M’Cheyne Bible Reading Plan
A Jordánon inneni terület felosztása
14 Ez lett Izráel fiainak az öröksége Kánaán földjén. Eleázár pap és Józsué, Nún fia meg a törzsek családfői adták örökségül Izráel fiainak.
2 Sorsolással osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogyan megparancsolta az Úr Mózes által.
3 Mert két és fél törzsnek még Mózes adott örökséget a Jordánon túl. Viszont a lévitáknak nem adott örökséget közöttük.
4 Mivel József fiaiból két törzs lett, Manassé és Efraim, ezért a lévitáknak nem adtak osztályrészt az országban, hanem lakóhelyül városokat, az azokhoz tartozó legelőket pedig jószáguk és javaik részére.
5 Úgy tettek Izráel fiai, és úgy osztották fel a földet, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.
6 Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az Úr Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában.
7 Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött.
8 Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat.
9 Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az Urat.
10 Mostanáig életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős.
11 Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.
12 Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr!
13 Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának.
14 Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az Urat, Izráel Istenét.
15 Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.
Júda határai
15 Ez jutott sorsolással Júda fiai törzsének nemzetségenként: Edóm határánál a Cin-puszta, Témán szélétől a Délvidék felé.
2 Déli határuk a Sós-tenger végétől, a Délvidékre néző tengeröböltől indul ki,
3 és délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, azután fölmegy délről Kádés-Barneához. Áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik.
4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a déli határotok.
5 Kelet felé a Sós-tenger a határ a Jordán torkolatáig. Az északi határvonal a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik,
6 és fölmegy a határ Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el. Azután fölmegy a határ a rúbeni Eben-Bóhanra.
7 Azután az Ákór-völgytől Debír felé megy föl a határ, és észak felé fordul Gilgálnál, amely a pataktól délre eső Adummím-hágóval szemben van. Azután a Semes-forrás mellett halad el a határ, és vége a Rógél-forrásnál van.
8 Innen fölmegy a határ a Ben-Hinnóm-völgynek a jebúszi hegyhát déli oldalánál, azaz Jeruzsálemnél. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugatra, és a Refáim-völgy északi szélén van.
9 A hegycsúcsról lekanyarodik a határ a Mé-Neftóah-forráshoz, és az efróni hegyvidék városaihoz ér ki. Majd lekanyarodik a határ Baalá, azaz Kirjat-Jeárim felé.
10 Baalától nyugatra fordul a határ a Széír-hegység felé, áthalad a Jeárim-hegy, azaz a Keszálón északi oldalán. Innen lemegy Bét-semesnek, és Timná felé halad.
11 Azután továbbmegy a határ az ekróni hegyháttól északra, és Sikkárónnak kanyarodik a határ, azután átmegy a Baalá-hegy felé, és elér Jabneélhez, úgyhogy a határ a tengernél végződik.
12 A nyugati határ a Nagy-tenger partvidéke. Ez Júda fiainak a határa körös-körül nemzetségenként.
Káléb öröksége
13 Kálébnak, Jefunne fiának is Júda fiai között adtak osztályrészt, ahogyan az Úr megmondta Józsuénak: az anákok fővárosát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt.
14 Káléb kiűzte onnan Anák három fiát: Sésajt, Ahimant és Talmajt, Anák ivadékait.
15 Innen felvonult Debír lakói ellen. Debír neve azelőtt Kirjat-Széfer volt.
16 Akkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak adom a lányomat, Akszát feleségül.
17 Otniél, Káléb öccsének, Kenaznak a fia foglalta el azt, és így neki adta a lányát, Akszát feleségül.
18 Amikor az asszony hozzáment, a férje rábeszélte, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mi járatban vagy?
19 Az asszony ezt felelte neki: Ajándékozz meg engem! Ha a Délvidékre adtál férjhez, akkor adj nekem forrásokat is! És neki adta Káléb a Felső-forrásokat, meg az Alsó-forrásokat.
