Beginning
1 Prófécia, amelyet Habakuk próféta látott.
A próféta első panasza
2 Szüntelen hozzád kiáltok,
Örökkévaló,
miért nem hallgatsz meg?
Kiáltok hozzád az erőszak miatt,
de nem szabadítasz meg minket!
Meddig vársz még?
3 Miért kell ennyi sok
igazságtalanságot látnom?
Hogy nézheted el
ezt a sok gonoszságot?
Mindenütt pusztítás
és erőszak tárul elém,
bármerre nézek,
mindenütt viszály és pereskedés!
4 Erőtlen a törvény,
nem érvényesül az igazság.
A bűnös nyeri a pert,
az ártatlan veszít,
a gonoszoknak kedvez az ítélet!
Az Örökkévaló válaszol
5 „Nézzétek a nemzeteket,
és lássátok,
ámuljatok és csodálkozzatok!
Mert oly dolgot teszek napjaitokban,
amelyet el sem hinnétek,
ha csak hírét hallanátok.
6 Nézzétek!
Megnövelem a káldeusok[a] hatalmát,
kiterjesztem birodalmukat.
Kegyetlen és erőszakos nép ez,
meghódít messzi földeket,
elfoglalja mások lakóhelyét,
leigázza a népeket.
7 Rettenetes és félelmetes nép,
amely maga szabja törvényét,
nem tisztel senkit.
8 Lovaik gyorsabbak, mint a párducok,
vadabbak, mint az éhes farkasok.
Lovasaik serege messzi földeket bejár,
vágtatva repülnek, hirtelen támadnak,
ahogy a sas lecsap zsákmányára.
9 Erőszakosak, mindent letipornak,
mind előre néz, amint vonulnak,
s annyi foglyot ejtenek,
mint tenger partján a homok.
10 Kinevetik a királyokat,
gúnyolják a fejedelmeket,
az erős várakból csúfot űznek,
sáncokat emelnek,
elfoglalják mindet.
11 Majd elvonulnak, mint a vihar,
tovaszállnak, mint a szél.
Saját hatalmuk az istenük,
ez az ő bűnük!”
A próféta második panasza
12 Örökkévaló! Te vagy a Szent,
te vagy az Isten
ősidőktől fogva és örökké!
Mégsem fogunk elpusztulni!
Te rendelted a káldeusokat,
hogy ítéleted végrehajtsák.
Kősziklám, te akartad,
hogy ők büntessenek bennünket.
13 Tisztább a szemed,
mintsem hogy elnézd a gonoszságot,
s tétlenül nézd az igazságtalanságot!
Miért tűröd hát
ezeket a gonoszokat?
Miért hallgatsz,
mikor az igazabbat pusztítják?
14 Olyanná tetted az embert,
mint a tenger halait,
vagy mint a férgeket,
amelyeknek nincs vezérük!
15 Az ellenség úgy ejti őket fogságba,
mint a horgász a halakat.
Úgy keríti hatalmába a foglyokat,
mint a halászok hálója a zsákmányt,
s együtt örülnek a fogásnak.
16 Ezért mutat be áldozatot hálójának,
ezért áldoz tömjénfüsttel kerítőhálójának,
hiszen így szerez gazdagságot,
így jut bőséges élelemhez.
17 Meddig teheti ezt még?
Szüntelenül pusztíthatja
a népeket, kegyetlenül?
2 Felmegyek az őrtoronyba,
őrhelyemre állok,
figyelek, hogy lássam,
mit mond az Örökkévaló nekem,
s mit felel panaszomra.
Az Örökkévaló válaszol Habakuknak
2 Azután az Örökkévaló ezt válaszolta:
„Jegyezd föl, amit mutatok neked!
Írd fel egy táblára, hogy el tudja olvasni[b]
minden járókelő!
3 Beteljesedik ez a látomás
a maga idejében,
de még várnod kell türelemmel.
Siet a beteljesedés felé,
és nem fog csalódást okozni.
Ha úgy tűnne, hogy késik,
te akkor is kitartóan várj,
mert eljön bizonyosan,
eljön és nem késik!
4 Nézd, ezt írd fel:
»Aki nem hallgat Istenre,
nem marad büntetlen.
De aki igazságos,
az élni fog a hite által.«”
Öt példázat a pusztító pusztulásáról
5 „Bizony, a gazdagság
és a hatalom csapdába ejt!
A telhetetlen nem tud megnyugodni:
szélesre tátja száját, mint a Seol.
