Historical
Gondolatok az életről és a halálról
9 Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.
2 De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!
3 Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!
Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.
4 Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!
5 Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. 6 Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.
7 Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. 8 Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj![a] 9 Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. 10 Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.
11 Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést[b], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.
12 Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.[c]
A bölcsesség megszabadíthat a veszedelemtől
13 Láttam a nap alatt egy példát arra, hogy a bölcsesség mire képes — és ez nagyon fontosnak tűnt. 14 Volt egy kis város, amelyben kevés lakó élt. Egyszer egy hatalmas király a seregével megtámadta ezt a városkát, körülvette, és sáncot emelt ellene, hogy megostromolja. 15 A városban lakott egy bölcs és szegény férfi, aki bölcsességével megszabadította városát az ellenségtől. A város lakói azonban hamar elfelejtették, hogy mit köszönhetnek ennek a szegény embernek. 16 Akkor ezt gondoltam: Lám, a bölcsesség többet ér, mint az erő és hatalom! De aki szegény, azt nem becsülik meg, és nem hallgatnak a szavára, akármilyen bölcs is.
17 Jobb a bölcsek halk szavú tanácsára hallgatni,
mint az ostobák vezérének kiabálására.
18 Többet ér a bölcsesség,
mint a fegyverek,
de egyetlen bűnös tönkre teheti,
amit a bölcsesség megszerzett.
10 Ahogy a döglött legyektől megbüdösödik az illatos kenőcs úgy teszi tönkre egy jelentéktelennek tűnő bolondság mindazt, amit a bölcsesség és a tisztesség elért.
2 A bölcset a szíve jobbra vezeti,
a bolondot pedig balra[d].
3 A bolond még akkor is elárulja, mennyire ostoba,
ha csak végigmegy az utcán.
4 Ha a király megharagszik rád,
ne mozdulj el a helyedről,
mert a nyugodt felelet
lecsendesítheti nagy haragját.[e]
5 Láttam egy gonosz dolgot a nap alatt, amely az uralkodó tévedésének következménye. 6 Néha az ostobákat emelik magas pozícióba, míg a gazdagokat alacsony sorba szorítják. 7 Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.
Véletlen balesetek
8 Aki gödröt ás,
könnyen beleesik abba.
Aki lebontja a kőkerítést,
azt kígyómarás fenyegeti.
9 Aki követ fejt,
baleset érheti,
és aki fát dönt,
az is veszedelemben forog.
10 Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.
11 Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.
Bölcs és bolond beszéd
12 A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki,
de a bolondot saját szavai teszik tönkre.
13 A bolond beszéde butasággal kezdődik,
és gonosz őrültséggel végződik.
14 A bolond folyton csak a jövőről beszél,
pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap.
Ki a megmondhatója,
mi lesz, miután meghalunk?
15 A munka annyira kifárasztja a bolondokat,
hogy még a városba vezető utat sem találják meg.
16 Jaj annak az országnak,
amelynek királya neveletlen suhanc,
s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak!
17 Boldog az az ország, amelynek királya
előkelő származású, nemes jellemű,
és fejedelmei mértékkel étkeznek,
— azért, hogy erősek maradjanak,
s nem azért, hogy lerészegedjenek.
18 Ha hanyag vagy,
fejedre roskadnak a gerendák,
s ha ölbe tett kézzel üldögélsz,
beázik a tető!
19 A jó étel megvidámítja a lelket,
s örömmel tölt el a bor,
de mindehhez pénzre van szükséged!
20 Még gondolatban se átkozd a királyt!
Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak!
Elviszi szavadat az égi madár,
elárulhat még egy kicsiny madárka is!
Különböző bölcs mondások
11 Dobd csak a kenyered a víz színére,
sok nap múltán is ott találod.[f]
2 Amid van, abból adj másoknak is,
minél többnek,
mert nem tudhatod,
mikor kerülsz te is szorult helyzetbe.[g]
3 Amikor látod, hogy sötét felhők közelednek,
tudod, hogy hamarosan nagy eső hullik belőlük.
