Beginning
Isten igazságossága
18 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ez a közmondás járja nálatok Izráel földjén:
»Az apák ették meg a savanyú szőlőt,
mégis a fiaik foga fájdult meg tőle.«[a]
De miért mondjátok ezt?
3 Olyan igaz, mint ahogy élek — mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy nem emlegetitek többé ezt a mondást Izráelben! 4 Mert minden ember lelke az enyém: az apák és fiaik élete egyaránt kezemben van. Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt.
5 Aki igazságos, az élni fog! Az ilyen férfi az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik: 6 nem megy a hegyekre a bálványokhoz, hogy nekik áldozzon, és egyen a bálványoknak szentelt ételekből, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, nem közeledik asszonyához annak tisztulása idején, 7 nem él vissza mások szorult helyzetével, adósának a zálogot visszaadja, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent, 8 nem számít fel kamatot a kölcsön után, nem követ el igazságtalanságot, de igazságosan ítél az emberek közötti vitás ügyekben, 9 törvényeim szerint él és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el. Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
10 „Ellenben, ha ennek az igazságos férfinak olyan fia születik, aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló gonoszságokat követ el, 11 amelyeket az apja soha nem tett: bálványokhoz jár a hegyekre, hogy nekik áldozzon, eszik a bálványoknak szentelt ételekből, házasságtörést követ el más asszonyával, 12 elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, lop és rabol, adósának nem adja vissza a zálogot,[b] bálványokban bízik, és azokat imádja, utálatos bűnöket követ el, 13 uzsorakamatot szed a kölcsön után, — akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért csakis magát okolhatja.
14 De ha ennek a bűnös férfinak olyan fia születik, aki látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját: 15 a bálványoknak szentelt ételekből nem eszik, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, 16 nem él vissza mások szorult helyzetével, nem vesz zálogot adósától, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent, 17 nem nyomja el a szegényt és szűkölködőt, nem számít fel kamatot a kölcsön után, hanem törvényeim szerint él és cselekszik, és rendelkezéseimnek engedelmeskedik, akkor az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog! 18 Ami pedig az apját illeti, mivel ő volt az, aki kegyetlenül elnyomta és megrabolta társát, és folyvást csak rosszat tett népe között, ezért ő, az apa fog meghalni a saját bűnei miatt!
19 Azt kérdezitek, miért nem viseli a fiú a büntetést apja bűneiért? Azért, mert a fiú az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — ezért, bizony élni fog! 20 Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiúnak nem kell hordoznia a büntetést apja bűnei miatt, de az apa sem bűnhődik a fia bűnei miatt! Aki igazságos és Isten számára elfogadható, az maga élvezi ennek áldásait, aki pedig bűnös, az is maga szenvedi el bűneiért a büntetést.
Én ne lennék igazságos?!(A)
21 De ha a bűnös szakít bűnös életmódjával, megváltozik, és nem követi el többé korábbi bűneit, ha igazságosság és törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — akkor nem kell meghalnia bűnei miatt, hanem bizony élni fog! 22 Akkor a korábban elkövetett bűneit nem tartom többé számon, hanem igazságos tettei következtében biztosan élni fog.
23 Azt hiszitek, örömöm telik a bűnös halálában? Éppen ellenkezőleg: abban gyönyörködöm, ha a bűnös megváltozik, szakít bűnös életmódjával, és ezért életben marad! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
24 Ha pedig az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, vétkezik, és a bűnösök módjára utálatos dolgokat követ el, vajon élni fog? Nem, hanem meg kell halnia! Korábbi igazságos tetteit elfelejtem, és bizony meg kell halnia bűnei miatt, amelyeket utóbb elkövetett!
25 Ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Figyeljetek csak rám, Izráel népe! Én ne lennék igazságos? Nem inkább ti vagytok igazságtalanok? 26 Ha az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, igazságtalanul cselekszik, és bűneiben hal meg, akkor azért kell meghalnia, mert vétkezett. 27 Ha viszont az igazságtalan ember szakít gonosz életmódjával, megváltozik, s azontúl az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, akkor megmenti életét a haláltól. 28 Hiszen belátásra jutott, szakított korábbi bűneivel, és többé nem követi el azokat, akkor bizony élni fog, nem hal meg! 29 Izráel népe, ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Ó, Izráel népe! Én ne lennék igazságos?! Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?
30 Ezért meg foglak titeket ítélni — ó, Izráel népe! —, de mindegyikőtöket a saját élete szerint! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám, többé ne kövessétek el korábbi bűneiteket, hogy ne pusztuljatok el miattuk! 31 Hajítsátok el magatoktól messzire minden vétketeket, amellyel eddig vétkeztetek ellenem! Szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet! Miért is halnátok meg, ó, Izráel népe? 32 Hiszen nem a haldokló halála szerez nekem örömet, hanem az, ha megmenekül és él! Hát forduljatok vissza és változzatok meg, hogy éljetek!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Gyászének Izráel királyairól
19 Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Ezt a gyászéneket énekeld Izráel fejedelmeiről:
2 »Mi volt szülőanyád? Nőstény oroszlán!
