Beginning
Fújd meg a sófárt!
8 „Fújd meg a sófárt, őrszem,
figyelmeztesd népemet!
Ahogy lecsap a sas a zsákmányra,
úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára,[a]
mert népem megtörte szövetségemet,
s tanításomat nem követték!
2 Kiáltanak majd hozzám:
»Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«
3 De Izráel népe megutálta a jót,
hát üldözze őket az ellenség!
4 Királyokat emeltek maguk fölé,
de nem általam,
vezetőket választottak,
de nélkülem.
Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek,
amelyekre pusztulás vár.
5 Gyűlölöm bika-bálványaidat,[b] Samária,
haragom fellobbant miattuk!
Mikor tisztultok meg végre?!
6 Hiszen ezt a bálványt is
izráeli mesterember készítette,
nem Isten az!
Bizony, ízzé-porrá törnek
Samária bika-bálványai!
Szelet vetettek, vihart aratnak
7 Mivel szelet vetettek,
szélvihart aratnak!
A búza nem hoz kalászt,
nem lesz belőle kenyér!
S amit mégis terem,
idegenek falják föl!
8 Bizony idegenek falják föl
Izráel népét is!
Úgy lesz Izráel a nemzetek között,
mint egy haszontalan,
félredobott cserépedény.”
9 „Efraim követeket küldött Asszíriába,
prostituáltakat bérelt szeretőnek,
mint a pusztában kóborló vadszamár,
amely a maga kívánsága után siet.[c]
10 Bár pénzen szerez magának szeretőket,
én mégis összegyűjtöm őket
a nemzetek közül!
De előbb még viselniük kell
a nemzetek királyának terheit.”[d]
11 „Bűnös oltárokat emelt
Efraim a bálványoknak,
azután még többet épített,
hogy még többet vétkezzen.
12 Tehetnék én népem elé
akár tízezer törvényt is,
egyiket sem vennék a szívükre!
13 Buzgón hozzák elém az áldozatokat,[e]
hogy megehessék annak húsát,
de én, az Örökkévaló,
rá se nézek áldozataikra!
Bűneikre tekintek, s büntetek:
visszaküldöm Egyiptomba őket!”
14 „Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről,
de arra volt gondja,
hogy palotákat építsen magának,
Júda meg erős városokat emelt.
De én tüzet zúdítok városaikra,
s lángok emésztik meg palotáikat.”
Izráel népét száműzetésbe hurcolják
9 Ne örülj, Izráel,
ne ünnepelj, mint a nemzetek!
Mert elhagytad Istenedet,
s más istenekkel paráználkodtál!
Azt kívántad, amit ők fizettek neked
paráznaságodért
aratás és cséplés idején.
2 Hiányozni fog hát mustod és gabonád,
nem lesz elég borod, sem kenyered.[f]
3 Nem lakhatsz tovább
az Örökkévaló földjén, Efraim,
hanem visszatérsz Egyiptomba!
Asszíria földjén eszik majd
tisztátalan ételüket!
4 Nem hozol többé
az Örökkévalónak italáldozatot,
nem fogad el kezedből
többé áldozatokat.
Ha mégis áldozol, az tisztátalan,
mint a halotti tor kenyere:
aki eszik belőle,
maga is tisztátalanná lesz.
Kenyered csak étvágyadnak szolgál,
az Örökkévaló házába
többé be nem viheted!
5 Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein?
Száműzetésetek földjén
hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
6 Akik közületek túlélik a pusztítást,
azokat Egyiptom nyeli el,
és Memfiszben[g] temetik el őket.
Ezüstkincseiket csalán növi be,
elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.
Izráel elutasítja az Örökkévaló prófétáit
7 Bizony, elérkezett a büntetés napja,
a bosszúállás ideje elérkezett,
meg fogja tudni Izráel!
Hiába mondod, Izráel:
„Bolond minden próféta!
Őrült a szellem embere!”
Megbüntet téged az Örökkévaló
sok gonoszságodért,
bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
8 Pedig Istenem állította őrségbe
Efraim fölé a prófétát,
akinek ők csapdát állítanak!
Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele,
még Istenem házában is.
9 Megromlott Efraim, mélységesen,
mint Gibea napjaiban!
De az Örökkévaló is megbünteti őket,
nem felejti el gonosztetteiket!
Átpártolt népem a bálványokhoz!
10 „Mint szőlőfürtöt a pusztában,
úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
úgy láttam őseiteket!
De átpártolt[h] népem Baál-Peórhoz,
annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
amelyeket megszerettek!
11 Elszáll hát Efraim dicsősége,
mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
sem terhesség, sem szülés!
12 Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
én megfosztom őket fiaiktól,
egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
amikor elhagyom őket!”
