Historical
Dávid vétke: a népszámlálás(A)
21 Ezek után történt, hogy a Sátán[a] Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben. 2 Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: „Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!”
3 Jóáb erre azt felelte: „Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál — miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?”
4 A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe, 5 és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000. 6 Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.
Isten lesújt Izráelre
7 Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.
8 Dávid akkor ezt mondta Istennek: „Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!”
9 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt: 10 „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod — s amelyiket választod, azt teszem veled.«”
11 Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz! 12 Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén — döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!”
13 Dávid ezt felelte Gádnak: „Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!”
14 Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt. 15 Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit.
Isten megállítja a pusztítót
Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: „Állj meg! Elég ennyi!” Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi[b] Ornán[c] szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.
16 Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak. 17 Dávid ezt mondta Istennek: „Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj — ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!”
Dávid oltárt épít(B)
18 Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején. 19 Dávid ezután felment oda — ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki.
20 Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt — négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. 21 Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt.
22 Dávid megszólította: „Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja.”
23 Ornán ezt felelte: „Legyen a tied az egész mező, uram, királyom! Tégy vele, amit jónak látsz! Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz, a csépléshez való eszközöket tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak. Mindent neked adok!”
24 Dávid király azonban így válaszolt: „Nem, meg akarom venni tőled teljes áron — ahogy az igazságos. Nem akarok a tiédből áldozni az Örökkévalónak, sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül.”
25 Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel[d] aranyat fizetett érte. 26 Azután oltárt épített ott az Örökkévalónak, s azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az Örökkévalóhoz kiáltott, és az Örökkévaló válaszolt neki: tüzet küldött ez égből az égőáldozat oltárára. 27 Ezután az Örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére.
28 Dávid látta, hogy az Örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezején mutatott be áldozatokat az Örökkévalónak. 29 (Ugyanis a Szent Sátor, az Örökkévaló lakóhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeonban volt, a magaslaton. 30 Dávid pedig nem mehetett a gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az Örökkévaló angyalának a kivont kardjától.)
22 Dávid ezt mondta: „Ez az Örökkévaló Isten háza! Ez az oltár Izráel égőáldozati oltára!”
Dávid előkészíti a Templom építését
2 Ezután Dávid elrendelte, hogy gyűjtsék össze Izráel földjéről azokat a lakosokat, akik ott laktak, de nem tartoztak Izráel népéhez. Kiválasztott közülük munkásokat, akiknek azt adta feladatául, hogy a kőbányákban dolgozzanak, és készítsenek faragott kőtömböket a Templom építéséhez. 3 Nagy mennyiségű vasat is szerzett Dávid a Templom kapuihoz, szegek és sarokvasak készítéséhez. Ezen kívül tömérdek bronzot és 4 cédrusgerendát is összegyűjtött. Ez utóbbit a szidóniak és tírusziak nagy mennyiségben szállították Dávidnak.
5 Dávid ugyanis azt gondolta: „Salamon, a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan. Az Örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű Templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön! Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni.” Így hát Dávid még életében mindent előkészített, és megtervezett.
6 Azután Dávid hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen Templomot az Örökkévalónak, Izráel Istenének. 7 Azt mondta neki: „Fiam, én akartam Templomot építeni Istenem, az Örökkévaló nevének. 8 De az Örökkévaló szólt hozzám, és ezt mondta: »Dávid, te sokat háborúskodtál, és sok embert megöltél. Nem te fogsz házat építeni az én nevemnek, mert sok ember vérét ontottad a földre a szemem láttára. 9 Fiad fog születni, aki a békesség embere lesz, mert nyugalmat adok neki minden körülötte lévő ellenségétől — ezért Salamon[e] lesz a neve. Az ő idejében békességet és nyugalmat adok Izráelnek. 10 Ő épít házat az én nevemnek, a fiammá lesz, és én pedig apjává leszek. Örökre megerősítem a királyi uralmát Izráel felett.«
11 Így hát, fiam, az Örökkévaló veled lesz, hogy sikeresen felépítsd Istenednek, az Örökkévalónak a Templomát — ahogyan ő kijelentette rólad. 12 Az Örökkévaló adjon neked bölcsességet és értelmet, amikor Izráel fölé állít téged, hogy engedelmeskedj Istened, az Örökkévaló törvényének! 13 Mert ha engedelmeskedsz a rendelkezéseknek és a törvényeknek, amelyeket az Örökkévaló Mózes által parancsolt Izráelnek, és mindent aszerint teszel — akkor leszel sikeres mindenben. Légy bátor és határozott — nem szabad soha félned, és ne engedd, hogy bármi elbizonytalanítson!
14 Látod, sok fáradsággal összegyűjtöttem az Örökkévaló Templomához 100 000 talentum[f] aranyat, 1 000 000 talentum ezüstöt. Ezen fölül olyan rengeteg bronzot és vasat, hogy számát sem tudom. Előkészítettem építőköveket és fagerendákat is — te pedig még gyűjts ezekhez! 15 Bőven vannak mesterembereid is: kőfejtők, kőfaragók, ácsok és sok egyéb mester, akik 16 elkészítik majd a szükséges eszközöket aranyból, ezüstből, bronzból és vasból. Így hát kezdj hozzá, és veled lesz az Örökkévaló!”
