M’Cheyne Bible Reading Plan
6 Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Hamarosan meglátod, hogy bánok el a fáraóval! Erős kézzel fogom rákényszeríteni, hogy engedje szabadon népemet. De nemcsak elengedi, hanem egyenesen kiűzi őket Egyiptomból.”
2 Azután Isten ismét beszélt Mózessel: „Én vagyok az Örökkévaló, 3 aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentettem ki magamat, mint Mindenható Isten.[a] De nem jelentettem ki magam nekik, ezen a néven: „Örökkévaló”. 4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy Kánaán földjét nekik adom — azt a földet, amelyen úgy éltek, mint jövevények és idegenek.
5 Most pedig meghallottam Izráel népének keserves sóhajtozását és panaszkodását. Jól tudom, hogy az egyiptomiak rabszolgasorba taszították őket. De nem felejtkeztem el szövetségemről!
6 Mondd meg hát Izráel népének, hogy ezt üzenem nekik: »Én vagyok az Örökkévaló. Kimentelek titeket az egyiptomi kényszermunkából, és felszabadítalak a rabszolgaságból. Erős karommal és rettenetes, büntető ítéletek által megmentelek titeket. 7 Népemmé teszlek benneteket, én pedig Istenetek leszek. Akkor fogjátok igazán megérteni, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló, aki megszabadítottalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8 Azután beviszlek titeket arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adom. Bizony, nektek adom azt örökségül és birtokul. Én vagyok az Örökkévaló.«”
9 Mózes tehát elmondta ezt az üzenetet Izráel népének, de ők nem hittek neki, mert annyira megnyomorította őket a kegyetlen elnyomás.
10 Az Örökkévaló ismét szólt Mózesnek: 11 „Menj, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje kivonulni Izráel népét az országából!”
12 De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Hiszen még Izráel népe sem hitt nekem, akkor a fáraó még kevésbé fog hallgatni rám, aki olyan nehezen beszélek!”[b]
13 Az Örökkévaló mégis azt parancsolta Mózesnek és Áronnak, hogy az ő megbízásából szóljanak Izráel népének és a fáraónak, Egyiptom királyának, és hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból.
Mózes és Áron származása
14 Izráel leszármazottjainak nemzetségeiben a következők voltak a vezetők:
Izráel elsőszülött fiának, Rúbennek négy fia volt: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Tőlük származtak Rúben törzsének nemzetségei.
15 Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt. Tőlük származtak Simeon törzsének nemzetségei.
16 Lévi fiai a következők voltak, születésük sorrendjében: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi 137 évet élt.
17 Gérsón fiai: Libní és Simei. 18 Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzzíél. Kehát 133 évet élt. 19 Merári fiai: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
20 Amrám feleségül vette apja húgát, Jókebedet. Az ő fiaik voltak Áron és Mózes. Amrám 137 évet élt.
21 Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri. 22 Uzzíél fiai: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.
23 Áron feleségül vette Elísebát. Az ő fiaik voltak: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. Elísebá Amminádáb leánya és Nahsón testvére volt.
24 Kórah fiai: Asszír, Elkána és Abíászáf, akiktől a Kórah-nemzetségek származtak.
25 Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, akitől Fineás született.
Ezek tehát a Lévi törzsébe tartozó nemzetségek ősei.
26 Ez tehát Áron és Mózes származása. Ők azok, akiknek az Örökkévaló azt mondta, hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból, seregeik rendje szerint.[c] 27 Mózes és Áron beszélt a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.
Az Örökkévaló fölkészíti Mózest
28 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek Egyiptomban: 29 „Én vagyok az Örökkévaló. Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit neked mondok!”
30 De Mózes ezt mondta: „Látod, én olyan nehezen beszélek, hogyan hallgatna rám a fáraó?!”
Jézus kiküldi a tizenkét apostolt(A)
9 Jézus magához hívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem kiűzésére és a betegségek gyógyítására. 2 Kiküldte őket, hogy hirdessék Isten Királyságát, és gyógyítsák meg a betegeket. 3 Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek magatokkal az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, csak a ruhát, amelyet viseltek! 4 Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg abból a városból tovább nem mentek! 5 Ahol nem látnak szívesen titeket, annak a városnak még a porát is rázzátok le a lábatokról, amikor elmentek onnan! Ez majd bizonyíték lesz annak a városnak a lakói ellen.”
6 Az apostolok tehát útnak indultak. Faluról falura járva hirdették az örömüzenetet, és mindenhol meggyógyították a betegeket.
