Historical
Elihú beszéde
32 Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról. 2 De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza. 3 De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot. 4 Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét. 5 Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet, 6 ezt mondta:
„Igaz, én még fiatal vagyok,
ti pedig idősek,
ezért nem mertem eddig szólni,
nem mertem elmondani, mit gondolok.
7 Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek,
hadd tanítsanak bölcsességre az öregek!
8 Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé,
hanem Isten Szelleme!
Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat!
9 Nem csak az idősek lehetnek bölcsek,
nem csak a vének ítélhetnek helyesen.
10 Ezért hát, hallgassatok most rám,
hadd mondjam el én is, mit gondolok!
11 Türelmesen hallgattalak benneteket,
megvizsgáltam érveiteket,
figyeltem, mit feleltek Jóbnak.
12 Amit mondtatok, megértettem,
de bizony egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot,
nem tudtatok megfelelni neki!
13 Ne mondjátok hát, hogy bölcsességet találtatok!
Inkább hagyjátok, hogy Isten maga feleljen Jóbnak,
ne az emberek!
14 Jób ugyan nem velem vitatkozott,
de én nem is a ti szavaitokkal érvelek.
15 Lásd Jób, elhallgattak a barátaid,
nincs már több szavuk ellened,
nincs mit mondjanak.
16 Vártam, de nem szólnak semmit,
vártam, de mélyen hallgatnak mind,
nem vitatkoznak már veled.
17 Így hát, hadd feleljek én neked,
hadd mondjam el én is, amit gondolok!
18 Sok mondanivalóm szorongat,
szellemem sürget, hogy szóljak,
19 bensőm forrong,
s mint bortömlőt az újbor,
majd szétfeszít az indulat.
20 Kénytelen vagyok hát beszélni,
hogy megkönnyebbüljek,
hadd mondjam el Jóbnak válaszomat.
21 Nem leszek részrehajló,
nem hízelgek embereknek!
22 Nem is lennék rá képes,
Teremtőm is megbüntetne érte.”
33 „Hallgass rám, Jób,
figyelj szavaimra türelmesen!
2 Most már szóra nyílik ajkam,
nyelvemen vannak már a szavak.
3 Őszinte szívvel beszélek hozzád,
egyenes szavakkal igazat mondok.
4 Isten Szelleme teremtett engem,
a Mindenható lehelete adott nekem is életet.
5 Válaszolj hát, kérlek, ha tudsz,
készülj fel, állj elő érveiddel!
6 Én is olyan vagyok Isten előtt, mint te,
engem is agyagból formált, mint téged.
7 Tőlem nem kell félned,
nem leszek hozzád kegyetlen.
8 Jób, te azt mondtad,
s ezt saját fülemmel hallottam:
9 »Tiszta vagyok és ártatlan, nem terhel semmi bűn,
lelkiismeretem tiszta, nem tettem semmi rosszat,
10 Isten mégis ellenem fordult,
úgy bánik velem, mint ellenségével!
11 Kalodába zárta lábamat,
szemmel tartja minden lépésemet.«
12 Lásd, azt mondom, ebben nincs igazad,
mert Isten nagyobb az embernél!
13 Azért perelsz vele,
mert nem ad számot neked,
s kérdéseidre nem felel?
14 Pedig szól hozzánk Isten sokféleképpen,
szól, nem csak egyszer, de többször is!
Csakhogy nem értjük,
vagy nem törődünk vele!
15 Szól hozzád álmodban, éjjeli látomásban,
mikor mély álom száll rád, vagy mikor ébredezel.
16 Megnyitja füledet ilyenkor,
majd figyelmeztetését megpecsételi jelekkel,
17 hogy ha rosszat tervezel, eltérítsen attól,
hogy visszatartson a büszkeségtől,
18 hogy megóvja lelked a haláltól,[a]
életed a gyilkos dárdadöféstől.
19 Szól hozzád, mikor betegen fekszel,
mikor fájdalommal fegyelmez,
és csontjaidban érzed a figyelmeztetést.
20 Mikor már a kenyeret sem kívánod,
kedvenc ételedtől is undorral fordulsz el,
21 mikor annyira lesoványodsz,
hogy csontjaid is kilátszanak,
22 mikor lelked már közeleg a pusztítóhoz,
életed ahhoz, aki azt majd kioltja.
23 Akkor, ha van melletted magyarázó angyal,
egy az ezer közül,
hogy megmutassa az igazsághoz vezető utat,
24 akkor Isten megkönyörül rajtad, és azt mondja:
»Szabadítsd meg őt a haláltól,
mert váltságdíjat találtam számára!«
25 Akkor tested megújul, ismét megerősödsz,
s újra kezded fiatalságodat.
26 Imádkozol, Isten újra kegyelmébe vesz,
örömmel járulsz elébe,
ő helyreállít, és megint magához fogad.
27 Te pedig énekelve mondod az embereknek:
»Bizony vétkeztem, és letértem az igaz útról,
Isten mégsem büntetett meg,
pedig megérdemeltem volna.
28 Megváltott engem a haláltól,
s lelkem megint a világosságot nézi nagy örömmel!«
29 Látod, így bánik velünk Isten kétszer
vagy háromszor is,
30 hogy lelkünket megmentse a haláltól,
s hogy megint ránk ragyogjon az élet világossága.
