Historical
A zenészek vezetőjének. Dávid emlékeztető éneke.
70 Istenem, szabadíts meg!
Örökkévaló, siess hozzám, segíts!
2 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
3 Akik gúnyolnak engem,
szégyenüljenek meg, és némuljanak el!
4 De akik téged keresnek,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Isten!”
5 Istenem, jöjj hamar, ments meg engem,
szegényt és megalázottat!
Örökkévaló, te vagy segítőm és szabadítóm,
kérlek, siess, ne késs!
71 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
2 Igazságos tetteiddel ments meg!
Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg!
3 Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
Bizony, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
4 Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,
szabadíts ki a kegyetlen bűnösök markából!
5 Hiszen benned reménykedem,
Örökkévaló Uram, Istenem,
benned bízom gyermekkorom óta.
6 Rád támaszkodom születésemtől kezdve.
Bizony, te segítettél megszületnem,
és téged dicsérlek[a] szüntelen.
7 Csodálkoznak rajtam sokan,
mert erőm forrása te vagy.
8 Minden nap teljes szívvel dicsérlek
csodálatos tetteidért!
9 Ne dobj félre, mikor megöregszem,
ne hagyj el, mikor elfogy erőm!
10 Ellenségeim összefogtak ellenem,
vesztemet tervezik,
11 azt mondják rólam: „Elhagyta őt még az Isten is!
Gyertek, üldözzük és fogjuk el,
mert nincs, aki segítsen rajta!”
12 Ó Istenem, ne hagyj el!
Én Istenem, siess segítségemre!
13 Verd meg ellenségeimet,
alázd meg, és pusztítsd el őket!
Szégyen és gyalázat érje azokat,
akik életemre törnek!
14 De én mégis benned reménykedem,
szüntelen várlak,
és egyre jobban dicsérlek!
15 Szájam hirdeti, mennyi jót tettél velem,
elmondom mindenkinek!
Hányszor megszabadítottál már,
meg se számolhatom!
16 Hirdetem nagy hatalmadat,
Örökkévaló Uram, Istenem!
Csak rólad és jóságodról emlékezem!
17 Istenem, tanítottál engem gyermekkorom óta.
Szüntelen hirdetem hatalmas tetteidet.
18 Kérlek, Istenem, ne hagyj el,
mikor megőszülök,
amíg hirdethetem jóságodat
a jövendő nemzedéknek!
19 Ó Istenem, milyen igazságosak tetteid!
Felérnek a magas egekig,
amelyeket kezed alkotott!
Nincs hozzád hasonló senki sem!
20 Igaz, engedted, hogy sok baj
és veszedelem érjen,
de mindből kimentettél engem, Istenem!
Életem megmentetted,
kihúztál minden bajból,
még a föld mélyéből is!
21 Istenem, fordulj hozzám,
erősíts meg, és emelj fel engem!
22 Én pedig hárfával dicsérlek téged
hűségedért, Istenem!
Izráel Szentje, dicsérlek énekemmel
és hangszeremmel!
23 Hiszen megszabadítottad lelkemet,
dicsérlek hát ajkammal,
és szívvel-lélekkel!
24 Nyelvem igazságodról énekel örökké,
mert akik vesztemre törtek,
mind vereséget szenvedtek,
mind megszégyenültek.
Salamoné.[b]
72 Isten, add meg a királynak,
hogy úgy ítéljen, mint te!
Legyen a király fia olyan igazságos,
mint te!
2 Segítsd meg, hogy népedet helyesen kormányozza,
s igazságosan uralkodjon a szegényeken!
3 Teremjenek a hegyek békességet,
viruljon a dombokon az igazság!
4 Segíts a királynak,
hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek,
segítse a szűkölködőket,
és megbüntesse, akik elnyomják őket!
5 Hogy félve tiszteljen téged mindenki,
nemzedékről-nemzedékre,
míg a Nap és Hold jár az égen!
6 Legyen a király áldásul,
mint az eső a mezőnek,
mint zápor a földnek!
7 Virágozzon a jóság s a jogosság,
míg a király uralkodik,
viruljon a jólét és a békesség,
ameddig a Hold ragyog!
8 Uralkodjon a király tengertől tengerig,
és a folyótól a föld széléig!
9 Akik a pusztában laknak,
földig hajoljanak előtte!
10 Társis és a messzi szigetek királyai
hozzanak ajándékot neki!
Sába és Szeba királyai
hozzák elé adójukat!
11 Minden király hajoljon meg előtte,
minden nemzet szolgálja őt!
12 Mert a király megmenti a szegényt,
aki segítségül hívja őt,
megszabadítja a szűkölködőt,
akin senki más nem segít!
13 Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek,
a nyomorultat megsegíti!
14 Megváltja lelküket az elnyomástól és erőszaktól,
mert életük drága a szemében.
15 Éljen a király örökké!
Hozzanak neki Sába aranyából!
Imádkozzanak érte minden nap,
áldják őt szüntelen!
16 Bőven teremjen gabona az országban,
még a hegyek tetején is!
Legyen bőséges a kertek gyümölcse,
mint a Libanon hegyein!
Virágozzanak a városok,
mint dús fű a mezőn!
17 A király neve maradjon meg örökké,
terjedjen híre az egész Földön!
Nevével áldják egymást az emberek!
Áldja őt minden nemzet az ég alatt!
18 Áldott legyen az Örökkévaló Isten, Izráel Istene,
aki csodálatos dolgokat tesz egymaga!
19 Áldott legyen dicsőséges neve örökre!
Töltse be dicsősége az egész Földet!
Ámen, ámen!
20 Itt fejeződnek be Dávidnak, Isai fiának imádságai.
Harmadik Könyv
(Zsoltárok 73–89)
Ászáf zsoltára.
73 Milyen jóságos Isten Izráelhez,
milyen jó a tiszta szívűekhez!
2 De én majdnem vétkeztem,
kis híján elestem.
3 Mert láttam az istentelen sikerét,
irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.
4 Jólétben élnek, és egészségesek,
amit csak akarnak, véghezviszik.
5 Nincsenek gondjaik, könnyen élnek,
nem érik őket bajok és csapások,
mint bennünket.
6 Magasan hordják az orrukat,
erőszakosak és kegyetlenek.
Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek
és divatos ruhák, melyeket hordanak.
7 Megszerzik, amit megkívánnak,
amit csak akarnak, megteszik.
8 Büszkék, és mindent kicsúfolnak,
gőgös szavakkal fenyegetőznek.
9 Isteneknek képzelik magukat,
és úgy is beszélnek.
10 Ezért van tekintélyük az emberek előtt,
akik isszák szavaikat, mint a vizet.[c]
11 Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk!
Nem is tud róla a Felséges!”
12 Istenem, nézd a gonoszokat,
milyen büszkék, mégis milyen jól élnek,
egyre jobban gazdagodnak!
13 Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem,
szívem megtisztítottam,
s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?
14 Miért kell annyit szenvednem?
Miért tűrjem a fenyítéseket?
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center