M’Cheyne Bible Reading Plan

Az Örökkévaló meglátogatja Ábrahámot

18 Később az Örökkévaló ismét megjelent Ábrahámnak, aki akkoriban Mamré tölgyesében táborozott.

A déli hőség idején Ábrahám éppen a sátra bejárata előtt ült, amikor ² fölnézett, és látta, hogy három férfi áll a sátra előtt. Eléjük sietett, tisztelettel a földre borult, ³ majd ezt mondta: „Uram, kérlek, ne kerüld el szolgád házát! ⁴ Legyetek a vendégeim! Hadd hozzak egy kis vizet, hogy megmossátok lábatokat! Pihenjetek meg kissé e fa árnyékában! ⁵ Hozok egy falat kenyeret, hogy felfrissüljetek, mielőtt tovább indultok, ha már erre visz az utatok!”

„Legyen úgy, ahogy mondtad” — válaszolták a férfiak.

⁶ Akkor Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: „Sietve készíts három adag finomlisztből lepényt a vendégeinknek!” ⁷ Majd a csordához sietett, kiválasztott egy szép fiatal borjút, a szolgájára bízta, hogy hamar vágja le, és készítsen belőle ételt. ⁸ Azután vette az elkészített húst, sajtot, tejet, és felszolgálta vendégeinek. Amíg a vendégek ettek, Ábrahám szolgálatkészen ott állt mellettük a fa alatt.

⁹ Azután az egyik vendég megkérdezte: „Ábrahám, hol van Sára, a feleséged?”

„Itt van, bent a sátorban” — felelte Ábrahám.

¹⁰ „A megfelelő időben^[a] visszajövök hozzád, és a feleségednek, Sárának fia lesz” — mondta a vendég.

Sára eközben a sátor bejáratánál hallgatózott.

¹¹ Ebben az időben már Ábrahám és Sára is igen megöregedett. Sára régen túl volt már azon a koron, amikor valakinek gyermeke születhet. ¹² Ezért hitetlenkedve nevetett magában, és ezt gondolta: „Ugyan, ez lehetetlen! Öreg vagyok én már ehhez! Meg a férjem is megöregedett.”

¹³ Ekkor az Örökkévaló megkérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára? Miért gondolja, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy gyermeket szüljön? ¹⁴ Vajon van-e valami lehetetlen az Örökkévaló számára? A megfelelő időben visszajövök hozzád, és akkor már fia lesz Sárának!”

¹⁵ Sára azonban megijedt, és letagadta: „Nem is nevettem!” — mondta.

„De bizony nevettél!” — mondta az Örökkévaló.

Ábrahám közbenjár Sodomáért

¹⁶ Azután a három vendég tovább indult Sodoma felé, és Ábrahám elkísérte őket, hogy elköszönjön tőlük. ¹⁷ Közben az Örökkévaló ezt gondolta: „Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni készülök? ¹⁸ Hiszen rajta keresztül áldást nyer a föld minden népe, és belőle erős és hatalmas nemzet származik! ¹⁹ Hiszen Ábrahámmal szövetséget kötöttem, hogy gyermekeit és háza népét megtanítsa arra, hogyan járjanak az Örökkévaló útján, hogyan éljenek és cselekedjenek igazságosan és nekem tetsző módon — hogy én is beteljesítsem, amit ígértem neki!”

²⁰ Akkor az Örökkévaló Ábrahámhoz fordult: „Sodoma és Gomora bűne már az égre kiált. Áldozataik hozzám kiáltanak segítségért. ²¹ Lemegyek hát oda, hogy magam is lássam, valóban olyan gonosz dolgokat tesznek-e, ahogy áldozataik panaszolják, vagy nem.”

²² A másik két férfi továbbment Sodoma felé, az Örökkévaló azonban még ott maradt Ábrahám előtt. ²³ Akkor Ábrahám közelebb lépett az Örökkévalóhoz, és megkérdezte: „Valóban el akarod pusztítani az ártatlan embereket is Sodomában a gonoszokkal együtt^[b]? ²⁴ Ha van ötven igaz a városban, akkor is mindenestül elpusztítod egész Sodomát? Nem kíméled meg a várost az ötven igaz kedvéért? ²⁵ Nem, ezt el sem tudom képzelni! Lehetetlen, hogy ugyanúgy megöld az igazakat, mint a gonoszokat! Bizonyára különbséget teszel az ártatlan és a bűnös között! Az egész föld Bírája nem hozhat igazságtalan ítéletet!”

²⁶ Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van! Ha találok ötven igaz embert Sodomában, az ő kedvükért megkímélem az egész várost.”

²⁷ Ábrahám folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer, noha csak por és hamu vagyok! ²⁸ Lehet, hogy nincs ötven igaz, csak negyvenöt — képes lennél elpusztítani az egész várost a hiányzó öt miatt?”

Az Örökkévaló válaszolt: „Ha találok ott negyvenöt igazat, megkímélem a várost.”

²⁹ „De ha csak negyvenet találsz?” — kérdezte Ábrahám.

„Ha negyvenet találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.

³⁰ „Ne haragudj meg rám Uram, ha még ezek után is szólok! Lehet, hogy csak harmincan vannak” — folytatta Ábrahám.

„Nem fogom elpusztítani a várost, ha találok harmincat” — válaszolt az Örökkévaló.

