Historical

Márdokeus ráveszi Esztert a közbenjárásra

4 Amikor Márdokeus megtudta, mi történt, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett magára, és a fejére hamut szórt.^[a] Kiment a város utcáira és tereire, keservesen jajveszékelt és kiáltozott. ² Így ment a királyi palotáig, de ott megállt a kapu előtt, mert a király kapuján senki sem léphetett be zsákban és hamuban. ³ A tartományokban, ahová csak eljutott a király rendelete, a zsidók mindenütt gyászolni kezdtek, jajgattak és sírtak, böjtöltek, sokan zsákruhába öltöztek és hamut szórtak a fejükre.

⁴ Amikor a szolgálói és a háremőrök jelentették Eszternek, hogy Márdokeus zsákban és hamuban gyászol, a királyné nagyon elszomorodott. Azonnal ruhákat küldött Márdokeusnak, hogy azokba öltöztessék fel, a zsákruhát pedig vesse le, de Márdokeus nem akarta elfogadni.

⁵ Akkor Eszter hívatta Hatákot — azt a háremőrt, aki az ő személyes szolgálatára volt rendelve — és kiküldte Márdokeushoz, hogy tudja meg tőle, mi történt vele, és miért gyászol. ⁶ Haták ki is ment a palota előtti térre, ⁷ ahol Márdokeus mindent elmondott neki — még azt is, hogy Hámán mekkora összeget ígért a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe. ⁸ Átadta Hatáknak a zsidók elpusztításáról szóló királyi rendelet másolatát is, amelyet Súsán városában már kihirdettek, hogy mutassa meg Eszternek. Megüzente, hogy Eszter sürgősen menjen a királyhoz, könyörögjön a zsidókért, és kérjen kegyelmet népe számára.

⁹ Haták visszatért Eszterhez, és átadta Márdokeus üzenetét.

¹⁰ Eszter pedig meghagyta Hatáknak, hogy ezt a választ vigye Márdokeusnak: ¹¹ „A király minden szolgája és a tartományok összes népe tudja, hogy aki hívatlanul merészel a királyhoz bemenni a belső udvarba, azt kivégzik! Ez a törvény mindenkire vonatkozik, kivéve azt, akire a király kinyújtja aranypálcáját — az élve marad. Engem pedig a király már harminc napja nem hívatott.”

¹² Amikor Haták ezt elmondta Márdokeusnak, ¹³ ő ezt üzente vissza Eszternek: „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik! ¹⁴ Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”

¹⁵ Erre Eszter a következő választ küldte: ¹⁶ „Ám legyen! Menj, gyűjts össze minden zsidót, akit Súsán városában találsz! Böjtöljetek értem: három nap, három éjjel ne egyetek, ne igyatok semmit! Én magam, és a szolgálóim is ugyanígy fogunk böjtölni. Azután — bár ez ellenkezik a törvénnyel — mégis bemegyek a királyhoz, és ha meg kell halnom, hát meghalok.”

¹⁷ Akkor Márdokeus elment, és megtette, amit Eszter mondott.

Eszter a király előtt

5 A harmadik napon Eszter királynéhoz méltóan felöltözött, bement a királyi palota belső udvarába, és megállt a trónterem ajtajában. A király a bejárattal szemben lévő trónon ült. ² Amikor meglátta Eszter királynét, örömmel fogadta, és kegyelme jeléül kinyújtotta rá aranypálcáját. Akkor Eszter belépett a terembe, a király elé járult, és megérintette a pálca végét.

³ A király pedig megkérdezte: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Bármi legyen is az, megkapod — akár a királyságom felét is.”

⁴ „Ha a király is jónak látja, jöjjön el hozzám ma este a lakomára, amelyet számára készítettem, és hozza magával Hámánt is” — felelte Eszter.

⁵ „Kerítsétek elő hamar Hámánt — parancsolta szolgáinak a király —, hogy teljesítsük a királyné kívánságát!”

Így hát a király és Hámán azon az estén Eszternél vendégeskedett. ⁶ Vacsora közben, amikor bort ittak, a király Eszterhez fordult: „Mit kívánsz, mondd el bátran! Teljesítem. Mi a kérésed? Bármi legyen is az, megkapod — akár a királyságom felét is.”

^7-8 Eszter így válaszolt: „Valóban szeretnék valamit kérni. De ha a király igazán kedvel engem, és ha jónak látja, hogy kérésemet teljesítse, akkor Hámánnal együtt jöjjön el holnap is a lakomára, amelyet számára készítek. Akkor majd elmondom, mit kérek.”

