Beginning
Látomás a négy vadállatról
7 Bélsaccar, Babilónia királya uralkodásának első évében[a] Dániel álmot látott. Ezt a látomást látta, amíg aludt. Azután feljegyezte, amit látott.
2 Ezt mondta: Én, Dániel, azt láttam ebben az éjjeli látomásban, hogy a négy égtáj felől fújó szelek felkorbácsolták a nagy tenger hullámait. 3 A tengerből négy különböző hatalmas vadállat emelkedett ki.
4 Az első oroszlánhoz hasonlított, de sas-szárnyai voltak. Amint néztem, láttam, hogy kitépik a szárnyait, majd felemelik, és két lábra állítják, mint egy embert, és emberi szívet adtak neki.
5 A második medvéhez hasonlított, az egyik oldalára támaszkodott és három bordát tartott a fogai között. Azt mondták neki: „Kelj fel, és egyél sok húst!”
6 Azután láttam a harmadikat, amely párduchoz hasonlított, de négy feje, és a hátán négy nagy madár-szárnya volt. Hatalmat kapott, hogy uralkodjon.
7 Azután az éjjeli látomásban láttam a negyedik vadállatot is, amely ijesztőnek, rettenetesnek és igen erősnek látszott. Nagy vasfogai voltak, amelyekkel összezúzta és felzabálta, ami a szájába került. Amit nem tudott megenni, azt a lábaival összetaposta. Ez a vadállat különbözött a másik háromtól, és tíz szarva volt.
8 Mialatt a szarvait néztem, észrevettem, hogy egy újabb kis szarva nőtt ki, amelyen nagyokat mondó száj és emberi szemek voltak. Három szarvat az előbbiek közül gyökerestül kitéptek, hogy helyet készítsenek a kis szarvnak.
Az Öregkorú és az Emberfia
9 Trónokat helyeztek el,
és az Öregkorú[b] trónjára ült.
Ruhája fehér volt, mint a hó,
haja, mint a tiszta gyapjú,
trónja, mint a tűz lángja,[c]
a trón kerekei, mint izzó parázs.
10 Tűzfolyam indult előle,
ezerszer ezren szolgáltak neki,
és tízezerszer tízezren álltak
trónja előtt, parancsát várva.
Ítélethozatalhoz készültek,
és kinyitották a könyvtekercseket.
11 Figyeltem, hogy mi fog történni, mert az a kis szarv nagyon elbizakodott hangon szólt. Akkor láttam, hogy a negyedik vadállatot megölték, a testét elpusztították, és lángoló tűzben elégették. 12 A másik három vadállattól is elvették hatalmukat, de meghatározott ideig még életben hagyták őket.
13 Azután ezt láttam az éjjeli látomásban: Az ég felhőin közeledett valaki, ember fiához[d] hasonló. Az Öregkorúhoz jött, trónja elé vezették.
14 Akkor az ember fiához hasonló uralmat, dicsőséget és királyságot kapott, hogy minden nép, nemzet és nyelv szolgálja őt. Uralma örökké tart, nem lesz vége soha. Királysága elpusztíthatatlan, mert örök.
A látomás magyarázata
15 Akkor én, Dániel, nagyon megdöbbentem, mert ezek a látomások felkavartak. 16 Ezért odamentem valakihez, aki ott állt, és megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a látomás. Ő pedig elmagyarázta: 17 „A négy hatalmas vadállat, amelyet láttál, négy birodalmat[e] jelent, amelyek a földön[f] kialakulnak és felemelkednek. 18 De az uralmat[g] a Felséges Isten szentjei fogják megkapni, és mindörökre az övék is marad.”
19 Tovább kérdezősködtem, mert szerettem volna megtudni az igazságot a negyedik vadállat felől, amely különbözött a többitől, és oly rettenetesnek látszott. Tudni akartam, mit jelentenek a vasfogai, bronzkarmai, miért zabált föl és zúzott össze a fogaival mindent, és miért taposta össze a maradékot. 20 Megkérdeztem, mit jelent a tíz szarv a vadállat fején, meg az a kicsi szarv, amely a többinél nagyobbnak látszott, amelyen szemek voltak és egy nagyokat mondó száj, s amelynek útjából három másik szarvat kitörtek.
