M’Cheyne Bible Reading Plan
József álma beteljesül
42 Éhínség volt Kánaán földjén is, de Jákób megtudta, hogy Egyiptomban még van gabona. Szólt hát a fiainak: „Ugyan mit ültök itt tehetetlenül? 2 Hallottam, hogy Egyiptomban még van eladó gabona. Menjetek, és vásároljatok onnan, hogy ne haljunk éhen!”
3 Így hát József tíz testvére elindult Egyiptomba gabonát venni. 4 Benjámint, József öccsét Jákób nem engedte el velük, mert féltette, nehogy valami baja essen.
5 Mivel egész Kánaánban nagy éhínség uralkodott, sokan igyekeztek Egyiptomba gabonáért. Izráel tíz fia is útra kelt a többiekkel együtt.
6 Egyiptomban mindenkinek Józsefhez kellett fordulnia, ha gabonát akart vásárolni, mert ő volt az egész birodalom kormányzója. Ezért, amikor József tíz testvére megérkezett, ők is József elé járultak, és arccal a földre borultak előtte[a], így köszöntötték. 7-8 József azonnal megismerte testvéreit, akik viszont nem ismerték fel, mert József idegennek mutatta magát, és barátságtalanul beszélt velük. „Honnan jöttök?” — kérdezte tőlük szigorúan.
„Kánaán földjéről jöttünk gabonát vásárolni” — felelték.
9 Józsefnek eszébe jutott, amit régen álmodott a testvéreiről, de hangosan csak ennyit mondott: „Úgy látom, ti nem gabonáért jöttetek ide, hanem azért, hogy országunk gyenge pontjait kikémleljétek, mert kémek vagytok!”
10-11 A testvérek tiltakoztak: „Nem, urunk, szolgáid valóban élelemért jöttek, és egyáltalán nem kémek. Mindannyian testvérek, becsületes emberek és egy apának a fiai vagyunk.”
12 „Nem hiszem — felelt József —, biztosan kémkedni jöttetek!”
13 „Szolgáid tizenketten voltak testvérek, mindannyian egy apától, aki Kánaán földjén él. A legfiatalabb öcsénk most is ott van apánk mellett, egyik testvérünk pedig elveszett” — magyarázkodtak a testvérek.
József visszaküldi testvéreit Benjáminért
14-15 De József így határozott: „Mégiscsak kémek vagytok ti! Halljátok meg hát, hogyan teszlek próbára benneteket: A fáraó életére mondom, el nem engedlek benneteket, hacsak a legkisebb testvéretek ide nem jön! 16 Egyikőtöket küldjétek haza, hogy hozza ide őt. Ezzel teszlek próbára titeket, hogy igazat mondtatok-e: mert ha nem hozza ide a testvéreteket, akkor a Fáraóra mondom, bebizonyosodik, hogy mégis kémek vagytok! Amíg ő vissza nem jön, addig a többiek itt maradnak!” 17 Ezután József három napra börtönbe záratta testvéreit.
A testvérek hazatérnek
18 A harmadik napon ismét maga elé hozatta őket, és ezt mondta nekik: „Mivel istenfélő ember vagyok, a következőképpen határoztam. Ezt tegyétek, hogy életben maradjatok: 19 Ha valóban becsületes emberek vagytok, egyikőtök maradjon itt a börtönben, a többiek meg térjenek haza, és vigyenek gabonát éhező családjuknak! 20 Azután sietve hozzátok ide legkisebb testvéreteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Ha igen, akkor nem kell meghalnotok!”
Ezt a testvérek elfogadták, és megígérték. 21 Közben egymás között így tanakodtak: „Látjátok, amiatt bűnhődünk most, amit az öcsénk ellen vétettünk! Hiszen láttuk, mennyire szenved, mikor könyörgött nekünk, hogy engedjük szabadon, de nem hallgattunk rá! Emiatt ért bennünket ez a nagy baj!” 22 Rúben is szemére vetette testvéreinek: „Nem megmondtam nektek, hogy ne bántsátok a fiút, de ti nem hallgattatok rám! Most pedig számon kérik rajtunk a megölését!”
