M’Cheyne Bible Reading Plan
8 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! 2 De ha nem engeded el őket, egész országodat ezzel a csapással sújtom: békák tömege fogja ellepni Egyiptomot! 3 A Nílusban hemzsegni fognak a békák. De kijönnek onnan, és még a palotádban, hálószobádban, sőt, az ágyadban is békák fognak nyüzsögni! Szolgáid házait is ellepik, bemásznak néped házaiba, még a sütőteknőkbe és kemencékbe is! 4 Rád is fölugrálnak a békák, fölmásznak szolgáidra és népedre is!«”
5 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki botját a folyókra, csatornákra és tavakra, hogy békák jöjjenek föl azokból, és lepjék el Egyiptom földjét!”
6 Áron fölemelte a botját Egyiptom vizei fölé, a békák pedig kijöttek a vízből, és ellepték a földet.
7 De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. Ők is békákat hoztak föl a vízből Egyiptom földjére.
8 A fáraó ekkor hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, akkor én is elengedem népeteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak.”
9 „Rendben van! — válaszolt Mózes. — Állok rendelkezésedre! Mikor óhajtasz megszabadulni a békáktól? Mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy pusztuljanak ki a békák házaitokból, és csak a vizekben maradjanak meg?”
10 „Holnap” — mondta a fáraó.
„Úgy lesz, ahogy kívánod — válaszolt Mózes —, s ebből megértheted, hogy nincs senki más isten, aki Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fogható! 11 Holnap megszabadulsz a békáktól: eltűnnek a házaidból, szolgáid és néped házaiból is. Csak a Nílusban maradnak meg.”
12 Ezután Mózes és Áron kiment a fáraó palotájából. Mózes kiáltott, és könyörgött az Örökkévalónak, hogy szabadítsa meg a fáraót a békáktól, amelyeket ráküldött. 13 Az Örökkévaló pedig megtette, amit Mózes kért tőle: elpusztultak a békák az egyiptomiak falvaiban, házaiban és a mezőkön. 14 A nép rakásokba gyűjtötte a döglött békákat, és bűzlött tőlük az egész ország.
15 Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszabadult a békák csapásától, mégis megmakacsolta magát, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.
Harmadik csapás: a szúnyogok tömege
16 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját, és csapjon vele a földre, hogy a por szúnyogokká[a] változzon Egyiptom egész földjén!”
17 Így is tettek. Áron fölemelte botját, és a földre csapott vele. Ekkor az összes por szúnyogokká változott Egyiptom egész földjén. Azok pedig ellepték az embereket és állatokat egyaránt.
18 Az egyiptomi varázslók is megpróbálták ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal, de kudarcot vallottak.
A szúnyogok pedig mindenkit megtámadtak: embereket és állatokat egyaránt.
19 Akkor a varázslók azt mondták a fáraónak: „Ez a csapás Isten ujja!” De a fáraó nem törődött velük, és kemény maradt. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.
Negyedik csapás: a bögölyök felhője
20 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Holnap kora reggel állj a fáraó elé, amikor ő a Nílus partjára megy, és szólj hozzá: Az Örökkévaló mondja ezt neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! 21 Ha nem, akkor bögölyök[b] hadát szabadítom rád, főembereidre, népedre és házaitokra! Az egyiptomiak házai megtelnek a bögölyökkel, s még a földet is elborítják, olyan tömegben sereglenek rátok! 22 De Izráel népét különválasztom az egyiptomiaktól, és Gósen földjével kivételt teszek. Ahol az én népem lakik, ott nem lesznek bögölyök. Ebből megértheted, hogy én, az Örökkévaló, jelen vagyok ezen a földön. 23 Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap lesz ez a csodajel.«”
24 Az Örökkévaló így is tett: a következő napon bögölyök sűrű felhői zúdultak Egyiptomra. Ellepték a fáraó palotáját, szolgáinak házait, és az egész országot. Végigpusztították egész Egyiptomot.
25 Ekkor a fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt ajánlotta nekik: „Rendben van, nem bánom, áldozzatok Isteneteknek — de itt, ebben az országban!”