21 Figyeltem ezt az utóbb növekedett szarvat, amely megtámadta a szenteket. Háborút viselt ellenük, és erősebbnek bizonyult náluk, 22 ameddig az Öregkorú el nem jött. Akkor igazságot szolgáltattak a Magasságos Isten szentjeinek, akik végül győztek, mert eljött az ideje, hogy megkapják a királyi hatalmat az uralkodásra.
23 Akkor akit megkérdeztem, folytatta a magyarázatot: „A negyedik vadállat a negyedik birodalmat jelenti a földön, mely különbözni fog minden más birodalomtól. Fölzabálja az egész földet, darabokra zúzza, és letapossa a népeket. 24 A tíz szarva tíz királyt jelent, akik ebből a birodalomból támadnak. Majd utánuk egy másik király jön, a többiektől különböző, aki három előző királyt lever és megaláz, 25 a Felséges Isten ellen szól, üldözi és gyilkolja a Felséges szentjeit, meg akarja változtatni a törvényt és a megszabott ünnepeket[h], és kezébe adják a szenteket három és fél évig[i].
26 De ítéletet tartanak fölötte, elveszik hatalmát, elpusztítják, és végleg megsemmisítik. 27 A királyi uralmat, hatalmat, s a világ összes országa fölötti uralkodást átadják a Felséges Isten szentjeinek.[j] Mert a Felséges Isten királyi uralma örökké tartó uralom, minden uralkodó neki szolgál és engedelmeskedik.”
28 Itt végződött az álom. Én pedig, Dániel, sokat gondolkoztam ezen, és gondolataim annyira nyugtalanítottak, hogy egészen belesápadtam. De mindezt jól megjegyeztem, és nem beszéltem róla.
Látomás a kosról és a bakról
8 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében[k] én, Dániel, egy újabb látomást láttam.[l] 2 Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán[m] várában voltam, az Úlaj csatorna mellett. 3 Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik. 4 A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.
5 Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között. 6 Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam. 7 Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.
8 Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.
9 A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld[n] felé. 10 Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből[o] egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta. 11 Még a mennyei sereg Vezérével[p] is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta. 12 A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre,[q] az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.
13 Azután hallottam, amikor két szent[r] beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”
14 A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”
Gábriel megmagyarázza a látomást
15 Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított. 16 Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”
17 Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia,[s] értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”
18 Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított. 19 Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.
20 A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti. 21 A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát. 22 Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.
23 Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek. 24 Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által[t], és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.
25 Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.
26 Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le[u] ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”
27 Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.
Dániel közbenjáró imádsága
9 Ezek Dárius király, Ahasvérós[v] fia uralkodásának első évében történtek. Dárius méd származású volt, és a káldeusok országának, vagyis Babilóniának a királya lett. 2 Akkor én, Dániel, tanulmányoztam a könyvtekercseket,[w] és észrevettem, hogy az Örökkévaló szava szerint, amelyet ő Jeremiás prófétának mondott, Jeruzsálem romjai fölött 70 esztendőnek kell eltelnie.
3 Akkor elhatároztam, hogy az Úr Istenhez fordulok, keresem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákruhában és hamuban. 4 Tehát imádkoztam az Örökkévalóhoz, Istenemhez, és megvallottam bűneinket:
Ó Uram, hatalmas és csodálatos Isten, aki megtartod a szövetséget és hűséges szereteted azok iránt, akik szeretnek téged, és megtartják parancsaidat!
5 Bizony, vétkeztünk ellened, bűnöket követtünk el, megszegtük törvényedet és lázadtunk ellened, eltértünk parancsaidtól és rendeléseidtől. 6 Nem hallgattunk a prófétákra, szolgáidra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, őseinkhez, egész népünkhöz.
7 Igen, Uram, te minden tekintetben igazságosan bántál velünk, mi ellenben szégyenletesen kudarcot vallottunk mindannyian, és ma is ebben az állapotban vagyunk: Júda népe, Jeruzsálem lakosai, Izráel egész népe, akár közel vannak, akár távol, a messzi országokban, ahová szétszórtad őket, mivel megtörték a szövetséget, és hűtlenül vétkeztek ellened.
8 Szégyen borítja arcunkat, Örökkévaló! Szégyenkeznek királyaink, vezéreink és fejedelmeink, mivel mindannyian vétkeztünk ellened!
9 Istenünk, Urunk! Te kegyelmes vagy, és megbocsátasz, pedig lázadtunk ellened, 10 és nem hallgattunk az Örökkévaló Isten szavára, nem követtük törvényeit, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet, elfordult tőled, és nem engedett szavadnak. Ezért teljesedtek be rajtunk az átkok, és az esküvel erősített ígéretek[x], melyek megírattak Mózesnek, Isten szolgájának könyvében. Igen, mert vétkeztünk ellened!
