M’Cheyne Bible Reading Plan
30 Ráhel látta, hogy nem tud Jákóbnak gyermeket szülni, emiatt féltékeny lett nővérére, Leára. Jákóbnak pedig azt mondta: „Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok!”
2 Jákób ezért nagyon megharagudott rá, és így válaszolt: „Isten vagyok én, hogy gyermeket adjak neked?! Ha ő nem engedi, hogy szülj, akkor mit tehetek én?”
3 Ráhel akkor ezt felelte: „Nézd, itt van a szolgálóm, Bilha! Hálj vele, és ha majd gyermeket szül neked, az az én gyermekem lesz!”
4 Így hát Ráhel odaadta Jákóbnak Bilhát másodfeleségül. Jákób Bilhával hált, 5 aki fogant és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor Ráhel ezt mondta: „Isten fiút adott nekem! Meghallgatta könyörgésemet, és a javamra ítélt!”[a] Ezért nevezte a fiút Dánnak.
7 Egy idő múlva Bilha, Ráhel szolgálója, ismét fiút szült Jákóbnak. 8 Ráhel akkor így kiáltott föl: „Nagy küzdelmet vívtam a nővéremmel, és győztem!” Ezért nevezte a fiút Naftálinak[b].
9 Lea úgy gondolta, hogy ő már nem fog többet szülni, ezért a szolgálóját, Zilpát adta Jákóbnak másodfeleségül. 10 Ezután Zilpa is fiút szült Jákóbnak, 11 és Lea örömében így kiáltott: „Milyen váratlan szerencse!” Ezért nevezte a fiút Gádnak[c]. 12 Azután Zilpa ismét fiút szült Jákóbnak, 13 és Lea megint ujjongott: „Milyen áldott vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem az asszonyok!” Ezért a fiút Ásérnek[d] nevezte.
14 Ezek után történt, hogy Rúben búzaaratáskor kiment a mezőre, ahol mandragórát[e] talált, amelyet anyjának, Leának adott. Ezt Ráhel észrevette, és ő is kért belőle: „Lea, kérlek, adj nekem is a fiad mandragórájából!”
15 De Lea elutasította: „Nem elég, hogy a férjemet elhódítottad tőlem, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?”
Ráhel ezt felelte: „Jól van, akkor ma éjjel háljon veled Jákób, csak add nekem azt a mandragórát!” Így hát megegyeztek.
16 Aznap este, mikor Jákób hazafelé tartott a mezőről, Lea eléje sietett, és ezt mondta: „Ma este hálj velem, mert így egyeztünk meg Ráhellel. Megfizettem neki a fiam által talált mandragórával.” Így is történt: aznap éjjel Jákób Leával hált, 17 aki ismét fogant, majd fiút szült, mert Isten meghallgatta a kérését. 18 Ötödik fiának születésekor Lea ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, amiért odaadtam szolgálómat a férjemnek!” Ezért a fiát Issakárnak[f] nevezte.
19 Később Lea hatodszor is fiút szült Jákóbnak. 20 Ekkor így kiáltott föl: „Milyen gazdagon megajándékozott Isten! Most már biztosan megbecsül engem a férjem, hiszen hat fiút szültem neki!” Ezt a fiát pedig Zebulonnak[g] nevezte.
21 Azután Lea leányt szült Jákóbnak, akit Dinának nevezett.
22 Ezután Isten jóindulattal fordult Ráhelhez, és teljesítette a kérését: megadta neki, hogy gyermeke lehessen. 23 Így hát végre ő is áldott állapotba került, és fiút szült Jákóbnak. Akkor örömében így kiáltott föl: „Isten végre levette rólam a meddőség szégyenét!” 24 Elsőszülöttjét Ráhel Józsefnek[h] nevezte, mert azt mondta: „Adjon még őhozzá az Örökkévaló nekem másik fiút is!”
Jákób meggazdagodik
25 József születése után Jákób ezt mondta Lábánnak: „Kérlek, most már bocsáss el, hadd térjek vissza szülőföldemre! 26 Engedd el velem együtt a feleségeimet, akikért leszolgáltam a megszabott időt, és a gyermekeimet is! Hiszen jól tudod, mennyi hasznod származott a munkámból!”
27 Lábán azonban így felelt: „Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor kérlek, maradj még! Úgy látom,[i] hogy az Örökkévaló miattad áldott meg engem. 28 Mondd meg, milyen bért kérsz, megadom, ha itt maradsz!”
