M’Cheyne Bible Reading Plan
A papok ruhái és az efód(A)
39 Becalél és társai elkészítették azokat a ruhákat — kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalak felhasználásával — amelyeket a papoknak a szent helyen való szolgálatuk során viselniük kell, és Áron főpap ruháit is. Pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.
2 Elkészítették az efódot finom, fehér lenvászonból, amelyre kék, bíborpiros, skarlátvörös és aranyfonallal készítették a hímzéseket. 3 Az aranyat előbb vékony lemezzé kalapálták, majd keskeny csíkokra vágták, amelyekből fonalat sodortak. Így nyerték az arany hímzőfonalat, amelyet a kék, bíborpiros és skarlátvörös fonállal együtt a minták hímzéséhez használtak. 4 Az efód két darabját a két vállpánttal kapcsolták össze. 5 Az efód öve is ugyanazokból az anyagokból készült, mint maga az efód, ahogyan azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.
6 Elkészítették a két, csiszolt ónix-követ, és rájuk vésték Izráel 12 fiának nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk drágakövét szokás kivésni. Majd mindkettőt aranyba foglalták, 7 az efód vállpántjaira erősítették, hogy emlékeztessenek Izráel népére, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.
A hósen
8 Elkészítették a hósent is művészi munkával, ugyanazokból az anyagokból, mint az efódot: finom, fehér lenvászonból, és arany, kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalból. 9 Négyzet alakú volt: széle-hossza egy-egy arasznyi.[a] Két rétegű volt, és fölül nyitott, mint egy zseb. 10 A külsején 12 drágakövet helyeztek el 4 sorban. Az első sor: rubin, topáz, smaragd.[b] 11 A második sor: gránát, lápisz lazuli, gyémánt. 12 A harmadik: cirkon[c], achát, ametiszt. 13 A negyedik: krizolit, ónix, jáspis. Mindegyik drágakövet aranyba foglalták. 14 A drágakövekre rávésték Izráel 12 fiának nevét: minden kőre egyet-egyet. Úgy vésték rá a kövekre a 12 törzs nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk kövét szokás kivésni.
15 Készítettek színaranyból zsinór formájú fonott láncokat a hósen rögzítéséhez. 16 A hósen fölső két sarkára egy-egy aranyfoglalatot készítettek, s ezekbe egy-egy aranykarikát illesztettek. 17 Ezekhez rögzítették az aranyzsinórok egyik végét. 18 A másik végét pedig az efód vállrészén lévő ónix-kövek foglalatához rögzítették úgy, hogy a hósen az efód fölött helyezkedett el. 19 Ilyen aranykarikákat illesztettek a hósen alsó két sarkán is, a belső szegélyére, az efódhoz közel. 20 Az efód vállpántjának alsó részére is készítettek két aranykarikát, közel az övhöz. 21 A hósen alsó sarkán lévő karikákat kék zsinórral erősítették az efódon lévő karikákhoz. Így rögzítették a hósent a pap mellén az efód öve fölött, hogy az a helyén maradjon, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.
A papok ruházatának többi részei
22 Elkészítették kék színű vászonból a felsőruhát is, amelyet a pap az efód alatt visel. 23 A közepén kerek kivágás készült a fej számára. A kivágás szegélyét hímzéssel erősítették meg, hogy be ne szakadjon.
24 A kék ruha alsó szegélyére gránátalmákat hímeztek kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér lenfonállal. 25 Azután készítettek csengettyűket színaranyból. Két hímzett gránátalma közé egy-egy aranycsengettyűt erősítettek a ruha alsó szegélyén körös-körül. 26 Ezt a ruhát kellett a főpapnak viselnie, amikor a szent helyen szolgált, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.
27 Áron és fiai számára készítettek hosszú ingeket finom lenvászonból. 28 Ugyanebből a vászonból készítették a turbánt, az inghez tartozó övet és az alsóneműt is. 29 Az inghez tartozó öv is ebből az anyagból készült, de kék, bíborpiros, skarlátvörös fonallal hímezve, ahogy azt az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.
30 Készítettek egy színarany homlokpántot is, amelyre ezt a feliratot vésték, úgy, ahogyan a pecsétgyűrűkre szokták: az örökkévalónak szentelve.[d] 31 A pántot kék fonállal erősítették a turbán elejére, úgy, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.
Mózes megszemléli a Szent Sátor részeit(B)
32 Így tehát befejezték a Szent Sátor minden részének[e] munkálatait. Becalél és társai mindent úgy készítettek el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek meghagyta.