23-24 József tolmács útján beszélt a testvéreivel, akik nem sejtették, hogy érti a nyelvüket. József azonban minden szavukat értette, amikor azok egymás között tanakodtak, ezért kisietett onnan, és sírva fakadt. Majd összeszedte magát, visszatért testvéreihez, és tovább beszélgetett velük. Azután szemük láttára megkötöztette Simeont, a többieket pedig elengedte. 25 Majd titokban megparancsolta szolgáinak, hogy testvérei zsákjait töltsék meg gabonával, sőt, a kifizetett vételárat is tegyék vissza mindegyikük zsákjába, és lássák el őket útravaló élelemmel. A szolgák teljesítették a parancsot.
26 A testvérek felrakták a zsákokat szamaraikra, és elindultak hazafelé. 27 Útközben, amikor este megpihentek, egyikük kinyitotta a gabonás zsákját, hogy a szamarának abrakot adjon, és észrevette, hogy a pénze megint ott van a zsákban. 28 Felkiáltott: „Idenézzetek! Itt a pénzem a zsákban! Én kifizettem, de valaki visszatette.” Ettől mindannyian megijedtek, és ezt mondták: „Ezt Isten tette velünk, de mi lesz ebből?”
29 Majd tovább utaztak, és mikor megérkeztek apjukhoz Kánaánba, mindent elmondtak neki: 30 „Egyiptom kormányzója ellenségesen szólt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémek lettünk volna. 31 Mi elmondtuk, hogy becsületes emberek vagyunk, és nem kémkedni jöttünk. 32 Mondtuk, hogy tizenketten vagyunk testvérek, egy apának fiai, de egyikünk meghalt, a legkisebb pedig otthon maradt apánk mellett, Kánaánban.
33 Akkor a kormányzó azt mondta: »Próbára teszlek benneteket, hogy lássam, igazat mondtatok-e. Egyik testvéreteknek itt kell maradnia, ti pedig vigyetek gabonát éhező családjaitoknak. 34 De azután vissza kell jönnötök, és hozzátok magatokkal legkisebb testvéreteket is! Ha elhozzátok, akkor hiszek nektek, hogy nem kémek, hanem becsületes emberek vagytok. Akkor szabadon engedem túszként itt maradt testvéreteket is. Azután vásárolhattok Egyiptomból gabonát.«”
35 Majd kezdték kibontani zsákjaikat, és — legnagyobb megdöbbenésükre — mindegyikük ott találta zsákjában, a gabona tetején a saját pénzes zacskóját, s benne az ezüstpénzét. Amikor ezt Jákób és fiai meglátták, mind nagyon megrémültek.
36 Jákób ekkor azt mondta nekik: „El akarjátok venni tőlem minden gyermekemet? József nincs meg, Simeon sincs itt, ráadásul még Benjámint is el akarjátok vinni? Minden csapás engem ér!”
37 Akkor Rúben felelt az apjának: „Apám, bízd csak rám nyugodtan Benjámint, én vigyázok rá és visszahozom! Két fiam életével felelek érte!”
38 De Jákób nem egyezett bele: „Szó sem lehet róla! Benjámint nem engedem Egyiptomba vinni! Hiszen a bátyja meghalt, és csak ő maradt meg! Ha netalán történne vele valami az úton, ősz fejemet búval borítva bocsátanátok a sírba.”
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(A)
12 Ezután Jézus jelképes történetek segítségével kezdte tanítani őket. Ezt a példázatot mondta nekik: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot is épített. Majd az egészet gazdálkodóknak adta bérbe, és elutazott egy másik országba. 2 Szüret idején elküldte egyik szolgáját, hogy hozza el a termésből a tulajdonosnak járó részt. 3 De a bérlők megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza. 4 Ezután a gazda egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. A bérlők őt is megverték, a fejét betörték, és gyalázatosan bántak vele. 5 Majd a gazda küldött egy harmadik szolgát is, akit a bérlők meggyilkoltak. Ezután még sok más szolgáját is elküldte. Volt közülük, akit a bérlők megvertek, másokat pedig meggyilkoltak.
