M’Cheyne Bible Reading Plan
Az első család
4 Ádám a feleségével, Évával hált. Ezután Éva gyermeket várt, majd fiút szült, akit Kainnak[a] nevezett, mert örömében azt mondta: „Az Örökkévaló megsegített, hogy fiút szüljek!” 2 Azután ismét fiút szült, Kain öccsét, Ábelt. Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.
Az első gyilkosság
3 Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből. 4 Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.
Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, 5 azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. 6 Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? 7 Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”
8 Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre![b]” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.
9 Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?”
Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”
10 „Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. — 11 Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál! 12 Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”
13 „Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain. 14 — Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”
15 „Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!”
Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.
Kain utódai
16 Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód[c] földjén telepedett le.
17 Ezután Kain a feleségével hált, aki terhes lett, majd fiút szült, akit Énóknak nevezett. Kain épített egy várost, és azt is a fiáról nevezte el. 18 Énóknak is született fia: Írád, majd annak is lett fia: Mehújáél. Annak fia Metúsáél, annak fia pedig Lámek.
19 Lámek két feleséget vett: Ádá és Cillá volt a nevük. 20 Ádá szülte Jábált, aki az őse lett az állattartó, sátorlakó népeknek. 21 Ádá másik fiát Júbálnak hívták, aki az őse lett a húros- és fúvós hangszerek zenészeinek. 22 Cillá is szült fiút, Túbálkaint, és annak húgát, Naamát. Túbálkain mestere lett a különböző bronz- és vaseszközök készítésének.
23 Egyszer Lámek így szólt a feleségeihez:
„Ádá és Cillá, figyeljetek!
Feleségeim, hallgassatok szavamra!
Megöltem egy férfit,
mert megsebesített,
egy ifjút,
mert megütött!
24 Ha hétszeres a bosszú Kainért,
akkor Lámekért hetvenhétszeres!”
Sét és Énós születése
25 Ezután Ádám ismét hált a feleségével, Évával, aki ezután gyermeket várt, majd fiút szült. Éva elnevezte ezt a fiút Sétnek[d], mert azt mondta: „Adott nekem az Isten másik gyermeket Ábel helyett, akit Kain meggyilkolt!” 26 Sétnek is született fia, akit Énósnak nevezett. Az ő életében kezdték az emberek segítségül hívni[e] az Örökkévaló nevét.
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. 2 Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. 3 A Sátán[a] ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
4 Ő azonban így felelt: „Meg van írva:
»Nem csak a kenyér élteti az embert,
hanem Isten minden kimondott szava is.«”[b]
5 Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. 6 „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
nehogy kőbe üsd a lábad.«”[c]
7 Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:
»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[d]
8 Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. 9 „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
10 Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:
»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
és csak őt tiszteld!«”[e]
11 Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.
Jézus Galileában kezdi meg a munkáját(B)
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, 14 hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
15 „Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
16 A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”[f]
17 Jézus ettől fogva kezdte hirdetni: „Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok, és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”
Maga mellé szólítja tanítványait(C)
18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak. 19 Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 20 A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
21 Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is, 22 ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.
Tanít és gyógyít(D)
23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között. 24 Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.
Izráel ellenségei akadályozzák a Templom építését
4 Júda és Benjámin törzseinek ellenségei — akik a Jeruzsálem környéki tartományokban laktak — meghallották, hogy a száműzetésből visszatértek építik az Örökkévalónak, Izráel Istenének a Templomát. Ezért felkeresték Zerubbábelt és a családfőket, és ezt ajánlották nekik: „Hadd építsünk mi is veletek együtt! Hiszen mi is a ti Isteneteket imádjuk. 2 Mi is neki mutatunk be áldozatokat, amióta Észar-Haddón, Asszíria királya ide telepített le bennünket.”
3 De Zerubbábel, Jésua, és Izráel többi családfői ezt válaszolták: „Nem, Istenünk Templomát nem építhetjük veletek együtt! Az Örökkévalónak, Izráel Istenének Templomát egyedül mi fogjuk felépíteni, ahogyan azt Círusz, Perzsia királya megparancsolta.”