33 Azután megmutatták Mózesnek a Szent Sátor összes alkotórészét és felszerelését: a belső takarókat; az oldalfalak rácsait, kapcsait, reteszeit; az oszlopokat; az oszlopok és rácsok talpait; 34 a vörösre festett kosbőr-takarót, a kikészített állatbőrökből készült takarót; a kárpitot és a függönyt; 35 a Szövetségládát, annak fedelét és rúdjait; 36 a szent kenyerek asztalát, eszközeit és a szent kenyereket; 37 az arany mécstartót, annak eszközeit, mécseseit és a hozzá való olajat; 38 az arany illatáldozati oltárt; a felkenetés olaját és a jó illatú füstölőszert; a Sátor bejárati függönyét; 39 a bronz égőáldozati oltárt, annak bronzrostélyát, rúdjait és eszközeit; a mosdómedencét és annak állványát; 40 az udvar kerítésének függönyeit, oszlopait és az oszlopok talpait; az udvar bejáratának függönyét és annak köteleit és cövekeit.
Mindent megmutattak Mózesnek, ami a Szent Sátorhoz (a Találkozás Sátorához), és az abban végzendő szolgálathoz szükséges.
41 Azután megmutatták a papi ruhákat, amelyeket a szent helyen való szolgálathoz készítettek: Áron szent főpapi ruháját és Áron fiainak papi ruháit.
42 Becalél és társai mindent úgy készítettek el, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek meghagyta. 43 Mózes gondosan megvizsgálta az elkészült tárgyakat, és megállapította, hogy valóban mindent arra a mintára készítettek, amelyet az Örökkévaló mutatott, illetve parancsolt. Ezután Mózes megáldotta őket.
Jézust letartóztatják(A)
18 Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak völgyének másik oldalára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordult. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezére akarta adni. 3 Ezért ide vezette azt a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal.
4 Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?”
5 „A názáreti Jézust” — felelték.
„Én vagyok”[a] — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta. 6 Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte:
7 „Kit kerestek?”
„A názáreti Jézust” — válaszolták.
8 Jézus azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az, ha tehát engem kerestek, akkor a többieket hagyjátok békében elmenni!” 9 Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit előzőleg mondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.”
10 Ekkor Simon Péter kirántotta a kardját, és rávágott az egyikre azok közül, akik Jézust akarták elfogni, de csak a jobb fülét vágta le. Ez a férfi a főpap szolgája volt, Málkusnak hívták. 11 Jézus azonban rászólt Péterre: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Nem tudod, hogy ki kell innom azt a poharat,[b] amelyet Atyám adott nekem?”
Kihallgatják Annás házában(B)
12 Ekkor a római katonák a parancsnokukkal és a zsidó templomőrökkel együtt letartóztatták, és megkötözték Jézust. 13 Először Annáshoz vitték, aki Kajafás apósa volt. Abban az évben Kajafás volt a főpap. 14 Ő volt az, aki azt tanácsolta a vallási vezetőknek, hogy jobb, ha egyetlen ember hal meg, mintha az egész nép elpusztul.
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(C)
15 Simon Péter követte Jézust egy másik tanítvánnyal együtt, aki ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájának udvarára. 16 Péter azonban kint maradt a kapunál. Később kijött az a másik tanítvány, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert is az udvarba. 17 Ez a szolgálólány megkérdezte Pétert: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?”
„Nem, dehogyis!” — tiltakozott Péter.
18 A szolgák és a templom őrei tüzet raktak az udvarban, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt az éjszaka. Péter is közéjük állt.
A főpap kihallgatja Jézust(D)
19 Eközben a főpap a tanítványairól és tanításairól kérdezte Jézust. 20 Ő így válaszolt: „Én mindig nyilvánosan tanítottam a zsinagógában és a Templomban, ahol a zsidók összegyűlnek. Semmit nem mondtam titokban. 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallgatták tanításaimat! Ők tudják, mit mondtam!”
22 Akkor egy közelben álló őr az arcába vágott Jézusnak, és rákiáltott: „Hogy mersz így válaszolni a főpapnak?!”
23 Jézus így felelt: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be! Ha pedig helyesen válaszoltam, akkor miért ütöttél meg?”
24 Ezután Annás megkötözve átküldte Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz.
Péter újra letagadja, hogy ismeri Jézust(E)
25 Eközben Simon Péter az udvarban, a tűznél melegedett. A többiek megszólították: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?” De ő letagadta: „Nem vagyok!”
