M’Cheyne Bible Reading Plan
30 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elõdbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl:
3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyûjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6 És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, hogy élj.
7 Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyûlölõidre, a kik üldöztek téged.
8 Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9 És bõvölködõvé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a [te] jódra. Mert [hozzád] fordul az Úr és öröme lesz benned a [te] jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10 Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az õ parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan elõtted; sem távol nincs tõled.
12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14 Sõt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15 Lám elõdbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az õ útain, és tartsd meg az õ parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17 Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sõt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18 Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
57 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevõk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elõl ragadtatik el az igaz;
2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.
3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztõ fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.
4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bûn gyermekei, a hazugságnak magva?
5 A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.
6 A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?
7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.
8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tõlem [eltávozván,] fölfedted ágyadat, fölmentél [rá], és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.
9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.
10 Nagy útadon megfáradál, [és még] sem mondád: mind hasztalan! erõd megújulását érezéd, így nem levél beteg!
11 Kitõl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtõl fogva?
12 Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.
13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged [bálvány]id raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.
14 És szól [egy szó:] Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el [minden] botránkozást népem útáról.
15 Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem õt, elrejtém [magamat] és megharagudtam; és õ elfordulva, szíve útjában járt.
18 Útait láttam, és meggyógyítom õt; vezetem õt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19 Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt!
20 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21 Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
5 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.
2 És megnyitván száját, tanítja vala õket, mondván:
3 Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
4 Boldogok, a kik sírnak: mert õk megvígasztaltatnak.
5 Boldogok a szelídek: mert õk örökségül bírják a földet.
6 Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.
7 Boldogok az irgalmasok: mert õk irgalmasságot nyernek.
8 Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert õk az Istent meglátják.
9 Boldogok a békességre igyekezõk: mert õk az Isten fiainak mondatnak.
10 Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12 Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bõséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik elõttetek voltak.
13 Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
15 Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.
16 Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.
17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.
19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.
20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.
22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
23 Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
24 Hagyd ott az oltár elõtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.
26 Bizony mondom néked: ki nem jõsz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.
27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében.
29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.
32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35 Se a földre, mert az az õ lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37 Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
38 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felõl, fordítsd felé a másik orczádat is.
40 És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsõt is.
41 És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettõre.
42 A ki tõled kér, adj néki; és a ki tõled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.
44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46 Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47 És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?
48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.