Historical
A menyasszony
2 Csókolj meg, kedvesem,
csókolj újra meg újra,
mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
3 Megrészegít drága olajod illata,
neved bódító illata szétárad,
mint kiöntött illatos olaj[c],
azért szeretnek téged mind a leányok.
4 Ragadj magaddal,
hadd fussunk, repüljünk veled!
A király bevitt engem belső szobájába.
Gyönyörködünk benned,
örvendezünk neked,
ünnepeljük szerelmedet,
mert, ahogy te szeretsz,
az részegítőbb a bornál!
Bizony, méltó vagy rá,
hogy szeressünk téged!
A menyasszony
5 Barna a bőröm, mégis szép vagyok,
ó, Jeruzsálem leányai!
Bőröm sötét, mint Kédár sátrai,
de szép, mint Salamon[d] kárpitjai.
6 Ne csodálkozzatok,
hogy ilyen barna vagyok!
A nap égetett le,
amikor anyám fiai megharagudtak rám,
kiküldtek a szőlőbe dolgozni,
és magamra[e] nem viseltem gondot.
A menyasszony
7 Mondd meg nékem, kedvesem,
merre legelteted nyájadat,
hol pihenteted délben bárányaidat?
Miért keresselek hiába,
miért leselkedjek titokban
barátaid nyája körül?
A vőlegény
8 Ha nem tudod, hol találsz engem,
te, szépek szépe,
kövesd a nyájam nyomát,
legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál!
9 Szép vagy, kedvesem,
és vonzóbb, mint kanca a mének között[f],
amelyek a fáraó harci szekereit húzzák!
10 Milyen szép az arcod,
függő láncaid között!
Milyen gyönyörű a nyakad,
gyöngysorokkal övezve!
11 Aranyláncokat készíttetek neked,
ezüsttel ékesítve.
A menyasszony
12 Mikor a király mellettem ül asztalánál,
nárdusom illata elér hozzá.
13 Mint a mirha,
amely egész éjjel melleim között pihen[g],
olyan az én szerelmesem.
14 Mint egy csokor virágzó henna
Éngedi szőlőskertjeiben,
olyan a kedvesem.
A vőlegény
15 Milyen gyönyörű vagy kedvesem!
Milyen szép vagy, te galambszemű!
A menyasszony
16 Te is gyönyörű vagy kedvesem, igazán szép!
Legyen az ágyunk zöldellő,
17 házunk gerendája cédrusfa ága,
szobánk mennyezete ciprusok zöld lombja[h].
2 Mezei virág vagyok a sároni síkságon,
fehér liliom a völgyben.
A vőlegény
2 Mint hófehér liliom a tövises bozótban,
olyan vagy, kedvesem, a leányok között!
A menyasszony
3 Mint virágzó almafa
az erdő fái közt,
olyan vagy szerelmesem, az ifjak között!
A menyasszony
Mennyire kívánom árnyékát élvezni,
gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
4 Bevitt engem a lakomák termébe,
szerelme a zászló fölöttem.
5 Erősítsetek aszalt szőlővel,
üdítsetek fel almával,
mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
6 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel engem.
7 Ó, Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
A menyasszony
8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
gazellaként szökell a dombokon.
9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
eljött a madárdal ideje,
gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!”
A vőlegény
14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom!
Magas sziklák között fészkelő madaram!
Mutasd meg arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a hangod édes,
arcod gyönyörű!
A menyasszony és a vőlegény
15 Jaj, fogjátok meg a rókákat,
csípjétek el a rókakölyköket,
mert pusztítják a szőlőt,
a virágzó szőlőket!
A menyasszony
16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé,
aki liliomok közt legelteti nyáját.
17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem,
mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad!
Siess hozzám, mint a gazella,
vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein![i]
A menyasszony
3 Éjről éjre kerestem őt ágyamon,
mert szívből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
2 Felkeltem hát,
bejártam a várost[j],
kerestem a tereken,
kutattam az utcákon,
mert szívemből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
3 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak.
Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt,
kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”
4 Épp csak továbbléptem,
máris megtaláltam kedvesemet,
akit lelkemből szeretek!
Megöleltem, el sem engedtem többé,
míg be nem vezettem anyám házába,
szülőanyám belső szobájába.
5 Ó Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek![k]
A barátaik
6 Nézzétek, ki közeleg ott,
a puszta felől?
Olyan, mint füstoszlop,
melyből mirha, tömjén
és mindenféle fűszer illata árad.
7 Salamon gyaloghintója az!
Körülötte erős vitézei,
hatvan hős, Izráel harcosai közül.
8 Mind kardforgató, hadakozásban jártas,
kardja az oldalán,
nem fél az éjszaka rémeitől sem.
9 Gyaloghintót készíttetett Salamon király
libanoni cédrusból,
10 oszlopait ezüstből,
támláját aranyból,
ülését bíborból.