26 Ott volt a főpap egyik szolgája is, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét. Megkérdezte Pétertől: „Azt hiszem, én már láttalak téged vele együtt a kertben! Nem így van?”
27 De Péter újra letagadta, s abban a pillanatban kukorékolt a kakas.
Jézus Pilátus előtt(F)
28 Mikor feljött a hajnal, Jézust átvezették Kajafás házából a római helytartó palotájába. A vallási vezetők azonban nem akartak oda belépni, hogy ne váljanak tisztátalanná[c], és részt vehessenek az ünnepi páskavacsorán. 29 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok?”
30 Ezt felelték: „Ez az ember bűnöző! Ha nem így volna, nem adtuk volna a kezedbe!”
31 Pilátus így válaszolt: „Vigyétek el, és ítéljétek el a ti saját Törvényetek szerint!”
A vallási vezetők így feleltek: „Nekünk nincs jogunk hozzá, hogy valakit halálra ítéljünk!” 32 (Így teljesedett be, amit Jézus előre megmondott: hogy milyen módon fog meghalni.)
33 Ezután Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
34 Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”
35 Pilátus így felelt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”
36 Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne szolgáltassanak ki a vallási vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”
37 Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”
Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”
38 Pilátus ezt mondta: „Ugyan, mi az, hogy igazság?” — s ezzel újra kiment a vallási vezetőkhöz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt, amiért el kellene ítélnem. 39 A szokás szerint azonban egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért a Páska ünnepén. Akarjátok-e, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
40 Erre azok kiabálni kezdtek: „Nem, ne őt, hanem Barabbást engedd szabadon!” Ez a Barabbás rablógyilkos volt.
15 Aki szelíden válaszol, lecsendesíti a haragot,
a sértő, kemény beszéd pedig felszítja.
2 A bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást,
az öntelt ostobákból pedig csak úgy dől a butaság.
3 Az Örökkévaló szemei mindent figyelemmel kísérnek,
a jókat és gonoszokat egyaránt szemmel tartja ő!
4 A szelíd és kedves szó olyan, mint az élet fája,
de a hamis beszéd összetöri az ember szellemét.
5 Az ostoba visszautasítja apja figyelmeztetését,
aki pedig elfogadja, értelmessé válik.
6 Az igaz ember házában nagy kincs van,
de amit a gonosz megszerez, abból csak baj lesz.
7 A bölcs beszéde tudást terjeszt,
de az öntelt ostobáknak a gondolkozása is zavaros.
8 Az Örökkévaló utálja, amit a gonoszok áldoznak neki,
de az igazak imádságának örül.
9 A gonoszok életmódját utálja az Örökkévaló,
de szereti azokat, akik igazságosan akarnak élni.
10 Súlyos fenyítést kap, aki letér az Örökkévaló útjáról,
aki pedig nem fogadja el a fenyítést: meghal.
11 Az Örökkévaló előtt nyitott könyv a halál országa
és a nagy mélység is,
mennyivel inkább az emberek szíve!
12 Az ostoba csúfolódó utálja azt, aki figyelmezteti,
és nem kér a bölcsek tanácsából.
13 Amikor tele van a szíved örömmel,
még az arcod is ragyog,
szíved fájdalma pedig összetöri szellemedet.
14 Az értelmes szívű keresi a tudást,
a magabiztos ostobák pedig bolondságokon rágódnak.
15 A nyomorultak számára minden nap nehéz,
de a vidám szívűnek minden napja ünnep.
16 Jobb szerényen élni, de félni és tisztelni az Örökkévalót,
mint nagy gazdagság miatt örökké gondokkal küszködni.
17 Többet ér egy tányér egyszerű étel,
ha szeretettel teszik eléd,
mint a dúsan terített asztal,
ha gyűlölködve ülik körül.
18 A hirtelen haragú felszítja,
a türelmes pedig lecsendesíti a veszekedést.
19 A lusta élete olyan, mint a tövisekkel benőtt ösvény,
az igazságosé pedig, mint a sima országút.
20 A bölcs fiú örömet szerez apjának,
az öntelt ostoba pedig szégyent hoz anyjára.
21 Az értelmetlen örül, ha valami ostobaságot tehet,
az értelmes pedig egyenes úton jár.
22 Bölcs tanács nélkül meghiúsul a terved,
ha pedig hallgatsz a bölcsek tanácsára, megvalósul.
23 Örömet szerez, ha meg tudsz felelni valakinek,
még inkább, ha ezt jó pillanatban teszed!