Oroszlánok között hevert,
fiatal oroszlánok közt nevelte kölykeit.
3 Egyik kölykét felnevelte,
akiből ifjú oroszlán lett,
és megtanult zsákmányt ejteni,
de embert ölni is megtanult.
4 Ordítását meghallották a népek,
csapdába ejtették, láncra fűzték,
fogolyként Egyiptomba vitték.
5 Anyja csak várta,
de látta, hogy hiába.
Akkor felnevelte a másik kölykét,
akiből ifjú oroszlán lett,
6 s együtt vadászott a többiekkel.
Ifjú oroszlán lett belőle,
megtanult zsákmányt ejteni,
de embert ölni is megtanult.
7 Elpusztított várat, várost és lakost,
rettegett ordításától az ország.
8 De a környező népek összefogtak ellene,
verembe ejtették,
9 láncra verték, ketrecbe zárták,
Babilon királya elé hurcolták.
Börtönbe vetették,
hogy ne hallja hangját senki többé Izráel hegyein.
10 Szülőanyád, mint a víz mellé ültetett szőlő,
sok hajtást nevelt, bőven teremte gyümölcsét,
hiszen volt vize elég.
11 Erős vesszőket nevelt, királyi jogarnak valót.
Magasra nőtt, kiemelkedett a fák közül,
sűrű ágait, dús lombját mindenki csodálta.
12 De nagy haraggal gyökerestül kitépték,
földre terítették,
gyümölcsét a forró keleti szél pusztította el.
Erős hajtásait letörték, s azok megszáradtak,
végül tűzre dobták őket.
13 Most e szőlőt puszta sivatagba ültették,
szomjú és száraz földbe plántálták.
14 Egyik vesszejéből tűz csapott ki,
elégette minden gyümölcsét,
nem maradt rajta erős vessző,
királyi jogarnak való.«
Gyászének ez, és gyász idején fogjátok énekelni.”
Prófécia Izráel történelméről
20 A száműzetés hetedik évében[c], az ötödik hónap tizedik napján néhányan Izráel népének vezetői közül meg akarták kérdezni az Örökkévalót, ezért eljöttek hozzám, és leültek előttem.
2 Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 3 „Ember fia, ezt mondd Izráel vezetőinek: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy nem kaptok választ tőlem!
4 Ember fia, hirdess ítéletet nekik, hirdess ítéletet! Tárd eléjük őseik rettenetes bűneit, hogy megértsék és felfogják, mit követtek el! 5 Ezt mondd nekik: Azt mondja Uram, az Örökkévaló: Azon a napon, amelyen kiválasztottam magamnak Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób családjának, és kijelentettem magam nekik Egyiptom földjén. Esküre emelt kézzel mondtam: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 6 Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kihozom őket Egyiptomból, és beviszem arra a földre, amelyet számukra kiszemeltem, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.
7 Azon a napon ezt mondtam nekik: férfiak, utálatos bálványaitokat messzire hajítsátok, szemetek elé se kerüljenek többé! Egyiptom bálványisteneivel se mocskoljátok be magatokat, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 8 De nem hallgattak rám, hanem ellenem lázadtak, utálatos bálványaikat nem hajították el, hanem tekintetük azokra tapadt, sőt, Egyiptom bálványisteneit sem hagyták el. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, Egyiptom földjén bosszúságomban végzek velük. 9 Nevemért mégis meggondoltam magam, s nem pusztítottam el őket. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről, s akik ezáltal ismerték meg hatalmam és nevem.
10 Így hát Izráelt Egyiptomból kivezettem, s a pusztába vittem, kietlen vidékre. 11 Ott adtam nekik a törvényeimet, tudattam velük rendelkezéseimet, melyek által él, aki engedelmeskedik. 12 Nekik adtam a szombati nyugalom napját, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én, az Örökkévaló választom külön őket, hogy népemmé legyenek!
13 Izráel népe fellázadt ellenem a pusztában, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük. 14 Mégis, az én nevemért megkegyelmeztem nekik. Nem pusztítottam el őket, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről. 15 De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy nem fognak bemenni a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java. 16 Nem mehetnek be, mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, és szívük a saját bálványaik után kívánkozott!
17 Szívem mégis megesett rajtuk, nem pusztítottam el őket a pusztában, nem irtottam ki népemet teljesen. 18 Fiaiknak azonban ezt mondtam a pusztában: Ne kövessétek apáitok példáját, ne járjatok útjaikon, bálványisteneikkel ne mocskoljátok be magatokat! 19 Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, igazodjatok törvényeimhez és kövessétek parancsaimat! 20 Tartsátok meg a szombati nyugalom napját! Legyen az jel köztem és közöttetek, s hogy megértsétek és igazán megtudjátok: Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek!