31 Figyelj rám, Jób,
hallgass csak engem,
hadd beszéljek még!
32 Ha tudsz, felelj meg nekem,
mert kívánom, hogy ártatlannak bizonyulj!
33 De ha nincs mit mondanod, hallgass engem,
hadd tanítsalak bölcsességre!”
34 Majd Elihú így folytatta:
2 „Hallgassatok rám, bölcsek,
figyeljetek, ti értelmesek!
3 Mert a fülnek kell megvizsgálnia, amit hall,
ahogy az ételt a nyelv ízleli.
4 Vizsgáljuk hát meg együtt, mi a helyes,
döntsük el együtt, mi az igazság!
5 Mert Jób azt mondta: »Ártatlan vagyok,
Isten mégis megfosztott igazságomtól!
6 Noha ártatlan vagyok,
mégis hazugnak ítéltek engem!
Nem vétkeztem,
mégis megsebeztek, gyógyíthatatlanul.«
7 Jób, ki lenne hozzád hasonló,
ki merne ilyen gyalázatos dolgokat mondani?!
8 Hiszen azon az úton jársz, mint a gonosztevők!
Úgy beszélsz, mint az istentelen bűnösök!
9 Azt mondod: »Nincs semmi értelme,
ha Isten kedvét keresem, ha benne gyönyörködöm!«
10 Most hát figyeljetek rám, ti bölcsek!
Istentől távol áll minden gonoszság,
a Mindenható soha nem igazságtalan!
11 Sőt, mindenkinek a saját tettei szerint fizet meg,
mindenkit aszerint jutalmaz, ahogy megérdemli.
12 Bizony, Isten soha nem követ el gonoszságot,
a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13 Ki bízta őrá a Földet?
Ki tette felelőssé az egész világért?
14 Ha Isten csak magával törődne,
és szellemét újra magához vonná vissza,
ha teremtményeitől leheletét visszavenné,
15 bizony, minden élő azonnal kimúlna,
bizony, mind porrá omlanánk megint.
16 Ha értelmesek vagytok, halljátok meg ezt,
figyeljetek szavaimra!
17 Hogyan kormányozhatna, aki gyűlöli az igazságot?
Hogyan vádolhatod őt, az Igazságost és Hatalmast?!
18 Hiszen Isten az, aki így szól a királyhoz:
»Te semmirekellő!«
Azt mondja a fejedelemnek:
»Bűnös vagy és gonosz!«
19 De nem elfogult a fejedelmek iránt,
egyaránt szeret gazdagot és szegényt,
hiszen ő alkotta mindkettőt.
20 Meghal a gazdag is, a szegény is,
az éjszaka közepén hirtelen megrendülnek és eltűnnek.
Meghalnak a hatalmasok is,
pedig egy ujjal sem ér hozzájuk senki.
21 Bizony, szemmel tartja Isten az ember útjait,
jól látja minden lépését.
22 Nincs olyan sűrű sötétség,
ahol elrejtőzhetne a gonosz!
Előle még a halál árnyéka sem takar el.
23 Nincs szüksége rá, hogy hosszasan vizsgálja,
s trónja elé idézze az embert ítéletre.
24 Nem kérdezi őket, nem nyomoz,
egyszer csak hirtelen összetöri a hatalmasokat,
és másokat állít a helyükre,
25 mert szemmel tartja, s nem felejti tetteiket.
Egyetlen éjszaka felforgatja hatalmukat,
szétmorzsolja erejüket, végük van.
26 Gonosz tetteik miatt lesújt rájuk,
mindenki szeme láttára megbünteti őket,
27 mert elfordultak Istentől,
s nem törődtek vele.
28 Mert a gonoszok miatt száll az égre a nyomorultak panasza,
de a szegények kiáltását Isten meghallgatja.
29 Ha Isten hallgat, és nem felel,
még akkor sem vádolhatja őt senki!
Ha eltakarja arcát, és visszatartja áldásait egy néptől
vagy egyetlen embertől,
kicsoda láthatja meg őt,
ki járulhat elébe?
30 Isten elveszi az istentelen uralkodó hatalmát,
nem engedi, hogy népét romlásba vigye.
31 De mondtad-e Istennek:
»Bűnös vagyok, és büntetésem elszenvedem,
de nem vétkezem többé!
32 Istenem, taníts meg arra, amit át nem láthatok!
Ha vétkeztem is, többé nem teszem«?
33 Jób, szeretnéd, hogy Isten megfizessen neked?
Akkor miért utasítod el ítéletét?
Most rajtad a sor, válassz!
Nem dönthet más helyetted.
Mit felelsz erre, mondd?
34 Az okos emberek azt mondják majd,
s minden bölcs egyetért ebben:
35 »Jób értelmetlenül beszél,
szavaiból minden bölcsesség hiányzik!«
36 Ó, bárcsak megvizsgálnák Jóbot,
hiszen úgy válaszol, mint a gonoszok,
37 bűneit szaporítja szavaival,
lázadása egyre növekszik,
s beszédével folyton csak Isten ellen hadakozik.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center