26 Mózes azonban nem engedett: „Ez nem volna helyes! Az egyiptomiak számára visszataszító, ha állatokat áldozunk Istenünknek, az Örökkévalónak. Ha ezt itt, az országban, az egyiptomiak szeme láttára tennénk, még megköveznének bennünket. 27 Háromnapi útra fogunk elmenni a pusztába, és ott mutatjuk be áldozatunkat, mert ezt parancsolta nekünk Istenünk, az Örökkévaló.”
28 A fáraó ebbe is beleegyezett: „Jól van, elengedlek titeket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Örökkévalónak — csak ne menjetek messzire! Könyörögjetek értem az Örökkévalóhoz!”
29 „Rendben van. Amint kimegyek a palotából, imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, hogy holnap szabadítson meg téged, főembereidet és egész népedet a bögölyöktől — válaszolta Mózes. Csak ne csapj be minket többé! Ha megígérted, hogy elengedsz bennünket, akkor ne vond vissza!”
30 Ezután Mózes kiment a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz, 31 aki teljesítette Mózes kérését, és eltávolította a bögölyök hadát a fáraóról, a főemberekről és egész népéről. Egyetlen bögöly sem maradt meg.
32 Ennek ellenére a fáraó ezúttal is megmakacsolta magát, és nem engedte szabadon Izráel népét.
Jézus imádkozni tanítja a tanítványait(A)
11 Történt egyszer, hogy miután Jézus befejezte az imádkozást, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, ahogyan Bemerítő János is tanította a tanítványait!”
2 Jézus ezt felelte: „Így imádkozzatok:
Atyánk, legyen megszentelve a neved!
Jöjjön el királyi uralmad,
3 A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
4 Bocsásd meg bűneinket,
ahogyan mi is megbocsátunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek!
Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket!”
Kitartóan kérjetek Istentől!
5 Azután ezt mondta: „Ha az éjszaka közepén elmentek a barátotokhoz, és ezt mondjátok neki: »Barátom, kérlek, adj kölcsön három kenyeret! 6 Egy ismerősöm érkezett hozzám átutazóban, és nincs mivel megkínálnom.« 7 A barátod így válaszol odabentről: »Ne zavarj! Az ajtót már bezártam, gyermekeimmel az ágyban fekszünk. Nem tudok felkelni, hogy kenyeret adjak neked.« 8 Azt mondom nektek, lehet, hogy pusztán a barátságotok kedvéért nem kel fel. De ha állhatatosan kéritek, mégis fel fog kelni, és odaadja, amire szükségetek van. 9 Ezért mondom nektek: Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! 10 Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.
11 Vajon melyik apa adna kígyót a fiának, a az halat kér tőle? 12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? 13 Ha tehát még ti is tudtok jó ajándékot adni a gyerekeiteknek, bár gonoszak vagyok, mennyivel inkább fog Mennyei Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle!”
Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(B)
14 Történt egyszer, hogy Jézus gonosz szellemet űzött ki egy emberből, aki nem tudott beszélni. Miután kiment belőle a gonosz szellem, a néma megszólalt. Ezen mindenki szerfölött elcsodálkozott. 15 Egyesek azonban azt mondták: „A gonosz szellemek fejedelmének, a Sátánnak segítségével űzi ki a gonosz szellemeket!”
16 Mások pedig próbára akarták tenni Jézust, és azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik valamilyen csodás mennyei jelet bizonyítékul Istentől. 17 Jézus azonban jól tudta, mit gondolnak róla, és ezt mondta: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Hasonlóképpen tönkremegy az a család is, amelyben belső harcok dúlnak. 18 Ha tehát a Sátán a saját gonosz szellemeit űzi ki, akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága sem állhat fenn tovább. Ha azt mondjátok, hogy én a Sátán segítségével űzöm ki a gonosz szellemeket, 19 akkor a ti tanítványaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Így hát ők maguk bizonyítják, hogy tévedésben vagytok! 20 Ha pedig én Isten ujjával, vagyis a hatalmával űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!
21 Ha az erős fegyveres őrzi a maga házát, akkor biztonságban van a vagyona. 22 Ha megtámadja valaki, aki még nála is erősebb, legyőzi, és elveszi a fegyvereit, amelyekben bízott, akkor a győztes elveszi a legyőzött vagyonát, és a zsákmányt szétosztja.
23 Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem együtt arat, az szétszórja a termést.”
