M’Cheyne Bible Reading Plan

Éhínség Júda földjén

1 Abban az időben, amikor a bírák vezették a népet, éhínség támadt az országban. Ezért egy férfi a feleségével és két fiával együtt elindult a júdai Betlehemből, hogy egy időre Moáb országában telepedjenek le. ² A férfi neve Elimelek volt, feleségét Naominak, a fiait pedig Mahlónnak és Kiljónnak hívták. Efráta nemzetségéből származtak, a júdai Betlehemből. Miután megérkeztek Moáb országába, letelepedtek ott.

³ Elimelek meghalt Moáb földjén, Naomi pedig magára maradt a két fiával. ⁴ A fiúk feleségül vettek egy-egy moábi leányt. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Így éltek ott vagy tíz évig, ⁵ s akkor a két fiú is meghalt. Így Naomi egészen egyedül maradt: sem a férje, sem a fiai nem voltak már mellette.

Naomi és menye hazatérnek Betlehembe

⁶ Az Örökkévaló azután megkönyörült népén, és ismét adott nekik kenyeret Júda földjén. Ennek a híre eljutott Moáb országába, és Naomi is meghallotta. Két menyével együtt felkerekedett, hogy Moáb földjéről hazatérjen Júdába. ⁷ Elindultak hármasban arról a helyről, ahol addig laktak, és gyalog nekivágtak az útnak, amely Júdába vezetett.

⁸ De Naomi azt mondta a menyeinek: „Forduljatok meg, és térjetek vissza szüleitek házába! Bánjon veletek az Örökkévaló olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mindketten voltatok a férjetek iránt és irántam! ⁹ Adja meg az Örökkévaló, hogy mindketten férjhez menjetek, nyugalmat és otthont találjatok magatoknak!” Azután megcsókolta a menyeit, és mindhárman hangosan sírtak.

¹⁰ „De mi veled együtt akarunk menni a te népedhez!” — válaszolták erre.

¹¹ Naomi így felelt: „Nem, édes leányaim, forduljatok csak vissza! Miért is jönnétek velem?! Én már nem tudok rajtatok segíteni. Nem szülhetek újabb fiúkat, hogy ők majd feleségül vegyenek benneteket. ¹² Térjetek csak vissza! Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ismét szüljek!

De még ha lenne is remény rá, s ha még ez éjjel férjhez is mennék, és valóban fiúkat szülnék, az sem segítene rajtatok! ¹³ Hiszen miért is várnátok rájuk, amíg felnőnek? Miért is ne mennétek férjhez olyan hosszú ideig? Nem, édes leányaim! Mellettem nagyon szomorú életetek lenne, hiszen engem az Örökkévaló keze sújtott!”

¹⁴ Tovább sírtak mind a hárman, majd Orpá megcsókolta az anyósát, elbúcsúzott tőle, és visszafordult. Ruth azonban ragaszkodott Naomihoz, és vele maradt.

¹⁵ Naomi így biztatta: „Látod, a sógornőd visszatért a saját népéhez és isteneihez! Neked is vissza kellene menned!”

¹⁶ De Ruth így válaszolt: „Ne küldj el magadtól! Ne erőltesd, hogy visszamenjek a népemhez! Ahová te mész, én is oda megyek! Ahol te laksz, én is ott fogok lakni. Néped lesz az én népem, Istened lesz az én Istenem! ¹⁷ Ahol meghalsz, én is ott fogok meghalni, ott temessenek el engem is! Csak a halál választhat el tőled. Úgy büntessen meg az Örökkévaló, ahogy akar, ha ezt nem tartom meg!”

¹⁸ Mikor Naomi látta, hogy Ruth minden áron vele akar menni, nem vitatkozott tovább. ¹⁹ Így hát együtt gyalogoltak, amíg Betlehembe nem értek. Mikor pedig megérkeztek, az egész város felbolydult, és mind arról beszéltek: „Hallottátok? Naomi hazaérkezett! Biztos, hogy ő az?”

²⁰ Naomi azonban azt mondta nekik: „Én vagyok az, de ne hívjatok engem többé Naominak^[a]! Szólítsatok inkább Márának^[b], mert keserűvé tette életem a Mindenható! ²¹ Amikor elhagytam Betlehemet egész családommal indultam el, és most elárvultan hozott haza az Örökkévaló. Miért is hívnátok Naominak, ha egyszer az Örökkévaló ellenem fordult, és a Mindenható ilyen csapásokkal sújtott engem?!”

²² Így tért haza Naomi Moáb földjéről. Vele együtt jött menye, a moábi Ruth is. Éppen az árpa-aratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.

Pál védőbeszéde Agrippa király előtt

26 Agrippa ekkor Pálhoz fordult: „Megengedjük, hogy most elmondd, mivel védekezel.”

Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe: ² „Agrippa király, szerencsésnek tartom magam, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak. ³ Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket, ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!

⁴ Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben. ⁵ Régóta ismernek, ezért ha akarják, tanúsíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb irányzatának voltam a tagja. A farizeusok közé tartoztam. ⁶ Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten ígért őseinknek, és várom annak beteljesülését. ⁷ Ugyanezt reméli népünk tizenkét törzse is. Éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent, hogy elérjék az ígéretek beteljesülését. Éppen e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, ó, király, mint egy bűnözőt! ⁸ Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?