Heródes szeretné látni Jézust(B)
7 Heródes fejedelem is hallott a történtekről. Zavarban volt, mert egyesek azt mondták, hogy Bemerítő János támadt fel a halálból. 8 Mások azt beszélték, hogy Illés próféta jelent meg. Mások szerint valamelyik régi próféta támadt fel. 9 Heródes azt mondta: „Bemerítő Jánost én fejeztettem le. De ki lehet ez, akiről ilyen dolgokat hallok?” — és azon volt, hogy láthassa Jézust.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(C)
10 Amikor az apostolok visszatértek Jézushoz, elbeszéltek neki, mi mindent tettek a kiküldetés ideje alatt. Jézus félrevonult velük egy helyre Bétsaida közelében. 11 Amikor a sokaság ezt megtudta, utánamentek. Jézus örömmel fogadta őket, Isten Királyságáról beszélt nekik, és meggyógyította a közöttük lévő betegeket.
12 Már közeledett az este, amikor a tizenkét apostol odalépett hozzá, és ezt javasolta: „Küldd el őket, hogy a környező falvakban és tanyákon élelmet és szállást találjanak maguknak, mert ez a hely lakatlan!”
13 Jézus azonban ezt felelte: „Ti adjatok nekik enni!”
Az apostolok így feleltek: „Összesen öt kenyerünk és két halunk van! Vagy azt akarod, hogy mi menjünk el ennivalót venni ennek a sokaságnak?” 14 Ugyanis akkora tömeg gyűlt össze ott, hogy csak a férfiak száma ötezer körül lehetett.
Jézus akkor szólt a tanítványoknak: „Ültessétek le őket ötvenes csoportokban!”
15 A tanítványok mindenkit leültettek. 16 Jézus kézbe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört az ételből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. 17 Mindnyájan ettek, és jóllaktak, sőt, mikor összeszedték a maradékot, a darabokkal 12 kosarat töltöttek meg.
Te vagy a Messiás!(D)
18 Egyszer, amikor Jézus egymagában imádkozott, vele voltak a tanítványai is. Megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?”
19 A tanítványok így válaszoltak: „Egyesek Bemerítő Jánosnak, mások meg Illésnek. Megint mások egy régi prófétának, aki feltámadt.”
20 Jézus megkérdezte őket: „És ti? Ti kinek tartotok engem?”
Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, akit Isten küldött.”
21 Ekkor Jézus szigorúan megparancsolta nekik, hogy erről senkinek se beszéljenek.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(E)
22 Majd ezt mondta: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók el fogják utasítani, végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.”
23 Ezután mindannyiukhoz szólva ezt mondta: „Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. 24 Aki meg akarja menteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni. De aki értem feladja az életét, vagyis a lelkét, az fogja igazán megmenteni. 25 Ugyan mit ér, ha valaki az egész világot megnyeri, önmagát azonban elveszti, vagy tönkreteszi? 26 Aki szégyell engem és a szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd visszajön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségével.
27 Igazán mondom nektek: vannak közöttetek olyanok, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten Királyságát.”
Jézus megmutatkozik a dicsőségében(F)
28 Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. 29 Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett. 30-31 Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be. 32 Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézust a dicsőség ragyogásában, és a két férfit mellette. 33 Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három lombsátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” De Péter nem tudta, hogy mit beszél.
34 Még be sem fejezte, amikor felhő jelent meg, és betakarta őket. A tanítványok nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket. 35 A felhőből egy hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit kiválasztottam! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”
36 Miután ez a hang szólt, már csak Jézust látták egyedül. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit a hegyen láttak.
A megszállott fiút megszabadítja(G)
37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust. 38 A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem! 39 Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. 40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”
41 Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”
42 Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.
Jézus a közelgő haláláról beszél(H)
Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak: 44 „Jól jegyezzétek meg, amit most mondok! Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek.” 45 De a tanítványok nem értették, hogy miről beszél. El volt rejtve előlük, ezért nem fogták fel, Jézust viszont féltek megkérdezni.
Ki a legnagyobb?(I)
46 Egyszer a tanítványok egymás között arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük. 47 Jézus belelátott a gondolataikba, odavitt hozzájuk egy kisgyereket, és maga mellé állította. 48 Azt mondta nekik: „Aki ezt a kisgyereket befogadja az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig engem befogad, az azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki a legkisebb közöttetek, az az igazán nagy!”
Aki nincs ellenetek, az veletek van(J)
49 János, az egyik tanítvány ezt mondta: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket, de megtiltottuk neki, mert nem velünk együtt követ téged.”
