Read the Gospels in 40 Days

Jézus megmossa a tanítványai lábát

13 Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.

² Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. ³ Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. ⁴ Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. ⁵ Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.^[a]

⁶ Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

⁸ Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.

⁹ Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”

¹⁰ Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” ¹¹ Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.

¹² Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? ¹³ Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. ¹⁴ Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵ Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. ¹⁶ Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷ Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.

¹⁸ Nem mindnyájatokról beszélek. Ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«^{[b] 19} Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.^{[c] 20} Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

Egyikőtök elárul engem!^(A)

²¹ Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan^[d] lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”

²² A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél. ²³ Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet. ²⁴ Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.

²⁵ Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”

²⁶ Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. ²⁷ Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” ²⁸ De senki sem értette, hogy ez mit jelent. ²⁹ Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.

³⁰ Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.

Új parancsot adok: szeressétek egymást!

³¹ Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült. ³² Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.

³³ Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.

³⁴ Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! ³⁵ Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Péter fogadkozása^(B)

³⁶ Ekkor Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mész?”

Jézus így válaszolt: „Most még nem jöhetsz velem oda, ahová megyek, de később majd követsz engem.”

³⁷ Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet is odaadnám érted!”

³⁸ Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”

Én vagyok az út, az igazság és az élet

14 „Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! ² Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. ³ Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ⁴ Ismeritek az utat, amely oda vezet, ahová megyek.”

⁵ Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?”

⁶ Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. ⁷ Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”

⁸ Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.”

⁹ Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát«? ¹⁰ Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül. ¹¹ Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez! ¹² Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az is megteszi majd mindazt, amit én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat fog véghezvinni! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én majd az Atyához megyek, ¹³ és megteszem, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. ¹⁴ Igen, bármit kértek majd az én nevemben, meg fogom tenni.”

A Szent Szellem eljövetelének ígérete

¹⁵ „Ha szerettek engem, engedelmeskedni fogtok a parancsaimnak. ¹⁶ Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő egy másik Segítőt^[e] küld nektek, aki örökre veletek marad. ¹⁷ Ő az Igazság Szelleme,^[f] akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.

¹⁸ Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ¹⁹ Kis idő múlva a hitetlenek már nem látnak többé engem, de ti láttok. Mivel én élek, ti is élni fogtok. ²⁰ Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek. ²¹ Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”

²² Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”

²³ Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni. ²⁴ Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.

²⁵ Ezeket a dolgokat én magam mondtam el nektek, amíg veletek voltam. ²⁶ Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.

²⁷ Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, a saját békességemet adom nektek, de másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek! ²⁸ Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam! ²⁹ Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.

³⁰ Már nem sokáig beszélek veletek, mert közeledik ennek a világnak a fejedelme.^[g] Fölöttem ugyan nincs hatalma, ³¹ de ezeknek a dolgoknak mégis meg kell történniük, hogy az egész világ megtudja: én szeretem az Atyát! Ezért mindazt megteszem, amit ő parancsolt.

Most pedig keljetek fel, menjünk innen!”