M’Cheyne Bible Reading Plan

József Potifár házában

39 Józsefet tehát az izmáeli kereskedők Egyiptomba vitték, és eladták rabszolgának. Az egyiptomi Potifár vette meg, a fáraó egyik főembere és testőrségének parancsnoka. Ettől kezdve urának házában élt és dolgozott. De az Örökkévaló ott is Józseffel volt, és mindenben segítette, ezért — bár rabszolga volt — mindenben sikeresnek bizonyult.

³ Potifár is látta Józsefen, hogy az Örökkévaló van vele, és emiatt olyan sikeres mindenben. ⁴ Ezért nagyon megkedvelte Józsefet, és maga mellé vette, hogy személyes szolgálatára legyen. Ezen felül egész háza és gazdasága felvigyázójává tette, és minden vagyonát rábízta. ⁵ Ettől kezdve az Örökkévaló József kedvéért gazdagon megáldotta az egyiptomi Potifár házát, családját és gazdaságát. ⁶ Potifár mindent Józsefre bízott, s így neki már szinte semmivel nem kellett törődnie — legföljebb az étellel, amit megevett.

Potifár felesége szemet vet Józsefre

József szép termetű és csinos fiatalember volt. ⁷ Egy idő múlva ezt Potifár felesége is észrevette, és szemet vetett rá. Sőt, el is akarta csábítani. „Gyere, József, hálj velem!” — mondta neki. ⁸ De József elutasította urának feleségét: „Asszonyom, jól tudod, hogy uram mindent rám bízott a házában, és mellettem semmire nincs gondja! ⁹ Uram szinte maga mellé emelt ebben a házban, és semmit sem tiltott el tőlem — téged kivéve, hiszen a felesége vagy! Hogyan is követhetnék el ilyen gonosz árulást uram ellen, és ilyen súlyos bűnt Isten ellen?!” ¹⁰ Bár az asszony nap mint nap csábította Józsefet, ő ellenállt neki, és nem akart vele hálni.

¹¹ Történt egy napon, hogy József akkor ment be a házba a munkáját végezni, amikor a szolgák közül éppen senki más nem volt bent. ¹² Az asszony megragadta József ruháját, és igyekezett magához húzni. „Most hálj velem!” — mondta. József azonban kifutott a házból, ruháját az asszony kezében hagyva.

¹³ Az asszony látta, hogy József elfutott, de a ruháját a kezében hagyta. ¹⁴ Kiáltott hát a szolgáknak, és összecsődítette őket. „Nézzétek, mit művelt velem a férjem héber rabszolgája! Hogy megalázott bennünket! Bejött a házba, és velem akart hálni, ¹⁵ de mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott, s még a ruháját is itt hagyta!” ¹⁶ A ruhákat magánál tartotta az asszony, amíg a férje, József gazdája hazajött, ¹⁷ s akkor neki is előadta ugyanezt a történetet: „A héber rabszolga, akit idehoztál, bejött ide, hogy meggyalázzon! ¹⁸ De mikor teljes erőből sikoltozni kezdtem, elfutott. Nézd, még a ruháját is itt hagyta!”

Józsefet börtönbe vetik

¹⁹ Mikor Potifár hallotta, hogy felesége azzal vádolja Józsefet, hogy ilyen gyalázatosan viselkedett vele szemben, nagyon megharagudott. ²⁰ Abba a börtönbe vetette Józsefet, amelyben a király foglyait őrizték. Egy ideig József a börtönben maradt. ²¹ Az Örökkévaló azonban ott sem hagyta el őt, hanem hűséges szeretettel bánt vele. Így történt, hogy a börtön parancsnoka megkedvelte Józsefet, ²² rábízta az összes fogoly felügyeletét, és az egész börtön igazgatását. ²³ Attól kezdve a parancsnoknak már nem kellett semmivel törődnie, hiszen mindent József intézett: az Örökkévaló ott is vele volt, és mindenben sikeressé tette.

9 Majd azt mondta: „Igazán mondom, hogy az itt állók közül vannak néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják Isten Királyságát eljönni hatalommal.”

Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(A)

² Hat nap múlva Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával. Senki más nem volt velük. A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára elváltozott. ³ A ruhája ragyogott, és olyan fehér lett, amilyet a földön senki sem tud készíteni. ⁴ Majd megjelent Illés és Mózes, és beszélgettek vele.

⁵ Ekkor Péter Jézushoz fordult: „Mester! Olyan jó itt lenni! Készítsünk három sátrat: egyet neked, egy másikat Mózesnek, egyet meg Illésnek!” ⁶ De nem tudta, mit mondjon, mert mindhárman nagyon megrémültek.