A gonosz szellemekről(C)
24 „Amikor a gonosz szellem kimegy az emberből, száraz helyeken bolyong. Nyugalmat keres, de nem talál, ezért ezt mondja: »Inkább visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem!« 25 Tehát visszatér, és azt kisöpörve, sőt feldíszítve találja. 26 Akkor elmegy, keres hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak. Majd együtt visszamennek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt.”
Kik az igazán boldogok?
27 Amíg Jézus ezekről beszélt, a tömegből egy asszony felkiáltott: „Milyen boldog és áldott lehet az édesanyád, hogy ő szült és szoptatott téged!”
28 De Jézus így válaszolt: „Sokkal áldottabbak, akik hallják Isten beszédét, és engedelmeskednek neki!”
Jónás jele(D)
29 Amikor egyre nagyobb tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt mondta: „Gonosz ez a nemzedék! Mindenáron valami csodás jelt akarnak látni bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás prófétával is történt.[a] 30 Ahogyan Jónás figyelmeztető jel volt Ninive lakóinak, úgy lesz az Emberfia is figyelmeztető jel ennek a nemzedéknek. 31 Az ítélet napján Dél királynője[b] együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket. Miért? Mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Most pedig nagyobb van itt Salamonnál!
32 Ninive lakói is feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik őket. Ők ugyanis Istenhez fordultak, amikor Jónás üzenetét hallották. Most pedig nagyobb van itt Jónásnál!”
Világosság és sötétség(E)
33 „Senki sem azért gyújt olajmécsest, hogy kosár alá rejtse. Nem, a mécsest a mécstartóra teszik, hogy világítson azoknak, akik bejönnek a szobába! 34 Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül.[c] 35 Vigyázz tehát, nehogy elsötétüljön a tekinteted, amelynek éppen világítania kellene! 36 Ha az egész lényedet megvilágítja a fény, és nem marad benne egyetlen sötét zug sem, akkor leszel igazán világosságban. Olyan leszel, mint akit a mécses fénye egészen megvilágít.”
Jézus véleménye a vallási vezetőkről(F)
37 Ezután, egy farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá, és asztalhoz telepedtek. 38 Amikor a farizeus látta, hogy Jézus elhagyja az evés előtti szertartásos kézmosást,[d] nagyon meglepődött. 39 Az Úr ekkor megszólította a házigazdát: „Ti farizeusok azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Olyan ez, mintha a pohárnak és tányérnak csak a külsejét tisztítanátok meg, pedig sokkal fontosabb, hogy belül tiszta legyen. Tele vagytok mindenféle kapzsisággal és gonoszsággal! 40 Milyen ostobák vagytok! Hiszen ugyanaz az Isten teremtette az ember külsejét, aki a belsejét! 41 Inkább azzal törődjetek, ami belül van! Adjatok a rászorulóknak, akkor lesztek igazán tiszták!
42 Jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból[e] és minden más apró kerti növényből, de nem törődtök az igazságossággal, és az Isten iránti szeretettel! Pedig elsősorban ezekkel kellene törődnötök, és közben azokat se hanyagoljátok el!
43 Jaj nektek, farizeusok, mert a zsinagógákban szívesen ültök a legjobb helyekre! Szeretitek, ha az utcán és a piacon mindenki tisztelettel előre köszön nektek. 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok — rajtuk járnak az emberek, de nem is veszik észre, hogy sírra léptek!”
45 Ekkor az egyik törvénytanító megszólalt: „Mester! Amikor így beszélsz, minket is megbántasz!”
46 Jézus így válaszolt neki: „Jaj nektek is, törvénytanítók! Megterhelitek az embereket súlyos elvárásokkal, amelyeket viszont ti nem vesztek komolyan! 47 Jaj nektek, akik síremléket építetek a prófétáknak, akiket őseitek öltek meg! 48 Ezzel bizonyítjátok, hogy helyeselitek, amit őseitek tettek. Ők megölték a prófétákat, ti meg síremléket építetek nekik! 49 Erre mondta Isten bölcsessége: »Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, akik közül egyeseket megölnek, másokat üldözni fognak.« 50 Bizony, ez a mostani nemzedék fogja elszenvedni a büntetést a világ teremtése óta meggyilkolt összes próféta miatt, 51 Ábeltől kezdve egészen Zakariásig,[f] akit az oltár és a Templom között gyilkoltak meg. Igazán mondom nektek: mindezek ezt a nemzedéket fogják sújtani!