24 A bölcs ember útja felfelé vezet, az életre,
egyre távolabb a halottak országától, amely a mélyben van.
25 Az Örökkévaló összedönti a büszkék házát,
de megvédi az özvegyek birtokát.
26 A gonosz gondolatokat gyűlöli az Örökkévaló,
de a kedves szavakat szereti.
27 Aki csalással szerzett vagyon után sóvárog,
saját családját teszi tönkre,
aki pedig gyűlöli a megvesztegetést, élni fog.
28 Az igazságos megválogatja szavait,
de az istentelenek szájából árad a gonoszság.
29 Az Örökkévaló távol van az istentelenektől,
de az igazak imádságára válaszol.
30 Az örömtől ragyogó szemek másokat is felvidítanak,
s a jó hír szinte megeleveníti testedet.
31 Aki hallgat a figyelmeztetésre, amely az életre vezet,
az a bölcsek között fog lakni.
32 Aki elutasítja a figyelmeztetést, a saját életét gyűlöli,
aki viszont megfogadja, értelmes lesz.
33 Az Örökkévaló tisztelete és félelme bölcsességre tanít,
és a megtiszteltetést az alázatosság készíti elő.
Éljetek egyetértésben!
2 Várhatok-e tőletek bátorítást, vagy isteni szeretetből fakadó vigasztalást Krisztusban? Van-e igazi közösségünk egymással a Szent Szellemben? Van-e bennetek könyörületesség és együttérzés irántam? 2 Ha igen, akkor tegyétek meg, amire kérlek titeket, hogy az örömömnek ne maradjon semmi híja! Hozzátok összhangba egymással a gondolkozásotokat, és ugyanazzal az isteni szeretettel szeressétek egymást! Éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek! 3 Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! 4 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!
Kövessétek Jézus példáját!
5 Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki
6 öröktől fogva isteni természetű,
mégsem ragaszkodott ahhoz,
hogy Istennel egyenlő.
7 Önként mondott le minden dicsőségéről,
vállalta, hogy szolgává legyen,
és emberré lett.
8 Szolgai formában élve a földön,
még jobban megalázta magát,
engedelmes volt egészen a kereszthalálig!
9 Isten ezért mindenek fölé emelte,
s olyan nevet adott neki,
amely minden névnél hatalmasabb.
10 Térdet hajt minden teremtmény
Jézus nevére
Mennnyen, Földön és föld alatt,
11 s minden nyelv megvallja,
hogy Jézus Krisztus az Úr,
az Atya Isten dicsőségére!
Isten végzi a munkáját bennetek!
12 Szeretett testvéreim, ti mindig hallgattatok rám, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még sokkal fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik! 13 Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell.
14 Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek! 15 Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, 16 miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem.
17 Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz — italáldozatként — a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történne, akkor is boldog leszek, és együtt örülök veletek. 18 Ti is örüljetek ennek velem együtt!
Hírek Timóteusról és Epafroditoszról
19 Bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldhetem hozzátok Timóteust, és hogy a jó hírek, amelyeket rólatok fog hozni, felvidítanak engem. 20 Ő az egyetlen, aki hozzám hasonlóan a szívén viseli a sorsotokat. 21 A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival. 22 Ismeritek Timóteust, és tudjátok, hogy úgy szolgált velem együtt az örömüzenet hirdetésében, mint fiú az apjával. 23 Mihelyt meglátom, hogyan alakul a sorsom, azonnal szeretném elküldeni őt hozzátok. 24 Sőt, bízom az Úrban, hogy hamarosan én magam is meglátogatlak benneteket.
25 Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditoszt, aki kedves testvérem, munkatársam és harcostársam is. Őt azért küldtétek hozzám, hogy a mostani helyzetemben segítsen nekem, 26 most azonban visszaküldöm, mert már nagyon hiányoztatok neki. Az is nyugtalanította, hogy tudomást szereztetek a betegségéről. 27 Mert valóban beteg volt, sőt majdnem meg is halt, Isten azonban könyörült rajta. De nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy egyéb szomorúságaimra ne jöjjön újabb bánat. 28 Ezért még inkább haza akartam őt küldeni, hogy mikor találkoztok, újra együtt örülhessetek. Így én is megnyugodhatok. 29 Fogadjátok hát őt nagy örömmel az Úrban, mert megérdemli, hogy tiszteljétek! 30 Ő ugyanis Krisztus munkája miatt került oly közel a halálhoz. Életét kockáztatta, hogy engem szolgálhasson helyettetek is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center