Hámán ki akarja végeztetni Márdokeust

⁹ A vacsora után Hámán jókedvűen és elégedetten hazaindult. Útközben azonban meglátta a király kapujában Márdokeust, aki nem állt fel előtte, és nem félt tőle. Emiatt Hámánt harag és gyűlölet töltötte el Márdokeus iránt, ¹⁰ de uralkodott magán, és nem szólt semmit, csak hazament.

Azután hívatta tanácsadóit és a feleségét, Zerest. ¹¹ Dicsekedett nekik óriási gazdagságával, sok fiával, s mindazzal, amivel a király kitüntette és megtisztelte őt. Elmondta nekik, hogy a király őt minden más birodalmi vezetőnél és királyi tisztviselőnél nagyobb méltóságra emelte. ¹² Majd hozzátette: „De ez még nem minden! Én vagyok az egyetlen, akit Eszter királyné meghívott a királlyal együtt a lakomára, amelyet rendezett. Sőt, holnapra is ugyanilyen meghívást kaptam tőle a következő vacsorára. ¹³ De mit ér mindez, ha közben nap mint nap látnom kell azt a zsidót, Márdokeust, a király kapujában ülni!”

¹⁴ Erre felesége és barátai azt mondták: „Készíttess egy 50 könyök^[b] magas akasztófát, és holnap reggel kérd meg a királyt, hogy akasztassa fel arra Márdokeust! Azután már vidáman mehetsz a királlyal együtt a lakomára.” Ez tetszett Hámánnak, és kiadta a parancsot szolgáinak, hogy állítsák fel az akasztófát.

Márdokeus felmagasztalása

6 A vacsora utáni éjszakán nem jött álom a király szemére, ezért előhozatta a krónikák könyvét, amelybe uralkodása eseményeit jegyezték fel, és felolvastatott belőle. ² Történetesen éppen azt a részt olvasták fel, amely arról szólt, hogyan leplezte le Márdokeus a király két ajtónálló testőrének, Bigtánának és Teresnek a tervét, akik meg akarták ölni Ahasvérós királyt.

³ „Milyen jutalmat, vagy kitüntetést kapott ezért Márdokeus?” — kérdezte a király.

„Semmit” — felelték a szolgák.

^4-5 „Ki van most az udvarban a főembereim közül?” — kérdezte a király. „Hámán áll az ajtó előtt” — válaszolták a szolgák. Hámán ugyanis éppen ekkor érkezett meg a palota külső udvarába. El akarta érni a királynál, hogy Márdokeust akasszák föl arra az akasztófára, amelyet Hámán erre a célra állíttatott fel.

„Jöjjön be!” — mondta a király.

⁶ Amikor Hámán belépett, a király megkérdezte tőle: „Mi kell tenni azzal a férfival, akit a király nagy megtiszteltetésben akar részesíteni?”

Ezt hallva Hámán rögtön magára gondolt: „Ugyan ki mást akarna a király kitüntetni, mint engem?!”

⁷ Így hát ezt válaszolta: „Azt a férfit, akit a király meg akar tisztelni, ⁸ öltöztessék fel a király ruhájába, ültessék a király lovára, és tegyék fejére a király koronáját. ⁹ Adják a ruhát és a lovat a király egyik főemberének. Ő öltöztesse fel azt a férfit, és ültesse fel a király lovára, majd kantáron vezesse a lovat végig a város utcáin és terein. Közben hangosan kiáltva hirdesse ki: »Nézzétek, ez az a férfi, akit a király meg akar tisztelni!«”

¹⁰ „Helyes! Akkor sietve menj, és hozd elő azt a ruhát és lovat — parancsolta a király Hámánnak. — Mindent úgy tegyél, ahogy mondtad: öltöztesd fel a zsidó Márdokeust, aki a király kapujában szolgál, és ültesd a lóra! Semmit el ne hagyj abból, amit mondtál!”

¹¹ Akkor Hámán megkereste azt a ruhát, és felöltöztette Márdokeust. Elővezették a király lovát is, Hámán felültette rá Márdokeust, és végigvezette a lovat a város utcáin és terein. Közben pedig hangosan ezt kiáltotta: „Nézzétek, ez az a férfi, akit a király ki akar tüntetni!”

¹² Ezek után Márdokeus visszatért a helyére, a király kapujába. Hámán pedig nagy búsan sietett haza, és még az arcát is betakarta szégyenében és elkeseredésében. ¹³ Amikor a feleségének, Zeresnek és a tanácsadóinak elmondta, mi történt vele — azok így válaszoltak: „Mivelhogy Márdokeus a zsidó nemzetből származik, nem leszel képes megállni vele szemben, hanem egészen biztosan te fogsz elesni előtte. Valójában már meg is kezdődött a hanyatlásod.”

¹⁴ Még be sem fejezték a beszélgetést, amikor a király szolgái betoppantak, hogy Hámánt sietve Eszter lakomájára kísérjék.