4 Emiatt megharagudtak rájuk Júda ellenségei, és ettől kezdve mindent elkövettek, hogy a száműzetésből hazatérteket elbátortalanítsák, megfélemlítsék, és megakadályozzák az építésben. 5 Lefizették a Perzsa Birodalom egyes tisztségviselőit, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a Templom építésének megakadályozására. Ez így is történt Círusz király uralkodása alatt, egészen addig, amíg Dárius király trónra nem lépett.
6 Xerxész[a] királynak — uralkodása kezdetén — Júda ellenségei vádló levelet is írtak azok ellen a zsidók ellen, akik Júdeában és Jeruzsálemben laktak.
Izráel ellenségei akadályozzák Jeruzsálem újjáépítését
7 Később, amikor Artahsaszta lett a király Perzsiában, hasonló levelet írtak a királynak a zsidók ellen. Ezt a levelet Bislám, Mitredát, Tábeél és a társaik írták arám nyelven és írással.
[8] [b] Majd Rehúm, a királyi kormányzó és Simsaj, a titkára is írtak egy hasonló levelet Jeruzsálem ellen Artahsaszta királynak:
9 „Rehúm kormányzó és Simsaj, a titkára írják ezt a levelet társaikkal együtt, a bírókkal, tisztviselőkkel, felügyelőkkel és hivatalnokokkal együtt, valamint az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis elámiak, 10 meg az összes többi népek nevében is, akiket a dicső és hatalmas Asznappaar király hurcolt száműzetésbe és telepített le Samária városaiban és az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyein.”
11 Az Artahsaszta királynak küldött levél szövegének ez a másolata:
„Az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartományban lakó szolgái jelentik Artahsaszta királynak:
12 Tudd meg, ó, Király, hogy a zsidók népéhez tartozók, akik Tőled jöttek ide, megérkeztek Jeruzsálembe, és most újjáépítik azt a gonosz és lázadó várost. Megerősítik a városfal alapjait, és újra felépítik a falakat.
13 Márpedig, ha egyszer ez a város felépül, és a várfalakat megépítik, akkor — tudd meg, Ó Király — a zsidók nem fognak többé semmiféle adót, vámot és egyéb hasonlót fizetni a Királynak, s ezzel kincstárát megkárosítják.
14 Mivel mi hűségesek vagyunk a Királyhoz, nem nézhetjük tétlenül, hogy a zsidók Felséged dicsőségét kisebbítsék — ezért küldjük ezt a levelet.
Egyúttal javasoljuk Felségednek, hogy 15 vizsgáltassa meg az ősei dicső tetteiről szóló évkönyveket. Ezekben meg fogja találni, hogy Jeruzsálem mindig is lázadó város volt. Minden korban bajt okozott a királyoknak és a tartományoknak, és ősidőktől fogva számos felkelés történt benne — ezért is rombolták le.
16 Felséges Király, biztosíthatunk róla, hogy ha ez a város ismét felépül, és a falait kijavítják, akkor az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartományban többé nem érvényesül uralmad.”
A király leállítja a Templom újjáépítését
17 A király erre a következő levélben válaszolt:
„Rehúm kormányzónak és Simsajnak, a titkárának, társaikkal együtt, akik Samáriában, és az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyein laknak.
Békesség nektek!
18 A levelet, amelyet nekünk írtatok, világosan felolvasták előttünk. 19 Parancsomra megvizsgálták az előttem uralkodó királyok évkönyveit. Azt találták, hogy az a város régtől fogva valóban sokszor fellázadt a királyok ellen, és abban lázadások és felkelések történtek. 20 Azt találták, hogy Jeruzsálemben hatalmas királyok uralkodtak, akik uralmukat az egész Eufráteszen túli tartományra kiterjesztették, és abban mindenféle adót szedtek.
