Historical

Jézus a házasságról és a válásról^(A)

10 Jézus ezután továbbment Júdea vidékére, a Jordán folyó másik oldalára. Ismét nagy tömeg gyűlt köré, és szokása szerint tanította őket.

² Odajött hozzá néhány farizeus is, akik próbára akarták tenni, ezért megkérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj elváljon a feleségétől?”

³ Jézus azonban ezt kérdezte: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴ „Mózes megengedte a férjnek, hogy válólevelet írjon, és elváljon a feleségétől”^[a] — válaszolták.

⁵ Jézus erre így felelt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt adta ezt a törvényt. ⁶ De amikor Isten megteremtette a világot, az embert férfivá és nővé teremtette.^{[b] 7} »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, ⁸ és ketten egy testté válnak.«^[c] Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. ⁹ Amit Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”

¹⁰ Később, amikor ismét együtt voltak a házban, a tanítványok tovább kérdezték őt erről. ¹¹ Jézus ezt mondta: „Az a férfi, aki elválik a feleségétől, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el az első felesége ellen. ¹² Az a feleség, aki elválik a férjétől, és összeházasodik egy másik férfival, szintén házasságtörést követ el.”

Megáldja a gyermekeket^(B)

¹³ Az emberek odavitték Jézushoz a kisgyerekeiket, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak, és el akarták őket küldeni. ¹⁴ Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és rászólt a tanítványaira: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! ¹⁵ Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.” ¹⁶ Ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

A gazdagok nehezen jutnak be Isten Királyságába^(C)

¹⁷ Jézus már útnak indult, amikor egy férfi odafutott hozzá, térdre borult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”

¹⁸ Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó. ¹⁹ Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”^[d]

²⁰ A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.”

²¹ Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!”

²² Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

²³ Jézus ekkor végignézett a tanítványain, és ezt mondta nekik: „Milyen nehezen jutnak be Isten Királyságába a gazdagok!”

²⁴ A tanítványok nagyon megdöbbentek ezen. Ő azonban megerősítette: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten Királyságába! ²⁵ Még egy tevének is könnyebb átmenni a varrótű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Isten Királyságába.”

²⁶ Ezen még jobban elcsodálkoztak, és egymás között azon tanakodtak: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁷ Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, de Isten számára nem, mert neki minden lehetséges.”

²⁸ Péter ekkor azt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, hogy kövessünk téged.”

²⁹ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét, ³⁰ az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap. ³¹ Sokan, akik most az első helyeket foglalják el, akkor majd az utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, akkor majd az első helyekre kerülnek.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(D)

³² Jézus vezetésével elindultak Jeruzsálem felé. A tanítványok megrettenve követték, és a többiek is féltek. Útközben Jézus ismét félrehívta a tizenkettőt, és arról beszélt nekik, hogy mi fog vele történni: ³³ „Látjátok, most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát majd átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra fogják ítélni, majd átadják az idegenek kezébe. ³⁴ Azok kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják, és végül megölik. Három nappal később azonban fel fog támadni.”

Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?^(E)

³⁵ Jakab és János — Zebedeus fiai — Jézushoz fordultak: „Mester, szeretnénk kérni tőled valamit.”

³⁶ „Mit kívántok?” — kérdezte ő.

³⁷ „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen, amikor majd dicsőségesen uralkodni fogsz!” — mondták a testvérek.

³⁸ Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat^[e], amelyet nekem ki kell innom? Be tudtok-e merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem?”^[f]

³⁹ A testvérek így válaszoltak: „Igen, meg tudjuk tenni.”

Jézus azt felelte: „Igaz, valóban inni fogtok abból a pohárból, amelyet nekem ki kell innom, és ti is be fogtok merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem. ⁴⁰ Azt azonban nem én döntöm el, hogy ki ül majd a jobb vagy bal oldalamon. Ezeket a helyeket azok kapják, akiknek a számára Isten elkészítette.”

⁴¹ Amikor a másik tíz tanítvány meghallotta, hogy Jakab és János mit kért, megharagudtak rájuk. ⁴² Ekkor Jézus odahívta őket, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy az Izráelen kívüli népek uralkodói zsarnokoskodnak az alattvalóik felett, és az előkelők visszaélnek a hatalmukkal. ⁴³ Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, legyen szolgája a többieknek! ⁴⁴ Aki pedig az első akar lenni köztetek, az legyen a többiek rabszolgája! ⁴⁵ Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sokakat megmentsen.”

Bartimeus visszanyeri a látását^(F)

⁴⁶ Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. ⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁸ Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁹ Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”

Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” ⁵⁰ Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.

⁵¹ Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”

„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.

⁵² Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(G)

11 Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és az Olajfák hegyénél elérték Bétfagét és Betániát, Jézus előreküldte két tanítványát: ² „Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide! ³ Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.”

⁴ A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház kapuja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót. ⁵ Amikor eloldották, néhányan az ott állók közül megkérdezték: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” ⁶ A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket. ⁷ Jézushoz vitték a szamárcsikót, ráterítették a felsőruháikat, ő pedig felült rá. ⁸ Ahogy haladt az úton, sokan a felsőruhájukat a földre terítették, Jézus elé. Mások meg a közelben lombos ágakat vágtak le, és azokat is eléje szórták. ⁹ A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta:

¹¹ Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és miután mindent megnézett, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába, mivel már későre járt az idő,

Megátkozza a fügefát^(H)

¹² Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett. ¹³ Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. ¹⁴ Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(I)

¹⁵ Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor a Templom területére érkeztek, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is. ¹⁶ Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén. ¹⁷ Majd így tanította őket: „Az Írásban ez áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára^[i].« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”^[j]

¹⁸ Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan tudnák Jézust elpusztítani. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását. ¹⁹ Amikor beesteledett, Jézus a tanítványaival együtt kiment a városból.

A hit ereje^(J)

²⁰ Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. ²¹ Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”

²² Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite! ²³ Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. ²⁴ Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni! ²⁵ Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy Mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!” ^[26] [k]

Kitől származik Jézus hatalma?^(K)

²⁷ Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői, ²⁸ és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”

²⁹ Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. ³⁰ Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”

³¹ Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?« ³² De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.

³³ Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”

„Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.