29 De Jákób így válaszolt: „Lábán, te nagyon jól tudod, mennyi hasznod származott a szolgálatomból! Láthattad, mennyire megszaporodtak csordáid és nyájaid, amíg én viseltem gondjukat. 30 Hiszen amikor hozzád érkeztem, csak kevés állatod volt, most pedig nézd meg, milyen hatalmasra növekedtek csordáid és nyájaid! Mennyire megáldott téged az Örökkévaló munkám nyomán, akármihez is fogtam! De most már a saját családom vagyonát is gyarapítanom kell!”
31 „Jól van, mondd meg, mennyi bért kérsz, és megadom, csak maradj!” — alkudozott Lábán. De Jákób nem engedett: „Nem kell nekem semmiféle fizetség, vagy bér! Továbbra is őrzöm a nyájaidat, ha egyezséget kötsz velem. Nézd, ez az ajánlatom: 32 Még ma végigjárom kecske- és juhnyájaidat. A kecskék közül kiválogatok minden tarkát, vagyis a foltos és csíkos mintázatúakat. A juhok közül pedig kiválogatom az egészen feketéket. Ezeket add nekem — ez a nyáj legyen az én bérem! 33 Így ellenőrizheted becsületességem: ha megvizsgálod nyájamat, és találsz közöttük olyan kecskéket, amelyek nem tarkák, vagy olyan juhokat, amelyek nem teljesen feketék — akkor azokat loptam tőled.”
34 Lábán elfogadta Jákób ajánlatát: „Rendben van, legyen úgy, ahogy mondtad!” 35 Azonban maga Lábán válogatta ki — még azon a napon — nyájai közül az összes foltos és csíkos mintázatú, vagyis tarka nőstény és bakkecskét, meg egyszínű fekete juhot. Ezekből egy másik nyájat formált, és azt a fiaira bízta. 36 Majd elküldte őket háromnapi járóföldre, hogy jó messzire legyenek a saját nyájától, amelyet továbbra is Jákób legeltetett.
37 Jákób ezután fiatal vesszőket vágott nyárfákról, mandulafákról és platánfákról. A vesszőket késével megfaragta: csíkokban lehántotta a kérgüket, hogy helyenként kilátszott a vessző fehér belseje. 38 Ezeket a tarka és csíkos mintázatú vesszőket odaállította az itatóvályúkhoz. Amikor az állatok inni jöttek, a vesszők éppen a szemük előtt voltak. Azért helyezte oda a vesszőket, mert a juhok és kecskék mindig az itatóvályú előtt szoktak párosodni. 39 Így hát, amikor párosodtak, látták a tarka vesszőket, és a kicsinyeik is tarkák lettek: csíkos és foltos mintázatú bárányokat és kecskegidákat ellettek. 40 Jákób ezeket különválasztotta, és szembefordította őket a rábízott nyájjal, amely Lábáné volt. Így választotta külön a saját nyáját a Lábánétól, s nem engedte, hogy a két nyáj keveredjen.
41 Amikor az erős és egészséges állatok párzottak, Jákób eléjük helyezte a csíkos vesszőket az itatóhoz. 42 Ellenben mikor a satnyább és gyengébb állatok párzottak, nem tette oda a vesszőket. Így a gyengébb szaporulat mindig Lábánnak jutott, az egészséges és erős bárányok és gidák pedig Jákóbnak. 43 Jákób nyája és vagyona folyvást gyarapodott. Végül nagyon meggazdagodott, rengeteg juha, kecskéje, szamara és tevéje lett, meg sok szolgája és szolgálója.
Bemerítő János utat készít a Messiásnak(A)
1 Ez az örömhír kezdete, amely Jézus Krisztusról, Isten Fiáról szól. 2 Így van ez megírva Ézsaiás próféta könyvében:
„Elküldöm előtted hírnökömet,
aki majd utat készít neked.”[a]
3 „Egy hang kiált a pusztában:
»Készítsetek utat az Örökkévalónak,
készítsetek számára egyenes utat!«”[b]
4 Bemerítő János megjelent a pusztában, és bemerítette az embereket. Hirdette nekik, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket, merítkezzenek be, Isten pedig megbocsátja a bűneiket. 5 Júdea tartományából és Jeruzsálemből az egész nép kiment Bemerítő Jánoshoz. Megvallották bűneiket, ő pedig bemerítette őket a Jordán folyóba.
