De azt a személyt, aki a Páska ünnepének idején nincsen úton, vagy nincs tisztátalan állapotban, és mégsem vesz részt a Páska megünneplésében, ki kell zárni népe közül. Viselnie kell büntetését, mert nem mutatta be az áldozatot az Örökkévalónak a megfelelő időben.

14 Ami a közöttetek lakó idegeneket illeti, ha ők is meg akarják tartani a Páska ünnepét az Örökkévalónak, megtehetik, de akkor nekik is mindent úgy kell tenniük, ahogy azt a Pászkára vonatkozólag nektek parancsoltam. A Páska szempontjából ugyanazok a parancsok vonatkoznak Izráel népére és a közöttetek lakó idegenekre”.

Az elindulás és letáborozás ideje(A)

15 Amikor a Találkozás Sátorát, vagyis a Szövetség Sátorát[a] fölállították, az Örökkévaló jelenlétének felhője borult föléje és betakarta. Estétől reggelig a felhő úgy világított, mintha tűz égne benne. 16 Ettől kezdve így volt ez mindig: nappal állandóan betakarta a Sátrat a felhő, amely éjjel tűznek látszott.

17 Amikor a felhő fölszállt a Sátorról, Izráel népe tábort bontott, útnak indult és követte a felhőt. Ahol pedig a felhő megállapodott, ott ismét tábort vertek. 18 Az Örökkévaló jeladása szerint vándoroltak és táboroztak Izráel fiai.

Ameddig a felhő nem mozdult a Sátor fölül, addig ők sem mentek tovább, 19 még akkor sem, ha a felhő sokáig egy helyben állt. Követték az Örökkévaló jeladását, és nem mozdultak ők sem. 20 Előfordult, hogy a felhő csak néhány napig időzött a Sátor fölött — de akkor is csak a felhőt követve maradtak, vagy mentek tovább. 21 Volt úgy, hogy a felhő csak egyetlen éjjel maradt egy helyben, és másnap reggel már tovább is indult. A tábor ilyenkor is azonnal követte. Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult. 22 Ha néhány napig, egy teljes hónapig, vagy még hosszabb ideig nem mozdult a felhő a Sátor fölül —, Izráel népe sem indult útnak, hanem sátraikban időztek. De amikor a felhő fölszállt a Szent Sátorról, a tábor is útnak eredt.

23 Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak le, és az ő parancsa szerint indultak el. Engedelmeskedtek az Örökkévaló rendelkezéseinek és parancsainak, amelyeket Mózesen keresztül kaptak.

Zsoltárok 45

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.

45 Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal,
    a Királynak szól énekem!
    Nyelvem, mint a hű írnok tolla.

Szebb vagy, mint az emberek fiai!
    Milyen kedves a beszéded!
    Ezért áldott meg téged Isten örökre!
Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
    Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
Így lovagolj előre, győzelmesen,
    az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
Hegyes nyilaid pontosan találnak,
    a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
    népek hullanak lábad elé.
Trónusod és királyságod, ó Isten,
    örökre megmarad,
    igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
Szereted az igazságot,
    és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
    a te Istened,
    ezért kent királlyá az öröm olajával.
Ruháidból fűszerek illata árad:
    mirha, aloé, kasszia,
    elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
Királylányok kísérnek,
    jobb kezednél a királyné[a] áll,
    színarany koronával ékesítve.

10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
    „Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
    Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
    előkelői mind a kegyeidet keresik!”

13 Milyen gyönyörű a királylány,
    arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
    szüzek és barátnői követik,
    együtt jönnek a király elé.
15 Ujjongó örömmel vezetik őket,
    így jönnek a Király palotájába.

16 Őseid helyébe fiaid lépnek,
    s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
17 Nevedre minden nemzedék emlékezik,
    örökké dicsérnek téged a népek!

Énekek Éneke 7

A barátok

Jöjj vissza, te sulami leány,[a]
    jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
    térj vissza!

A vőlegény

Mit csodáltok a sulami leányon?
    Ahogy a Mahanaim[b] táncot járja!
Milyen szép a lábad saruidban,
    te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
    mesterkéz remeke.
Köldököd kerek csésze,
    amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
    liliomokkal kerítve.
Melleid, mint iker-őzikék,
    mint a kecses gazella kicsinyei.
Nyakad elefántcsont-torony,
    szemeid a hesbóni tavak,
    Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
    amely Damaszkusz felé néz.
Fejed, mint a Kármel hegye,
    hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
    milyen gyönyörű és kedves!
Sudár termeted, mint a datolyapálma,
    melleid, mint a datolyafürtök!
Bizony, felmegyek a pálmafára,
    leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
    leheleted almaillatú!

