Historical
35 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, valóban úgy véled,
hogy Istennel szemben neked van igazad?
3 Azt kérded: »Mi hasznom belőle,
ha Istent félem és tisztelem?
Mit nyerek vele, ha nem vétkezem?«
4 Hadd feleljek erre
neked is, barátaidnak is!
5 Nézz fel az égre, és lásd meg,
figyeld meg a fellegeket, mily magasan szállnak!
6 Isten azonban messze fölöttük lakik,
mit árthatsz neki, ha vétkezel?
Még ha megsokasodnak is bűneid,
mit tehetsz ellene?
7 De ha ártatlanul élsz, nem őt segíted vele!
Mit kaphat tőled, ami hiányzik neki?
8 Bűneiddel csak a halandóknak ártasz,
amilyen magad is vagy!
Igazságod is csak a halandóknak használ,
amilyen magad is vagy!
9 A nyomorultak jajgatnak az elnyomás alatt,
szabadítóért kiáltanak az erőszakosság miatt.
10 Mégsem a Teremtőjükhöz fordulnak segítségért,
aki a legsötétebb órában is öröménekre indít,
11 aki bölcsességre tanít,
még a földi állatok és az égi madarak által is.
12 Vagy kiáltanak a gonoszok büszkesége miatt,
de Isten nem válaszol.
13 Bizony, hiába kiáltanak, Isten nem hallgatja meg,
nem figyel rájuk a Mindenható.
14 Így hát, Jób, Isten neked sem válaszol,
mikor panaszkodsz, hogy nem látod őt,
mikor keseregsz,
hogy ügyedet elé akarod terjeszteni.
15 Azt gondolod: »Mivel nem látja a bűnt,
nem is büntet érte.«
16 Így hát csak beszélsz, meggondolatlanul,
folyvást fecsegsz, értelmetlenül!”
36 Azután Elihú így folytatta:
2 „Jób, légy türelemmel, hallgass meg,
mert Istenről van még mondanivalóm!
3 Messziről származik tudásom,
s megmutatom, hogy Teremtőm igazságos!
4 Látod, szavaim mind igazak!
Tökéletes tudású ember áll előtted!
5 Tudd meg, hogy Isten hatalmas,
erős szívű és bölcs,
de az embert mégsem veti meg.
6 Nem hagyja a gonoszokat sokáig élni,
igazságot szolgáltat az elnyomottnak.
7 Nem fordul el az igazaktól,
hanem királyok mellé ülteti őket a trónra,
felemeli őket örökre.
8 Ha pedig Isten láncra verve megbüntet valakit,
ha fogva tartja a fájdalom köteleivel,
9 akkor is tudtára adja, miben vétkezett,
megmutatja neki büszkesége bűnét,
10 megnyitja fülét, hogy fenyítését megértse,
és parancsolja, hogy a gonosztól forduljon el.
11 Ha hallgat rá a bűnös, és enged szavának,
akkor további éveit békében és jólétben töltheti,
akkor esztendeit örömmel éli le.
12 Ha pedig nem enged szavának,
halálos fegyver szúrja keresztül,
s elpusztul ostobasága miatt.
13 Az istentelenek Istenre haragszanak,
mikor ő megkötözi és fenyíti őket,
ahelyett, hogy hozzá fordulnának.
14 Meghalnak fiatalon,
mint a prostituáltak.
15 Bizony, Isten a szenvedés által
ment meg a veszélytől,
szenvedés által nyitja meg fülét a szenvedőnek!
16 Jób, téged is kiszabadítana Isten a szenvedés torkából,
tágas mezőre vezetne, ahol bőség és gazdagság vár!
17 De most tele vagy hamis gondolatokkal,
és jogosan ér utol az ítélet.
18 Ne engedd, hogy az indulat elragadjon,
ne utasítsd el Isten fenyítését,
ne riasszon meg a hatalmas váltságdíj!
