Read the Gospels in 40 Days

Bevezetés

1 Sokan próbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek, s amelyek által Isten terve megvalósult. ² Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk azoktól, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették Isten üzenetét. ³ Jómagam kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, s úgy gondoltam, hogy szép rendben én is írásba foglalom mindezeket egy könyvben a számodra, tisztelt Teofilus. ⁴ Így majd meggyőződhetsz azoknak a dolgoknak a hitelességéről, amelyekre tanítottak téged.

Zakariás és Erzsébet

⁵ Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap, aki szolgálati beosztása szerint Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet is Áron családjából származott. ⁶ Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Örökkévaló parancsai és rendelkezései szerint, feddhetetlenül és igazságosan éltek. ⁷ Gyermekük azonban nem született, mivel Erzsébet meddő volt, s abban az időben már mind a ketten idősek voltak.

⁸ Zakariás a saját papi csoportjában szolgált Isten előtt a Templomban. Történt egyszer, hogy amikor az ő csoportjára került a sor, ⁹ a szokásos sorshúzás őt jelölte ki, hogy bemenjen az Örökkévaló Templomába, és ott illatáldozatot mutasson be.

Gábriel megjelenik Zakariásnak

¹⁰ Miközben Zakariás a Templomban az áldozati szertartást végezte — a nép pedig kint imádkozott —, ¹¹ az Örökkévaló egyik angyala megjelent az illatáldozati oltár jobb oldalán. ¹² Zakariás nagyon megdöbbent, és félelem fogta el.

¹³ Az angyal azonban így bátorította: „Ne félj Zakariás, mert Isten meghallgatta az imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak! ¹⁴ Megszületésekor ujjongó öröm tölt be téged, és sokan fognak veled együtt örülni a megérkezésének, ¹⁵ mert ez a fiú Isten nagy embere lesz! Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, és már az édesanyja méhétől kezdve be fogja tölteni a Szent Szellem. ¹⁶ Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Örökkévalóhoz, Istenükhöz. ¹⁷ Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”

¹⁸ Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan bizonyosodhatok meg felőle, hogy mindez valóban be fog teljesedni, hiszen öreg vagyok, és feleségem is idős már.”

¹⁹ Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, aki mindig Isten előtt állok, hogy szolgálatára legyek. Ő küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt. ²⁰ De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és mindaddig nem tudsz beszélni, amíg ez meg nem történik, mivel nem hittél a szavamnak. Amit pedig mondtam, az a maga idejében maradéktalanul be fog teljesedni.”

Erzsébet gyermeket vár

²¹ Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad olyan sokáig a Templomban. ²² Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni, csak a kezével intett. Ekkor megértették, hogy látomást látott. ²³ Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.

²⁴ Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került, s a következő öt hónapban ki sem mozdult a házukból. Ezt mondta: ²⁵ „Hát így tett velem az Örökkévaló, amikor rám tekintett, és elvette meddőségem szégyenét!”

Gábrielt Isten Máriához küldi

^26-27 Később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten elküldte Gábriel angyalt a galileai Názáretbe egy szűzhöz, kit Máriának hívtak. Ezt a leányt egy József nevű férfi — aki Dávid király leszármazottja volt — már eljegyezte magának feleségül, de még nem házasodtak össze. ²⁸ Gábriel megjelent Máriának, és így köszöntötte: „Üdvözöllek! Az Örökkévaló kegyelmébe fogadott téged, és veled van.”

²⁹ Mária megdöbbent, és zavarban volt. Azon tűnődött, vajon mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés.

³⁰ De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Istennek! ³¹ Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak. ³² Ő hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának fogják hívni. Ősapjának, Dávidnak trónjára fogja őt ültetni Isten, az Örökkévaló. ³³ Így fog uralkodni mindörökké Jákób leszármazottjai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”

³⁴ Mária ezt kérdezte: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”

³⁵ Az angyal így válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, akit majd megszülsz, szent lesz, és Isten Fiának nevezik. ³⁶ Nézd, a rokonod, Erzsébet is áldott állapotban van, és ez már a terhessége hatodik hónapja! Idős kora ellenére fiút fog szülni, pedig mindenki meddőnek tartotta! ³⁷ Látod, Isten számára semmi sem lehetetlen!”

³⁸ Mária így válaszolt: „Az Örökkévaló szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.