⁷ Ekkor egy felhő jelent meg fölöttük, és mindnyájukat beborította. A felhőből egy hang hallatszott: „Ő az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és engedelmeskedjetek neki!”

⁸ Mire a három tanítvány körülnézett, már senki mást nem láttak, egyedül csak Jézust.

⁹ Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból!”

¹⁰ Ők nem is szóltak senkinek. Egymás között azonban arról tanakodtak, mit jelent az, hogy feltámadni a halálból. ¹¹ Majd megkérdezték Jézustól: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”^[a]

¹² Jézus ezt válaszolta: „Így van, előbb valóban Illés jön el, hogy mindent helyreállítson.

De mit jelent az, hogy az Írás szerint az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy az emberek el fogják utasítani? ¹³ Igazán mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és az emberek kényük-kedvük szerint bántak vele — úgy, ahogyan az Írás mondta róla.”

A megszállott fiút megszabadítja^(B)

¹⁴ Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, azokat éppen nagy sokaság vette körül, és törvénytanítók vitatkoztak velük. ¹⁵ Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.

¹⁶ Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”

¹⁷ Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Egy olyan szellem lakik benne, amely megnémítja. ¹⁸ Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam a földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem voltak képesek rá.”

¹⁹ „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.

²⁰ Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.

²¹ Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”

Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta. ²² Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”

²³ Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni…«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”

²⁴ A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”

²⁵ Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne térj vissza!”

²⁶ A gonosz szellem hangosan kiáltozott, megrángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen halottnak is vélték, ²⁷ de Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.

²⁸ Ezután Jézus bement egy házba. Amikor maguk között voltak, a tanítványai megkérdezték tőle: „Miért nem volt erőnk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁹ Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással és böjtöléssel.”^[b]

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(C)

³⁰ Ezután továbbmentek, és Galileán haladtak keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár, ³¹ mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják azoknak az embereknek, akik meg fogják ölni. Három nappal a halála után azonban fel fog támadni.” ³² A tanítványok nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.

Ki a legnagyobb?^(D)

³³ Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?” ³⁴ Egyikük sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb.

³⁵ Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.”

³⁶ Azután kézen fogott egy kisgyermeket, és eléjük állította. Majd a karjaival átölelte, és ezt mondta a tanítványoknak: ³⁷ „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben^[c] az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”

Aki nincs ellenünk, az velünk van^(E)

³⁸ János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik közénk.”

³⁹ „Hagyjátok! — mondta Jézus. — Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam. ⁴⁰ Aki nincs ellenünk, az velünk van.

⁴¹ Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet csak azért, mert a Messiáshoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.”

Ne okozz megütközést!^(F)

⁴² „Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét!^[d] Az ilyen jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.

⁴³ Ha a saját kezed vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél kezedet, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét kezed, és úgy kerülsz a gyehenna olthatatlan tüzére! ^{[44] [e] 45} Ha az egyik lábad vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél lábad, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét lábad, és úgy dobnak a gyehenna elolthatatlan tüzére! ^{[46] [f] 47} Ha az egyik szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be Isten Királyságába, mintha mindkét szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe! ⁴⁸ Ott örökre a férgek tápláléka lennél, és soha ki nem alvó tűz égetne. ⁴⁹ Mert mindenkit tűzzel sóznak meg.^[g]

⁵⁰ Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehet helyrehozni? Legyen bennetek só, és éljetek egymással békességben!”

Isten és Izráel népe

9 Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, ² hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, ³ hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! ⁴ Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. ⁵ Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott!^[a] Ámen.

⁶ Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja. ⁷ Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”^{[b] 8} Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek. ⁹ Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”^[c]

¹⁰ Így volt ez Rebeka esetében is, akinek két fia volt. Mindkettőnek ősapánk, Izsák volt az apja. ^11-12 Mielőtt azonban ez a két fiú megszületett volna, Isten azt mondta Rebekának: „Az idősebb fiú szolgálni fog a fiatalabbnak.”^[d] Ez a születésük előtt történt, ezért akkor még a két fiú semmi jót vagy rosszat sem tehetett. Azért történt így, hogy Isten megmutassa: választása nem attól függ, hogy az emberek mit tesznek, hanem egyedül tőle magától. ¹³ Ezért mondja az Írás: „Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”^[e]

¹⁴ Hogyan értsük ezt? Vajon igazságtalanság ez Isten részéről? Nem, dehogyis! ¹⁵ Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok”^{[f] 16} Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! ¹⁷ Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”^{[g] 18} Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.

¹⁹ Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!” ²⁰ De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?” ²¹ Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?

²² Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.

²³ De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből. ²⁴ Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is, ²⁵ ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében:

²⁶ És:

²⁷ Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta:

²⁹ Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta:

³⁰ Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. ³¹ Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. ³² Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről ³³ az Írás ezt mondja: