M’Cheyne Bible Reading Plan

22 „Ha valaki marhát vagy juhot^[a] lop, és azt levágja, vagy eladja, akkor kártérítésül a marháért öt másikat, a juhért négyet adjon az ellopott helyett. ^2-4 Ha a tolvajnak nincs semmije, és nem tudja megtéríteni az okozott kárt, akkor őt magát adják el rabszolgának, és annak árából rendezzék a kártérítést. Ha viszont élve megtalálják nála a lopott állatokat, azokat vissza kell adja, és kárpótlásul mindegyikért még egy ugyanolyan állatot is kell adnia a tulajdonosnak. Ez minden háziállatra vonatkozik: szarvasmarhára, szamárra, juhra és kecskére egyaránt.

Ha a tolvajt rajtakapják, amikor éjjel be akar törni egy házba, és úgy megverik, hogy meghal, az nem számít gyilkosságnak, és aki megölte, nem bűnös. De ha ugyanez nappal történik, az már gyilkosságnak számít, és aki megöli a tolvajt, vétkes gyilkosság bűnében.

⁵ Ha valaki ráengedi az állatait másnak a szántóföldjére vagy szőlőskertjére, és az állatok lelegelik azt, térítse meg az okozott kárt a saját legjobb szántóföldjének, vagy szőlőjének terméséből.

⁶ Ha valaki a saját földjén tüzet gyújt, amely a tövises sövényen keresztül átterjed a szomszéd területére, és ott elégeti a lábon álló vagy már learatott termést, akkor az okozott kárt teljes egészében meg kell térítenie.

⁷ Előfordul, hogy valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át szomszédjának megőrzésre, de azokat valaki ellopja. Ha a tolvajt elfogják, kétszeresen meg kell fizessen a lopásért. ⁸ De ha nem találják a tolvajt, akkor a szomszédot Isten^[b] elé kell állítani, hogy kiderüljön, nem ő maga lopta-e el, amit rábíztak.

⁹ Minden olyan esetben, amikor egy bizonyos dolog tulajdonjogát két ember vitatja, menjenek Isten elé mind a ketten. Akit Isten bűnösnek jelent ki, az fizessen a másik félnek büntetésül kétszer annyit, mint amennyit a vitatott dolog ér. Ez a törvény ugyanúgy érvényes, ha szarvasmarháról, szamárról, juhról, kecskéről, ruháról vagy bármilyen elveszett dologról van szó.

¹⁰ Előfordul, hogy valaki a szamarát, ökrét, juhait vagy más háziállatát rábízza szomszédjára, hogy viseljen rá gondot egy ideig. Ha ilyenkor a rábízott állat elhullik, megsérül, vagy ellopták, de erre nincs szemtanú, ¹¹ akkor a szomszéd esküdjön meg az Örökkévalóra, hogy nem ő okozta a kárt. A tulajdonos köteles elfogadni ezt az esküt, és nem követelhet kártérítést. ¹² Azonban, ha a szomszéd lopta el azt az állatot, fizessen kártérítést a tulajdonosnak. ¹³ Ha az állatot ragadozó vad tépte szét, a szomszéd bizonyítékul mutassa be a széttépett állat maradványait. Ebben az esetben nem tartozik a tulajdonosnak kártérítéssel.

¹⁴ Ha valaki kölcsönkér a szomszédjától egy háziállatot, és az megsérül, vagy elhullik, amikor a tulajdonosa nem volt jelen, akkor fizessen kártérítést. ¹⁵ De ha a baj akkor történik, amikor az állat tulajdonosa is jelen van, akkor nem kell kártérítést fizetnie a kölcsönkérőnek. Ha az állatot eleve úgy kérte, hogy a használatáért díjat fizet, akkor csak ezt a díjat kell a kölcsönvevőnek megfizetnie.”