⁹ Amikor még farizeus voltam, azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt el kell követnem a názáreti Jézus ellen. ¹⁰ Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem is a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy közülük sokakat börtönbe vessek, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket. ¹¹ A zsinagógákban is gyakran megbüntettem a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy tagadják meg^[a] Jézust. Annyira telve voltam irántuk való féktelen gyűlölettel, hogy még más városokban is üldöztem őket.”

¹² „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek. ¹³ Egyszer úgy déltájban az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.

¹⁴ Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked a saját lelkiismereted ellen harcolni!«

¹⁵ Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?«

Az Úr így válaszolt: »Jézus vagyok — az, akit üldözöl. ¹⁶ De most állj fel! Azért jelentem meg neked, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy tanúskodj az emberek előtt arról, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked. ¹⁷ Megvédelek téged a zsidóktól és a többi néptől is, akikhez küldelek.

¹⁸ Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, jöjjenek ki a sötétségből a világosságra, hogy a Sátán hatalma alól kiszabaduljanak és Istenhez forduljanak, megkapják bűneikre a bocsánatot, s hogy elnyerjék a helyüket és örökségüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”

¹⁹ „Így hát, Agrippa király, engedelmeskedtem a mennyei látomásnak, ²⁰ és először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, egész Júdeában, majd a zsidóságon kívüli népeknek is hirdettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, és térjenek vissza Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását. ²¹ Ezért tartóztattak le engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni. ²² Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: ²³ hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.”

²⁴ Miközben Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Elment az eszed, Pál! A sok tanulás megzavarta az elmédet.”

²⁵ „Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom — válaszolta Pál. — ²⁶ Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezt jól ismeri, hiszen ezek a dolgok nem titokban történtek. ²⁷ Agrippa király, hiszel-e a próféták írásainak? Tudom, hogy hiszel!”

²⁸ Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „Azt gondolod, hogy ilyen könnyen meg tudsz győzni, hogy én is Krisztus követője legyek?”

²⁹ Pál így felelt: „Nem az számít, hogy könnyen vagy nehezen, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem, legyetek hozzám hasonlóak — e láncokat leszámítva.”

³⁰ Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből. ³¹ Közben beszélgettek egymás között: „Ez a férfi semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.” ³² Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császár elé akar állni.”

Jeremiás könyvtekercsbe íratja a próféciákat

36 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának negyedik évében:^{[a] 2} „Jeremiás, fogj egy könyvtekercset, és jegyezd fel mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked Izráel, Júda és a többi nemzetek felől attól kezdve, hogy Jósiás király idejében először szóltam hozzád, mind a mai napig! ³ Talán meghallja Júda népe, hogy milyen veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megszívleli. Talán megváltoztatják életüket, s akkor én is megbocsátom vétkeiket és bűneiket.”

⁴ Akkor Jeremiás hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, és lediktált neki mindent, amit az Örökkévalótól hallott. Bárúk pedig leírta ezeket egy könyvtekercsbe. ⁵ Akkor ezt mondta Jeremiás Bárúknak: „Én fogoly vagyok, s nem mehetek az Örökkévaló házába, ⁶ ezért te menj oda! A böjt napján hangosan olvasd föl ott a nép előtt az Örökkévaló szavait: amit diktáltam neked, s amit te feljegyeztél a könyvtekercsbe! Úgy olvasd, hogy mindenki hallja, azok is, akik Júda városaiból jönnek föl az ünnepre. ⁷ Talán akkor szívükre veszik, könyörögnek az Örökkévalónak, és imádságuk följut elé. Talán megváltoztatják az életüket, és jó útra térnek. Bizony, az Örökkévaló haragra lobbant népe ellen, és súlyosan megfenyegette őket.” ⁸ Bárúk mindent úgy tett, ahogy Jeremiás meghagyta neki, és felolvasta az Örökkévaló szavait a könyvtekercsből az Örökkévaló házában.

⁹ Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának ötödik évében, a kilencedik hónapban böjtöt hirdettek Jeruzsálem egész lakosságának, és mindazoknak, akik Júda városaiból feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt könyörögjenek az Örökkévalóhoz. ¹⁰ Akkor Bárúk az Örökkévaló házának udvarában összegyűlt sokaság előtt, Gemarjá szobájából fölolvasta mindazt, amit Jeremiás lediktált neki. Ez a szoba a fölső udvarban, a Templom új kapujának bejáratánál van. Gemarjá apja Sáfán volt, a királyi kancellár.

¹¹ Amikor Mikájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta az Örökkévaló szavait, ahogyan azt Bárúk fölolvasta a könyvtekercsből, ¹² lement a királyi palotába, az írnok szobájába. Éppen ott találta a vezetőket: Elisáma írnokot, azután Deláját, Semajá fiát, meg Elnátánt, Akbór fiát, azután Gemarját, Sáfán fiát, meg Cidkijját, Hananjá fiát, és a többi vezetőt. ¹³ Mikájehú mindent elmondott nekik, amit Bárúk szájából hallott, amikor Bárúk felolvasott a nép előtt.

