Historical
24 „Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit,
mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket?
Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják,
mikor ítéli el végre a gonoszokat?
2 Elnyomják a gonoszok a szegényeket,
szomszédjuk földjéből elvesznek,
mások nyájaiból juhokat rabolnak,
és más legelőre vezetik őket.
3 Még az árváktól is ellopják a szamarakat,
az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.
4 Leszorítják az útról a szegényeket,
s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.
5 A szegények kora reggel munkához fognak,
hogy betevő falatjukat megkeressék,
családjuk kenyerét megszerezzék.
Olyanok, mint a vándorló vadszamarak,
mikor füvet keresnek a pusztában.
6 A szegények csak a maradékot szedegetik
mások földjén, aratás után,
vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.
7 Nincs takarójuk éjjelre,
meztelenül hálnak a hidegben.
8 Áztatja őket a záporeső,
a sziklát ölelik menedékül,
mert nincs hová behúzódjanak.
9 A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát,
ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
10 Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni,
hordja a búzát a gazdag magtárába,
miközben ő maga éhezik.
11 Olajat présel a gazdag olajfaligetében,
mustot sajtol szőlőskertjében,
közben szomjúság gyötri.
12 A városban haldoklók hörgése hallik,
sebesültek kiáltanak segítségért,
de Isten mit sem törődik velük.
13 Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak,
s nem törődnek vele, hogy mit kíván,
nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
14 A gyilkos felkel reggel,
hogy megölje a szegény nyomorultat.
Éjjel meg olyan lesz,
mint a tolvaj.
15 A prostituált szeme az alkonyatot lesi,
hogy ne lássa senki, mikor útjára indul,
még arcát is eltakarja.
16 A tolvaj éjjel indul útjára,
a sötétség leple alatt betör a házakba.
De nappal bezárkózik,
mert látni sem akarja a világosságot.
17 Nekik az éjfél a reggelük,
a halál árnyéka az ismerősük.
18 De a gonoszok hirtelen eltűnnek,
ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat,
átkozott lesz örökségük a földön,
szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
19 Úgy nyeli el őket a holtak hazája,
mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
20 A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti,
csak a férgek örülnek neki.
Senki sem emlékszik rá többé,
és gonoszságának örökre vége szakad.
21 A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt,
és nem tesz jót az özvegyekkel.
22 Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat,
és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
23 Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak,
szemmel tartja útjaikat.
24 A gonoszok talán kis időre sikeresek,
de hamar eltűnnek.
Levágják őket is, mint a gabona kalászát,
meghalnak, mint bárki más.
25 Nem így van? De igen!
Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”
Bildád prédikál Jóbnak
25 Majd a súahi Bildád szólalt meg:
2 „Az uralom és a tisztelettudó félelem Istent illeti,
aki békében kormányoz a magasságban.
3 Serege[a] megszámlálhatatlan, mint a csillagok az égen!
Világossága mindenkire ragyog.
4 Hogy is lehetne a halandó elég jó Isten szemében?
Hogyan lehetne igazán tiszta, akit anya szült?
5 Nézd a Holdat! Az sem igazán tiszta fényű Istenhez képest!
Vagy a csillagok? Azok sem tökéletesek, nem tiszták!
6 Hát még az ember, ez a féreg!
A halandó, aki nyomorultabb a hangyánál!”
Jób nyolcadik válasza
26 Erre Jób így válaszolt:
2 „Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3 Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4 Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?[b]
5-6 Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.[c]
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei[d] félve reszketnek tekintetétől.
7 Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8 Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9 Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10 Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11 Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12 Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13 Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.[e]
14 Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
27 Ezután Jób így folytatta:
2 „Az élő Istenre mondom, aki elvette igazságomat,
és a Mindenhatóra, aki lelkem megkeserítette,
3 hogy amíg csak élek, míg van bennem lélek,
míg Isten lehelete éltet,
4 ajkam nem mond valótlant,
nyelvem nem szól hazugságot!
5 Isten ments, hogy igazat adjak nektek!
Halálomig kitartok ártatlanságom mellett.
6 Ragaszkodom hozzá, hogy igazságos vagyok,
nem vádol lelkiismeretem egyetlen napomért sem!
7 Ellenségeim jussanak a bűnösök sorsára,
büntessék meg azokat, akik ellenem támadnak!
8 Mert nincs remény az istentelenek számára,
mikor kivágja őket Isten,
mikor elkéri tőlük lelküket!
9 A bajban hiába kiáltanak hozzá,
nem hallgatja meg őket.