12 Beteljesítetted rajtunk fenyegető ígéreteidet, amelyeket nekünk és vezetőinknek mondtál: nagy csapásokkal sújtottál bennünket.
Mert ami Jeruzsálemet érte, ahhoz hasonló még nem történt soha az ég alatt. 13 Bizony, utolért minket mindaz a veszedelem és baj, amely meg van írva Mózes könyvében!
Mi azonban mégis keményszívűek maradtunk: nem könyörögtünk az Örökkévaló Istenhez, nem hagytuk el bűneinket, s nem figyeltünk igazságodra. 14 De az Örökkévaló is készen tartotta számunkra a veszedelmet, majd ránk hozta azt. Bizony, az Örökkévaló Isten igazságosan bánt velünk, mert nem hallgattunk szavára! Amit ő tesz, az mind igazságos!
15 Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból hatalmas karoddal, aki hírnevet szereztél ezzel magadnak mind a mai napig, beismerjük, hogy vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16 Uram! Kérlek, éppen mivel igazságos vagy, ne haragudj tovább városodra, Jeruzsálemre, szüntesd meg felindulásodat szent hegyed ellen! Hiszen bűneink és őseink gonosz tettei miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet a szomszédos nemzetek.
17 Most hát, hallgasd meg, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését! Saját magadért fordulj ismét jóindulattal lerombolt Templomod felé, és arcod ragyogásával világosítsd meg![y] 18 Istenem, fordulj felém, és hallgass meg! Nézz ránk, és lásd meg, milyen rettenetes pusztulás ért bennünket, és a várost, amely nevedet viseli! Hiszen nem a magunk igazában bízunk, hanem nagy irgalmasságodban, azért könyörgünk hozzád! 19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Figyelj rám, Uram! Avatkozz közbe, ne késlekedj! Tedd meg önmagadért, ó Istenem, városodért és népedért, amely nevedet viseli!
Gábriel üzenetet hoz Dánielnek
20 Így imádkoztam az Örökkévaló Istenhez, megvallottam bűneimet és népem bűneit, és könyörögtem Istenem szent hegyéért. 21 De még be sem fejeztem, amikor Gábriel, az a férfihoz hasonló angyal, akit az előző látomásban láttam, sebesen hozzám repült, és megérintett. Ez az esti áldozat idején történt. 22 Megszólított, és megmagyarázta azokat a dolgokat, amelyeket nem értettem. Ezt mondta: „Dániel, azért jöttem, hogy bölcsességre tanítsalak, és segítsek neked megérteni ezeket a dolgokat. 23 Amikor elkezdtél imádkozni és könyörögni, Isten máris válaszolt neked, és azért jöttem, hogy ezt elmondjam, mivel Isten számára nagyon kedves és értékes vagy. Értsd meg hát ezt a kijelentést, értsd meg a látomást!
24 Isten meghatározott néped és a szent város számára egy időszakot, amelynek hossza 70 hét[z]. Ez az idő arra szolgál, hogy vége legyen a törvényszegésnek, lezárják a bűn forrását, kiegyenlítsék a bűnös tettek miatti adósságot, megérkezzen az örökké tartó igazságosság, igazolják a látomások és próféciák hitelességét, és felkenjék a Szentek Szentjét.
25 Tudd meg hát, és értsd meg: attól kezdve, hogy elhangzik az üzenet Jeruzsálem újjáépítéséről, 7 hét és 62 hét fog eltelni a felkent Fejedelemig.[aa] Újra fel fognak épülni a város utcái és falai, de sok nehézség közepette. 26 A felkentet 62 hét múlva meg fogják ölni, és nem marad semmije és senkije. A várost és a szent helyet elpusztítja egy következő fejedelem hadserege: úgy lesz vége, mintha árvíz söpörné el. Folytonosan tart majd a háború egészen az időszak végéig. Ez a pusztulás véglegesen el van határozva.
27 Megerősíti a szövetséget sokakkal egy hétig. A hét felénél azonban megszünteti a véres- és az ételáldozatot, és a Templom legmagasabb pontjára állít egy utálatos bálványt, amely szörnyű pusztítást visz végbe.[ab] Ez addig tart, amíg az elhatározott és bizonyos vég a pusztítóra nem szakad.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center