M’Cheyne Bible Reading Plan
A papok öltözete(A)
28 „Hívd magadhoz testvéredet, Áront és fiait: Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Itámárt. Őket választottam Izráel egész népe közül, hogy papjaim legyenek!
2 Készíts testvéred, Áron számára szent papi ruhákat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát. 3 Vannak a nép között olyanok, akiknek művészi képességeket ajándékoztam, hogy el tudják készíteni Áron ruháit. Mondd el nekik, hogyan készítsék el a papi ruhákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Áront az én papommá szenteld. 4 Ezeket kell elkészíteniük: hósen, efód, felsőruha, szövött ing, turbán és öv. Készítsék el ezeket a szent papi ruhákat Áronnak, a testvérednek és a fiainak, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben. 5 A ruhák készítéséhez ilyen fonalakat használjanak: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér finom lenfonal.
Az efód
6 Hozzáértő mester készítse az efódot arany hímzőfolállal, meg kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalakkal, és finom lenvászon felhasználásával.
7 Az efód két darabját a két vállpánt kapcsolja össze.
8 Készítsék el az efód övét is, ugyanazokból az anyagokból, mint az efódot, és ugyanolyan mintával.
9 Vegyenek két csiszolt ónix-követ, és véssék rájuk Izráel 12 fiának nevét. 10 Hat név az egyik drágakőre, hat a másikra kerüljön, a fiúk születése sorrendjében. 11 Úgy véssék a két ónix-kőre Izráel fiainak nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk drágakövét szokás kivésni. Azután a köveket illesszék aranyfoglalatba, 12 és helyezzék el az efód vállpántjaira. Így hordozza Áron Izráel fiainak nevét a vállain emlékeztetőül az Örökkévaló jelenlétében. Ezek a drágakövek emlékeztessék az Örökkévalót Izráel népére. 13 Készítsenek aranyfoglalatot az ónix-köveknek, 14 és két aranyláncot, amelyeket erősítsenek a foglalatokhoz. Ezeket a láncokat sodorva készítsék, mint a zsinórt.
A hósen
15 Készítsétek el a hósent is. Ez is mestermunkával készüljön, ugyanazokból az anyagokból, mint az efód: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös fonalak és fehér, finom lenvászon felhasználásával. 16 Négyzet alakú legyen, széle-hossza egy-egy arasznyi.[a] Két rétegű legyen, és fölül nyitott, mint egy zseb. 17 A külsején helyezz el 12 drágakövet 4 sorban. Az első sor: rubin, topáz, smaragd.[b] 18 A második sor: gránát, lápisz lazuli, gyémánt. 19 A harmadik: cirkon[c], achát, ametiszt. 20 A negyedik: krizolit, ónix, jáspis. Mindegyik drágakövet aranyba foglald be. 21 A drágakövekre vésd rá Izráel 12 fiának nevét: minden kőre egyet-egyet. Úgy vésd a kövekre a 12 törzs nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk kövét szokás vésni.
22 Készítsetek színaranyból zsinór formájú fonott láncokat a hósen rögzítéséhez. 23 A hósen fölső két sarkára készíts aranykarikákat, 24 s ezekhez rögzítsd az aranyzsinórok egyik végét. 25 A másik végét rögzítsd az efód vállrészén lévő ónix-kövek foglalatához úgy, hogy a hósen az efód fölött legyen. 26 A hósen alsó két sarkára is készíts aranykarikákat. Ezek a hósen belső szegélyén legyenek, az efódhoz közel. 27 Az efód vállpántjának alsó részére is készíts két aranykarikát, közel az övhöz. 28 A hósen alsó sarkán lévő karikákat kék zsinórral erősítsd az efódon lévő karikákhoz. Így rögzítsd a hósent a pap mellén, az efód öve fölött, hogy a helyén maradjon.
29 Valahányszor Áron bemegy a szentélybe, viselnie kell a hósent. Így hordozza a szíve fölött, a hósenen Izráel fiainak neveit. Szolgáljon ez állandóan emlékeztetőül az Örökkévaló előtt! 30 Azután tedd bele a hósenbe az Úrímot és a Tummímot, hogy állandóan legyenek Áron szíve fölött, amikor bemegy az Örökkévaló elé. Így hordozza Áron állandóan az Örökkévaló előtt azokat a dolgokat, amelyek által az Örökkévaló döntéseket hoz Izráel népével kapcsolatban.”
