Read the Gospels in 40 Days
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába, 2 ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.
3 Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”
4 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”[a]
5 A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, 6 majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”
8 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”[b]
9 Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! 10 Mert azt mondja az Írás:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.«[c]
11 Meg azt is mondja:
»A tenyerükön hordoznak,
hogy kőbe ne üsd a lábad.«”[d]
12 Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[e]
13 Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.
Jézus Galileában kezdi meg szolgálatát(B)
14 Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken. 15 Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.
Jézus a názáreti zsinagógában(C)
16 Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson, 17 Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:
18 „Az Örökkévaló Szelleme van rajtam,
mivel felkent engem,
hogy örömhírt mondjak a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
a vakoknak pedig szemük megnyílását,
hogy megszabadítsam a szenvedőket és elnyomottakat,
19 és hirdessem az Örökkévaló kegyelmének idejét.”[f]
20 Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá. 21 „Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.
22 Mindannyian elismeréssel hallgatták Jézust, és csodálkoztak, hogy a kegyelemnek ezeket az igéit idézi. De azt is kérdezgették egymástól: „Hogyan lehetséges ez? Hát nem ő a József fia?”
23 Ő pedig így válaszolt nekik: „Tudom, hogy azt a mondást akarjátok idézni: »Orvos, gyógyítsd meg magadat!« Hallottuk, milyen dolgokat tettél Kapernaumban — hát akkor tedd meg itt, a saját városodban is!”
24 Azután így folytatta: „Igazán mondom nektek: egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját városában. 25 Mondhatom nektek, sok özvegyasszony élt Izráelben Illés idejében, amikor három és fél évig nem esett az eső, és nagy éhínség uralkodott az egész országban. 26 De Isten egyikükhöz sem küldte Illést, csak a Szidón városa melletti Sareptába, egy özvegyasszonyhoz. 27 Hasonlóképpen, sok leprás élt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem gyógyult meg, csak Naámán, pedig ő nem is Izráelből, hanem Szíriából származott.”
28 Ezen a válaszon a zsinagógában mindenki nagyon felháborodott. 29 Felkeltek, kiűzték Jézust egészen annak a dombnak a sziklás pereméig, amelyen a városuk épült, hogy lelökjék a mélységbe. 30 Jézus azonban keresztülment a tömegen, és otthagyta őket.
A kapernaumi zsinagógában(D)
31 Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában. 32 Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik. 33 A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett: 34 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” 35 Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36 Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!” 37 Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
Péter otthonában(E)
38 Jézus a zsinagógából Simon[g] otthonába ment, ahol Simon anyósa éppen magas lázzal, betegen feküdt. Megkérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus megállt az asszony ágya mellett, és ráparancsolt a lázra, amely azonnal el is hagyja a beteget. Az asszony nyomban felkelt, és megvendégelte őket.
Sok beteget meggyógyít
40 Amikor lement a nap, különféle betegségekben szenvedőket hoztak Jézushoz. Ő a kezét rájuk tette, és mindegyiküket meggyógyította. 41 Sokakból gonosz szellemek is kimentek, akik ezt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” De Jézus rájuk parancsolt, és nem engedte szólni őket. A gonosz szellemek ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.
Júdea városaiban(F)
42 Másnap Jézus félrevonult egy lakatlan helyre, de a sokaság utánament, megkereste és körülvette. Megpróbálták rábeszélni, hogy maradjon velük, 43 de ő ezt mondta: „Más városokban is hirdetnem kell az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet, mert ezért küldtek.”
44 Ezzel továbbment, és Júdea zsinagógáiban is hirdette Isten üzenetét.
A csodálatos halfogás(G)
5 Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. 2 Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. 3 Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.
4 Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”
5 Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” 6 Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. 7 Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.
8-9 A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta. 10 Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak.
Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”
11 Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.
Akarom, gyógyulj meg!(H)
12 Az egyik városban, ahol Jézus járt, élt egy leprás férfi. Amikor Jézust meglátta, arcra borult előtte, és így könyörgött neki: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani!”