Mária meglátogatja Erzsébetet

³⁹ Mária ekkor útra készült, és sietve elment Júdea hegyvidékének egyik városába. ⁴⁰ Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹ Amikor Erzsébet meghallotta Mária hangját, a méhében lévő magzat örömében repesni kezdett, és a Szent Szellem betöltötte Erzsébetet. ⁴² Nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy te, Mária — jobban, mint bárki más az asszonyok között! Áldott a gyermeked is, akit a méhedben hordozol! ⁴³ Hogy lehet az, hogy az Uram anyja vagy, mégis te jössz hozzám? ⁴⁴ Mert abban a pillanatban, amikor a köszöntésedet meghallottam, a gyermekem örömében repesni kezdett a méhemben. ⁴⁵ Bizony boldog és áldott, aki hittel fogadja, amit az Örökkévaló mond neki, mert az beteljesedik!”

Mária dicsőíti Istent

⁴⁶ Mária pedig ezt mondta:

⁵⁶ Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.

Bemerítő János születése

⁵⁷ Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. ⁵⁸ Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.

⁵⁹ A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, ⁶⁰ de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”

⁶¹ Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” ⁶² Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.

⁶³ Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴ Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. ⁶⁵ A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. ⁶⁶ Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.

Zakariás dicsőíti Istent

⁶⁷ Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:

⁸⁰ A gyermek János növekedett, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan hirdetni kezdte Isten üzenetét Izráel népének.

Jézus születése^(A)

2 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén. ² Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a kormányzó. ³ Mindenki útrakelt hát, hogy a saját városába menjen, és ott nyilvántartásba vegyék.

⁴ József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid király szülővárosába. József ugyanis Dávid családjából származott. ⁵ Vele utazott eljegyzett menyasszonya, Mária is, aki gyermeket várt. ⁶ Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát, ⁷ bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt hely a számukra.

A betlehemi pásztorok felkeresik a Messiást

⁸ Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat. ⁹ Egyszer csak megjelent előttük az Örökkévaló egyik angyala, és az Örökkévaló dicsősége körülragyogta őket. A pásztorok nagyon megrémültek, ¹⁰ de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam nektek, amelynek az egész nép örülni fog! ¹¹ Megszületett ma nektek a Szabadító a Dávid városában, ő az Úr, a Messiás. ¹² Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt fogtok találni, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

¹³ Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg jelent meg, és együtt dicsérték Istent:

¹⁵ Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk hát Betlehembe, és nézzük meg, ami ott történt! Hadd lássuk, amiről az Örökkévaló szólt nekünk!”

¹⁶ Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt. ¹⁷ Amikor meglátták, elmondták, amit az angyaltól hallottak róla. ¹⁸ Ezen mindenki nagyon csodálkozott. ¹⁹ Mária azonban a szívébe zárta mindezt, és később is sokat gondolkodott rajta. ²⁰ Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz, dicsérve és magasztalva Istent mindazért, amit láttak és hallottak — mert minden pontosan úgy történt, ahogy az angyal mondta.

²¹ Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el, ahogyan az angyal nevezte, mielőtt még megfogant volna.

Jézust bemutatják a Templomban

²² Amikor elérkezett Mária megtisztulásának ideje,^[a] elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy ott a Mózes Törvénye szerint az Örökkévalónak bemutassák. ²³ Az Örökkévaló Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Örökkévalónak kell szentelni.”^{[b] 24} Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Örökkévaló Törvénye szerint egy pár gerlicét vagy galambfiókát^[c] áldozzanak a Templomban.

Simeon felismeri a Messiást

²⁵ Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki kitartóan várta azt az időt, amikor Isten felkarolja Izráel népét. A Szent Szellem állandóan Simeonon nyugodott, és ²⁶ megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Messiást, akit az Örökkévaló küld. ²⁷ Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templom területére, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt. ²⁸ Ekkor Simeon a karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:

³³ Jézus apja és anyja nagyon elcsodálkoztak ezeken a szavakon. ³⁴ Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Nézd, ezt a gyermeket Isten arra rendelte, hogy Izráelben sokan elbukjanak miatta, és sokan felemelkedjenek általa. Arra rendelte, hogy Istentől származó jel legyen, amely sokakból ellenkezést vált ki. ³⁵ A te lelkedet is átszúrja a fájdalom, mint az éles kard. Mindez azért történik, hogy lelepleződjön, mi van az emberek szívében.”

Anna is felismeri Jézust

³⁶ Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta-asszony is. Annának hívták, Fánuel leánya volt, Áser törzsébe tartozott, és hétévi házasság után maradt özvegyen. ³⁷ Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással. ³⁸ Abban az órában Anna is odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, azután mindazoknak beszélt Jézusról, akik Jeruzsálem megváltását várták.