6 Bemerítő János teveszőrből készült ruhát viselt, és a derekán bőrövet hordott. Sáskát, meg vadmézet evett. 7 Mindenkinek ezt hirdette: „Jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, mint a szolgája, és a saruját levegyem a lábáról. 8 Én csak vízbe merítelek be, de ő a Szent Szellembe fog bemeríteni titeket.”
Jézus bemerítkezik(B)
9 Abban az időben történt, hogy Jézus eljött a galileai Názáretből Bemerítő Jánoshoz, aki bemerítette őt a Jordán folyóba. 10 Amint Jézus feljött a vízből, látta, hogy megnyílik a Menny, és a Szent Szellem galamb formájában leszáll rá. 11 Akkor hang hallatszott a Mennyből: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és gyönyörködöm benned!”
Jézust próbára teszi a Sátán(C)
12 Jézust ezután azonnal kivitte a Szent Szellem a pusztába, ahol 13 negyven napot töltött, s ezalatt a Sátán többször is próbára tette. Angyalok gondoskodtak Jézusról, és vadállatok voltak körülötte.
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(D)
14 Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: 15 „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!”
Maga mellé szólítja a tanítványait(E)
16 Amikor a Galileai-tó partján járt, meglátta Simont[c] és a testvérét, Andrást, akik éppen hálót vetettek a tóba, mivel halászok voltak. 17 Jézus megszólította őket: „Gyertek velem, és én másféle halásszá teszlek titeket! Halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 18 Ekkor a testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
19 Miután kissé továbbment, meglátta Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akik éppen hálóikat javítgatták a halászbárkában. 20 Jézus azonnal hívta ezt a két testvért is, akik otthagyták apjukat, Zebedeust a bárkában levő munkásokkal együtt, és csatlakoztak Jézushoz.
A kapernaumi zsinagógában(F)
21 Ezután Kapernaum városába mentek. A következő szombaton Jézus elment a zsinagógába, és tanította az összegyűlteket. 22 Mindenki csodálkozott azon, amit mondott, mert úgy tanított, mint aki teljes felhatalmazást kapott, nem pedig úgy, ahogy a törvénytanítók szoktak. 23 Volt ott egy férfi, akiben gonosz szellem lakott. Ez kiabálni kezdett: 24 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus?! Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!”
25 Jézus ekkor ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” 26 A gonosz szellem megrázta a férfit, majd hangos kiáltással kiment belőle.
27 Ezen mindenki megdöbbent, és egymástól kérdezgették: „Mi lehet ez? Micsoda új tanítás! Hatalommal parancsol még a gonosz szellemeknek is, és azok engedelmeskednek neki!” 28 Jézus tetteinek a híre hamar elterjedt Galilea egész vidékén.
Meggyógyítja a betegeket(G)
29 Jézus és tanítványai ezután kijöttek a zsinagógából. Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házához mentek. 30 Simon anyósa éppen nagyon beteg volt: lázasan feküdt. Azonnal szóltak Jézusnak, 31 aki odalépett a beteghez, megfogta a kezét, és lábra állította. Az asszonynak elmúlt a láza, felkelt, és megvendégelte őket.
32 Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. 33 Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. 34 Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is, de nem engedte szólni őket, mivel azok felismerték[d] őt.
Hirdeti az örömüzenetet Galileában(H)
35 Jézus korán reggel felkelt, amikor még sötét volt, kiment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és társai később utána mentek, hogy megkeressék. 37 Amikor rátaláltak, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres!”
38 De Jézus ezt válaszolta: „Menjünk a szomszédos falvakba, hogy ott is hirdessem az örömüzenetet, hiszen ezért jöttem.” 39 El is ment, és bejárta egész Galileát. Hirdette Isten üzenetét a zsinagógákban, és a gonosz szellemeket kiűzte az emberekből.
Akarom, gyógyulj meg!(I)
40 Odament hozzá egy leprás, letérdelt előtte, és így kérte: „Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”
41 Jézus megsajnálta,[e] kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” 42 Ekkor a betegről azonnal eltűnt a lepra, és teljesen egészséges lett.
