Beginning

Prófécia a pásztorok ellen

34 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, prófétálj Izráel népének pásztorai^[a] ellen! Prófétálj, és mondd a pásztoroknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj a pásztoroknak, akik csak magukkal törődnek! Hát a pásztornak nem a nyájra kell gondot viselnie?! ³ A juhok tejét isszátok, a gyapjúval ruházkodtok, a hízottakat levágjátok, de a nyájjal nem törődtök! ⁴ A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a törött lábút nem kötözitek be, ha elkószál, nem mentek utána, ha eltéved, nem keresitek meg, csak uralkodtok rajtuk, kemény szívvel és kegyetlenül!

⁵ Nyájam szétszóródott, mert nincs pásztoruk, elszéledtek, és vadak szaggatták szét őket. ⁶ Juhaim szétszóródtak, és egyedül kóboroltak, hegyeken és dombokon tévelyegtek,^[b] szétszéledtek mindenfelé a földön, de senki sem törődött velük, senki sem nézett utánuk.”

⁷ Halljátok meg hát, ti pásztorok az Örökkévaló szavát! ⁸ „Életemre mondom — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló —, hogy nyájam vadak zsákmánya lett, bárányaimat mezei vadak szaggatták széjjel, mert nem volt pásztoruk! Pásztoraim nem viseltek gondot nyájamra, csak magukkal törődtek, nyájamra nem viseltek gondot!”

⁹ Halljátok meg hát, pásztorok, az Örökkévaló szavát! ¹⁰ Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! A pásztorok ellen fordulok, számon kérem nyájamat rajtuk, és elszámolok velük. Többé nem pásztorolják nyájamat, felmondok nekik, elküldöm őket! Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!”

¹¹ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezentúl magam viselek gondot a nyájamra, én leszek a pásztoruk, s megkeresem őket! ¹² Azon a napon megállok közöttük, ahogy a pásztor áll elszéledt nyája között, és megkeresem őket, mindegyiket! Felkutatom juhaimat, kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak azon a sötét és borús napon. ¹³ Kihozom őket a nemzetek közül, összegyűjtöm nyájamat a messzi földekről, s beviszem őket földjükre. Én leszek a pásztoruk Izráel hegyein, meg a folyók mellett, és gondjukat viselem az ország minden lakóhelyén. ¹⁴ Jó legelőkön legeltetem őket, Izráel magas hegyein lesz nyugvóhelyük. Ott fognak megpihenni, jó akolban, dús legelőn legelnek majd Izráel hegyein. ¹⁵ Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

¹⁶ „Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel.

¹⁷ Köztetek is igazságot teszek, hiszen nyájam vagytok — azt mondja Uram, az Örökkévaló. — Rendet teremtek a juhok között, igazságot teszek a kosok és bakok között. ¹⁸ Nem elég nektek, hogy dús füvet legeltek? Miért tapossátok össze a maradékát a többiek orra előtt? Tiszta friss vizet ihattok, miért zavarjátok össze azt a többiek orra előtt? ¹⁹ Azt legelje nyájam, amit összetiportatok? Azt a zavaros vizet igyák, amelyet ti kavartatok föl?”

²⁰ Ezért azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Magam teszek igazságot juhaim között, magam ítélek hízott és sovány juhaim között. ²¹ Ti kövérek, a gyengéket félrelökdösitek, szarvatokkal öklelitek, egészen elüldözitek őket! ²² Megszabadítom hát juhaimat, hogy ne essenek zsákmányul a vadaknak, s igazságot teszek juhaim között. ²³ Egyetlen pásztor kezére bízom őket, szolgámat rendelem föléjük, Dávidot. Ő viseli gondjukat, legelteti és vezeti őket. Ő lesz nyájam pásztora! ²⁴ Én, az Örökkévaló leszek Istenük; szolgám, Dávid pedig a fejedelmük. Így lesz, mert én mondtam ezt, az Örökkévaló!

²⁵ Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, a gonosz vadállatokat pedig kiirtom a földről. Nyájam biztonságban legelhet a tágas legelőn, nyugton pihenhet az erdőkben. ²⁶ Megáldom nyájamat, és mind, akik magaslatom körül laknak, esőt adok nekik idejében, áldásom záporozik rájuk bőségesen. ²⁷ A gyümölcsfák bőven teremnek majd, gazdag aratást hoz a szántóföld, nyájam pedig biztonságban élhet földjén. Akkor megtudjátok, akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki letöröm nyakatokról az igát^[c], és megszabadítom nyájamat azoktól, akik szolgaságban tartották őket.