József és Mária visszatér Názáretbe

³⁹ Miután József és Mária mindent megtett, amit az Örökkévaló Törvénye kívánt, hazatértek Galileába, Názáret városába. ⁴⁰ A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.

A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben

⁴¹ Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe a Páska ünnepére. ⁴² Amikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre. ⁴³ Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, ⁴⁴ de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között. ⁴⁵ Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.

⁴⁶ Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket. ⁴⁷ Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre. ⁴⁸ Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”

⁴⁹ Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom?” ⁵⁰ De a szülei nem értették, miről beszél.

⁵¹ Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mária pedig a szívében őrizte ezeket a dolgokat. ⁵² Jézus egyre bölcsebb lett, és felnőtté vált. Isten számára egyre kedvesebb volt, és az emberek is mind jobban kedvelték.

Bemerítő János utat készít a Messiásnak^(B)

3 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében Poncius Pilátus volt Júdea helytartója; Heródes volt Galilea negyedes fejedelme; Heródes bátyja, Fülöp volt Iturea és Trakhónitisz negyedes fejedelme; Lüszániász pedig Abiléné negyedes fejedelme. ² Kajafás és Annás voltak a főpapok.

Ebben az időben szólt az Örökkévaló Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. ³ János bejárta a Jordán egész vidékét. Hirdette mindenkinek, hogy merítkezzenek be, ezzel fejezzék ki, hogy valóban megváltoztatják a gondolkodásukat és visszatérnek Istenhez — Isten pedig megbocsátja a bűneiket. ⁴ Ézsaiás próféta könyvében így van ez megírva:

⁷ Az emberek tömegesen mentek Jánoshoz, hogy tanítása szerint bemerítkezzenek. János ezt mondta nekik: „Ti, mérges kígyók! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek Isten közelgő haragja elől? ⁸ A tetteitekkel bizonyítsátok, hogy a gondolkodásotok és az életetek valóban megváltozott! Ne hitegessétek magatokat azzal, hogy: »Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk!« Mert igazán mondom nektek, hogy Isten még ezekből a kövekből is támaszthat utódokat Ábrahámnak! ⁹ A fejszét már fölemelték, hogy gyökerestül kivágják a fákat. Bizony ki is vágnak és tűzbe dobnak minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt!”

¹⁰ Az emberek ekkor ezt kérdezték: „Akkor mit tegyünk?”

¹¹ János így felelt: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja annak, akinek egy sincs! Akinek van mit ennie, adjon belőle annak, aki éhezik!”

¹² Néhány vámszedő is eljött Jánoshoz bemerítkezni. Ők is megkérdezték: „Mester, mi mit tegyünk?”

¹³ János ezt mondta nekik: „Ne szedjetek be több adót és vámot, mint amennyi elő van írva!”

¹⁴ Katonák is jöttek hozzá, és ők is megkérdezték: „Hát mi mit tegyünk?”

János ezt válaszolta: „Senkitől se vegyetek el pénzt erőszakkal, vagy zsarolással! Elégedjetek meg a zsoldotokkal!”

¹⁵ A sokaság feszülten és izgatottan várta, hogy a Messiás hamarosan megjelenik. Mind azon tanakodtak, hogy talán maga János lehet a Messiás.

¹⁶ János azonban világosan megmondta nekik: „Látjátok, én vízbe merítelek be titeket, de jön majd valaki, aki sokkal hatalmasabb nálam. Még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe fog bemeríteni titeket. ¹⁷ Az ő kezében van a szórólapát, amellyel elválasztja a búzát a polyvától. A tiszta búzát magtárába gyűjti, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti.” ¹⁸ Sok mást is mondott János, amivel figyelmeztette és bátorította a népet. Így hirdette nekik az örömüzenetet.

Heródes börtönbe veti Bemerítő Jánost

¹⁹ Bemerítő János sokszor figyelmeztette és felelősségre vonta Heródes fejedelmet a gonosztettei miatt, és Heródiás miatt is, aki Heródes testvérének volt a felesége. ²⁰ Heródes a gonoszságait még azzal is tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.

Jézus is bemerítkezik^(C)

²¹ Mielőtt Bemerítő Jánost börtönbe vetették volna, sokan bemerítkeztek a tanítása szerint. Jézus is bemerítkezett, és miközben imádkozott, megnyílt a Menny, ²² és leszállt rá a Szent Szellem látható alakban, mint egy galamb. A Mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy a Fiam, szeretlek téged, és benned gyönyörködöm.”

Jézus családfája^(D)

²³ Jézus körülbelül harminc éves volt, amikor megkezdte nyilvános működését. Az emberek József fiának gondolták.