43 Jézus szigorúan figyelmeztette, mielőtt elküldte: 44 „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![f] Azután vidd fel az áldozatot a Templomba a gyógyulásodért, ahogyan azt Mózes megparancsolta, hogy bizonyítékul szolgáljon nekik!” 45 A férfi elment, de azután mégis elhíresztelte, hogy mi történt vele. Emiatt Jézus nem mehetett be többé a városba, amikor mások is látták. Inkább elhagyatott helyeken tartózkodott, és az embereknek kellett mindenfelől hozzá menniük.
Márdokeus felmagasztalása
6 A vacsora utáni éjszakán nem jött álom a király szemére, ezért előhozatta a krónikák könyvét, amelybe uralkodása eseményeit jegyezték fel, és felolvastatott belőle. 2 Történetesen éppen azt a részt olvasták fel, amely arról szólt, hogyan leplezte le Márdokeus a király két ajtónálló testőrének, Bigtánának és Teresnek a tervét, akik meg akarták ölni Ahasvérós királyt.
3 „Milyen jutalmat, vagy kitüntetést kapott ezért Márdokeus?” — kérdezte a király.
„Semmit” — felelték a szolgák.
4-5 „Ki van most az udvarban a főembereim közül?” — kérdezte a király. „Hámán áll az ajtó előtt” — válaszolták a szolgák. Hámán ugyanis éppen ekkor érkezett meg a palota külső udvarába. El akarta érni a királynál, hogy Márdokeust akasszák föl arra az akasztófára, amelyet Hámán erre a célra állíttatott fel.
„Jöjjön be!” — mondta a király.
6 Amikor Hámán belépett, a király megkérdezte tőle: „Mi kell tenni azzal a férfival, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni?”
Ezt hallva Hámán rögtön magára gondolt: „Ugyan ki mást akarna a király kitüntetni, mint engem?!”
7 Így hát ezt válaszolta: „Azt a férfit, akit a király meg akar tisztelni, 8 öltöztessék fel a király ruhájába, ültessék a király lovára, és tegyék fejére a király koronáját. 9 Adják a ruhát és a lovat a király egyik főemberének. Ő öltöztesse fel azt a férfit, és ültesse fel a király lovára, majd kantáron vezesse a lovat végig a város utcáin és terein. Közben hangosan kiáltva hirdesse ki: »Nézzétek, ez az a férfi, akit a király meg akar tisztelni!«”
10 „Helyes! Akkor sietve menj, és hozd elő azt a ruhát és lovat — parancsolta a király Hámánnak. — Mindent úgy tegyél, ahogy mondtad: öltöztesd fel a zsidó Márdokeust, aki a király kapujában szolgál, és ültesd a lóra! Semmit el ne hagyj abból, amit mondtál!”
11 Akkor Hámán megkereste azt a ruhát, és felöltöztette Márdokeust. Elővezették a király lovát is, Hámán felültette rá Márdokeust, és végigvezette a lovat a város utcáin és terein. Közben pedig hangosan ezt kiáltotta: „Nézzétek, ez az a férfi, akit a király ki akar tüntetni!”
12 Ezek után Márdokeus visszatért a helyére, a király kapujába. Hámán pedig nagy búsan sietett haza, és még az arcát is betakarta szégyenében és elkeseredésében. 13 Amikor a feleségének, Zeresnek és a tanácsadóinak elmondta, mi történt vele — azok így válaszoltak: „Mivelhogy Márdokeus a zsidó nemzetből származik, nem leszel képes megállni vele szemben, hanem egészen biztosan te fogsz elesni előtte. Valójában már meg is kezdődött a hanyatlásod.”
14 Még be sem fejezték a beszélgetést, amikor a király szolgái betoppantak, hogy Hámánt sietve Eszter lakomájára kísérjék.
1 Üdvözlet Páltól, a Krisztus Jézus rabszolgájától.
Isten arra választott ki engem, hogy apostola legyek, és rám bízta, hogy hirdessem örömüzenetét.
2 Prófétái által Isten már előre megígérte ezt az örömhírt a szent Írásokban. Az örömhír Isten Fiáról szól, Urunkról, Jézus Krisztusról, 3 aki emberi természetét tekintve Dávid családjából született, 4 de a Szent Szellem[a] hatalmas erővel bizonyította, hogy Jézus ugyanakkor Isten Fia — azáltal, hogy őt a halálból feltámasztotta.
