Historical

Jézust próbára teszi a Sátán^(A)

4 Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába, ² ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.

³ Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”

⁴ Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”^[a]

⁵ A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, ⁶ majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. ⁷ Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”

⁸ Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”^[b]

⁹ Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! ¹⁰ Mert azt mondja az Írás:

¹¹ Meg azt is mondja:

¹² Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”^[e]

¹³ Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.

Jézus Galileában kezdi meg szolgálatát^(B)

¹⁴ Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken. ¹⁵ Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.

Jézus a názáreti zsinagógában^(C)

¹⁶ Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson, ¹⁷ Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:

²⁰ Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá. ²¹ „Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.

²² Mindannyian elismeréssel hallgatták Jézust, és csodálkoztak, hogy a kegyelemnek ezeket az igéit idézi. De azt is kérdezgették egymástól: „Hogyan lehetséges ez? Hát nem ő a József fia?”

²³ Ő pedig így válaszolt nekik: „Tudom, hogy azt a mondást akarjátok idézni: »Orvos, gyógyítsd meg magadat!« Hallottuk, milyen dolgokat tettél Kapernaumban — hát akkor tedd meg itt, a saját városodban is!”

²⁴ Azután így folytatta: „Igazán mondom nektek: egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját városában. ²⁵ Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és nagy éhínség uralkodott az egész országban. ²⁶ De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, egy özvegyasszonyhoz. ²⁷ Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.”

²⁸ Ezen a válaszon a zsinagógában mindenki nagyon felháborodott. ²⁹ Felkeltek, kiűzték Jézust egészen annak a dombnak a sziklás pereméig, amelyen a városuk épült, hogy lelökjék a mélységbe. ³⁰ Jézus azonban keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.

A kapernaumi zsinagógában^(D)

³¹ Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában. ³² Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik. ³³ A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett: ³⁴ „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” ³⁵ Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.

³⁶ Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!” ³⁷ Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.

Péter otthonában^(E)

³⁸ Jézus a zsinagógából Simon^[g] otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázzal, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta. ³⁹ Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyja a beteget. Az asszony nyomban felkelt, és megvendégelte őket.

Sok beteget meggyógyít

⁴⁰ Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő a kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította. ⁴¹ Sokakból gonosz szellemek is kimentek, akik ezt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” De Jézus rájuk parancsolt, és nem engedte szólni őket. A gonosz szellemek ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.

Júdea városaiban^(F)

⁴² Másnap Jézus félrevonult egy lakatlan helyre, de a sokaság utánament, megkereste és körülvette. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradjon velük, ⁴³ de ő ezt mondta: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet, mert ezért küldtek.”

⁴⁴ Ezzel továbbment, és Júdea zsinagógáiban is hirdette Isten üzenetét.

A csodálatos halfogás^(G)

5 Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. ² Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. ³ Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.

⁴ Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”

⁵ Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” ⁶ Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. ⁷ Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.

^8-9 A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta. ¹⁰ Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak.

Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”

¹¹ Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.

Akarom, gyógyulj meg!^(H)

¹² Az egyik városban, ahol Jézus járt, élt egy leprás férfi. Amikor Jézust meglátta, arcra borult előtte, és így könyörgött neki: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani!”

¹³ Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. ¹⁴ Jézus megparancsolta neki, hogy erről senkinek se beszéljen, és azt mondta: „Menj, mutasd meg magad a papnak,^[h] és vidd fel az áldozatot a gyógyulásodért, ahogy Mózes parancsolta! Ez legyen a bizonyíték a számukra.”

¹⁵ Jézus híre mégis egyre jobban terjedt, és sokan gyűltek össze, hogy hallgassák, és általa meggyógyuljanak. ¹⁶ Jézus azonban félrevonult valami elhagyatott helyre, hogy egyedül imádkozzon.

Meggyógyít egy béna férfit^(I)

¹⁷ Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. ¹⁸ Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, ¹⁹ a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. ²⁰ Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”

²¹ Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”

²² Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? ²³ Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? ²⁴ Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”

Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”

²⁵ Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. ²⁶ Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”

Lévi (Máté) elhívása^(J)

²⁷ Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” ²⁸ Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.

²⁹ Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. ³⁰ A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”

³¹ Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ³² Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”

Az új bort új tömlőbe kell tölteni^(K)

³³ Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem? ³⁵ De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”

³⁶ Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt. ³⁷ Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik. ³⁸ Az új bort új tömlőbe kell tölteni. ³⁹ Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”