21 De fiaik is ellenem lázadtak, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.
22 Nevemért mégis meggondoltam magam, felemelt kezemet visszavontam. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevemet azok a népek, akiknek szeme láttára kihoztam őket Egyiptom földjéről. 23 De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, elszélesztem népemet a föld országaiban, 24 mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, szemük és szívük apáik bálványait imádta.
25 Ezért én is adtam nekik olyan törvényeket, amelyek nem jók; és rendelkezéseket, amelyek nem hoznak életet. 26 Hagytam, hogy bemocskolják magukat a bálványoknak vitt áldozati ajándékaikkal. Még elsőszülöttjeiket is feláldozták a bálványoknak! Ezért elpusztítom őket! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
27 „Ember fia, szólj Izráel népéhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Őseitek gyaláztak engem, hűtlenül elhagytak, súlyosan vétkeztek ellenem. 28 Mert bevittem őket arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy nekik adom, ők pedig minden zöldellő fa alatt bálványokat imádtak, minden dombon azoknak áldoztak, édes illatokkal füstöltek, ital-áldozatot öntöttek, hogy engem haragra ingereljenek. 29 Miért jártok még mindig a bálványokhoz a magaslatokra? — kérdeztem őket. Mert azok még ma is fontosak a számotokra!
30 Mondd meg Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ugye, hogy ti is őseitek módjára imádjátok bálványaitokat? Ti is ugyanazokkal az utálatos bálványokkal paráználkodtok? 31 Bizony, amikor ajándékaitokat hozzájuk viszitek, gyermekeiteket nekik áldozzátok a tűzben, bemocskoljátok magatokat bálványaitokkal, mind a mai napig! És még azt várjátok, hogy feleljek nektek?! Amilyen igaz, hogy élek, oly biztos, hogy nem kaptok feleletet, Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — 32 „Nem lesz abból semmi, amit lelketek mélyén kívántok: »Legyünk olyanok, mint a többi népek, mint a többi országok nemzetei, imádjuk mi is a kő- és fa-isteneket!«
33 Oly biztos, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, hogy királyotok maradok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal uralkodom rajtatok! 34 Kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal! 35 Kiviszlek titeket a népek pusztájába, ahol szemtől szembe perelek majd veletek. 36 Amint őseitekkel pereltem Egyiptom pusztájában, úgy perelek veletek is — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
37 Át kell majd mennetek a pásztorbotom alatt, és örök szövetséget[d] kötök veletek. 38 Kigyomlálom közületek azokat, akik lázadnak és súlyosan vétkeznek ellenem: kihozom ezeket is a népek közül, de Izráel földjére nem mehetnek be. Akkor majd megértitek és elismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!
39 Ti pedig, ó Izráel népe — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, ha bálványaitokat akarjátok imádni, ám szolgáljátok őket, ha rám nem akartok hallgatni! De azután már nem fogjátok bemocskolni szent nevemet a bálványoknak vitt ajándékokkal!
40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén — ezt mondja Uram, az Örökkévaló —, majd ott imádtok engem mind, Izráel népe. Ott majd magamhoz fogadlak titeket, ajándékaitokat szívesen veszem, termésetek színe-javát és mindazt, amit nekem hoztok, örömmel fogadom. 41 Mint a tömjén kedves illatát, úgy fogadlak majd benneteket, mikor kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok. Így mutatom meg a népeknek szent nevemet! 42 Ti is így értitek meg, s akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki ismét beviszlek titeket Izráel földjére, amelyet esküre emelt kézzel őseiteknek ígértem!
43 Ott majd magatokba szálltok, visszaemlékeztek utálatos bűneitekre, amelyek beszennyeztek titeket, és megutáljátok magatokat gonosz tetteitek miatt. 44 Akkor értitek meg, így tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki az én nevemért jól bánok veletek, nem pedig gonosz életmódotok és igazságtalan tetteitek szerint, ó Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
45 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
46 „Ember fia, fordulj dél felé, és szólj hozzá, prófétálj Negev vidékének erdeje[e] ellen! 47 Ezt mondd Negev erdejének: Halld meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden zöldellő fát, eléget minden kiszáradt fát, lobogó lángját semmi el nem oltja, felperzseli az országot egyik végétől a másikig egészen. 48 Látni fogja mindenki, hogy én gyújtottam azt a tüzet, hát el nem olthatja senki!”
49 Akkor én, Ezékiel, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Az emberek mind azt mondják erre: »Ne törődjetek vele, ez mindig rejtélyes példázatokban beszél!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center