17 Dávid megparancsolta Izráel összes vezetőjének, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak. 18 Ezt mondta nekik: „Látjátok, Istenetek, az Örökkévaló veletek van! Nézzétek meg: körös-körül minden felől békességet és nyugalmat adott nektek! Az Örökkévaló kezembe adta mindazokat a népeket, akik körülöttünk laknak, és meghódoltak az Örökkévaló előtt, és népe előtt. 19 Most hát teljes szívvel-lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az Örökkévalót és az ő akaratát! Kezdjetek hozzá, és építsétek fel az Örökkévaló Isten Templomát! Azután vigyétek oda az Örökkévaló Szövetségládáját és az Istennek szentelt szent eszközöket, abba a Templomba, amely az Örökkévaló nevének épül.”
A léviták szolgálatának rendje
23 Amikor Dávid megöregedett, és életének ideje beteljesedett, királlyá tette Salamont egész Izráel fölött, 2 és összehívta Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat. 3 Összeírták és megszámolták a harminc évesnél idősebb lévitákat — 38 000 férfit. 4 Ezek feladatait Dávid így határozta meg: „24 000 fő az Örökkévaló Templomával kapcsolatos tennivalókat végezze, 6 000 fő bíráskodjon, és különböző tisztségeket viseljen, 5 4 000 fő őrizze a kapukat, 4 000 pedig dicsérje az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket erre a célra készítettem!”
6 Azután Dávid csoportokba osztotta a lévitákat aszerint, hogy Lévi melyik fiának voltak a leszármazottjai, Gérsónnak, Kehátnak vagy Merárinak.
Gérsón leszármazottjai
7 Gérsón utódai voltak: Ladán és Simei. 8 Ladánnak három fia volt: az első Jehiél, azután Zétám és Jóel. 9 Simei három fiai: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán nemzetségfői.
10-11 Simei négy fia: az első Jahat, a második Zízá, azután Jeús és Berija. Mivel Jeúsnak és Beríának nem volt sok fia, ők mindannyian egy csoportba tartoztak.
Kehát leszármazottjai
12 Kehátnak négy fia volt: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. 13 Amrám fia Áron és Mózes. Áront és a fiait örökre különválasztották és felszentelték, hogy ők foglalkozzanak a legszentebb dolgokkal; hogy füstölőáldozatot mutassanak be az Örökkévaló előtt; hogy az Örökkévalónak szolgáljanak, és hogy az Örökkévaló nevében megáldják az embereket.
14 Mózesnek, az Isten emberének a gyermekeit Lévi törzséhez számították. 15 Két fia, Gersóm és Eliézer volt. 16 Gersóm elsőszülött fia Sebuél. 17 Eliézer első és egyetlen fia Rehabjá, akinek utódai nagyon megszaporodtak.
18 Jichár első fia Selómit volt.
19 Hebron elsőszülött fia Jerijjáhú, a második Amarjá, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekamám.
20 Uzziél első fia Mika, a második Jisijjá.
Merári leszármazottjai
21 Merári fiai: Mahli és Músi. Mahli fiai: Eleázár és Kís. 22 Eleázárnak nem volt fia, csak leányai, akiket a saját rokonaik, Kís fiai vettek feleségül. 23 Músi három fia: Mahli, Éder és Jerémót.
24 Ezek voltak a húsz évesnél idősebb léviták, családjaik szerint felsorolva, és ezek voltak a családfők, név szerint feljegyezve. Ők voltak az Örökkévaló házának a szolgái — ők végezték a Templommal kapcsolatos szolgálatokat.
A léviták feladatai
25 Dávid ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemet választotta ki örök lakóhelyéül, 26 ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a Szent Sátrat, sem a többi felszerelést.”
27 Tehát Dávid utolsó rendelkezése szerint számba vették és összeírták a húsz évnél idősebb lévitákat.
28 A léviták feladata volt, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak az Örökkévaló Templomával kapcsolatos szolgálatokban, és hogy gondot viseljenek a Templom udvaraira, kamráira, és mindenféle szent eszköz tisztántartására. Az ő felelősségük volt többek között: 29 a szent kenyerek elrendezése, az ételáldozatokhoz szükséges finomliszt és a kovásztalan kenyerek előkészítése, az áldozati lepények sütése, az olajjal kevert áldozatok előkészítése és a szükséges anyagok mennyiségének pontos kimérése.
30 A lévitáknak minden reggel és este ott kellett állniuk a Templomban, hogy dicsérjék az Örökkévalót, és hálát adjanak neki. 31 Amikor a papok égőáldozatot mutattak be az Örökkévalónak szombatonként, Újholdkor és az ünnepeken, a lévitáknak a rendtartás szerint meghatározott számban állandóan ott kellett állniuk az Örökkévaló előtt. 32 Így hát a léviták feladata volt, hogy a Szent Sátor és a Templom körüli teendőket ellássák, valamint, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak, amikor ők a szolgálatukat végzik az Örökkévaló Templomában.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center