Akármennyit összerabol,
meg nem elégszik soha,
mint a halál.
Leigázza a nemzeteket,
meghódítja a népeket,
egyiket a másik után!
6 De nemsokára gúnyolni fogják
a többi nemzetek,
vele példálóznak[c] a népek:
»Jaj annak, aki rakásra gyűjt
rablott kincseket,
aki adósságot halmoz fel,
hogy meggazdagodjon!
De meddig teheti ezt még?«
7 Mert akiket kifosztott, ellene támadnak,
akiktől fél, fölkelnek ellene,
és ők fosztják ki a rablót.
8 Bizony, mivel sok népet kiraboltál,
most téged rabolnak ki,
akik még megmaradtak!
Bosszút állnak rajtad,
mert sok vért ontottál,
az egész földön erőszakoskodtál,
városokat leromboltál,
lakóikat megölted!”
9 „Nézzétek! Hamissággal
gyűjtenek vagyont,
de családjuk vesztére teszik!
Családjuk fészkét
a magasban építik,
hogy biztonságban legyenek!
10 Mikor más népeket pusztítottál,
magadra hoztál gyalázatot.
Mivel gyilkoltad őket,
téged is gyilkolni fognak.
11 Házad téglái is tanúskodnak ellened,
gerendái is vádolnak téged!”
12 „Nézzétek, akik városukat
igazságtalanságra alapozzák,
s falait gyilkossággal építik!
13 Nem tudják, hogy az Örökkévaló,
a Seregek Ura így határozott:
lángok martaléka lesz mind,
amit a népek építenek,
semmivé válik minden,
amiért a nemzetek fáradoztak!
14 De az Örökkévaló
dicsőségének megismerése
betölti a földet,
amint a víz megtölti a tengert!”
15 „Nézzétek azokat, akik szomszédaikat
megitatják haragjuk poharából,
amíg egészen megittasodnak,
hogy gyalázatukat lássák!
16 Bizony, neked is innod kell,
s dicsőség helyett szégyen borít be.
Az Örökkévaló kezében a pohár,
igyál te is, amíg majd tántorogsz!
Most rajtad a sor,
s téged is elborít a gyalázat!
17 Ahogy pusztítottad a libanoni erdőket,
úgy fogsz elpusztulni te is!
Ahogy rettegtek tőled az erdei vadak,
úgy fogsz rettegni te is,
mivel a városlakókat halomra gyilkoltad,
erőszakoskodtál és kegyetlenkedtél velük!”
Jaj annak, aki bálványában bízik!
18 Mire jó a bálványszobor annak,
aki faragta,
vagy az öntött bálvány,
amely csak hazugságra tanít?
Hiszen készítője
csupán a maga munkájában bízik,
olyan istenben hisz, aki néma!
19 Jaj annak,
aki fából faragott bálványát kéri:
„Ébredj föl, és segíts rajtam!”
Vagy néma kőbálványához imádkozik:
„Kelj föl, segíts meg!”
Kaphat-e tőle útmutatást?
Nézzétek! Arannyal,
ezüsttel feldíszítették,
de nincs benne élet és lehelet,
egy szikrányi sem!
20 Az Örökkévaló azonban trónján ül,
szent templomában!
Némuljon el az egész föld
színe előtt!
Imádság
3 Habakuk próféta imádsága.[d]
2 Örökkévaló, hallottam régi tetteidről,
s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem!
Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan,
most is jelentsd ki magad népednek, mint régen!
Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela
3 Isten dél[e] felől közeledik,
a Párán[f] hegyéről jön a Szent. Szela
Dicsősége betölti a Mennyet,
dicséretével megtelik a föld!
4 Ragyog, mint a Nap,
kezéből fénysugarak indulnak,
ott van hatalmának rejtekhelye.
5 Előtte halálos járvány pusztít,
lába nyomát döghalál követi.
6 Ahol megáll, földrengés támad,
ahová néz, reszketnek a népek.
Szétmállanak az ősi hegyek,
elsüllyednek az ősi halmok.
De az ő útjai örökkévalók!
7 Látom, összedőlnek Kúsán sátrai,
reszketnek Midján[g] földén a sátrak,
lakóik félve remegnek.
8 Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg?
A folyókra haragszol, vagy a tengerre,
hogy vágtató lovakon,
robogó harci szekereken
száguldasz a győzelemre?
9 Nyilaidat előveszed tegzedből,
s íjadat kifeszíted. Szela
Meghasítod a földet,
és folyók ömlenek a száraz földön.