Belsejét szerelemmel bélelték ki
Jeruzsálem leányai.
11 Jöjjetek, nézzétek Salamont,
Sion leányai!
Lássátok a királyt!
Fején koszorúja, amellyel anyja koronázta meg őt
a menyegzője napján,
szíve örömének napján.
A vőlegény
4 Milyen szép vagy, kedvesem,
milyen gyönyörű!
Szemeid, mint a galambok,
fátyolod mögött.
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el[l].
3 Skarlátszín zsinór az ajkad,
szép ívű szád szeretnivaló.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
4 Nyakad, mint Dávid tornya,
a fegyverek rejteke,
hol vitézek ezernyi pajzsa függ.
5 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei,
kik liliomok közt legelnek.
6 Mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad,
felmegyek a mirha hegyére,
a tömjénillatú dombra.
7 Szerelmem, milyen tökéletes vagy,
milyen gyönyörű,
egészen hibátlan!
8 Jöjj velem a Libanon hegyeiről,
jegyesem, jöjj velem!
Hagyd ott a hegyeket,
az Amaná, a Szenír és Hermón[m] csúcsait,
az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!
9 Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem,
egyetlen pillantásoddal,
rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.
10 Milyen gyönyörűséges,
ahogy szeretsz, húgom[n], jegyesem!
Mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
Drága olajod illatosabb
minden más illatszernél!
11 Ajkadról színméz csepeg, jegyesem,
méz és tej van nyelved alatt,
ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.
12 Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám,
bekerített forrás, lepecsételt kútfő.
13 Kertedben gránátalma-liget virágzik,
édes gyümölcsök teremnek,
henna virít, nárdussal együtt.
14 Ott terem nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
tömjénillatú fák, mirha és aloé.
Mindenféle drága fűszer[o] illatozik benne.
15 Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem,
élő víz forrása,
Libanon hegyeiről csörgedező patak!
A menyasszony
16 Támadj föl északi szél!
Jöjj déli szél!
Fújjatok kertemre,
hadd áradjon illata!
Jöjjön el a kedvesem,
jöjjön a kertjébe,
kóstolja meg gyümölcseit!
A vőlegény
5 Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
iszom boromat és tejemet.
A barátok
Barátaim, egyetek, igyatok,
mámorosodjatok meg ti is!
A menyasszony
2 Elaludtam,
de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
gyöngyharmat szállt hajamra!”
3 „Hiszen már levetkőztem,
hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
lépjek ismét a porba?”
4 Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
szívem-lelkem megindult utána.
5 Fel is keltem, hogy kinyissam,
ujjaimról mirha csepegett,
kezemről mirha folyt a reteszre.
6 Ajtót tártam kedvesemnek,
de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
hogy így elment.
Keresni indultam,
de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
de nem felelt.
7 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
köpenyem letépték a várfalak őrei.
8 Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
hogy betege lettem a szerelemnek!
Jeruzsálem leányai
9 Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
hogy ennyire kérlelsz minket?
A menyasszony
10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
Jeruzsálem leányai!
Jeruzsálem leányai
6 Hová tűnt a kedvesed,
szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!
A menyasszony
2 Kertjébe ment szerelmesem,
a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
és liliomokat szedjen.
3 Én az övé vagyok,
és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!
A vőlegény
4 Szépséges vagy szerelmesem,
oly szép, mint Tirca városa[p],
mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5 Fordítsd el tekinteted rólam,
mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el.
7 Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
8 A királynék hatvanan,
az ágyasok nyolcvanan vannak,
a leányoknak se szeri, se száma.
9 De egyetlen az én galambom,
hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
és boldognak mondják,
dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
Az asszonyok
10 „Kicsoda ez?!
Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
A vőlegény
11 Lementem a diófás kertbe,
hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[q],
kihajtott-e a szőlő,
kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
királyi harci szekerébe.[r]
A barátok
7 Jöjj vissza, te sulami leány,[s]
jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
térj vissza!
A vőlegény
Mit csodáltok a sulami leányon?
Ahogy a Mahanaim[t] táncot járja!
2 Milyen szép a lábad saruidban,
te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
mesterkéz remeke.
3 Köldököd kerek csésze,
amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
liliomokkal kerítve.
4 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei.
5 Nyakad elefántcsont-torony,
szemeid a hesbóni tavak,
Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
amely Damaszkusz felé néz.
6 Fejed, mint a Kármel hegye,
hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
7 Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
milyen gyönyörű és kedves!
8 Sudár termeted, mint a datolyapálma,
melleid, mint a datolyafürtök!
9 Bizony, felmegyek a pálmafára,
leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
leheleted almaillatú!
A menyasszony
10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
amely szerelmesem kedvére folyik,
ajkamon fakad, fogaim között.[u]
11 Én a kedvesemé vagyok,
ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
menjünk a mezőre!
Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.
14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
neked tartogattam őket, szerelmesem!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[v]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![w]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![x]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[y] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center