¹⁴ Ekkor a vezetők elküldték Jehúdit, Netanjá fiát (aki Selemjá fia, az meg Kúsi fia volt) Bárúkhoz, ezzel az üzenettel: „Sietve hozd ide azt a könyvtekercset, amelyből felolvastál a nép előtt!”

Bárúk hamarosan jött is, kezében a könyvtekerccsel.

¹⁵ „Ülj le, és olvasd föl nekünk is!” — mondták neki. Így is történt.

¹⁶ Mikor Bárúk befejezte a fölolvasást, a vezetők megrettenve néztek egymásra, és azt mondták Bárúknak: „Ezt feltétlenül hallania kell a királynak is!” ¹⁷ Majd megkérdezték: „Bárúk, mondd meg, hogyan írtad le ezeket a szavakat? Jeremiás maga diktálta neked?”

¹⁸ „Igen, Jeremiás diktálta, én pedig szóról szóra leírtam a könyvtekercsbe tintával” — felelte Bárúk.

¹⁹ Akkor a vezetők ezt mondták: „Bárúk, menj, és rejtőzzetek el Jeremiással együtt, de ne tudja meg senki se, hol vagytok!”

Jójákim király elégeti az Örökkévaló üzenetét

²⁰ Ezután a vezetők biztonságba helyezték a könyvtekercset Elisáma írnok szobájában, majd a királyhoz mentek, és mindent elmondtak neki.

²¹ A király Jehúdit küldte a könyvtekercsért, aki el is hozta azt Elisáma szobájából, és felolvasta a király és a vezetők előtt. ²² Mindez a király téli palotájában történt a kilencedik hónapban.^[b] Mivel tél volt, a király éppen melegedett a tűznél, amely egy szabad tűzhelyen égett. ²³ Amikor Jehúdi felolvasott három-négy hasábot, azt a részt a király egy késsel lehasította a tekercsből, és a tűzbe dobta. Így végül az egész tekercset elégette.

^24-25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. Sem a király, sem a jelen lévő vezetők nem rendültek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, mikor hallották az Örökkévaló üzenetét. ²⁶ Majd a király megparancsolta a fiának, Jerahmeélnek és Szerájának, Azriél fiának, meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy tartóztassák le Bárúkot, az írnokot, és Jeremiás prófétát. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az Örökkévaló elrejtette Jeremiást és Bárúkot.

Elkészül az újabb könyvtekercs

²⁷ Miután a király elégette azt a könyvtekercset, amelybe Bárúk Jeremiás diktálására leírta az Örökkévaló szavait, ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló:

²⁸ „Jeremiás, fogj egy új tekercset, és még egyszer írd le azokat az üzeneteket, amelyek a Jójákim által elégetett első tekercsben voltak! ²⁹ Mondd meg Jójákimnak, Júda királyának: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te elégetted azt a tekercset, és felháborodtál, mert abban az állt, hogy Babilónia királya bizony elpusztítja az országot, és kiirtja belőle az embereket és az állatokat is! ³⁰ Emiatt az Örökkévaló azt mondja Jójákimról, Júda királyáról: a holttestét nem temetik el illendően, hanem kihajítják, és ott fog heverni nappal a hőségben, éjjel a fagyon. Leszármazottjai közül pedig senki sem fog Dávid trónján ülni. ³¹ Bizony, megbüntetem Jójákimot és a családját is, meg a fejedelmeit is bűneik miatt. Rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda népére pedig elhozom mindazt a veszedelmet, amelyet korábban már kijelentettem nekik, s amelyről hallani sem akartak.”

³² Ezután Jeremiás szerzett egy másik könyvtekercset. Azután Bárúknak, Nérijjá fiának, az írnoknak, ismét lediktálta mindazokat a szavakat, amelyek az előző tekercsben voltak — amelyet Jójákim, Júda királya elégetett. Sőt, diktált Bárúknak újabb hasonló üzeneteket is, amelyek az első tekercsben nem szerepeltek. Bárúk pedig mindent leírt.

Személyes prófécia Bárúknak

45 Jeremiás próféta diktálása nyomán Bárúk, Nérijjá fia írta le ezeket a szavakat egy könyvtekercsbe.

Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik esztendejében^[a] így szólt Jeremiás Bárúkhoz: ² Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: ³ „Bárúk, te azt mondtad: »Jaj nekem! Az Örökkévaló egyre csak szomorúságot és fájdalmat halmoz rám! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok megnyugvást lelkemnek sehol!« ⁴ De én azt mondom neked, Bárúk: Nézz körül! Amit egykor fölépítettem, azt most készülök lerombolni! Amit régen elültettem, azt most gyökerestül kitépem az egész országban mindenütt! ⁵ Ilyen időkben te valami különlegeset, nagyot kívánsz magadnak? Ne kívánj ilyesmit! Látod, milyen szörnyű dolgok fognak történni ebben az országban és ezekkel az emberekkel — mondja az Örökkévaló —, én azonban ajándékba adom neked az életedet^[b], akárhová is mész!”

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.^[a]