10 Meglátnak téged a hegyek és remegnek,
vízáradat borítja el a földet,
megszólalnak a mélység vizei,
és magasra csapnak a hullámok.
11 A Nap és a Hold megállnak az égen,
amikor villámló nyilaidat
és ragyogó lándzsád meglátják.
12 Haragodban megtaposod a földet,
eltiprod a nemzeteket.
13 Csatába indulsz,
hogy népedet megszabadítsd,
felkentedet[h] győzelemre vezeted.
Lesújtasz a gonoszok vezérére,
seregestől elpusztítod.[i] Szela
14 Saját nyilaival lövöd le
a gonoszok vezérét,
aki forgószélként ránk tört seregével,
hogy szétszórja népünket.
Már előre örült,
hogy saját otthonában
pusztíthatja el a védteleneket.
15 Bizony, megtaposod lovaiddal
a tenger habjait,
a nagy vizek hullámait!
Mégis örvendezek az Örökkévalóban!
16 Hallottam mindezt,
és egész testem remeg!
Fogaim vacognak a félelemtől,
csontjaim reszketnek,
lábam rogyadozik.
Mégis nyugodtan várom,
amíg a látomás beteljesül,
amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.
17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
kipusztul az akolból a juhnyáj,
s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
ujjongok szabadító Istenemben!
19 Mert az Örökkévaló Isten
megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
mint a hegyi kecskék ugrásait,
és magas sziklákon vezet engem.
A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely akkor érkezett Zofóniáshoz, amikor Júdában Jósiás király, Ámón fia uralkodott. Zofóniás apja Kúsi, annak apja Gedaljá, annak apja Amarjá, annak apja pedig Ezékiás volt.
Prófécia a Júdára következő ítéletről
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Kipusztítok,
bizony, kipusztítok mindent
az egész földről![a]
3 Elpusztítok embereket és állatokat,
az ég madarait és a tenger halait,
elpusztítom a bálványimádókat,
és azt is, amit imádtak.
Bizony, kiirtom az embert
a föld színéről!”
— ezt mondja az Örökkévaló. —
4 „Megbüntetem Júda
és Jeruzsálem lakóit,
kiirtom közülük a bálványokat,
hogy még írmagjuk sem marad.
Kiirtom Baál
és a többi bálványok papjait,
5 meg azokat, akik az ég seregét[b]
imádják a házuk tetején,
akik leborulnak az Örökkévaló előtt,
és imádják őt,
de ugyanúgy leborulnak
Molok[c] előtt is.
6 Kiirtom azokat is,
akik elfordultak az Örökkévalótól,
többé már nem szolgálják őt,
s tanácsát nem keresik.”
7 Hallgassatok el,
Uram, az Örökkévaló előtt,
mert az ő napja közeleg!
Áldozatot készített az Örökkévaló,
és megszentelte meghívottait.[d]
8 Ezt mondja az Örökkévaló: „Áldozatom napján
megbüntetem a fejedelmeket
a király családját, és mindazokat,
akik idegen ruhákba öltöznek.
9 Megbüntetem azokat,
akik átlépik a küszöböt,[e]
Uruk házát[f] pedig erőszakkal
és csalással töltik meg.”
10 Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon jajkiáltás hallatszik
Jeruzsálemben az Újváros
és a Hal-kapu felől,
és rombolás zaja a dombokról.
11 Az Alsóváros lakói sírnak és jajgatnak,
mert elpusztultak a kereskedők
és a pénzváltók mindannyian.
12 Akkor lámpást fogok,
s átkutatom Jeruzsálemet,
megbüntetem az önelégült kevélyeket,
akik azt gondolják:
»Nem használ nekünk
az Örökkévaló semmit,
de nem is büntet meg!«
13 Bizony, elpusztulnak szép házaik,
és gazdagságuk
az ellenség zsákmánya lesz!
Bár házat építettek,
de nem laknak majd benne,
szőlőt telepítettek,
de nem isszák annak borát.”
14 Az Örökkévaló nagy napja
sietve közeleg,
hamar megérkezik,
itt van már a küszöbön!
Keserves sírás hangja
hallatszik az Örökkévaló napján!
Még az erős harcosok is
sírnak és jajgatnak.
15 Mert az Örökkévaló haragjának napja
lesz az a nap:
az elnyomás és nyomorúság napja,
a pusztítás és pusztulás napja,
sűrű felhők, homály és sötétség napja,
16 amikor a sófárt megfújják,
és csatakiáltás hallatszik,
mikor a városfalakat rohamozzák,
és a bástyákat ostromolják.