5 Urunk, Jézus Krisztus által kaptam kegyelmet és apostoli megbízást, hogy az ő neve dicsőségére az összes zsidóságon kívüli nemzetből származókat elvezessem a Jézusban való hitre és az engedelmességre. 6 Ti is ezek közül valók vagytok, akiket Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztushoz tartozzatok.
7 Nektek írom ezt a levelet, akik Rómában laktok, akiket Isten szeret és elhívott, hogy saját népévé legyetek.
Atyánk, az Isten és az Úr Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok értetek
8 Először is hálát adok értetek Istenemnek Jézus Krisztus által, mert hitetekről már az egész világon beszélnek. 9 Tanúm az Isten — akinek a Fiáról szóló örömüzenet hirdetésével teljes szívvel-lélekkel szolgálok —, hogy amikor imádkozom, értetek is mindig könyörgök. 10 Egyre csak azt kérem tőle, hogy egyszer már hozzátok is eljussak, ha ő is akarja. 11 Nagyon szeretnék már találkozni veletek, hogy néhány szellemi ajándékot átadjak nektek, és ezzel megerősítselek benneteket. 12 Helyesebben szólva, hogy ti is, meg én is felbátorodjunk egymás hitének segítségével.
13 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy már sokszor meg akartalak látogatni benneteket, de mindeddig akadályokba ütköztem. Azért akartam hozzátok menni, hogy a munkámnak közöttetek is legyen valami eredménye, akárcsak a többi nép között.
14 Nem számít, hogy valaki kulturált vagy primitív, tanult vagy tanulatlan, én mindenkinek adósa vagyok. 15 Ezért hát kész vagyok nektek is hirdetni az örömüzenetet, akik Rómában éltek.
16 Mert nem szégyellem senki előtt az örömhírt, hiszen Istennek hatalma az, amellyel üdvösségre juttatja mindazokat, akik hisznek benne, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. 17 Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Ahogyan az Írás mondja: „Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog.”[b]
Minden ember bűnös
18 Megmutatkozik azonban Isten haragja is a Mennyből azok miatt a gonosz és igazságtalan tettek miatt, amelyeket az emberek elkövetnek, amikor gonoszságukkal elnyomják az igazságot. 19 Hiszen mindaz, amit Istenből megismerhetünk, nyilvánvaló előttük, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek.
20 Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit. Így tehát nincs mentség azok számára, 21 akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. 22 Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. 23 Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.
24 Ezért Isten is kiszolgáltatta őket a saját gonosz szívük kívánságainak. Hagyta, hogy szexuális bűnökben éljenek, és egymás testével gyalázatos visszaéléseket kövessenek el. 25 Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményeket imádták — ahelyett, hogy Istent, a Teremtőt imádták volna! Pedig az imádat egyedül Istent illeti, aki örökké legyen áldott! Ámen.
26 Mivel ezt tették, Isten is kiszolgáltatta őket a saját szégyenletes kívánságaiknak. Asszonyaik felcserélték a férfiakkal való természetes szexuális kapcsolatot más nőkkel való természetellenes szexuális kapcsolatra. 27 Hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes szexuális kapcsolatot, és más férfiakat kívántak meg égő vágyakozással. Így azután a homoszexuális férfiak egymással követtek el gyalázatos dolgokat, és a saját testükben kapták meg a büntetést, amelyet tévelygéseikért megérdemeltek.
28 Mivel Istent nem tartották méltónak arra, hogy ismeretét megőrizzék, ezért Isten is magukra hagyta őket. Engedte, hogy megromlott gondolkodásuk szerint olyan dolgokat tegyenek, amelyeket nem lenne szabad. 29 Mindenféle igazságtalanság, gonoszság, kapzsiság és rosszakarat tölti be őket. Tele vannak irigységgel, gyilkos szándékkal, veszekedéssel, alattomossággal, mindig rosszat gondolnak a másikról, 30 pletykálnak és vádaskodnak, Istent gyűlölik, gúnyolódnak, erőszakosak, dicsekvők, gonosz dolgokat találnak ki, szüleik iránt engedetlenek, 31 ostobák, nem tartják meg ígéreteiket, szeretet nélkül és könyörtelenül bánnak az emberekkel. 32 Jól ismerik Isten igazságos törvényét, és tudják, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, méltók a halálra. Mégis folytatják ezeket a gonosz dolgokat, sőt helyeslésükkel bátorítják azokat, akik hasonlóan élnek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center