²⁸ Nem lesznek többé zsákmányul a nemzeteknek, nem szaggatják szét őket a vadak, hanem áldott nyugalomban tanyáznak, senkitől sem kell félniük. ²⁹ Olyan földet adok nekik, amelyen gyönyörű kerteket művelnek, gyümölcseik messze földön híresek lesznek, éhínség nem sanyargatja őket soha, többé nem gúnyolják őket a nemzetek. ³⁰ Akkor végre mind megértik, megtudják, hogy én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ők pedig népem, Izráel nemzete.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

³¹ „Bizony, juhaim vagytok, legelőim nyája, emberek! Én pedig Istenetek vagyok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Prófécia Edom ellen

35 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, fordulj Széír hegye felé, és prófétálj ellene! ³ Ezt mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

⁵ Örökösen gyűlölködtél! Izráel fiait kiszolgáltattad^[e] ellenségük fegyverének veszedelmük idején, végső megbüntetésük napján. ⁶ Ezért hát, életemre mondom, én is kiszolgáltatlak a vérontásnak és a halálnak! Bizony, üldözőbe vesz a halál téged, Edom! Szerettél vért ontani? Hát üldözzön téged is a vérontás és halál! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — ⁷ Elpusztítom Széír hegyét, teljesen elpusztítom! Kiirtom belőle mind, aki kapuján kilép, s mind, aki városába visszatér. ⁸ Edom hegyeit megöltekkel borítom be, fegyver által elhullottak töltik meg völgyeit, halottai ott hevernek majd a dombokon és a folyók partján. ⁹ Városaid örökre lakatlanok lesznek, örökre puszta romhalmok maradnak. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!

¹⁰ Azt mondtad: »Júda és Izráel, ez a két ország az enyém lesz! Elfoglalom, megkaparintom őket magamnak!«”

De az Örökkévaló ott lakik Izráel földjén! ¹¹ Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Életemre mondom, ahogy te bántál népemmel, én is úgy bánok veled, Edom: haraggal, féltékenységgel és gyűlölettel! Népemmel megismertetem magam, mikor megbüntetlek téged. ¹² Te pedig, Edom, megtudod, hogy én, az Örökkévaló, hallottam minden szót, mikor Izráel hegyeit gyaláztad! Mert azt mondtad: »Nézzétek, Izráel elpusztult! Országa nekünk jut zsákmányul!« ¹³ Kevély szavaiddal ellenem szóltál, nagy hangon, dicsekedve, sokszor. Én hallottam minden szavad!

¹⁴ Emiatt — azt mondja Uram, az Örökkévaló — elpusztítalak, Edom, az egész föld örömére. ¹⁵ Ahogy örültél Izráel öröksége pusztulásának, úgy bánok én is veled: elpusztítalak! Lakatlan rommá lesz Széír hegye, és egész Edom mindenestül. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Prófécia Izráel újjáépítéséről

36 „Ember fia, prófétálj Izráel hegyeinek! Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg az Örökkévaló szavát! ² Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek kárörvendve mondták rólatok: »Haha! Az ősi magaslatok végre a birtokunkba kerültek!«

³ Ezért hát prófétálj, és szólj Izráel hegyeihez: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek lerombolták városaitokat, és mindenfelől letapostak benneteket, hogy a nemzetek hatalmukba kerítsenek, és leigázzanak titeket. Az emberek rosszindulattal beszélnek rólatok, és rágalmaznak benneteket.

⁴ Ezért hát, Izráel hegyei, halljátok meg Uram, az Örökkévaló szavát, aki ezt üzeni a hegyeknek és völgyeknek, a domboknak és folyóknak, az elpusztult romoknak és kihalt városoknak, amelyeket a környező nemzetek maradéka gúnyolt és kirabolt: ⁵ Izzó haraggal és féltékenységgel szóltam Edom egész népe és a többi nemzetek ellen, akik földemet elfoglalták és jogtalanul birtokba vették. Bizony, azok a népek kárörvendő szívvel és megvetéssel lerohanták, és kirabolták földemet!

⁶ Te pedig, Ezékiel, prófétálj Izráel földjéről, és ezt mondd a hegyeknek, völgyeknek, domboknak és folyóknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Izzó haragomban és féltékenységemben szóltam, mert a nemzetek gyalázkodását kellett elviselnetek.

⁷ Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló: Felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy akik eddig titeket gyaláztak, ezután azoknak a környező nemzeteknek kell viselniük majd gyalázatukat és szégyenüket!

⁸ Ti pedig, Izráel hegyei, növesszetek új fákat és neveljetek gyümölcsöket népemnek, Izráelnek, mert hamarosan visszatérnek földjükre! ⁹ Izráel földje, lásd, én veled vagyok, hozzád fordulok, és újra szántani-vetni fognak rajtad! ¹⁰ Megszaporítom lakosaidat, megsokasítom Izráel nemzetét, újjáépítik a romokat, felépítik városaidat. ¹¹ Embert és állatot egyaránt megsokasítok rajtad, Izráel földje. Megszaporodnak, megsokasodnak földeden, és benépesítik az elhagyott városokat, mint régen. Még több jót teszek veletek, mint kezdetben. Akkor megérted és felismered, hogy én vagyok az Örökkévaló! ¹² Ó, Izráel földje, embereket hozok hozzád, sokan járnak majd földeden! Birtokba vesz népem, Izráel, mint jogos örökségét, tulajdonát. Te pedig, föld, nem falod fel gyermekeiket soha többé!”

