M’Cheyne Bible Reading Plan

Ábrahám Gerárban

20 Ezután Ábrahám dél felé vándorolt, és egy ideig Súr és Kádés között táborozott. Majd Gerár területén lakott, mint jövevény, ² és mindenkinek azt mondta Sáráról, hogy a testvére. Abímelek, Gerár királya elküldte embereit, és Sárát a háremébe vitette. ³ Azonban Isten megjelent Abímeleknek álmában, és azt mondta a királynak: „Abímelek, meg kell halnod, mert elvetted a férjétől azt az asszonyt!”

⁴ Azonban Abímelek még egy ujjal sem nyúlt Sárához, és így válaszolt: „Uram, vajon megölsz-e valakit, ha ártatlan? ⁵ Mind Ábrahám, mind Sára azt mondta, hogy ők testvérek! Az én lelkiismeretem tiszta, és tenni sem tettem semmi rosszat!” ⁶ Isten így felelt: „Tudom, hogy tiszta a lelkiismereted. Éppen ezért óvtalak meg attól, hogy vétkezz ellenem, és nem engedtem, hogy hozzá nyúlj. ⁷ Most hát add vissza őt a férjének! Mivel Ábrahám próféta, ezért ha ő imádkozik érted, akkor életben hagylak. De tudd meg, ha nem adod vissza az asszonyt a férjének, biztosan meghalsz a családoddal és szolgáiddal együtt!”

⁸ Reggelre kelve Abímelek azonnal összehívta a szolgáit, és mindent elmondott nekik, azok pedig nagyon megrémültek. ^9-10 Majd hívatta Ábrahámot is, és szemére vetette: „Ábrahám, hogy tehettél ilyet velünk?! Mit vétettem én neked, hogy ilyen nagy veszedelembe sodortál országommal együtt? Nem lett volna szabad ilyet tenned! De miért is mondtad a feleségedről, hogy a testvéred?”

¹¹ Ábrahám ezt felelte: „Azért, mert azt gondoltam, hogy nincs itt istenfélelem az emberekben, s meg is ölhetnek azért, hogy a feleségemet elrabolják tőlem. ¹² Amellett Sára valóban a féltestvérem, mert egy apától származunk, csakhogy nem egy anyától. Így lett a feleségem. ¹³ Amikor Isten vándorútra indított bennünket az atyai házból, megkértem a feleségemet, hogy bárhová vetődünk is, irántam való szeretetből mindenhol mondja azt, hogy csak testvérek vagyunk.”

¹⁴ Akkor Abímelek elhalmozta Ábrahámot ajándékokkal: juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálókat adott neki, és visszaadta neki a feleségét, Sárát is. ¹⁵ Majd ezt mondta: „Nézd, Ábrahám, előtted van az egész országom, ahol akarsz, ott lakhatsz.”

¹⁶ Ezután Abímelek Sárához fordult: „Lásd, ezer ezüstpénzt adtam a bátyádnak, hogy mindenki láthassa, mennyire ártatlan vagy ebben a dologban. Ezzel mindenki előtt igazolom ártatlanságodat, és helyreállítottam becsületedet.”

^17-18 Majd Ábrahám imádkozott Istenhez Abímelekért és a családjáért. Ugyanis Isten — Sára miatti büntetésül — meddőséggel sújtotta Abímelek családjának nőtagjait. Isten meghallgatta Ábrahám kérését, és meggyógyította őket. Ezután ismét születtek gyermekek Abímelek családjában.

A házasságról és a válásról^(A)

19 Miután Jézus befejezte ezeket a tanításokat, Galileából Júdeába ment, a Jordán folyón túlra. ² Nagy tömeg követte, és ő meggyógyította a betegeiket.

³ Ekkor néhány farizeus jött hozzá, akik próbára akarták tenni. Azt kérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj bármilyen okból elváljon a feleségétől?”

⁴ Jézus megkérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert,^[a] és ⁵ azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«?^{[b] 6} Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”

⁷ A farizeusok azonban tovább faggatták: „Akkor miért adott Mózes olyan rendelkezést, amely megengedi, hogy a férfi elküldje a feleségét úgy, hogy válólevelet^[c] ad neki?”

⁸ Jézus így válaszolt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben nem így volt. ⁹ Én azonban azt mondom nektek: aki a feleségét elküldi — a felesége házasságtörésén kívül más, egyéb okból —, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

¹⁰ Ekkor a tanítványok azt mondták: „Ha ez a helyzet a férj és felesége között, akkor jobb meg sem házasodni.”

¹¹ Jézus így válaszolt: „Erre nem mindenki képes, csak azok, akiket Isten képessé tesz rá. ¹² Többféle oka lehet annak, ha valaki nem házasodik meg. Vannak férfiak, akik már eleve úgy születtek, hogy nem alkalmasak a házasságra. Másokat viszont az emberek tettek erre alkalmatlanná. De vannak olyanok is, akik maguk döntöttek úgy, hogy nem fognak megházasodni Isten Királysága kedvéért. Aki képes arra, hogy ezt elfogadja, az fogadja el!”

Jézus megáldja a gyerekeket^(B)

¹³ Ekkor néhányan gyerekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzon értük, de tanítványok rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. ¹⁴ Jézus azonban ezt mondta: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni, hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!” ¹⁵ Ezután a gyerekekre tette a kezét, majd továbbment.

A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába^(C)

¹⁶ Egyszer odajött Jézushoz egy férfi, és ezt kérdezte: „Mester! Mi az a jó, amit tennem kell, hogy örök életem legyen?”