13 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. 14 Jézus megparancsolta neki, hogy erről senkinek se beszéljen, és azt mondta: „Menj, mutasd meg magad a papnak,[h] és vidd fel az áldozatot a gyógyulásodért, ahogy Mózes parancsolta! Ez legyen a bizonyíték a számukra.”
15 Jézus híre mégis egyre jobban terjedt, és sokan gyűltek össze, hogy hallgassák, és általa meggyógyuljanak. 16 Jézus azonban félrevonult valami elhagyatott helyre, hogy egyedül imádkozzon.
Meggyógyít egy béna férfit(I)
17 Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. 18 Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, 19 a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”
21 Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”
22 Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? 23 Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? 24 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”
Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”
25 Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”
Lévi (Máté) elhívása(J)
27 Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” 28 Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.
29 Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. 30 A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”
31 Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
Az új bort új tömlőbe kell tölteni(K)
33 Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”
34 Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem? 35 De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”
36 Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt. 37 Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik. 38 Az új bort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”
Az Emberfia a szombatnak is Ura(L)
6 Egyszer szombaton Jézus gabonaföldeken ment keresztül. A tanítványok téptek a kalászokból, kimorzsolták, és megették a magokat. 2 Néhány farizeus felelősségre vonta őket: „Miért tesztek olyat, amit Mózes Törvénye szerint tilos szombaton?”
3 De Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor mind ő, mind az emberei megéheztek? 4 Bement Isten házába, elvette és megette az Istennek szentelt kenyereket, és adott belőle azoknak is, akik vele voltak. Pedig a Törvény szerint abból csak a papoknak szabad enniük.” 5 Majd így folytatta: „Az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus szombaton is gyógyít(M)
6 Egy másik szombaton Jézus a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja megbénult. 7 A törvénytanítók és farizeusok gyanakodva lesték Jézust, vajon szombaton is meggyógyítja-e a bénát. Ugyanis mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. 8 Ő azonban jól tudta, hogy mit gondolnak, mégis a bénához fordult: „Gyere ide, és állj a középre!” Az ember felkelt, és odament.
9 Jézus ekkor a többiekhez fordult: „Azt kérdezem tőletek, a Törvény szerint szombaton melyiket szabad: jót tenni valakivel, vagy ártani neki? Mi a helyes: megmenteni, vagy kioltani valakinek az életét?” 10 Körülnézett az ott ülőkön, majd ezt mondta a bénának: „Nyújtsd ki a karodat!” Ő kinyújtotta a jobb karját, amely abban a pillanatban meggyógyult. 11 A törvénytanítókat és farizeusokat azonban esztelen düh töltötte el, és maguk között arról kezdtek tanakodni, hogyan tudnának végezni Jézussal.
A tizenkét apostol kiválasztása(N)
12 Azokban a napokban történt, hogy Jézus felment egy hegyre, és egész éjjel Istenhez imádkozott. 13 Reggel magához hívta a tanítványait. Kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:
14 Simont, akit Péternek nevezett el,
Andrást, Péter testvérét,
Jakabot,
Jánost,
Fülöpöt,
Bertalant,
15 Mátét,
Tamást,
Jakabot, az Alfeus fiát,
Simont, akit zélóta volt,
16 Júdást, a Jakab fiát,
és Iskáriótes Júdást, aki később elárulta Jézust.
Boldogok és áldottak vagytok!(O)
17 Ezután Jézus és az apostolok lejöttek a hegyről, és megálltak a síkságon. Velük együtt volt még Jézusnak sok más tanítványa is, és nagy sokaság, amely Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón partvidékéről gyűlt össze. 18 Mindannyian azért jöttek, hogy Jézust hallgassák, és meggyógyuljanak betegségeikből. Még azok is meggyógyultak, akik gonosz szellemektől szenvedtek. 19 Mindenki meg akarta érinteni Jézust, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.
20 Akkor Jézus a tanítványaira nézett, és ezt mondta:
„Boldogok és áldottak vagytok,
akik felismertétek, hogy szükségetek van Istenre,
mert tiétek Isten Királysága!