¹⁶ „Ha egy férfi elcsábít egy szűz leányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor fizesse meg a jegyajándékot a leány apjának, és vegye feleségül a leányt. ¹⁷ Ha viszont a leány apja semmiképpen nem akarja a leányát hozzáadni, a csábítónak akkor is meg kell fizetnie a szokásos jegyajándékot.

¹⁸ Varázsló asszonyt ne hagyj életben!

¹⁹ Aki állattal létesít szexuális kapcsolatot, halállal bűnhődjön!

²⁰ Aki nem az Örökkévalónak, hanem más isteneknek mutat be áldozatot, azt feltétlenül ki kell végezni!

²¹ A közöttetek lakó idegen nemzetiségűekkel bánjatok méltányosan és igazságosan, hiszen ti magatok is jövevények voltatok Egyiptomban!

²² Az özvegyeket és árvákat ne nyomd el! ²³ Ha mégis kegyetlenül bánsz velük, és ők hozzám kiáltanak, biztos lehetsz benne, hogy meghallgatom őket! ²⁴ Ha pedig emiatt megharagszom rád, és karddal öllek meg, akkor a te feleséged is özvegy lesz, gyermekeid pedig árvák lesznek.

²⁵ Ha népem közül való szegényeknek kölcsönt adsz, ne bánj velük uzsorás módjára, és ne követelj tőlük kamatot! ²⁶ Ha a felsőruháját zálogba veszed tőle, akkor azt még naplemente előtt add vissza neki. ²⁷ Lehet, hogy ez a ruha testének egyetlen takarója. Ha nem adod neki vissza, mivel takarózzon az éjjeli hidegben? Bizony, ha emiatt hozzám kiált, meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.

²⁸ Ne szólj tiszteletlenül Istenről!^[c] Néped vezetőjét ne átkozd!

²⁹ Ne késlekedjél behozni gabonádból, borodból és olívaolajadból az áldozni valót!

Elsőszülött fiadat add nekem! ³⁰ Add nekem szarvasmarháid, juhaid és kecskéid közül is az elsőszülötteket. De az első hét napon még legyen az anyja mellett, csak a nyolcadik napon add nekem.

³¹ Legyetek számomra elkülönített, szent nép! Ezért ne egyetek olyan állat húsából, amelyet valamilyen ragadozó vadállat széttépett, hanem adjátok a kutyáknak!”

Az Ige emberré lett

1 Kezdetben volt az Ige,^[a] aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt. ² Az Ige kezdetben együtt volt Istennel. ³ Minden az Ige által jött létre, nélküle egyetlen teremtmény sem keletkezett. ⁴ Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára. ⁵ A világosság^[b] fénylik a sötétségben, de a sötétség sohasem tudta legyőzni, feltartóztatni vagy megérteni.

⁶ Isten küldött egy embert, akit Jánosnak^[c] hívtak. ⁷ Ő azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, s hogy mindenki halljon arról, aki a világosság, és higgyen benne. ⁸ Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról mindenkinek.

⁹ Az igazi világosság — aki mindenkit megvilágosít — már készen volt arra, hogy megjelenjen. ¹⁰ Már a világon volt, és bár ez a világ általa jött létre, az emberek mégsem ismerték fel őt. ¹¹ A saját birtokába jött, de a saját népe nem fogadta be.

¹² Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. ¹³ Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek.

¹⁴ Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik. ¹⁵ Őróla tanúskodott Bemerítő János, amikor hirdette: „Ő az — kiáltott fel —, akiről előre megmondtam, hogy el fog jönni! Ő az, aki ugyan később érkezik, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már akkor is létezett, amikor én még meg sem születtem.”

¹⁶ Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján. ¹⁷ A Törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és a valóság a Messiás Jézuson keresztül jött el hozzánk. ¹⁸ Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú — aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával —, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.^[d]

Bemerítő János tanúskodik Jézusról^(A)

¹⁹ A jeruzsálemi vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Bemerítő Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”

²⁰ János nyíltan megmondta, és elismerte: „Nem én vagyok a Messiás!”