21 Ezért most parancsoljátok meg azoknak a férfiaknak, hogy azonnal hagyják abba a munkát, és azt a várost ne építsék fel, mindaddig, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. 22 Vigyázzatok, hogy mindezt gondosan és haladéktalanul végrehajtsátok, nehogy a királynak bármi kára származzon belőle!”
23 Artahsaszta király levelét felolvasták Rehúm, Simsaj, és társaik előtt. Ők pedig azonnal Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és kényszerítették őket, hogy hagyják abba az építést. 24 Emiatt szakadt félbe az Isten Templomának építése Jeruzsálemben.
A Templom építése tehát szünetelt egészen Dárius perzsa király uralkodásának második esztendejéig.[c]
Péter és János a Főtanács előtt
4 Péter és János még beszéltek, amikor odaértek hozzájuk a papok, a templomőrség kapitánya, meg néhány szadduceus. 2 Nagyon haragudtak rájuk, mert Jézus feltámadását hirdették a népnek, s ezzel együtt azt is, hogy a halottak fel fognak támadni a halálból Jézus által. 3 Ezért Pétert és Jánost letartóztatták, és mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket. 4 Azok közül, akik hallgatták az apostolokat, sokan hittek, úgyhogy a Jézusban hívő férfiak száma körülbelül ötezerre nőtt.
5 A következő napon azután összegyűltek Jeruzsálemben a nép vezetői, és a Törvény tanítói. 6 Ott volt Annás, a főpap, meg Kajafás, János, Sándor, és a főpapi családok minden férfi tagja.[a] 7 Előhozatták az apostolokat, és azt kérdezték tőlük: „Miféle erővel, kinek a felhatalmazásával tettétek ezt?”
8 Akkor Pétert a Szent Szellem betöltötte, és így válaszolt: „Népünk vezetői! 9 Arról a jó cselekedetről kérdeztek bennünket, amit ezzel a béna emberrel tettünk? Azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg? 10 Akkor hát tudjátok meg mind, és tudja meg Izráel egész népe, hogy ez a gyógyulás a názáreti Jézus, a Messiás nevében és hatalma által történt. Ő az, akit ti keresztre szegezve megöltetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert, ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen. 11 Mert Jézus
»az a kő, akit ti, építők félredobtatok,
de mégis a ház sarokköve lett.«[b]
12 Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”
13 A vallási vezetők látták, hogy Péter és János milyen bátrak, s mikor megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is tudták róluk, hogy Jézus követői voltak, 14 de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.
15 Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak: 16 „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. 17 Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek[c] a nevében!”
18 Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében. 19 Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki! 20 Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.” 21 Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt, 22 hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!
A jeruzsálemi közösség imádsága
23 Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. 24 A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. 25 Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül:
»Miért kiabálnak dühösen a nemzetek?
Miért készítenek Isten ellen terveket?
Hiszen nem lesz azokból semmi!
26 A föld királyai harcra készültek,
a fejedelmek összefogtak
az Örökkévaló és Messiása ellen.«[d]
27 Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. 28 Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. 29 Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! 30 Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”
31 Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.
A jeruzsálemi hívők közössége
32 A hívők egész közösségének szíve-lelke egy volt. Egyikük sem tartotta saját tulajdonának a maga vagyonát, hanem mindenüket közösnek tekintették. 33 Az apostolok nagy erővel tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk. 34 Mindenki megkapott mindent, amire szüksége volt. Akiknek földjei vagy házai voltak, eladták azokat. 35 A pénzt, amit érte kaptak, az apostolokhoz vitték, ők pedig szétosztották a közösség tagjai között. Mindenkinek annyit adtak belőle, amennyire szüksége volt.
36 Ezt tette József is, aki Lévi törzséből és Ciprus szigetéről származott, és akit az apostolok elneveztek Barnabásnak. Ez a név azt jelenti, hogy „Bátorító”. 37 Ő is eladta a földjét, és a pénzt átadta az apostoloknak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center