¹³ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azt mondják rólad a nemzetek, ó Izráel földje: »Emberevő vagy, s népedet gyermektelenné teszed!« ¹⁴ Én pedig azt mondom: Embert többé nem eszel, s népedet nem teszed gyermektelenné soha! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — ¹⁵ Többé nem engedem, hogy a nemzetek gyalázzanak, szidalmaik nem hullanak reád, és népedet többé gyermektelenné nem teszed!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Az Örökkévaló megszenteli nevét

¹⁶ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁷ „Ember fia, ameddig Izráel népe a saját földjén lakott, bemocskolta azt életmódjával és gonosz tetteivel. Olyan tisztátalan^[f] lett előttem e nép élete, mint az asszonyok tisztátalansága havi ciklusuk idején. ¹⁸ Izráel népe sok gyilkosságot követett el, és bálványokat imádtak — ezekkel tisztátalanná tették földjüket. Emiatt izzó haragom zúdítottam rájuk, ¹⁹ szétszórtam őket a nemzetek közé, és elszélesztettem őket az országokban. Életük és gonosz tetteik szerint büntettem meg őket. ²⁰ A nemzetek között, ahová kerültek, népem szégyent hozott rám, és szent nevemet miattuk nem tisztelték a nemzetek, mert ezt mondták róluk: »Ez a nép az Örökkévaló népe, mégis kiűzték őket az Örökkévaló földjéről!«

²¹ Én azonban nem tűrhetem a szégyent, hogy szent nevemet így bemocskolják! Izráel népe ugyan valóban szégyent hozott nevemre minden helyen, ahová szétszóródtak a nemzetek között, de ez nem maradhat így! ²² Mondd meg hát, Ezékiel, Izráel népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy amit teszek, nem értetek teszem, hanem szent nevemért, amelyre szégyent hoztatok a nemzetek között, ahová szétszóródtatok! ²³ Minden kétséget kizáróan be fogom bizonyítani, hogy nevem valóban szent és hatalmas!

Annak ellenére, hogy szégyent hoztatok nevemre a nemzetek között, akik között laktok, a nemzetek meg fogják tudni, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Igen, amikor ti majd igazán tiszteltek engem, én pedig azzal, ahogyan veletek bánok, bebizonyítom, hogy szent vagyok — és mindezt a népek szeme láttára teszem —, s akkor fogom helyreállítani nevem megbecsülését!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

²⁴ „Fölveszlek a nemzetek közül, összegyűjtelek minden országból, és hazaviszlek titeket a saját országotokba. ²⁵ Azután tiszta vizet hintek rátok, tisztára mosdatlak minden tisztátalanságotokból, összes bálványaitoktól megtisztítalak. ²⁶ Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek. ²⁷ Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek, és törvényeimnek engedelmeskedjetek.

²⁸ Őseitek földjén laktok majd, melyet tőlem kaptak, népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek. ²⁹ Megőrizlek minden tisztátalanságotoktól, gabonátokat megszaporítom, hogy aratásotok bőséges legyen, s nem küldök rátok éhínséget ezután. ³⁰ Kertjeitek bőven hozzák a gyümölcsöt, a szántóföld gazdag termést kínál, s többé nem gúnyolnak titeket az idegenek az éhínség miatt. ³¹ Visszanéztek gonosz életmódotokra, visszaemlékeztek vétkeitekre, megutáljátok magatokat régi bűneitek, utálatos tetteitek miatt.”

³² „De mindezt nem értetek teszem, jól jegyezzétek meg ezt, hanem szent nevemért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Izráel népe, szégyenkezzetek és piruljatok régi, gonosz életmódotok miatt!”

³³ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, mikor minden bűnötöket lemosom rólatok; azt is megteszem, hogy a romba dőlt városokat újjáépítsétek, én pedig benépesítem azokat! ³⁴ Ismét szántani-vetni kezdtek mindenki szeme láttára a földön, amely régóta gazdátlan és pusztán hevert. ³⁵ Csodálkozva mondják majd az utazók: »Ez a föld puszta és lakatlan volt, most meg, lám, mint az Édenkert! A feldúlt, lerombolt és elhagyott városok felépültek, megerősödtek, és ismét lakják őket!«

³⁶ Így tudják meg a körül lakó nemzetek, akik megmaradnak, hogy én, az Örökkévaló, építettem fel a romba dőlt városokat, és virágoztattam fel a pusztaságokat. Ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!”

³⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mindezeken felül, még azt is megteszem, hogy Izráel kérésére megszaporítom népüket, mint a juhnyáját. ³⁸ Bizony, úgy megsokasítom őket, hogy egészen megtöltik a városokat, mint ahogy az Örökkévalónak szentelt juhok megtöltik Jeruzsálemet a nagy ünnepeken. Az elpusztult és újjáépült városokat is így fogja megtölteni az emberek nyája. Erről fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”