Historical
Mi szellemi fegyverekkel harcolunk
10 Krisztus szelídségével és gyöngédségével intelek és figyelmeztetlek titeket én, Pál — akiről egyesek azt mondják, hogy szemtől szemben alázatosan viselkedek, és csak a távolból vagyok harcias. 2 El fogok menni hozzátok, de kérlek, ne kényszerítsetek rá, hogy harcias legyek azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak közönséges emberi eszközökkel élünk!
3 Mert igaz, hogy ebben a testben élünk, de nem közönséges fegyverekkel harcolunk, ahogyan az emberek szoktak. 4-5 A mi fegyvereink nem ember alkotta eszközök, hanem szellemi fegyverek, amelyek Isten ereje által hatásosak! Ezekkel le tudunk rombolni minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Le is rombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak! 6 Készek vagyunk arra is, hogy megbüntessünk közöttetek minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz.
7 Lássátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor fogja fel, hogy mi is ugyanúgy Krisztushoz tartozunk! 8 Lehet, hogy látszólag túl sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele — de én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani! 9 Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket. 10 Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit sem ér.” 11 Ezeknek azt üzenem, hogy amit távolról, a leveleinkben írtunk, pontosan azt fogjuk tenni, amikor személyesen közöttetek leszünk. 12 Mert mi nem akarunk versengeni ezekkel az önjelöltekkel, akik nem veszik észre, milyen ostobák, amikor a saját mércéjükhöz mérik magukat!
13 Mi azonban semmi mással nem dicsekszünk, csak azzal a munkával, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk. 14 Mert mi nem lépjük át a megbízatásunk határait. Akkor léptük volna át, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok vitték! 15 Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, s nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjedjen. 16 Mert az a szándékunk, hogy a városotokon túli vidékeken is hirdessük az örömüzenetet. Semmiképpen sem akarunk azonban olyan munkával dicsekedni, amelyet más végzett a maga területén. 17 Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”[a] 18 Mert nem az a megbízható, aki önmagát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.
Védekezés a hamis apostolok ellen
11 Kérlek, viseljetek el tőlem egy kis „bolondságot” — sőt, engem is! 2 Isten szenvedélyes, féltő szeretetével szeretlek benneteket, mivel a Vőlegény számára akarlak titeket felkészíteni, ahogyan a menyasszonyt[b] eljegyzik. Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Krisztusnak, és arra törekszem, hogy úgy állítsalak elé, mint tökéletes menyasszonyát. 3 Attól félek azonban, hogy a gondolataitok eltávolodnak a Krisztus iránti egyenességtől és őszinte odaadástól. Ez történt akkor régen Évával is, amikor a „Kígyó”, vagyis a Sátán ravaszul félrevezette — és ez megtörténhet veletek is! 4 Mert látom, hogy amikor egy idegen megy hozzátok, őt szívesen fogadjátok! Amikor közöttetek „másféle” Jézust hirdet, mint akit mi hirdettünk nektek — azt is elfogadjátok! Ha másféle szellemet vagy „másfajta örömüzenetet” kínál fel nektek, mint amit mi — azt is befogadjátok!
5 Pedig — úgy gondolom — semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál a híres „szuper-apostoloknál”! 6 Lehet, hogy nem vagyok képzett a szónoklás művészetében, de ismeret és tudomány dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.
7 Ingyen hirdettem nektek Isten örömüzenetét, és megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?! 8 Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután sem. 10 Akhája egész tartományában senki sem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik. 11 Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.
12 De továbbra is ezt fogom tenni, hogy elvegyem a dicsekvés lehetőségét azoktól „apostoloktól”, akik el akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk. 13 Mert ezek hamis apostolok! Csalók, akik becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai. 14 De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.[c] 15 Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemelnek.
Pál szenvedései és „dicsekedése”
16 Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! Ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hadd dicsekedjek egy kicsit, mint a bolondok! 17 Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban bolond lennék. 18 Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek hát én is! 19 Hiszen ti olyan bölcsek vagytok, hogy eltűritek a bolondokat. 20 Igen, eltűritek, ha valaki szolgáivá tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket. 21 Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek!
Ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék. 22 Ha ezek a hamis apostolok héberek[d] — hát, én is az vagyok! Izráel népéhez tartoznak? — én is! Ábrahám leszármazottjai? — én is az vagyok! 23 Ha ők Krisztus szolgái, én még inkább az vagyok! (Milyen bolond dolog így dicsekedni!) Hiszen többet dolgoztam, mint ők! Többször zártak börtönbe, többször korbácsoltak meg, többször forogtam halálos veszedelemben, mint ők.
24 A zsidóktól ötször kaptam 39 korbácsütést, 25 háromszor bottal vertek meg, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain. 26 Folyton úton vagyok, sokszor voltam veszélyes helyzetekben: folyókon, rablók között, a saját népem között, a nem zsidók között, városban, pusztában, tengeren és hamis testvérek között.
27 Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran átvirrasztottam az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, sokszor fáztam, vagy nem volt ruhám. 28 A külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes helyi gyülekezet gondját-baját. 29 Ha valaki a testvérek között erőtlen, én is viselem a gyengeségét! Ha valaki vétkezik, vele együtt engem is éget a szégyen!
30 Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy igazat mondok.
32 Amikor Damaszkusz városában voltam, el akartak fogni. Ezért Aretász király helytartója őriztette a várost. 33 Akkor az ablakon keresztül egy kosárban leeresztettek a városfalon kívülre, és így menekültem meg a kezéből.
Látomások és kijelentések
12 Bár semmi haszna sincs a dicsekedésnek, mégis hadd beszéljek az Úrtól kapott látomásokról és kijelentésekről![e] 2 Ismerek egy embert[f] a Krisztusban, akit tizennégy évvel ezelőtt felvittek egy időre a harmadik Mennybe. Hogy ezt a testében élte át, vagy a teste nélkül, azt csak Isten tudja. 3-4 Csak azt tudom, hogy azt az embert — akár a testében, akár testén kívül, azt csak Isten tudná megmondani — felvitték a Paradicsomba, és ott olyan dolgokat hallott, amelyeket nem szabad, de lehetetlen is lenne elmondania. 5 Ilyen dolgokkal dicsekszem, nem saját magammal. Vagy ha mégis magammal, akkor is csak a gyengeségeimmel.
6 Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék ostoba, mert igazat mondanék, de nem akarom, hogy bárki is többet gondoljon rólam, mint amit látott a tetteimből, vagy hallott tőlem.
7 S hogy el ne bízzam magam az Úrtól kapott különleges kijelentések miatt, egy „tövist” kaptam a testembe: a Sátán egyik angyalát. Azért kaptam, hogy állandóan ostorozzon engem, hogy el ne bizakodjam. 8 Háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”, 9 de ő ezt válaszolta: „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját.” Ezért boldogan dicsekszem a gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem. 10 Örömmel elviselem a gyengeségeimet, meg amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, vagy amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek vagy rosszul bánnak velem Krisztus miatt, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős.
Kész vagyok ismét hozzátok menni
11 Úgy beszélek, mint egy bolond, de ti kényszerítettetek rá. Igazában nektek kellett volna jót mondanotok rólam, hiszen semmivel sem vagyok alábbvaló azoknál az önjelölt „szuper-apostoloknál” — noha valójában semmi vagyok. 12 Amikor nálatok voltam, olyan dolgokat tettem, amelyek teljes mértékben bizonyítják, hogy valóban apostol vagyok! Láttátok a jeleket, csodákat és hatalmas erőket, amelyek a szolgálatomban megmutatkoztak. 13 Így hát ti is megkaptatok mindent, amit a többi helyi gyülekezet. Talán csak egy valamit nem: azt, hogy tőletek nem fogadtam el semmiféle anyagi támogatást. Bocsássátok meg nekem ezt az „igazságtalanságot”!
14 Most tehát kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, de most sem fogok tőletek semmit sem kérni, sem elfogadni. Engem nem az érdekel, amitek van, hanem titeket magatokat szeretnélek látni. Hiszen nem a gyerekeknek kell vagyont gyűjteniük a szüleik számára, hanem fordítva! 15 Én pedig szívesen költöm rátok minden pénzemet. Sőt, saját magamat is szívesen odaadom a lelketekért. Ha én ennyire szeretlek benneteket, ti vajon kevésbé szerettek engem?