13 Olyannak láttam egykor Efraimot,
mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
fiait az öldöklésnek.
14 Jaj, Örökkévaló, adj nekik
— de vajon mit is? —
meddő méhet és kiszáradt emlőket!
Kiűzöm házamból népemet
15 „Minden gonoszságuk
meglátszott Gilgálban,
ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
mert fejedelmeik mind lázadók.
16 Súlyos csapás érte Efraimot,
gyökere már kiszáradt,
nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
ha születnek is gyermekei,
megölöm őket is, kíméletlenül.”
17 Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
s vándorok lesznek a nemzetek között.
Bálványimádás Samáriában
10 Dús lombú szőlőtő Izráel,
bőven termi gyümölcsét.
De minél többet terem,
annál több oltárt épít bálványainak!
Minél gazdagabb lett országa,
annál cifrább bálvány-oszlopokat állított!
2 Szívük nem egyenes!
De most megbűnhődnek,
mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat,
ledönti oszlopaikat!
3 Akkor majd ezt mondják:
„Nincs többé királyunk,
mert nem tiszteltük az Örökkévalót,
de ha lenne is,
rajtunk már az sem segít!”
4 Bizony, össze-vissza beszélnek,
hamis esküdözéssel kötnek szövetséget.
Ezért közeleg az ítélet,
mint ahogy mérgező gyomok
sarjadnak a barázdában.
5 Samária lakói aggódnak
Bét-Áven bálványa[i] miatt,
amelyet imádnak.
Jajgatnak a bálványpapok,
gyászol a nép,
6 mert ragyogó aranybálványukat elrabolják,
Asszíriába hurcolják,
ajándékul a nagy királynak.
Megszégyenül Efraim,
Izráel szégyent vall bálványával.
7 Elpusztul Samária királya[j],
olyan lesz, mint forgács a folyó vizén.
8 Elpusztulnak az oltárok,
a bét-áveni halmok tetején
— ahol Izráel vétkezett,
más isteneknek áldozott —
gaz és tövis növi be romjait.
Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek
és halmoknak: „Essetek ránk,
borítsatok be minket!”
Vessetek magatoknak igazságban!
9 „Gibea[k] napjai óta
folyton vétkezel ellenem, Izráel,
nem változol.
Bizony, utolér téged
a belháború Gibeában!
10 Nem hagyhatlak tovább büntetés nélkül,
összegyűjtöm ellened a nemzeteket,
hogy megfenyítsenek kétszeres bűnödért.”
11 „Efraim olyan volt, mint a betanított borjú,
amely szeret búzát csépelni.
De láttam, hogy nyaka erős,
most, bizony, igába fogom!
Júda is szántani fog,
Jákób meg boronál utána.”
12 Vessetek magatoknak igazságban,
hogy arathassátok
a hűséges szeretet termését!
Törjétek föl az ugart,
mert itt az ideje,
hogy keressétek az Örökkévalót,
amíg eljön, és áldását árasztja rátok,
mint bőséges záporesőt!
13 De ti gonoszságot szántottatok,
hát majd igazságtalanságot arattok!
Eszitek majd a hazugság gyümölcsét,
mert a saját erőtökben biztatok,
harcosaitok sokaságában reménykedtetek!
14 Ellenséges sereg támad hát rátok,
lerombolja minden erődítményeteket,
ahogy Salman[l] király elpusztította Bét-Arbél várát:
még az anyákat és gyermekeket is leöldösték.
15 Így bánnak veletek is Bételben,
így büntetnek meg töméntelen gonosztetteitek miatt!
Hajnalra bizony végleg elvész Izráel királya!
Én tanítottam járni Efraimot
11 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 De minél jobban hívtam[m] őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5 Mégis Egyiptomba[n] kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7 Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”[o]
Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim[p] városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
12 „Efraim körülvett engem hazugsággal,[q]
Izráel népe hamissággal,[r]
de Júda még kitart Isten mellett,
és hűséges a Szenthez.
12 Értelmetlenül vesztegeti erejét Efraim,
naphosszat kergeti a keleti szelet,
csak szaporítja a hazugságot és az erőszakot.
Asszíriával köt szövetséget,
Egyiptomba szállít olívaolajat.”
2 Pere van az Örökkévalónak Júdával is,
megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli,
megfizet neki tettei szerint.
3 Hiszen már anyja méhében birkózott[s] testvérével,
felnőve meg Istennel küzdött.
4 Küzdött az angyallal, és győzött,
sírva könyörgött áldásáért[t],
Bételben találta meg Istenét,
ott beszélt vele.
5 Bizony, JAHVE a Seregek Ura és Istene!
JAHVE az ő neve.