A kidöntött fa akár dél, akár észak felé esik,
ha egyszer ledőlt, ott is marad.[h]
4 Aki mindig a kedvező időjárásra vár,
nem fog vetni soha.
Aki meg az esőtől fél,
aratni nem mer soha.[i]
5 Honnan jön a szél, s hogy merre tart,
vagy hogyan formálódik a gyermek anyja méhében,
— nem tudhatod.
Éppígy nem értheted, mit cselekszik Isten,
miért, és hogyan
— pedig mindent ő irányít!
6 Korán reggel láss a magvetéshez,
de este is folytasd a munkát,
mert nem tudhatod, melyik lesz sikeres,
egyik, vagy a másik,
esetleg mindkettő.
7 Milyen édes a világosság!
Milyen jó a nap fényét látni!
8 Örülj hát életednek,
ha sokáig élhetsz!
De ne felejtsd, hogy utána
a sötétség hosszú ideje jön,
s az mind hiábavalóság!
A fiatalságról
9 Ti is, fiatalok, örüljetek,
amíg ifjak vagytok!
Örüljön szívetek a fiatalság idejének,
de jól meggondoljátok, milyen úton jártok,
s jól megnézzétek, mit tesztek!
Ne feledjétek, hogy Isten előtt egyszer meg kell állnotok,
s számot kell adjatok mindezekről!
10 Tisztítsátok meg szívetek az aggodalomtól,
távol legyen tőletek minden betegség és baj,
mert a fiatalság és a hajnal hiábavalóság!
Az öregség és a halál
12 Jusson eszedbe, Teremtőd,
amíg fiatal vagy,
amíg az öregség[j] nyűgös napjai nem jönnek,
az évek, melyeket nem szeretsz!
2 Amíg a nap fénye el nem homályosul,
meg a hold és a csillagok,
és visszatérnek a felhők az esők után,
3 mikor remegnek a ház őrzői,
és megroggyannak az erős férfiak,
megállnak az őrlő asszonyok,
mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek,
már homályosan látnak,
4 akkor bezárják a két külső kaput,
elhalkul az őrlőkő hangja,
felkelnek a hajnali madárhangra,
és elhalkul az éneklő leányok hangja,
5 akkor már egy dombocskától is félnek,
és mindenféle veszedelmet rejt az út,
kivirágzik a mandula ága,
nehezen vonszolja magát a sáska,
és kialszik a kívánság[k] lángja,
az ember pedig elmegy örökös házába,
és az utcán siratóasszonyok járnak.
6 Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy,
mielőtt elszakad az ezüstkötél,
tönkremegy az aranyveder,
eltörik a korsó a kútnál,
összetörik a kerék a ciszternánál,
7 a test pedig visszatér a földbe,
ahonnan származik,
a szellem meg Istenhez,
aki adta!
8 Milyen nagy hiábavalóság!
— mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
Bizony, minden hiábavalóság.
Utószó
9 Azon felül, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is bölcsességre tanította. Mások bölcs mondásait és példázatait is összegyűjtötte, tanulmányozta és elrendezte. 10 A Prédikátor a saját írásaiban nagy gondot fordított arra, hogy gondolatait művészi formában, a legalkalmasabb szavakkal fejezze ki, és mindig világosan megírta az igazságot.
11 Bizony, a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke![l] Az egy pásztortól származó összegyűjtött bölcs mondások pedig, mint az erősen bevert szögek.[m]
12 Végezetül, fiam, fogadd meg ezt a figyelmeztetést: tanulmányozd ezeket a bölcs mondásokat, de légy óvatos mások írásaival kapcsolatban! Az emberek folyton újabb és újabb könyveket írnak, s ha mindent el akarsz olvasni, az nagyon kifárasztja a testedet!
13 Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni:
Tiszteld és féld Istent,
parancsainak pedig engedelmeskedj!
Ez az ember legfőbb dolga, 14 hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center