17 Ezt mondja az Örökkévaló: „Megszorongatom az embereket,
s tapogatva botorkálnak majd,
mint a vakok,
mert vétkeztek az Örökkévaló ellen.
Kiontják vérüket, mint a vizet,
holttestük szerteszét hever
a földön, mint a ganéj.
18 Nem menti meg őket
sem aranyuk, sem ezüstjük
az Örökkévaló haragjának napján!
Mert féltő szeretetének tüzében
az egész föld megég.
Bizony, véget vet az Örökkévaló,
hirtelen véget vet a föld lakóinak!”
Térj eszedre, szállj magadba!
2 Térj eszedre,
szállj magadba,
te szégyentelen nemzet,
amíg nem késő!
2 Térj eszedre,
mielőtt rád szakadna az ítélet,
amelyet az Örökkévaló
már kihirdetett!
Hiszen a napok hirtelen elszállnak,
mint szélben a polyva!
Szállj magadba,
mielőtt rád zúdul
az Örökkévaló izzó haragja,
mielőtt elérkezik
az Örökkévaló haragjának napja!
3 Keressétek az Örökkévalót mindannyian,
ti, akik alázatosan éltek e földön,
akik benne bíztok,
és engedelmeskedtek parancsainak!
Törekedjetek az igazságosságra
és az alázatosságra,
talán elrejt titeket
haragja napján az Örökkévaló!
Prófécia a filiszteusokról
4 Mert az a nap bizony eljön,
Gáza városa lakatlanná lesz,
Askelón teljesen elpusztul,
Asdód lakóit délben űzik ki házaikból,
Ekrónban[g] sem marad életben senki!
5 Jaj a tengerparton lakóknak,
a Kréta szigetéről származóknak[h]!
Azt mondja az Örökkévaló,
aki határozott felőletek:
„Jaj nektek filiszteusok,
akik Kánaán földjén laktok!
Egészen elpusztítalak benneteket!”
6 A tengerparti városok helye
lakatlan legelővé lesz,
pásztorok tanyáznak ott,
és juhnyájak pihennek.
7 Júda népének maradéka
letelepszik majd a tengerpart vidékén,
ők legeltetik ott nyájaikat,
ők pihennek este
Askelón elhagyott házaiban.
Mert Istenük, az Örökkévaló,
jóra fordítja népe sorsát,
és száműzötteiket hazahozza.
Prófécia Moábról, Ammonról és Kúsról
8 „Jól hallottam, Moáb népe
hogyan gyalázta népemet.
Hallottam, mikor az ammoniak
szidalmazták őket, és kérkedtek,
hogy földjüket elfoglalják.
9 Emiatt, életemre mondom
— így szól az Örökkévaló,
a Seregek Ura, Izráel Istene —,
hogy Moáb úgy jár, mint Sodoma,
és Ammon népe, mint Gomora lakói!
Földjük pusztaság lesz örökre,
terméketlen sós sivatag,
ahol csak tövis és gyom terem.
Népem maradéka pedig kifosztja
Ammon és Moáb országát,
és akik élve maradnak népemből,
elfoglalják Ammon és Moáb földjét.”
10 Ez lesz a jutalma büszkeségüknek,
mivel gyalázták és megalázták
az Örökkévalónak,
a Seregek Urának népét.
11 Rettenetesen bánik velük az Örökkévaló:
kipusztítja a földről az idegen isteneket!
Azután minden nemzet
csak őt fogja imádni,
ki-ki a maga országában,
még a távoli szigeteken
és tengerpartokon is!
12 „Bizony, így lesz veletek is,
Kús[i] népe!
Kardom lesújt rátok,
és halálra sebez!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Prófécia Asszíriáról
13 Kinyújtja kezét az Úr észak felé,
lesújt Asszíriára,
és elpusztítja őket!
Lakatlan romhalmazzá
rombolja Ninivét,
és kietlen sivataggá teszi.[j]
14 Helyén nyájak legelnek,
romjain vadállatok tanyáznak.
Baglyok fészkelnek
a ledőlt oszlopok közt,
rikoltoznak a leomlott falakon,
s a küszöbön hollók kárognak.
Bizony, csupasz és kifosztott lesz
a hatalmas cédrus!
15 Ez lesz a sorsa Ninivének,
mely most biztonságban érzi magát,
oly büszke hatalmára,
s azt képzeli magáról,
nincs hozzá hasonló a földön.