Júda városai
20 Ez Júda fiai törzsének az öröksége nemzetségenként:
21 Júda fiai törzsének legtávolabbi városai Edóm határánál a Délvidéken ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr,
22 Kíná, Dímóná és Adádá,
23 Kedes, Hácór és Jitnán,
24 Zíf, Telem és Beálót,
25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór,
26 Amám, Sema és Móládá,
27 Hacar-Gaddá, Hesmón és Bét-Pelet,
28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá,
29 Baalá, Ijjím és Ecem,
30 Eltólad, Keszíl és Hormá,
31 Ciklag, Madmanná és Szanszanná,
32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város falvaival együtt.
33 A Sefélá-alföldön: Estáól, Corá és Asná,
34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám,
35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká,
36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város falvaival együtt.
37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád,
38 Dilán, Micpe és Jokteél,
39 Lákis, Bockat és Eglón,
40 Kabbón, Lahmász és Kitlís,
41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város falvaival együtt.
42 Libná, Eter és Ásán,
43 Jiftáh, Asná és Necíb,
44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város falvaival együtt.
45 Ekrón, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal együtt.
46 Ekróntól a tengerig az egész terület Asdód mellett, az ott levő falvakkal együtt.
47 Asdód, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal; Gáza, a hozzá tartozó városokkal és falvakkal egészen Egyiptom patakjáig, meg a Nagy-tenger partvidéke.
48 A hegyvidéken Sámír, Jattír és Szókó,
49 Danná és Kirjat-Szanná, azaz Debir,
50 Anáb, Estemó és Áním,
51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város falvaival együtt.
52 Arab, Dúmá és Esán,
53 Jánúm, Bét-Tappúah és Aféká,
54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város falvaival együtt.
55 Máón, Karmel, Zíf és Juttá,
56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah,
57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város falvaival együtt.
58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór,
59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város falvaival együtt.
60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárim és Rabbá. Két város falvaival együtt.
61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká,
62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város falvaival együtt.
63 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem tudták kiűzni Júda fiai. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival Jeruzsálemben még ma is.
A teremtő és gondviselő Isten dicsérete
146 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!
Isten a világnak és IzráelnekUra
147 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.
10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!
13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.
16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.
20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
A templomba vetett hamis hit
7 Ezt a parancsot kapta Jeremiás az Úrtól:
2 Állj az Úr házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az Úr igéjét, júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt!
3 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok!
4 Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!
5 Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és embertársa között,
6 ha a jövevényt, árvát és özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására:
7 akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.
8 Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek.
9 Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
10 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.
11 Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! - így szól az Úr.
A templom elpusztul
12 Menjetek csak el szent helyemre, Silóba, ahol először szereztem lakást nevemnek, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt!
13 Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el - így szól az Úr -, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok,
14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet nevemről neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Silóval bántam.
15 És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden ivadékát.
Az ég királynőjét tisztelik Isten helyett
16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!
17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?
18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek, és ezzel bosszantsanak.
19 Vajon nekem okoznak bosszúságot - így szól az Úr -, nem saját maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat!
20 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki!
Engedelmességet követel az Úr, nem áldozatot
21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!
22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból,
23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!
24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat.
25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.
26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.
27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni.
28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.
Bálványimádás és gyermekáldozat
29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az Úr a nemzedéket, amelyre megharagudott!
30 Mert olyat követtek el a júdaiak, amit rossznak látok - így szól az Úr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt.
31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott.
32 Azért eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben fognak temetkezni más hely híján.
33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak martalékává lesznek, és senki sem riasztja el őket.
34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert rommá lesz az ország.
Jézus bevonul Jeruzsálembe(A)
21 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,
2 és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám.
3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat."
4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:
5 "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján."
6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:
7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.
8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."
10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?"
11 A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."
Jézus megtisztítja a templomot(B)
12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
13 és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."
14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak,
16 és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"
17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa elszáradása(C)
18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa.
20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?"
21 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz.
22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok."
Kérdés Jézus hatalmáról(D)
23 Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?"
24 Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
25 Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja."
27 Ezért ezt felelték Jézusnak: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket."
A két testvér példázata
28 "De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben.
29 Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment.
30 Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el.
31 Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki."
A gonosz szőlőművesek(E)
33 "Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
34 Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35 A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük.
36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.
38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége.
39 Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
40 Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?"
41 Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében."
42 Erre megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.
43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja."
45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society