A menyasszony

10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
    amely szerelmesem kedvére folyik,
    ajkamon fakad, fogaim között.[c]
11 Én a kedvesemé vagyok,
    ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
    menjünk a mezőre!
    Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
    nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
    a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.

14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
    kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
    neked tartogattam őket, szerelmesem!

Zsidókhoz 7

Melkisédek és Ábrahám

Ez a Melkisédek Sálem királya és a Magasságos Isten papja volt. Ábrahám éppen hazafelé tartott abból a csatából, amelyben több királyt is legyőzött. Ekkor találkozott Melkisédekkel, aki megáldotta őt, Ábrahám pedig neki adta a hadizsákmánya tizedrészét.

Melkisédek neve kettős jelentésű. Először is: „igazságosság királya”, azután „Sálem királya”, vagyis „békesség királya”. Apjáról, anyjáról, vagy származásáról semmit sem tudunk.[a] Életének sem a kezdete, sem a vége nem ismert. Akárcsak Isten Fia, Melkisédek is örökké pap marad.

Látjátok hát, milyen hatalmas ez a Melkisédek, hogy még Ábrahám ősapánk is neki adta a hadizsákmánya tizedét! A Törvény azt parancsolja, hogy Izráelben a papok — Lévi utódai — szedjenek tizedet a néptől, vagyis saját testvéreiktől, akik szintén Ábrahám utódai. Melkisédek nem volt Lévi utóda, mégis tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta őt — azt, aki Istentől ígéreteket kapott. Pedig nyilvánvaló, hogy aki áld, hatalmasabb annál, akit megáld.

Izráelben a papok, akik a tizedet kapják a többiektől, maguk is halandó emberek. Melkisédekről viszont azt mondja az Írás, hogy örökké él. Úgy is mondhatnánk, hogy a tizedet szedő Lévi Ábrahámon keresztül tizedet adott Melkisédeknek. 10 Hiszen, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott, Lévi még meg sem született, hanem Ábrahám testében volt.

11 A Törvényt Isten a lévita papsággal[b] együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön el. Ez az új pap pedig Melkisédek rendjéből, és nem Áron rendjéből való! 12 Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvény is megváltozik — legalábbis a papságra vonatkozó része. 13 Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból, amelyből senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál. 14 Mert nyilvánvaló, hogy Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.

Jézus is főpap, Melkisédek rendje szerint

15 Még világosabb, hogy milyen nagy változást is jelentett mindez, amikor Jézus — a Melkisédekhez hasonló, másfajta pap — megjelent. 16 Jézus ugyanis nem az emberi származása alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által. 17 Hiszen róla ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”[c]

18 Ezzel a régi rend félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult, 19 hiszen a Törvény senkit sem tudott tökéletessé tenni. Most azonban Isten sokkal jobb reménységet adott nekünk, amely által közel jöhetünk hozzá.

20 Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá. 21 A régi papság rendjében eskü nélkül léptek szolgálatba a papok, Jézus azonban úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött és ezt mondta neki:

„Megesküdött az Örökkévaló,
    és vissza nem vonja:
»Te mindörökké pap leszel.«”[d]

22 Ez az eskü azt is jelenti, hogy Jézus egy új és jobb szövetségért vállalt kezességet.

23 A régi papság rendjében sok főpap következett egymás után, hiszen mindannyian halandók voltak, s nem maradhattak örökké szolgálatban. 24 Jézus azonban örökké él, így örökké pap marad. 25 Ezért minden időben meg tudja menteni azokat, akik az ő segítségével jönnek Istenhez. Hiszen Jézus örökké él, és mindig segít nekünk, ha Istenhez jövünk, mert a mi érdekünkben emel szót Isten előtt.

26 Ilyen főpapra van szükségünk, aki szent, hibátlan és bűntelen, a bűnösöktől elkülönített, és akit Isten a Menny fölé emelt! 27 Nem olyan, mint azok a főpapok a régi papság rendjében, akiknek naponta kell véres áldozatokat vinniük Istennek: először a saját bűneikért, azután a nép bűneiért. Jézus ellenben csak egyetlenegy áldozatot vitt Istennek, de az mindörökre érvényes: saját magát adta oda áldozatul! 28 Mert a Törvény halandó embereket tesz főpappá, akikben megvannak az emberi gyengeségek. A Törvény után azonban Isten szava és esküje következik, amellyel főpappá tette a Fiút, aki örökké tökéletes.

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center