Mégis egészen elpusztul,
vadállatok tanyája lesz.
Aki csak látja, elrémül,
és döbbenten csóválja fejét.
Prófécia Jeruzsálem ellen
3 Jaj a városnak[k],
amely az Örökkévaló ellen lázad,
engedetlen, tisztátalan,
s elnyomja lakosait!
2 Nem hallgatott az Örökkévaló szavára,
ellenállt a fenyítésnek,
nem bízott benne,
és nem Istenét kereste.
3 A város vezetői
zsákmányra éhes oroszlánok,
bírái, mint az éhes farkasok:
amit megragadnak,
abból reggelre semmi sem marad!
4 Prófétái hitvány csalók,
papjai tisztátalanná tették, ami szent,
és erőszakot követtek el a Törvényen.
5 Csak az Örökkévaló
igazságos a városban!
Csak ő nem tesz
semmi törvénytelent.
Sőt, minden reggel napvilágra hozza
igazságos ítéletét,
egyszer sem mulasztja el!
De az igazságtalanok
még csak nem is szégyellik magukat!
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nemzeteket irtottam ki a földről,
váraik romokban hevernek,
utcáikon senki sem jár,
elpusztultak teljesen,
városaikat lerombolták,
lakatlan romhalmaz maradt belőlük.
7 Azt gondoltam:
ez a város tanul példájukból,
tisztelni és félni fog engem,
elfogadja a figyelmeztetést,
akkor nem pusztul el lakóhelyük,
nem kell megbüntetnem őket.
De nem!
Már kora reggel, ahogy fölkeltek,
megint csak rosszra igyekeztek.
8 Azért hát, várjatok csak rám
— mondja az Örökkévaló —,
amíg ítélethez kezdek!
Mert elhatároztam,
hogy összegyűjtök minden nemzetet,
összeszedem a népeket,
és általuk öntöm rátok izzó haragomat!
Féltő szeretetem tüzében
az egész föld megég!
Prófécia Izráel maradékáról
9 Akkor változtatom át
a nemzetek beszédét,
hogy tiszta nyelven szóljanak,
hogy segítségül hívják
az Örökkévaló nevét,
s egy akarattal szolgálják
és tiszteljék őt.
10 Akkor imádóim eljönnek,
ajándékokat és áldozatokat
hoznak nekem
még Kús folyóin túlról is, a városba,
amelyből szétszórtam népemet.
11 Izráel népe, azon a napon
már nem kell szégyenkezned
vétkeid miatt,
amelyekkel lázadtál ellenem,
mivel kiválogatom közüled azokat,
akik büszkén kérkednek.
Nem fognak többé kevélykedni
szent hegyemen!
12 Csak a szegényeket és elnyomottakat
hagyom meg közületek,
akik egyedül az Örökkévalóban bíznak.
13 Mert Izráel maradéka nem szól
és nem cselekszik hamisan,
nem károsít meg senkit
hazug beszéddel.
Hanem olyanok lesznek,
mint a juhnyáj:
békességben legelnek,
zavartalan pihennek,
fel nem riasztja őket senki.”
Örömének
14 Sion leánya, énekelj!
Ujjongva kiálts, Izráel!
Örülj és vigadj Jeruzsálem leánya!
15 Véget vetett az Örökkévaló
büntetésednek,
elsöpörte ellenségeidet!
Izráel Királya, az Örökkévaló
közöttetek lakik,
nem kell többé félnetek senkitől!
16 Azon a napon
így bíztatják Jeruzsálemet:
„Ne félj Sion,
ne csüggedj, légy erős!
17 Istened, az Örökkévaló,
veled van!
Legyőzhetetlen harcos,
megment ő, és megszabadít!”
Hogy fog ujjongani,
mennyire megörül majd neked!
Szeretetében szótlanul
gyönyörködik benned,
majd ujjongva kiált örömében,
18 mint Jeruzsálemben az ünneplő tömeg.
„Leveszem rólad a gyalázatot,
elűzöm ellenségeidet.[l]
19 Nézd, elbánok elnyomóiddal!
De meggyógyítom, a megnyomorítottakat,
és összegyűjtöm a szétszórtakat.
Gyalázatukat dicsőséggé változtatom,
s az egész világ dicsérni fogja őket!
20 Bizony, azon a napon
összegyűjtelek és hazahozlak,
szégyeneteket dicsőséggé változtatom,
s a föld minden népe dicsérni fog,
mikor sorsotokat
a szemetek láttára jóra fordítom!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center