A papi öltözet többi része
31 Készítsétek el kék színű vászonból a felsőruhát is, amelyet a pap az efód alatt visel. 32 A közepén legyen egy kerek kivágás a fej számára. A kivágás szegélyét hímzéssel erősítsétek meg, hogy be ne szakadjon. 33 A kék ruha alsó szegélyére hímezzenek gránátalmákat kék, bíborpiros és skarlátvörös fonallal. Két hímzett gránátalma közé egy-egy aranyból készült csengettyűt erősítsenek. 34 Így legyen a ruha alsó szegélyén körös-körül: gránátalma és csengettyű, váltakozva. 35 Amikor Áron bemegy a szent helyre, ezt a ruhát kell viselnie, hogy hallható legyen az aranycsengettyűk hangja, amikor bemegy az Örökkévaló jelenlétébe, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.
36 Készítsetek egy színarany homlokpántot, amelyre vésd rá, ahogyan a pecsétekre szokás vésni: az örökkévalónak szentelve.[d] 37 Ezt a homlokpántot kék fonállal erősítsd a turbán elejére. 38 Így viselje ezt Áron a homlokán, hogy hordozza a terhét mindazoknak a vétkeknek és tévedéseknek, amelyeket Izráel népe elkövet az áldozatokkal és szent dolgokkal kapcsolatban. Amikor Áron a papi szolgálatát végzi, ezt a homlokpántot mindig viselnie kell, hogy az Örökkévaló az áldozatokat szívesen fogadja.
39 Készítsetek földig érő hosszú inget finom lenvászonból, amelynek mintázatát a szövés módja adja meg. Ugyanebből a vászonból készítsd a turbánt is. Az inghez tartozó öv is ebből az anyagból készüljön, de hímzéssel díszítve.
40 Készítsétek el Áron fiai számára is a papi öltözetet: a hosszú ingeket, öveket és turbánokat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát. 41 Azután öltöztesd föl ezekbe a ruhákba a testvéredet, Áront és fiait. Majd kend föl őket a szent olajjal. Így szenteld föl őket, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben.
42 Készítsetek a papok számára alsóruhákat is lenvászonból, amelyek a testüket takarják deréktól combig. 43 Áron és fiai ezt viseljék minden alkalommal, amikor a Szent Sátorba bemennek, vagy az oltárhoz járulnak, hogy papi szolgálatukat végezzék. Így nem vétkeznek, és nem fognak meghalni. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és leszármazottjai, a papok számára.”
Jézus és testvérei
7 Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni. 2 Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe, 3 ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel! 4 Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!” 5 Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.
6 Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket. 8 Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.” 9 Ezután Jézus még Galileában maradt, 10 a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre.
Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék. 11 A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”
12 Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.”
Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.” 13 De nyíltan senkisem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől.
Jézus tanít a Templom udvarában
14 Az ünnepi hét fele már elmúlt, mikor Jézus felment a Templom udvarába, és tanítani kezdte a sokaságot. 15 A vallási vezetők megdöbbentek a tanításán: „Hogyan ismerheti ilyen jól az Írásokat, ha nem tanulta a tanításainkat?”
16 Jézus pedig így felelt nekik: „Amit én tanítok, az nem tőlem származik, hanem attól, aki elküldött engem. 17 Ha valaki Isten akaratát akarja véghezvinni, az el tudja dönteni, hogy Istentől van-e, amit tanítok, vagy magamtól. 18 Mert aki a saját gondolatait hirdeti, az magának akar elismerést és dicsőséget szerezni. Aki pedig annak akar dicsőséget szerezni, aki őt elküldte, az igaz ember, és nincs benne hamisság. 19 Nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem engedelmeskedik a Törvénynek egyikőtök sem! Miért akartok engem megölni?”
20 Erre azok így feleltek: „Gonosz szellem van benned! Ki akar téged megölni?”
21 Jézus így válaszolt: „Véghezvittem valamit, amin mindannyian csodálkoztok. 22 Mózes elrendelte a körülmetélést. (Bár az eredetileg nem tőle származott, hanem az előtte élő atyáktól.) Ti pedig akkor is körülmetélitek a kisgyermeket, ha az a nap történetesen szombatra esik. 23 Ha pedig elvégezhetitek a körülmetélést szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy valakinek az egész testét meggyógyítottam szombaton? 24 Ne a látszat alapján ítéljetek, hanem igazságosan, és méltányosan!”
Valóban Jézus-e a Messiás?
25 Ekkor néhány jeruzsálemi lakos azt mondta: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni? 26 De hiszen most nyiltan beszél, és nem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy valóban ő a Messiás? 27 Másrészt viszont, ha a Messiás eljön, senki sem fogja tudni, honnan jön, őróla meg tudjuk, hogy honnan származik!”
