M’Cheyne Bible Reading Plan
A Találkozás Sátorának fölszentelése
7 Mózes befejezte a Találkozás Sátorának felállítását és berendezését, majd fölállította az oltárt is. Ezután szent olajjal mindezt megkente: a Sátrat, annak berendezését és az oltárt, meg a hozzá tartozó eszközöket — így szentelte föl azokat.
2-3 Ezután odajöttek a szent helyhez Izráel népének törzsi vezetői, és mindegyikük ajándékokat hozott az Örökkévalónak. Ezek a vezetők segítettek Mózesnek és Áronnak a népszámlálásban. Mindannyian nemzetségfők és egyúttal a saját törzsük vezetői is voltak. Együttesen hozták az Örökkévalónak ajándékaikat: hat fedett ökrös szekeret, amelyeket két-két ökör húzott. Két-két fejedelem adott egy szekeret, és mindegyik egy-egy ökröt.
4 Akkor az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: 5 „Vedd át tőlük ezeket az ajándékokat, és add oda a lévitáknak — a saját kijelölt feladataiknak megfelelően —, hogy használják azokat a Találkozás Sátorának szállításához”.
6 Mózes így is tett. 7 Két szekeret és hozzájuk két-két ökröt adott a gersóni nemzetségeknek. 8 Négy szekeret és hozzá nyolc ökröt pedig a merári nemzetségeknek adott annak megfelelően, hogy a szolgálatuk ellátásához mennyire volt szükségük. Ezek a nemzetségek mind Ítámár pap, Áron fia felügyelete alá voltak rendelve. 9 A keháti nemzetségeknek Mózes nem adott szekeret, mert az ő feladatuk az volt, hogy a legszentebb dolgokat gyalogosan, a vállukon hordozzák.
Izráel törzsi vezetőinek ajándékai
10 Azon a napon, amikor Mózes fölszentelte az égőáldozati oltárt, mind a tizenkét vezető ajándékokat hozott az Örökkévalónak, hogy azokkal szenteljék föl az oltárt. Mindannyian odahozták az oltár elé ajándékaikat, 11 de az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne egyszerre, hanem egymás után hozzák ide az oltár fölszentelésére szánt ajándékaikat: minden nap egy-egy vezető kerüljön sorra”. Így is történt.
12-83 Ebben a sorrendben hozták ajándékaikat a vezetők:[a]
az első napon Júda törzséből Nahsón fejedelem, Amminádáb fia,
a második napon Issakár törzséből Netanél fejedelem, Cúár fia,
a harmadik napon Zebulon törzséből Eliáb fejedelem, Hélón fia,
a negyedik napon Rúben törzséből Elicúr fejedelem, Sedéúr fia,
az ötödik napon Simeon törzséből Selumiél fejedelem, Cúrisaddaj fia,
a hatodik napon Gád törzséből Eljászáf fejedelem, Deúél fia,
a hetedik napon Efraim törzséből Elisáma fejedelem, Ammihúd fia,
a nyolcadik napon Manassé törzséből Gamilél fejedelem, Pedácúr fia,
a kilencedik napon Benjámin törzséből Abídán fejedelem, Gideóni fia,
a tizedik napon Dán törzséből Ahiezer fejedelem, Ammisaddaj fia,
a tizenegyedik napon Ásér törzséből Pagiél fejedelem, Okrán fia,
a tizenkettedik napon Naftáli törzséből Ahira fejedelem, Énán fia.
Mindegyik fejedelem ajándéka egyforma volt, és a következőkből állt (a súlyok a szent mérték szerint voltak):
egy 130 sékel súlyú[b] ezüsttál és egy 70 sékel súlyú[c] ezüstcsésze — mindkettő tele olajjal gyúrt finomliszttel, lisztáldozatul,
egy 10 sékel súlyú[d] aranycsésze —, illatáldozathoz való füstölőszerekkel töltve,
egy bikaborjú, egy kos, egy esztendős hím bárány égőáldozatul,
egy kecskebak bűnáldozatul,
két szarvasmarha, öt kos, öt bak, és öt egyesztendős hím bárány hálaáldozatul.