21 Boldogok és áldottak vagytok, akik most éheztek,
mert bőségben lesz részetek!
Boldogok és áldottak vagytok, akik most sírtok,
mert még nevetni fogtok.
22 Boldogok és áldottak vagytok, mikor az Emberfia miatt a többiek gyűlölnek és kiközösítenek titeket, szidalmaznak és rosszat mondanak rólatok! 23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Hiszen az őseik ugyanígy bántak régen a prófétákkal is.
24 De jaj nektek, ti gazdagok,
mert már minden jót megkaptatok,
amit ez a földi élet nyújtani tud!
25 Jaj nektek, akik most jóllaktok,
és elteltetek minden jóval,
mert még éhezni és szűkölködni fogtok!
Jaj nektek, akik most nevettek,
mert még gyászolni és sírni fogtok!
26 Jaj nektek, ha mindenki dicsér titeket, mert a régiek is így dicsérték a hamis prófétákat!”
Szeressétek ellenségeiteket!(P)
27 „Nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket! 28 Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket! 29 Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is! Annak, aki elveszi a kabátodat, add oda az ingedet is! 30 Mindenkinek adj, aki kölcsönkér tőled! Ha valaki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza! 31 Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!
32 Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33 Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen ezt még a bűnösök is megteszik. 34 Ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy vissza is fogják fizetni, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a többi bűnösnek, hogy azután majd visszakapják.
35 Szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót velük! Adjatok kölcsön, és ne várjátok, hogy visszaadják! Akkor Isten bőségesen meg fog jutalmazni titeket, és a Magasságos Isten fiai lesztek. Mert Isten jóságos a gonosz és hálátlan emberekhez is. 36 Legyetek ezért ti is irgalmasak és könyörületesek, ahogyan Mennyei Atyátok is irgalmas és könyörületes!”
Ne ítéljetek el senkit!(Q)
37 „Ne ítéljetek el másokat, és akkor titeket sem ítélnek el! Senkit se vádoljatok vagy hibáztassatok, és akkor titeket sem vádolnak majd! Bocsássatok meg másoknak, és akkor nektek is meg fognak bocsátani! 38 Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok! Olyan sokat öntenek a kezetekbe, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mérték szerint adtok másoknak, ti is ugyanolyan mérték szerint fogtok kapni.”
39 Jelképes történetekkel tanította őket: „Vezethet-e vak egy másik vakot? Nem! Hiszen akkor mindketten gödörbe esnek!
40 A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, de ha már teljesen felkészült, ugyanolyan lesz, mint a mestere.”
41 „Miért nézed a szálkát a másik szemében, mikor a magadéban még a gerendát sem veszed észre?! 42 Hogy mondhatod másnak: »Barátom, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor a saját szemedben lévő gerendát nem látod? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd a másik szeméből.”
A kétfajta gyümölcs(R)
43 „A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. 44 Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni. Tövises bokrok nem teremnek fügét, és a tüskés bozót sem terem szőlőt. 45 A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azokból hozza elő mindazt a jót, amit mond és tesz. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból hozza elő mindazt a gonoszságot, amit mond és tesz. Mert a száj azt mondja ki, ami a szívet megtölti.”
A bölcs és az ostoba háza(S)
46 „Miért mondjátok nekem: »Uram, Uram!«, ha nem teszitek meg, amit mondok? 47 Aki hozzám jön, meghallgatja tanításomat, és engedelmeskedik a szavamnak, 48 az hasonló ehhez: egy ember házat épített, és jó mélyre leásta az alapját. Egészen a kőszikláig ásott, és arra alapozta a házát. Azután jött az áradat, beleütközött a házba, és el akarta sodorni, de nem tudta megingatni, mert erős alapra építették.
49 Aki pedig hallja a szavamat, de nem engedelmeskedik, az hasonló ehhez: egy ember házat épített, de minden alapozás nélkül, csak a földre. Amikor jött az árvíz, a ház azonnal összedőlt. Csak egy romhalmaz maradt belőle.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center