³¹ Ábrahám így folytatta: „Kérlek, Uram, hadd szóljak még egyszer! Lehet, hogy csak húsz igaz ember van a városban.”

„Ha csak húszat találok, akkor is megkímélem” — felelte az Örökkévaló.

³² „Ne haragudj meg rám Uram, hogy még egyszer szólni merészelek! Lehet, hogy csak tíz igazat találsz ott” — mondta Ábrahám.

„Ha legalább tízet találok, akkor sem pusztítom el” — felelte az Örökkévaló.

³³ Miután az Örökkévaló befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, továbbment, Ábrahám pedig hazatért.

Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(A)

17 Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. ² A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. ³ Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

⁴ Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”

⁵ Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”

⁶ Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. ⁷ Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” ⁸ Amikor felnéztek, már csak őt látták.

⁹ Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”

¹⁰ Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”^[a]

¹¹ Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. ¹² Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” ¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.

A megszállott fiút megszabadítja^(B)

¹⁴ Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: ¹⁵ „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. ¹⁶ Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”

¹⁷ Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” ¹⁸ Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.

¹⁹ Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁰ Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.” ^[21] [b]

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(C)

²² Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek, ²³ akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak.

Az adóról

²⁴ Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?”

²⁵ „Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?”

²⁶ „Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter.

„Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. — ²⁷ De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”

7 Amikor teljesen felépült a fal, és a kapuk is a helyükre kerültek, szolgálatba állítottam a kapuőrzőket. Azután meghatároztam a templomi énekesek és a léviták szolgálatának rendjét. ² Hanánit, a testvéremet, és Hananját a vár parancsnokát neveztem ki Jeruzsálem vezetőivé. Azért választottam Hanánit, mert hűséges és istenfélő volt, sokkal inkább, mint a többiek. ³ Azt mondtam nekik: „Reggel várjátok meg, amíg a nap melegen süt, csak azután nyissátok ki, napnyugta előtt pedig zárjátok be Jeruzsálem kapuit! A város lakosai közül jelöljetek ki őröket, akik a saját házuk közelében teljesítsenek a falon őrszolgálatot!”

⁴ Jeruzsálem nagy területen feküdt, de kevesen laktak benne, mert még csak néhány házat építettek újjá. ⁵ Isten ekkor azt a gondolatot adta nekem, hogy hívjam össze a vezetőket, az előkelő családfőket és az egész népet, hogy számoljuk meg és írjuk össze őket családonként. Ekkor megtaláltam egy korábban készített listát^[a] azokról, akik először tértek haza a száműzetésből. Ebben a következők voltak feljegyezve:

A száműzetésből hazatértek névsora^(A)

⁶ A Júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza. Őket, illetve elődeiket még Nebukadneccar, a Babilóniai Birodalom királya hurcoltatta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba — minden család a maga eredeti lakóhelyére. ⁷ Ezek azok, akik Zerubbábellel együtt jöttek: Jésua, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik szerint:

²⁶ A fentieken kívül — eredeti lakóhelyük szerint — ennyien tértek vissza, csak a férfiakat számítva:

³⁹ A papok közül ezek tértek vissza:

⁴³ A léviták közül:

⁴⁴ Az énekesek közül:

⁴⁵ A Templom kapuőrségéhez tartozók közül:

⁴⁶ A templomszolgák csoportjából a következők tértek vissza:

⁵⁷ Ezek tértek vissza Salamon király szolgáinak leszármazottjai közül:

⁶¹ Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban Izráel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek: Tél-Melah, Tél-Harsa, Kérub, Addán és Immér.

⁶³ A papok között is voltak bizonytalan származásúak:

⁶⁴ Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták. Emiatt — átmenetileg — nem szolgálhattak a papok között. ⁶⁵ A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szent ételekből, ameddig a főpap szolgálatba nem lép — s akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az Úrím és Tummím segítségével.

⁷⁰ A családfők közül egyesek ajándékot adtak az újjáépítés költségeinek fedezésére. A királyi helytartó egymaga 1 000 aranydrahmát^[b] adott, meg 50 edényt és 530 papi ruhát. ⁷¹ A családfők összesen 20 000 aranydrahmát és 2 000 mina^[c] ezüstöt adtak. ⁷² A nép többi része pedig összesen 20 000 aranydrahmát, 2 000 mina ezüstöt és 67 papi ruhát adott.

⁷³ A papok, a léviták, a templomi kapuőrség tagjai, a templomi énekesek, a templomszolgák és a nép többi része is mind a saját eredeti városukban telepedtek le.

A hetedik hónap^[d] elejére már mindenki a maga városában lakott.

Pál és Szilász Thesszalonikában

17 Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. ² Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. ³ Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ⁴ Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.

Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. ⁵ Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.

⁶ Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, ⁷ és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”

⁸ A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. ⁹ A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.

Pál és Szilász Béreában

¹⁰ Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. ¹¹ Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak. ¹² Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.

¹³ Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket. ¹⁴ Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak. ¹⁵ Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.

Pál Athénben

¹⁶ Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. ¹⁷ Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált. ¹⁸ Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.

Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.

¹⁹ Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! ²⁰ Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” ²¹ Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.

²² Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! ²³ Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.

²⁴ Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, ²⁵ és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. ²⁶ Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.

²⁷ Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, ²⁸ mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«

²⁹ S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?

³⁰ Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. ³¹ Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”

³² Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” ³³ Pál ezután otthagyta őket. ³⁴ Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.