52 Jaj nektek, törvénytanítók, mert magatokhoz ragadtátok a tudás kulcsait! Ti magatok nem mentek be, akik pedig szeretnének, azokat megakadályozzátok ebben!”
53 Amikor Jézus továbbment onnan, a törvénytanítók és farizeusok nagyon fel voltak háborodva. Attól fogva nagyon ellenségesen viselkedtek vele szemben. Rossz szándékkal faggatták különböző kérdésekkel, 54 és egyre csak azt lesték, hogy melyik szavába tudnának belekötni.
Bildád prédikál Jóbnak
25 Majd a súahi Bildád szólalt meg:
2 „Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti,
aki békében kormányoz a magasságban.
3 Serege[a] megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen!
Világossága mindenkire ragyog.
4 Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében?
Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?
5 Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest!
Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!
6 Hát még az ember, ez a féreg!
A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”
Jób nyolcadik válasza
26 Erre Jób így válaszolt:
2 „Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3 Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4 Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?[b]
5-6 Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.[c]
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei[d] félve reszketnek tekintetétől.
7 Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8 Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9 Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10 Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11 Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12 Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13 Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.[e]
14 Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
A Szent Szellem ajándékai
12 Testvéreim, nem akarlak benneteket tudatlanságban hagyni a Szent Szellem működésével és ajándékaival kapcsolatban. 2 Emlékezzetek rá, hogy mielőtt hívőkké lettetek, a néma és élettelen bálványokat imádtátok, amelyek befolyásoltak és tévútra vezettek benneteket. 3 Ezért tudjátok meg, hogy aki Isten Szelleme által szól, sohasem mondja, hogy: „Jézus átkozott”. Másfelől, senki sem mondhatja, hogy: „Jézus az Úr”, csakis a Szent Szellem által.
4 A szellemi ajándékok sokfélék, de mind ugyanattól a Szent Szellemtől származnak. 5 A szolgálatok is különfélék, de ugyanazt az Urat szolgáljuk. 6 Isten természetfeletti ereje különböző módokon nyilvánul meg, mégis ugyanaz a bennünk és közöttünk cselekvő Isten.
7 Mindannyiunkban azért működnek a Szent Szellem különféle megnyilvánulásai, hogy ezekkel a többieket szolgáljuk és segítsük. 8 Egyikünknek például a Szent Szellem azt adja, hogy képes legyen az isteni bölcsesség szavait mondani. A másiknak ugyanaz a Szellem természetfeletti ismeretet és megértést ad, amikor beszél. 9 Megint másiknak ugyanaz a Szellem hitet ad, másnak pedig a gyógyítás ajándékait. 10 Van, aki olyan erőt kap, amellyel csodákat tud tenni, és van, aki a prófétálás ajándékát kapja. A másik meg arra kap képességet, hogy felismerje és azonosítani tudja a szellemeket. Egyik a nyelveken szólás különféle fajtáit kapja, a másik meg azt a képességet, hogy a nyelveken szólást megértse, és meg tudja magyarázni. 11 Mindezt ugyanaz a Szent Szellem cselekszi az embereken keresztül, és a saját belátása szerint adja ezt vagy azt az ajándékot.
Krisztus „Teste”
12 Az emberi test egységes egész, bár sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. 13 Mert bennünket — zsidókat és nem zsidókat, rabszolgákat és szabadokat — ugyanaz a Szent Szellem egyesített egyetlen „Testté”, amikor bemerítkeztünk, és ugyanazt a Szent Szellemet ittuk.
14 Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. 15 Ha például a láb azt mondaná: „mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? 16 Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? 17 Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! 18 Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. 19 Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? 20 Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen, egységes egész.
21 Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!” A fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!” 22 Sőt ellenkezőleg, éppen azokra a testrészekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket érzékenyeknek, sérülékenyeknek tartunk. 23 Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak. 24 Azoknak a testrészeknek viszont, amelyek egyébként is szemrevalóak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. 25 Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. 26 Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.
27 Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. 28 Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.
29 De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát, 30 nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.
31 Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait!
Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center