6 Jöjj hát vissza Istenedhez!
Őrizd meg a hűséges szeretetet,
az igaz ítéletet,
és Istenedben bízz szüntelen!
Én szóltam a prófétákhoz!
7 Olyan lett Izráel, mint a kereskedő,
akinek hamis mérleg van kezében:
szeret másokat becsapni.
8 Azt mondja Efraim: „Hogy meggazdagodtam!
Mennyi vagyont gyűjtöttem!
De senki sem vádolhat engem,
senki nem vette észre vétkeimet!”
9 De az Örökkévaló ezt feleli neki:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Egyiptomtól kezdve!
Ismét sátorok lakójává teszlek titeket,
mint őseiteket egykor a pusztában!
10 Én szóltam a prófétákhoz,
én adtam nekik sok-sok látomást,
és példázatokat.”
11 Gileád bálványokkal van tele,
ezért lakosait elpusztítják.
Gilgálban bikákat áldoznak a bálványoknak,
ezért oltáraikból csak romok maradnak,
mint kőhalom a szántóföld szélén.
12 Jákób Arám földjére menekült,
egy asszonyért szolgált,
feleségéért juhokat terelgetett.
13 Az Örökkévaló próféta által
hozta ki Izráelt Egyiptomból,
és próféta által mentette meg.
14 Efraim keserű haragra lobbantotta az Urat,
aki számon kéri rajta gyilkosságait,
s megfizet neki a gyalázatért!
A bálványimádás büntetése
13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
meghalt.
2 Egyre többet vétkeznek,
ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
a maguk tetszése szerint,
mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
ezeknek áldoznak,
és csókolgatják az aranyborjúkat!
3 Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[u],
a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem!
4 Pedig Egyiptomtól fogva
én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
nincs más szabadító, csak Én!
5 A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
a száraz földön lettél az enyém!
6 Mikor aztán dús legelőre vittelek,
jóllaktál, elbizakodtál,
rólam meg elfelejtkeztél!
7 Hát én is úgy bánok majd velük,
mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
mint a leopárd az út mellett.
8 Rájuk rontok,
mint kölykétől megfosztott medve,
szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
mint zsákmányát az oroszlán,
széttépem, mint prédát a ragadozó.
Izráel, ellenem fordultál!
9 Vesztedre tetted, Izráel,
hogy ellenem fordultál,
segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
»Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[v]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
el is vettem felindulásomban![w]
12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
ahogy a fájdalmak rátörnek
a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
mert bár eljött az ideje,
mégsem akar megszületni.
14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
Seol, hol a fullánkod?
Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
feltámad a keleti szél,
az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
kiapasztja kútjait,
megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
gyermekeiket sziklához csapják,
terhes asszonyaikat fölhasítják.”
Térj vissza az Örökkévalóhoz, Izráel!
14 Térj vissza Izráel
az Örökkévalóhoz, Istenedhez,
mert elbuktál bűneid miatt!
2 Térj vissza az Örökkévalóhoz,
és mondd neki:
„Bocsásd meg minden bűnünket,
fogadd el imádságunkat,
s dicsérettel áldozunk[x] neked!
3 Hiszen Asszíria nem tud
megmenteni minket,
nem lovagolunk többé
Asszíriába segítségért,
magunk csinálta bálványoknak
sem mondjuk többé:
»Ti vagytok az isteneink!«
Örökkévaló, csak nálad
talál irgalomra az árva!”
Kigyógyítom őket hűtlenségükből
4 Az Örökkévaló feleli erre:
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből,
szeretem őket, mert így akarom,
s elfordult tőlük haragom.
5 Olyan leszek Izráelnek,
mint a harmat,
ő pedig kivirágzik,
mint a fehér liliom.
Gyökeret ver és kiterjeszti ágait,
mint a libanoni cédrus.
6 Formás, szép koronát nevel,
mint az olajfa,
s illata csodálatos lesz,
mint a cédrus illata.
7 Visszatérnek Izráel oltalmába,
újra sarjadnak, mint a búzavetés,
virágzanak, mint a szőlő,
híresek lesznek,
mint a libanoni bor.
8 Akkor Efraim ezt mondja:
»Mi közöm nekem a bálványokhoz?«
Én pedig meghallgatom Efraim kérését,
s gondot viselek[y] rá:
olyan leszek hozzá,
mint az örökzöld ciprusfa.
Bizony, én vagyok,
aki gyümölcsözővé teszlek, Efraim!”
Aki bölcs, értse meg!
9 Kicsoda bölcs?
Az értse meg ezeket!
Ki értelmes?
Az fogja föl, mit jelentenek!
Bizony, egyenes az Örökkévaló útja,
s az igazak járnak rajta,
de az istentelenek elesnek[z] azon.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center