19 Vajon segélykiáltásod megment-e a bajból?
Segít-e valamit rajtad erőfeszítésed?
20 Ne kívánd, hogy eljöjjön az éjszaka,
amikor a népeket kipusztítják a helyükről!
21 Vigyázz, ne pártolj a gonoszsághoz,
még ha vonzóbbnak tűnik is, mint a nyomorúság!
22 Nézd, Isten milyen erős és hatalmas!
Nincs tanító, hozzá hasonló!
23 Senki sem parancsolhat neki,
senki sem mondhatja: »Ezt rosszul tetted!«
24 Gondod legyen rá, hogy dicsérd őt minden tettéért,
hiszen ezekről énekelnek az emberek!
25 Amit Isten tett, azt mindenki látta,
még messzi földeken is látták tetteit.
26 Isten valóban fenséges, hatalmas,
csak mi nem ismerjük hatalmát,
sem éveinek számát nem tudhatjuk soha.
27 Isten az, aki felemeli a vízcseppeket a földről,
köddé és felhővé változtatja,
28 hogy az ég esőt hullasson,
sűrű záport az emberekre.
29 Ki tudja, merre szállnak a fellegek?
Ki érti a mennydörgés szavát?
30 Nézd, Isten küldi szét a villámokat is,
ő takarja be a tenger mélyét.
31 Ezekkel kormányozza a népeket,
így ad nekik bőséges termést és kenyeret.
32 Markába fogja a villámokat,
lesújt velük, ahová akar.
33 A mennydörgés jelzi a vihar közeledtét,
még a legelő állatok is megértik ezt.”
37 „A villámok és a mennydörgés miatt
remeg a szívem, majd kiugrik helyéről.
2 Hallgassátok csak, Isten hangja szól,
figyeljetek ajkának mennydörgő szavára!
3 Ragyogó villámai megvilágítják az égboltot,
fényük ellátszik a föld egyik szélétől a másikig.
4 Utána szavának mennydörgése robajlik,
fenséges hangja dübörög.
Nem tartja vissza, kiereszti hangját,
mikor villámait kiküldi.
5 Isten hangja csodásan mennydörög,
nagy dolgokat visz végbe, melyeket nem érthetünk.
6 Parancsolja a hónak, hogy hulljon a földre,
és az esőnek, hogy zuhogjon bőségesen.
7 Megmutatja az embereknek, hogy mire képes,
mikor bezárja őket házaikba.
8 Az állatok is behúzódnak rejtekhelyükre,
elbújnak a zord idő elől.
9 Dél felől forgószél tör elő,
északról metsző hideg szél süvít.
10 Isten leheletétől megfagynak a vizek,
a tavak felszíne jégtükörré dermed.
11 Majd vastag felhőkben küld párát és enyhülést,
viharfelhőkből villámokat szór szerteszét.
12 Mindezek Isten parancsa szerint forognak körbe,
elvégzik akaratát a lakott földön mindenütt.
13 Általuk fenyíti meg a népeket,
vagy áldja meg a nemzeteket, akarata szerint.
14 Hallgass meg, Jób, maradj csendben,
és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket?
Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?
16 Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők
ég és föld között?
Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának
többi csodáit?
17 Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön,
és megáll a levegő?
18 Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget,
hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?
19 Jób, taníts bennünket,
mit mondhatunk mi Istennek!
Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki,
mert sötétség rejti őt előlünk!
20 Nem merném megszólítani,
mert talán elpusztítana.
21 Ugyanígy a Napba sem merek nézni,
mikor az égen fényesen ragyog,
mikor a szél elfújja a fellegeket.
22 Hogyan nézhetném vakító dicsőségét,
amely észak felől ragyog, mint az arany!
Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!
23 Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz,
hogyan is érthetnénk meg őt?
Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan,
és senki jogait nem nyomja el.
24 Ezért tisztelik és félik Istent az emberek!
Ő pedig rá sem néz arra,
aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center