50 Jézus így válaszolt neki: „Hagyjátok, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”
Jézust nem fogadják be a samáriaiak
51 Amikor közeledett az idő, hogy visszatérjen a Mennybe, Jézus szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. 52 Követeket küldött maga előtt egy samáriai faluba, hogy ott szállást készítsenek neki. 53 A samáriaiak azonban nem akarták befogadni Jézust, mert Jeruzsálembe igyekezett. 54 Amikor ezt két tanítványa — Jakab és János — megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod-e, hogy a Mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”[a]
55 De Jézus feléjük fordult, határozottan figyelmeztette és helyreigazította őket.[b] 56 Ezután egy másik faluba mentek.
Jézus követése(K)
57 Útközben valaki ezt mondta Jézusnak: „Bárhová mész, én követlek téged!”
58 Ő így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”
59 Egy másiknak ezt mondta: „Csatlakozz hozzám, és legyél a tanítványom!” De az kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”
60 Jézus ezt felelte: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten Királyságát!”
61 Másvalaki így szólította meg: „Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!”
62 De Jézus így felelt: „Aki egyszer szántani kezd, azután mégis visszafordul, az nem alkalmas arra, hogy Isten Királyságában éljen!”
Jób hetedik válasza
23 Jób erre így felelt:
2 „Panaszom még mindig keserű,
mert Isten keze nehezedik rám.
3 Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!
Elmennék egészen trónusáig,
4 elé terjeszteném ügyemet,
bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
5 Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem,
s megérthetném, hogyan válaszol!
6 Vajon erejét fordítaná ellenem?
Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
7 Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet,
s tudom, végül felmentene bírám!
8 De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt,
ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
9 Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom,
ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
10 De ő ismer engem, látja minden lépésemet,
s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből,
mint a megtisztított arany!
11 Lábnyomát követtem egész életemben,
ösvényeiről nem tértem le soha.
12 Parancsának engedelmeskedtem,
szavait szívembe rejtettem.
13 De ő mindig ugyanaz marad,
s tervétől senki el nem térítheti.
Amit elhatározott, véghez is viszi.
14 Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!
S tudom, sok terve van még velem.
15 Ezért reszketek színe előtt,
ha belegondolok, félelemtől remegek.
16 Mert Isten rémített meg engem,
a Mindenható félelme szállt rám.
17 Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém,
s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”
Tanuljatok Izráel népének példájából!
10 Testvéreim, azt akarom, hogy tudjátok, mi történt őseinkkel, akiket Mózes vezetett. Ők mindannyian a felhő[a] alatt voltak, és gyalog mentek keresztül a tengeren. 2 Mind Mózes követői lettek,[b] amikor a felhő betakarta őket, és átkeltek a tengeren. 3 Mindannyian ugyanazt a természetfölötti eredetű ételt ették, 4 és ugyanazt a természetfölötti eredetű vizet itták. Ugyanis abból a szellemi kősziklából ittak, amely követte őket — az a kőszikla pedig Krisztus volt. 5 A nép túlnyomó többségében azonban Isten nem lelte kedvét, ezért azok sorra elhullottak a pusztai vándorlás alatt.
6 Ami velük történt, intő példa számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, mint ők! 7 Ne imádjatok hamis isteneket, mint ők! Ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, és fölkelt táncolni.”[c] 8 Szexuális bűnöket se kövessünk el, mint ahogyan közülük sokan, és emiatt egyetlen napon huszonhárom ezren pusztultak el. 9 Krisztus[d] türelmét se tegyük próbára, mint azok közül egyesek, akiket ezért kígyók pusztítottak el. 10 Ne elégedetlenkedjetek, mint közülük sokan, akiket ezért megölt a pusztító angyal.
11 Mindezek azért történtek, hogy tanuljunk a példájukból! Azért írták le, hogy figyelmeztessenek bennünket, akik ennek a korszaknak a végén élünk. 12 Azért aki azt gondolja, hogy ő biztosan áll, vigyázzon, nehogy elessen! 13 Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
14 Ezért kedveseim, mindenképpen kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, gondoljátok meg jól, amit mondok! 16 Az „áldás-pohár”,[e] amelynél áldást mondunk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk Krisztus vérével, vagyis a halálával? A kenyér pedig, amelyből együtt eszünk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk a Krisztus „Testével”? 17 Csak egyetlen kenyér van, mi pedig sokan vagyunk. Mégis egyetlen „Testet” alkotunk sokan, mert valamennyien abból az egyetlen kenyérből veszünk egy-egy darabot.
18 Gondoljatok csak Izráel népére! Amikor ők az áldozati állatok húsából esznek,[f] közösségben vannak az áldozati oltárral, igaz? 19 Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy maguk a bálványok fontosak lennének. 20 Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben! 21 Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is. 22 Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat?[g] Talán erősebbek vagyunk nála?
Isten dicsőségére élj a szabadságoddal!
23 „Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését! 24 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!
25 Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok, 26 mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.[h]
27 Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek. 28 Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni. 29 Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol. 30 Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!
31 Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32 De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! 33 Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center