10 Nem gyönyörködhetnek többé a Mindenhatóban,
nem hívhatják segítségül Istent soha többé.
11 Figyeljetek rám,
hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról,
megmutatom nektek a Mindenható terveit!
12 Hiszen ti Isten erejét saját szemetekkel láttátok,
hogyan mondhattok hát ilyen ostobaságokat?
[13] [f] A gonoszok számára ezt készítette Isten,
a kegyetlen nyomorgatók ezt kapják
örökségül a Mindenható kezéből.
14 Még ha sok gyermeket nevel is, azokra mind halál vár,
utódainak még kenyér sem jut elég.
15 Akik az éhséget túlélik, azokat járvány öli meg,
özvegyeik sem siratják el őket.
16 Rakásra gyűjti a gazdag a pénzt, mint a port,
és a drága ruhákat, mint az agyagot,
17 de amit összegyűjtött, az másoké lesz,
igazak viselik majd ruháit,
ártatlanok használják a pénzét.
18 A gonosz felépíti házát, de az nem lesz tartós,
mint a csőszkunyhó, vagy a pókháló,
elpusztul hamar.
19 Egyik este gazdagon fekszik le,
másnap reggel már szegényen ébred.
20 Rémület tör rá, mint váratlan árvíz,
elragadja az éjjeli forgószél.
21 Felkapja a keleti szél, és elfújja,
messze sodorja otthonától,
22 rázúdul kíméletlenül,
hiába menekül előle.
23 Akik látják, összecsapják kezüket,
mikor a gonosz menekül,
s gúnyolódva sziszegnek utána.”
A bölcsesség értéke
28 „Vannak bányák, amelyekből ezüstöt nyernek,
és van, ahol az olvasztott aranyat tisztítják,
2 van, ahol vasércet bányásznak a földből,
van, ahol rezet olvasztanak az ércből.
3 A bányászok véget vetnek a lenti sötétségnek,
lámpáikkal átkutatják a mélységet,
érceket keresnek a föld mélyében.
4 Aknát törnek a sziklában, lakatlan vidékeken,
mélybe ásnak, ahol előttük még senki sem járt,
kötélen függenek, mélyen a felszín alatt,
messze az emberi világtól.
5 Fejük fölött talán búza terem,
de a mélyben tűz forgat fel mindent.
6 Zafír található ott a kövekben,
és színarany rögök a porban.
7 Még a sas sem ismeri az ösvényt, amely oda vezet,
sólyom szeme sem pillanthatja meg.
8 Büszke vadállatok nem járnak arra,
oroszlán sem lépked arrafelé.
9 A bányász a kemény sziklát is felforgatja,
a hegyek gyökeréig lehatol.
10 Aknát hasít a mélyben,
szeme észreveszi a drágaköveket.
11 Betömi a szivárgó ereket,
s kihozza a napfényre a rejtett kincseket.
12 De a bölcsességet hol bányásszák?
Hol van az értelem lelőhelye?
13 A hozzá vezető utat halandó nem ismeri,
az élők földjén nem találod sehol.
14 A mélység azt mondja: »Nálam nincsen!«
A tenger feleli: »Énbennem sincs!«
15 Bölcsességet nem vehetsz aranyért,
s nincs a világon annyi ezüst, hogy megfizesd,
16 még ofíri aranyért sem adják,
vagy ónixért, zafírért.
17 Arany vagy üveg hozzá sem mérhető,
arany ékszerekért sem vehető.
18 Korall és kristály említésre sem méltó,
a rubintoknál is értékesebb.
19 Drágább, mint az etiópiai topáz,
a színaranynál is többet ér.
20 Honnan származik hát a bölcsesség?
Az értelemnek hol van lakóhelye?
21 Bizony, rejtve van az minden teremtmény elől,
nem látják még az égi madarak sem!
22 A halál és a nagy mélység[g] azt mondják:
»Csupán hírét hallottuk«.
23 Egyedül Isten a megmondhatója!
Ő tudja egyedül, hol található!
24 Mert ő látja a föld szélét is,
szemmel tart mindent az ég alatt.
25 Amikor megszabta a szél erejét,
amikor a tengernek gátat vetett,
26 amikor kijelölte, hová hulljon eső,
s a villámoknak utat nyitott,
27 akkor látta Isten a bölcsességet,
kijelentette, megalapozta és megvizsgálta.
28 Az embernek pedig ezt mondta:
»Az Úr tisztelettudó félelme — ez a bölcsesség!
A gonosztól elfordulni és távol maradni — ez pedig az értelem!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center