²¹ „Akkor ki vagy, talán Illés?” — kérdezték.

„Nem” — mondta János.

„Te vagy a Próféta?”^[e]

János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”

²² Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?”

²³ Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja:

²⁴ Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak. ²⁵ Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem pedig a Próféta, akkor miért meríted be az embereket?”

²⁶ János erre így válaszolt: „Igaz, én vízbe merítem be az embereket, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek. ²⁷ Ő az, aki később fog megérkezni, mint én, s akinek még a saruját sem vagyok méltó levenni a lábáról.”

²⁸ Mindezek a Jordán folyó keleti oldalán lévő Betániában történtek, ahol János bemerítette az embereket.

Ő az Isten Báránya!

²⁹ Másnap Bemerítő János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya, aki magára veszi az egész világ összes bűnét! ³⁰ Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett. ³¹ Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért merítem vízbe az embereket, hogy Izráel népe számára lelepleződjön, hogy ő a Messiás.”

³² Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amikor leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. ³³ Nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem be az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe fog bemeríteni.« ³⁴ Mivel pedig szemtanúja voltam annak, hogy ez beteljesedett, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”^[g]

Jézus első tanítványai

³⁵ A következő napon Bemerítő János — két tanítványával együtt — ismét ugyanott volt. ³⁶ Megint észrevette Jézust, amint ott járt-kelt, és ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”

³⁷ Amikor ezt az a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak. ³⁸ Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”

Ők ezt kérdezték: „Rabbi, hol laksz?” („Rabbi” azt jelenti: „Mester, Tanító”.)

³⁹ „Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Azok ketten vele is mentek, és megnézték, hol lakik. Körülbelül délután négy óra volt akkor, és aznap nála is maradtak.

⁴⁰ Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyikük András volt, Simon Péter testvére. ⁴¹ András azonnal megkereste a testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Rátaláltunk a Messiásra!” (A héber „Messiás” szó görögül „Krisztus”, magyarul „Felkent”.)^[h]

⁴² Azután András odavezette Simon Pétert Jézushoz, aki ránézett, és ezt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfás lesz a neved.” (Ez azt jelenti: „Péter”, vagyis kő.^[i])

⁴³ Másnap Jézus el akart menni Galileába. Ekkor találkozott Fülöppel, és megszólította: „Csatlakozz hozzám, és kövess engem!” ⁴⁴ Fülöp Bétsaidából, András és Péter városából származott. ⁴⁵ Később Fülöp találkozott Nátánaéllel, és elújságolta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és akiről a próféták is írtak! Jézusnak hívják, József fia, és Názáretből való.”

⁴⁶ Nátánaél így válaszolt: „Ugyan, mi jó jöhet Názáretből?”

„Gyere, és nézd meg magad!” — válaszolt Fülöp.

⁴⁷ Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Nézzétek, itt jön egy igazi izraelita,^[j] akiben semmi hamisság nincsen!”

⁴⁸ Nátánaél csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?”

Jézus ezt válaszolta: „Láttalak téged a fügefa alatt, mielőtt Fülöp idehívott.”

⁴⁹ Ekkor Nátánaél ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!”

⁵⁰ Jézus így felelt: „Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat is látsz majd.” ⁵¹ És így folytatta: „Igazán mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt Mennyet, és Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiára.”^[k]

40 Majd az Örökkévaló ezt mondta Jóbnak:

³ Jób erre így válaszolt az Örökkévalónak:

⁶ Ezután az Örökkévaló így folytatta a forgószélből:

Mi szellemi fegyverekkel harcolunk

10 Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias. ² El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!

³ Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak. ^4-5 A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak! ⁶ Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.

⁷ Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk! ⁸ Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani! ⁹ Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket. ¹⁰ Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.” ¹¹ Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk. ¹² Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!

¹³ Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk. ¹⁴ Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték! ¹⁵ Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen. ¹⁶ Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén. ¹⁷ Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”^{[a] 18} Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.