M’Cheyne Bible Reading Plan

A gibeoniak cselvetése

9 Mindezeket megtudták a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak királyai is. Ezek a Jordántól nyugatra uralkodtak: a hegyvidéken, a dombvidéken és a Nagy-tenger partja melletti síkságon, egészen a Libanon-hegységig. ² Összefogtak, hogy együtt harcoljanak Józsué és Izráel ellen.

³ Gibeon^[a] városának lakói is meghallották, hogy Józsué és serege elpusztította Jerikót és Ajt. ^4-5 Ők azonban cselhez folyamodtak. Józsuéhoz küldték követeiket, akik régi ruhákat és elnyűtt sarukat viseltek, szamaraikra pedig elnyűtt zsákokat és régi, repedezett és foltozott borostömlőket raktak. Útravaló kenyerük is száraz és penészes volt. ⁶ Amikor megérkeztek Izráel táborába, amely ekkor Gilgál mellett volt, Józsuéhoz mentek. Ezt mondták neki és Izráel férfiainak: „Messzi országból jöttünk hozzátok. Kössetek szövetséget velünk!”

⁷ De az izráeliek ezt kérdezték a hivviektől: „Lehet, hogy ti is Kánaán földjén laktok, akkor pedig nem köthetünk veletek szövetséget.”

⁸ A követek ekkor Józsuéhoz fordultak: „Uram, mindannyian szolgáid vagyunk!”

„Kik vagytok, és honnan jöttök?” — kérdezte Józsué.

⁹ „Egy távoli országból érkeztünk, Uram. Istened, az Örökkévaló miatt jöttünk hozzátok, mert hallottuk nagy hatalmának hírét, és azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Egyiptomban tett veletek. ¹⁰ Hallottuk, mit tett az emóriak két királyával, Szihónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával, Astárót földjén, a Jordántól keletre. ¹¹ Országunk vezetői és egész népünk így bocsátott útra bennünket, amikor elindultunk: »Vigyetek magatokkal bőven útravalót, keressétek fel Izráel táborát, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, csak kössetek szövetséget velünk!«

¹² Nézzétek a kenyerünket, mikor elindultunk még friss és meleg volt, most pedig száraz és morzsálódik! ¹³ Ezek a borostömlők még újak voltak és borral töltöttük meg mindegyiket — most pedig repedezettek. Ruháinkat és saruinkat is elnyűttük a hosszú úton.”

¹⁴ Az izráeli férfiak ettek a gibeoniak kenyeréből, de az Örökkévalótól nem kértek tanácsot. ¹⁵ Józsué béke-szövetséget kötött a gibeoniakkal, hogy életben hagyja őket. Ugyanekkor Izráel többi vezetője is megesküdött a gibeoniaknak.

¹⁶ Három nappal a szövetségkötés után azonban kiderült, hogy a gibeoniak a közelben laknak, Kánaán területén! ¹⁷ Izráel serege elment azokhoz a városokhoz, ahonnan a gibeoni követek jöttek. Gibeon, Kefírá, Beérót és Kirját-Jeárim volt ez a négy város. ¹⁸ Mivel Izráel közösségének vezetői szövetséget kötöttek a gibeoniakkal, és megesküdtek nekik az Örökkévalóra, Izráel Istenére, ezért Izráel serege nem támadta meg ezeket a városokat.

Azonban Izráel népe zúgolódott a saját vezetői ellen. ¹⁹ A vezetők pedig ezt mondták a népnek: „Mivel megesküdtünk nekik az Örökkévalóra, Izráel Istenére, nem emelhetünk rájuk kezet. ²⁰ Hagyjuk őket életben, mert különben az Örökkévaló haragját vonjuk magunkra az eskü miatt! Nem törhetjük meg a velük kötött szövetséget! ²¹ Hagyjuk őket életben!” Ezért a gibeoniak ettől fogva Izráel egész közösségét szolgálták: favágók és vízhordók lettek — ahogyan a nép vezetői határoztak. ²² Ezután Józsué hívatta a gibeoniakat, és ezt mondta nekik: „Miért csaptatok be minket? Azt mondtátok, hogy igen messzire laktok, pedig itt laktok a közelben! ²³ Legyetek emiatt átkozottak! Mostantól fogva mindig rabszolgák lesztek Izráelben: fát vágtok, és tűzifát meg vizet hordtok Istenünk házához.”

²⁴ A gibeoniak így válaszoltak: „Azért vezettünk félre titeket, Uram, mert féltettük az életünket. Megtudtuk, hogy Istenetek, az Örökkévaló megparancsolta szolgájának, Mózesnek, hogy adja nektek ezt az egész országot. Azt is megparancsolta, hogy Kánaán összes lakosát irtsátok ki. ²⁵ Most pedig a kezedben vagyunk, tégy velünk, ahogyan helyesnek látod!”

²⁶ Így Józsué megmentette a gibeoniakat attól, hogy az izráeliek megöljék őket. ²⁷ Ugyanakkor azt is elrendelte, hogy favágással és vízhordással szolgálják Izráel egész közösségét és az Örökkévaló oltárát azon a helyen, amelyet az Örökkévaló majd kiválaszt oltára számára. Így van ez mind a mai napig.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Dávid zsoltára.

3 Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van?

De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet.

Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?^[a]

² Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!

³ Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is.

S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.

⁴ Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm! ⁵ Csak nem fogsz örökké haragudni rám?«

Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”

Példázat a két hűtlen asszonyról

⁶ Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel^[b] engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció! ⁷ Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére. ⁸ Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált: ⁹ könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.

¹⁰ Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.

¹¹ Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda! ¹² Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé:

Prófécia Izráel teljes helyreállításáról

¹⁴ „Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra. ¹⁵ Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok. ¹⁶ Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. —

Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra. ¹⁷ Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait. ¹⁸ Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”

Hívj engem Atyádnak!

Térjetek vissza hozzám!

Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(A)

17 Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. ² A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. ³ Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

⁴ Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”

⁵ Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”

⁶ Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. ⁷ Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” ⁸ Amikor felnéztek, már csak őt látták.

⁹ Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”

¹⁰ Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”^[a]

¹¹ Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. ¹² Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” ¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.

A megszállott fiút megszabadítja^(B)

¹⁴ Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: ¹⁵ „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. ¹⁶ Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”

¹⁷ Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” ¹⁸ Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.

¹⁹ Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁰ Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.” ^[21] [b]

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(C)

²² Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek, ²³ akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak.

Az adóról

²⁴ Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?”

²⁵ „Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?”

²⁶ „Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter.

„Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. — ²⁷ De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”