84-86 Tehát mindegyik fejedelem ajándéka ezekből állt, és ezt hozták ajándékul az Örökkévalónak, amikor az oltárt fölkenték, vagyis fölavatták.
Összesen a fejedelmek 12 ezüsttálat, 12 ezüstcsészét és 12 aranycsészét hoztak. Az ezüsttálak egyenként 130, az ezüstcsészék 70, az aranycsészék pedig 10 sékelt nyomtak. Az ezüstedények együttes súlya 2 400 sékel[e] volt a szent sékel szerint. A 12 aranycsésze együttes súlya 120 sékel[f] volt, és mindegyik meg volt töltve füstölőszerrel.
87 Égőáldozatul hoztak 12 bikát, 12 kost, 12 darab egyesztendős hím bárányt, és a hozzájuk tartozó lisztáldozatokat, bűnáldozatul pedig 12 kecskebakot. 88 Hálaáldozatra hoztak 24 bikát, 60 kost, 60 bakot és 60 darab egyesztendős hím bárányt. Ezeket hozták az Örökkévalónak ajándékul az oltár fölszentelésére, miután Mózes megkente az oltárt szent olajjal.
89 Amikor Mózes bement a Találkozás Sátorába, hogy az Örökkévalóval beszéljen, hallotta az Örökkévaló hangját, amint szólt hozzá a Szövetségláda fedelén lévő két kerub közül. Így beszélt az Örökkévaló Mózessel.
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[a]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
43 Istenem, ítélj meg,
és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
szabadíts meg a hazug
és igazságtalan emberektől!
2 Hiszen te vagy Istenem,
te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
3 Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
hogy azok vezessenek!
Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
ó Isten, én Istenem!
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
A vőlegény
5 Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
iszom boromat és tejemet.
A barátok
Barátaim, egyetek, igyatok,
mámorosodjatok meg ti is!
A menyasszony
2 Elaludtam,
de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
gyöngyharmat szállt hajamra!”
3 „Hiszen már levetkőztem,
hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
lépjek ismét a porba?”
4 Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
szívem-lelkem megindult utána.
5 Fel is keltem, hogy kinyissam,
ujjaimról mirha csepegett,
kezemről mirha folyt a reteszre.
6 Ajtót tártam kedvesemnek,
de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
hogy így elment.
Keresni indultam,
de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
de nem felelt.
7 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
köpenyem letépték a várfalak őrei.
8 Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
hogy betege lettem a szerelemnek!
Jeruzsálem leányai
9 Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
hogy ennyire kérlelsz minket?
A menyasszony
10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
Jeruzsálem leányai!
5 A régi Izráelben a főpapnak, akit Isten a nép közül választott ki, az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban. 2 Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, a bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre. 3 Éppen ezért a főpap nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneiért is köteles volt áldozatot vinni Istennek.
4 Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt, de azt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, ahogyan Áront is. 5 Ugyanígy Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget magának, hogy főpap legyen, hanem Isten tette őt főpappá, aki ezt mondta neki:
„Te vagy a fiam,
ma lettem az édesapád!”[a]
6 Egy másik helyen ezt mondja:
„Örökké pap leszel,
Melkisédek rendje szerint.”[b]
7 Amikor Jézus testben élt itt a Földön, hangos kiáltásokkal, könnyhullatással imádkozott, sőt könyörgött az Atya-Istenhez, aki képes őt magszabadítani a halál hatalmából. Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, aki teljesítette a kérését. 8 Bár Jézus mindig is Isten Fia volt, mégis azok által tanulta meg a hitből fakadó engedelmességet, amiket elszenvedett. 9 Miután mindent beteljesített, Jézus lett az örök üdvösség forrása mindazok számára, akik hitben engedelmeskednek neki, 10 mivel Isten őt tette Melkisédek rendje szerint való főpappá.
Figyelmeztetés a visszaesés veszélyére
11 Ezekről még sok mondanivalónk lenne, de nehezen értenétek meg, mert a szellemi felfogóképességetek eltompult. 12 Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának alapelemeit ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert még nem bírjátok a felnőtteknek való ételt. 13 Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságok megértésében. 14 Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, akik már megtanulták, hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center