¹⁷ Válaszul Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó! Ha be akarsz menni az örök életre, kövesd a parancsolatokat!”

¹⁸ „Milyen parancsolatokat?” — kérdezte a férfi.

Jézus így válaszolt: „Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! ¹⁹ Tiszteld apádat és anyádat!^[d] Úgy szeresd embertársadat,^[e] mint saját magadat!”^[f]

²⁰ A fiatalember ezt felelte: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”

²¹ Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között! Így a Mennyben lesznek a kincseid. Azután gyere, és kövess engem!”

²² A fiatalember ekkor szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

²³ Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Igazán mondom nektek: a gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába! ²⁴ Mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak Isten Királyságába bemenni.”

²⁵ A tanítványok ezen nagyon meglepődtek. Meg is kérdezték: „Hát akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁶ Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”

²⁷ Ekkor Péter megkérdezte: „Látod, mi mindent otthagytunk, és követtünk téged. Velünk mi lesz?”

²⁸ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: az újjászületéskor az Emberfia majd dicsőséges trónjára ül. Akkor majd ti is — akik követtek engem — tizenkét trónra ültök, hogy Izráel tizenkét törzse felett uralkodjatok. ²⁹ Mindenki, aki elhagyta értem házát, testvéreit, apját, anyját, gyermekeit vagy szántóföldjeit, százszor annyit kap vissza, és örök életet kap örökségül. ³⁰ De sokan, akik most az első helyeket foglalják el az életben, akkor majd utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, az első helyekre kerülnek.”

Népgyűlés

9 Ugyanennek a (hetedik) hónapnak 24. napján Izráel egész népe összegyűlt Jeruzsálemben, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak. Zsákruhába öltöztek, és port hintettek a fejükre. ² Az Izráelhez tartozók elkülönültek az idegenektől, majd a Templomban felálltak, és nyilvánosan megvallották bűneiket és őseik bűneit is. ³ Mindenki a maga helyén állt, és mintegy három órán keresztül olvasták az Örökkévalónak, Istenüknek a Törvényét. Utána a következő három órában megvallották a bűneiket, és földre borulva imádták az Örökkévalót, Istenüket.

⁴ Azután a léviták közül Jésua, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni fölálltak a Templom lépcsőjére, és hangosan kiáltottak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz — így imádkoztak a nép előtt. ⁵ Majd a léviták — Jésua, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hodijjá, Sebanjá és Petahjá — ezt mondták a népnek: „Álljatok fel, dicsérjétek és áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket örökké!

Izráel közösségének bűnvallása

A szövetség megújítása

³⁸ Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”

Az efezusi tanítványokra is leszáll a Szent Szellem

19 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. ² Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”

De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”

³ Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”

Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”

⁴ „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.

⁵ Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. ⁶ Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. ⁷ A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.

⁸ Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. ^9-10 Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának.^[a]

Pál Efezusban tanít

Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. ¹¹ Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül. ¹² Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.

Jézust a gonosz szellemek is ismerik

¹³ Arra járt néhány zsidó, akik ördögűzéssel foglalkoztak. Elkezdték az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!” ¹⁴ Ezt tette egy zsidó főpap, bizonyos Szkéva hét fia is.

¹⁵ De egyszer a gonosz szellem így feleselt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?”

¹⁶ Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.

¹⁷ Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét. ¹⁸ A hívők közül sokan nyilvánosan megvallották bűnös tetteiket. ¹⁹ Voltak olyan hívők is, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és nyilvánosan elégették őket. (Ezek az elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.) ²⁰ Így az Úr ereje által az üzenet egyre jobban terjedt, és egyre nagyobb befolyásra tett szert.

²¹ Ezek után Pál elhatározta,^[b] hogy Macedónián és Akháján keresztülutazik, és felmegy Jeruzsálembe. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.” ²² Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Kis-Ázsiában maradt.

Zűrzavar Efezusban

²³ Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt. ²⁴ Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának^[c] kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.

²⁵ Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy milyen jól keresünk ezzel a mesterséggel. ²⁶ Ti magatok is látjátok és halljátok, mit művel ez a Pál! Mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Kis-Ázsiában! Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek. ²⁷ Az a veszély fenyeget bennünket, hogy rossz hírbe keveredik a mesterségünk, sőt, nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Kis-Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”

²⁸ Ezt hallva az összegyűltek nagyon feldühödtek, és kiabálni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!” ²⁹ Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagy tömeg gyűlt össze. ³⁰ Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték. ³¹ Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között, és ők is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.

³² Közben a stadionban összegyűlt tömeg már össze-vissza ordítozott. Az egész népgyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide. ³³ A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, hogy beszédet akar mondani. ³⁴ De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, egy emberként ordították mintegy két órán keresztül: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz!”

³⁵ Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ? ³⁶ Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt! ³⁷ Mert idehoztátok ezeket az embereket,^[d] holott nem loptak a templomból, és nem szidalmazták istennőnket. ³⁸ Ha Demeternek és a többi mesterembernek panaszuk van valaki ellen, akkor menjenek a bíróságra, és pereljék be egymást. ³⁹ Ha ezen felül még bármi más dolgot akartok elintézni, akkor azt a törvényes népgyűlésen tisztázhatjuk. ⁴⁰ Attól félek, hogy azért, ami ma történt, még lázadással is vádolhatnak bennünket, hiszen nem tudjuk megmondani, miért okoztunk ekkora zűrzavart.” ⁴¹ Ezzel feloszlatta a népgyűlést.