28 Miközben Jézus a Templom udvarában tanított, hangosan felkiáltott: „Valóban ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan jöttem? Csakhogy én nem magamtól jöttem, hanem az küldött el, aki valóságos, de ti nem ismeritek őt! 29 Én azonban ismerem, mert tőle jöttem, ő küldött el engem!”
30 Emiatt egyesek szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá, mert ennek még nem jött el az ideje. 31 Sokan mások azonban hittek benne, és ezt mondták: „Ha majd eljön a Messiás, vajon tehet-e több csodát, mint ez az ember?”
A vallási vezetők megpróbálják Jézust letartóztatni
32 A farizeusok meghallották, hogy a tömegben ilyen szóbeszéd terjed Jézusról. Ezért a főpapokkal együtt templomi őröket küldtek érte, hogy tartóztassák le. 33 Jézus akkor ezt mondta: „Még egy rövid ideig veletek leszek, azután visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahová én megyek, oda nem jöhettek utánam.”
35 Akik hallották ezt, így tanakodtak egymás közt: „Hová megy, ahol nem találhatjuk meg? Talán a görög városokban szétszórtan élő zsidókhoz akar menni, és őket akarja tanítani? 36 Mit akart azzal mondani, hogy »keresni fogtok, de nem találtok meg«, és hogy »ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”
Jézus a Szent Szellemről
37 Az ünnep utolsó, legnagyobb napján Jézus felállt, és így kiáltott: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! 38 Aki hisz bennem, annak szívéből majd élő víznek forrásai fakadnak — ahogyan az Írás mondja.” 39 Ezt a hasonlatot a Szent Szellemről mondta, akit később azok kaptak meg, akik Jézusban hittek. De amikor ezt mondta, akkor a Szent Szellemet még senki sem kaphatta meg, mert Jézus még nem dicsőült meg.
Az emberek vitatkoznak Jézusról
40 Ezt hallva a sokaság egy része azt mondta: „Bizony, ő a Próféta!”[a]
41 Mások azt mondták: „Ő a Messiás!”
De voltak, akik ezt mondták: „Az nem lehet, mert a Messiás nem Galileából származik! 42 Nem azt mondja az Írás, hogy a Messiás Dávid családjából származik, és Betlehemből jön majd, abból a városból, ahol Dávid élt?” 43 Emiatt nem tudtak egyetértésre jutni. 44 Voltak, akik szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá.
A vallási vezetők nem hisznek Jézusban
45 A Templom-őrség ekkor dolgavégezetlenül visszament a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem tartóztattátok le, és hoztátok ide őt?”
46 Az őrök azt válaszolták: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ez az ember!”
47 A farizeusok ekkor megkérdezték: „Csak nem bolondított el titeket is? 48 Látjátok, hogy senki sem hisz benne a farizeusok és a főpapok közül! 49 Csak a tömeg követi, de ők átok alatt vannak, mert nem ismerik a Törvényt!”
50 A farizeusok között ott volt Nikodémus is, aki korábban elment Jézushoz, és beszélt vele.[b] Azt mondta: 51 „A Törvényünk szerint senki nem ítélhető el, amíg ki nem hallgatták! Mi sem ítélhetjük el őt, amíg ki nem vizsgáltuk, hogy mit tett.”
52 Ekkor a többiek letorkolták: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy a Próféta nem Galileából származik!”
53 Ezután mindannyian hazamentek.
Törekedj a bölcsességre!
4 Fiaim, fogadjátok meg apátok tanácsait,
hallgassatok rá, hogy bölcsességet tanuljatok.
2 Mert jó tanácsot adok nektek,
el ne felejtsétek hát, amire tanítalak!
3 Mikor kisgyermek voltam apám mellett,
anyám egyetlen dédelgetett kisfia,
4 engem is így tanított apám:
„Fiam, jól vésd a szívedbe szavamat!
Engedelmeskedj parancsaimnak, és élni fogsz!
5 Törekedj a bölcsességre, törekedj az értelemre!
Ne felejtsd el szavaimat, s ne fordulj el attól, amit mondok!
6 Ragaszkodj a bölcsességhez, s ő majd megvéd,
szeresd őt, és megőriz téged!
7 A bölcsesség a legfontosabb a világon,
tehát igyekezz, hogy megszerezd!
Szerezd meg, bármibe kerül!
8 Emeld magasra a bölcsességet, s ő is felemel téged,
öleld magadhoz, és dicsőséget szerez neked,
9 tisztességgel koszorúzza fejed,
dicsőséggel koronáz meg!”
10 Fiam, hallgass rám, fogadd meg szavam,
hogy hosszú életet élhess!
11 A bölcsesség útjára tanítalak,
egyenes ösvényen vezetlek.