6 Végül a gazda már nem tudott mást küldeni, csak a saját fiát, akit nagyon szeretett. Utoljára tehát őt küldte el, és azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!«
7 De a bérlők ezt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!« 8 Azzal megfogták a fiút, megölték, majd kidobták a szőlőskertből.
9 Mit gondoltok, mit fog tenni ezután a tulajdonos? Eljön, elpusztítja a bérlőket, a szőlőskertet pedig másoknak adja! 10 Vagy talán nem olvastátok, mit mond az Írás?
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak.
11 Az Örökkévaló tette sarokkővé,
mi pedig csodáljuk!«”[a]
12 A vallási vezetők megértették, hogy ezt a történetet Jézus valójában róluk mondta. Szerették volna letartóztatni, de nem merték, mert féltek a nép haragjától. Így hát otthagyták, és elmentek.
Ravasz kérdés az adóról(B)
13 Később a vallási vezetők Jézushoz küldtek néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Az volt a szándékuk, hogy kérdéseikkel csapdába csalják, hátha mond valamit, amit felhasználhatnak ellene. 14 Ezért megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. Helyes-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
15 Jézus azonban átlátott a képmutatásukon, és így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! Mutassatok csak egy ezüstpénzt, hadd lássam!” 16 Kezébe adtak egy érmét, ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” Azok válaszoltak: „A császáré.”
17 „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — felelte Jézus.
Emiatt nagyon elcsodálkoztak Jézuson.
A szadduceusok alattomos kérdése(C)
18 Ezután néhány szadduceus jött Jézushoz. (Ők azok, akik azt tanítják, hogy nincs feltámadás.) Megkérdezték Jézust: 19 „Mester, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy ha egy házas férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fiútestvére vegye feleségül a meghalt férfi özvegyét.[b] Így köteles gondoskodni arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódja. 20 Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. 21 A második feleségül vette a testvére özvegyét, de ő is gyermektelenül halt meg. Majd a harmadik testvérrel is ugyanez történt. 22 Így a hét testvér sorra feleségül vette az asszonyt, de egyiknek sem született gyermeke. Végül az asszony is meghalt. 23 A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hét testvérnek a felesége volt!”
24 Jézus így válaszolt nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 25 Hiszen a feltámadás után már senki sem nősül meg, sem nem megy férjhez. Akik feltámadnak, olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben! 26 Ami pedig a halottak föltámadását illeti, nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten az égő bokornál? Azt mondta: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«.[c] 27 Márpedig Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké! Tehát, valóban súlyos tévedésben vagytok.”
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(D)
28 Volt ott egy törvénytanító is, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Mivel látta, hogy Jézus jól megfelelt a szadduceusoknak, megkérdezte tőle, hogy melyik a legfontosabb parancs a Törvényben.
29 Jézus így felelt: „A legfontosabb parancs ez: »Halld meg, Izráel népe! Istenünk, az Örökkévaló az egyetlen Isten! 30 Szeresd hát az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel és minden erőddel!«[d] 31 A második legfontosabb parancs pedig ez: »Úgy szeresd embertársadat,[e] mint saját magadat!«[f] Ezeknél nincs nagyobb parancs.”
32 A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Mester, hogy az Örökkévaló az egyetlen Isten. Valóban nincs más rajta kívül. 33 Minden véres- és égőáldozatnál fontosabb, hogy az Örökkévalót, Istenünket egész szívünkkel, gondolkodásunkkal és minden erőnkkel szeressük, meg az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint saját magunkat.”
34 Jézus látta, hogy a törvénytanító belátásra jutott, és ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten Királyságától.” Ezután senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(E)
35 Amikor Jézus a Templom területén tanított, felvetett egy kérdést: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Messiás Dávid fia? 36 Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által:
»Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad[g] alá kényszerítem!«[h]
37 Dávid Urának nevezi a Messiást, de akkor hogyan lehet a Messiás Dávidnak a fia?”
A nagy sokaság örömmel hallgatta Jézust.