16 Igen, az világos, hogy én magam nem használtalak ki benneteket. Azt gondoljátok, hogy ez csak ügyes trükk volt, hogy becsapjalak titeket? 17 Vajon valamelyik testvér, akit hozzátok küldtem, becsapott benneteket, és elfogadott pénzt vagy ajándékot tőletek? Ugye, hogy nem? 18 Valóban, Tituszt én kértem, hogy látogasson meg titeket, és vele együtt küldtem el azt a másik testvért is. Vajon Titusz kihasznált benneteket, és elfogadott valamit tőletek? Ugye, hogy nem? Ti magatok láttátok, hogy Titusz és én ugyanúgy viselkedtünk közöttetek. Igen, mi ugyanabban a Szellemben teszünk mindent, és ugyanazon az úton járunk!
19 Most lehet, hogy azt gondoljátok: ez az ember egyre csak magát próbálja védeni és mentegetni. Pedig egészen másról van szó! Amit írtam, azt Isten előtt, Krisztusban mondom, és a ti érdeketekben! Benneteket szeretnélek mindezzel megerősíteni, akiket annyira szeretek! 20 Mert félek, hogy amikor megérkezem hozzátok, nem olyannak talállak majd benneteket, mint amilyennek szeretnélek — és ti is hasonlóképpen csalódni fogtok bennem. Félek, hogy veszekedést, irigységet, haragot, önzést, rágalmazást, vádaskodást, büszkeséget és rendetlenséget találok közöttetek. 21 Félek, hogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem közöttetek: szomorkodni és szégyenkezni fogok miattatok. Meg fogom gyászolni azokat, akik vétkeztek, és mégsem akarták megváltoztatni az életüket, sem nem fordítottak hátat a kicsapongó életnek, a szexuális és egyéb szégyenletes bűneiknek.
Záró figyelmeztetések és üdvözletek
13 Ez lesz a harmadik látogatásom nálatok. Emlékezzetek rá, hogy meg van írva: „Minden vádat két vagy három tanú szavának kell megerősítenie!”[g] 2 Legutóbb, a második látogatásom alkalmával figyelmeztettem azokat, akik a látogatásom előtt vétkeztek. Most, hogy távol vagyok, ismét figyelmeztetek mindenkit, aki vétkezik: amikor ismét hozzátok megyek, nem leszek elnéző a bűnösökhöz! 3 Szeretnétek biztosan tudni, hogy általam valóban a Krisztus szól? Meg fogjátok látni, hogy ő egyáltalán nem gyenge, hanem nagyon is erőteljes közöttetek! 4 Igaz ugyan, hogy amikor megfeszítették, akkor gyenge volt, de most már Isten ereje által él. Igaz, hogy Krisztusban mi is gyengék vagyunk, de az is igaz, hogy Krisztussal mi is erőteljesnek fogunk bizonyulni Isten ereje által, amikor közöttetek leszünk!
5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen csak akkor, ha valóban hitben éltek. 6 Remélem, felismeritek, hogy mibennünk igazán Krisztus él! 7 Azért imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem az a fontos ugyanis, hogy rajtunk lássátok, és elismerjétek, hogy bennünk Krisztus él. Fontosabb, hogy valóban azt tegyétek, ami jó és helyes. Még akkor is, ha rólunk azt gondoljátok, hogy Krisztus nem él bennünk.
8 A valósággal szemben úgysem tehetünk semmit, csak a valóságért. 9 Mert ha mi gyengék vagyunk is, mégis örülünk, ha ti erősek vagytok! Azért imádkozunk, hogy ti egyre erősebbek és tökéletesebbek legyetek. 10 Ezeket a dolgokat azért írom most a távolból, hogy amikor megérkezem, ne kelljen szigorúan bánnom veletek. Mert az Úrtól a szellemi felépítésetekre és megerősítésetekre kaptam a hatalmat, nem arra, hogy romboljalak benneteket.
11 Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek békességben egymással, s akkor Isten, aki a szeretet és a békesség forrása, veletek lesz!
12 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az itteni testvérek köszöntenek benneteket!
13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szent Szellem közössége[h] legyen veletek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center