12 Ha ezen jársz, semmi sem gátol,
ha ezen futsz, nem botlasz meg soha.
13 Ragadd meg tanácsomat, ki ne engedd kezedből,
szorítsd magadhoz, mert az életed függ tőle!
14 Ne lépj a gonoszok útjára,
ne kövesd a gonosztevők példáját!
15 Messze kerüld őket, közelükbe se menj,
fordíts hátat nekik, s menj tovább!
16 Mert a gonoszok nem nyughatnak,
amíg rosszat nem tehetnek,
még aludni sem tudnak,
ha valakit el nem gáncsolhatnak,
17 gonoszság a kenyerük,
erőszak az italuk.
18 Az igazak ösvénye,
mint a hajnali világosság:
minél tovább haladnak rajta,
annál jobban ragyog,
egészen a déli verőfényig.
19 De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet,
ahol nem látják, miben botlanak meg.
20 Fiam, hallgass a szavamra,
gondosan figyeld, amit mondok!
21 Tartsd a szemed előtt,
vésd a szíved mélyébe szavaimat,
22 mert életet adnak, ha megragadod őket,
egészséget és gyógyulást egész testednek.
23 Mindennél jobban őrizd a szívedet,
mert abból fakad az élet forrása!
24 Távol legyen tőled, hogy hamisan beszélj,
az igazság elferdítését messze kerüld!
25 Szemed előre nézzen, figyelj az útra,
tekinteted tartsd a célodon!
26 Gondosan ügyelj minden lépésedre,
és biztonságosan járhatsz utadon!
27 Se jobbra, se balra ne térj le,
s maradj távol a gonosztól!
Akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei
3 Ó, ti ostoba galaták! Ki tudott ennyire félrevezetni titeket? Hiszen úgy hirdettük nektek Jézus Krisztus kereszthalálát, mintha a szemetek előtt feszítették volna meg őt! 2 Mondjátok meg nekem igazán: vajon azért kaptátok-e a Szent Szellemet, mert megtartottátok a Törvény előírásait, vagy pedig azért, mert amikor hallottátok Jézusról az örömhírt, hittel elfogadtátok? 3 Hogyan lehettek ennyire ostobák, hogy a Szent Szellemben elkezdett új életeteket most emberi erővel akarjátok folytatni? 4 Olyan sok minden történt veletek! Talán minden hiába volt? Remélem, hogy nem! 5 Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Hanem azért, mert amikor hallottátok az örömhírt Jézusról, hittetek benne.
6 Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: „Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.”[a] 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! 8 Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: „Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.”[b] 9 Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.
10 Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”[c] 11 Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: „Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni.”[d] 12 A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: „Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt.”[e] 13 Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza:[f] „Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki.”[g] 14 Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet.
A Törvény és az ígéret
15 Testvéreim, hadd mondjak most egy példát a mindennapi életből: egy érvényes szerződést senki sem érvényteleníthet, és nem is egészíthet ki. 16 Isten ígéreteket tett Ábrahámnak és a leszármazottjának. Az Írásban nem azt olvassuk, hogy „leszármazottjainak”, többes számban, mintha sok emberről lenne szó, hanem egyes számban: „leszármazottodnak”, aki nem más, mint Krisztus. 17 Ezzel azt szeretném megértetni veletek, hogy az Istennel kötött Szövetséget a 430 évvel később adott Törvény nem tehette érvénytelenné. Így az Ábrahámnak tett ígéret a Törvény életbe lépése után is érvényben maradt. 18 Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.
19 Akkor tehát mi a Törvény célja? Azért kaptuk, hogy rámutasson azokra a bűnökre, amelyeket az emberek elkövetnek. A Törvény addig működött, amíg el nem jött Ábrahám Leszármazottja, akiről az ígéret szólt. A Törvényt Isten adta az angyaloknak, ők pedig elhozták azt Mózesnek, aki közvetített Isten és az emberek között. 20 Közvetítőre akkor van szükség, ha két fél közötti megállapodásról van szó. Amikor viszont Isten egyoldalúan ígéreteket tett Ábrahámnak, nem kellett közvetítő.
A Mózesi Törvény végcélja Krisztus
21 Ez azt jelentené, hogy a Törvény Isten ígéretei ellen van? Szó sincs róla! Mert ha olyan törvényt kaptunk volna, amely képes lett volna életet adni, akkor annak alapján válhatnánk Isten számára elfogadhatóvá. 22 Az írott Törvény azonban az egész emberiséget a bűn rabságába zárta, hogy a megígért örökséget kizárólag a Jézus Krisztusban való hit által kaphassák meg azok, akik hisznek benne.
23 Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. 24 Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. 25 Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.
26 Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, 27 mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. 28 Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. 29 Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center