Óvakodjatok a törvénytanítóktól!(F)
38 Amikor tanított, Jézus ezt mondta: „Óvakodjatok azoktól a törvénytanítóktól, akik szeretnek előkelő ruhában járni; szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán; 39 szeretik elfoglalni a legelőkelőbb helyeket a zsinagógában, és az ünnepi vacsorákon; 40 kiforgatják az özvegyasszonyokat a vagyonukból; és a látszat kedvéért hosszasan imádkoznak. Ők fogják a legsúlyosabb ítéletet kapni.”
Az özvegyasszony fillérei(G)
41 Jézus leült a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogyan dobják bele adományaikat az emberek. Sokan a gazdagok közül nagy összegeket adtak. 42 Majd jött egy szegény özvegyasszony, aki csak egy kevés aprópénzt dobott bele.
43 Jézus ekkor magához hívta tanítványait, és ezt mondta: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet dobott a perselybe, mint bárki más. 44 A többiek mind a fölöslegükből adakoztak. Ő pedig nagy szegénysége ellenére mindent odaadott, amije csak volt, még a betevő falatjára való pénzét is.”
Bildád prédikál Jóbnak
8 Erre a súahi Bildád így válaszolt:
2 „Ugyan Jób, meddig mondasz még ilyeneket?
Hiszen olyan, amit mondasz, mint a sebes szél!
3 Isten ne lenne igazságos?!
Hiszen a Mindenható sohasem méltánytalan!
4 Ha egyszer a fiaid vétkeztek Isten ellen,
akkor bűneik szerint büntette meg őket!
5-6 De ha te tisztán és becsületesen élsz,
ha Istent keresed,
ha a Mindenhatóhoz könyörögsz,
akkor ő maga siet segítségedre,
hamar helyreállítja otthonod.
7 Többet ad kárpótlásul,
mint amit elvesztettél.
8 Kérdezd csak meg az öregeket,
tanuld meg tőlük, amit őseink tudtak!
9 Hiszen mi csak tegnap születtünk,
és nem sokat tudunk,
napjaink olyan múlandók, mint az árnyék!
10 Az öregek majd megtanítanak,
megtanítanak arra, amit ők is tanultak.
11 Vajon nő-e nád ott, ahol mocsár nincsen?
Nőhet-e káka száraz földben?
12 Hiszen zsenge korában elszárad,
még akkor is, ha nem tépik le.
13 Így jár mindenki, aki elfordul Istentől,
így szárad el az istentelen reménye!
14 Nincs amiben bízhatna,
s amiben mégis bízik, az is szertefoszlik, mint a pókháló.
15 Ha támaszkodik rá, leszakad,
s ha kapaszkodik belé, nem tartja meg.
16 Az istentelen virul, mint megöntözött növény a napsütésben,
hajtásai szétterjednek a kertben,
17 gyökereit a kövek közé fúrja,
megkapaszkodik a köveken.
18 De ha kitépik helyéről, elpusztul,
és senki sem emlegeti többé.
19 Ez minden öröme életében
— azután más nő a helyén.
20 Bizony, Isten soha nem emeli fel a gonoszt,
és soha nem veti el az igazat!
21 Jób! Megtölti szád még Isten nevetéssel,
ajkadat örömkiáltással!
22 Ellenségeid megszégyenülnek,
a gonoszok sátrai elpusztulnak.”
Szánjátok oda magatokat Istennek!
12 Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat[a] Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
2 Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!
3 Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. 4 Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata. 5 Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.
6 Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot! 7 Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson! 8 Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!
9 A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! 10 Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok! 11 Ha dolgozni kell, ne lustálkodjatok, a Szent Szellem tüze lobogjon bennetek, hiszen az Urat szolgáljátok! 12 A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok! 13 Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!
14 Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket! 15 Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak! 16 Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! Ne legyetek büszkék, hanem az egyszerű emberekkel vállaljatok közösséget! Ne becsüljétek túl magatokat!
17 Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! 18 Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!
19 Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”[b] 20 Sőt,
„ha éhezik ellenséged, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki inni!
Mert olyan ez,
mintha izzó parazsat tennél a fejére.”[c]
21 Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center