Beginning

Prófécia Jeruzsálem pusztulásáról

5 Azután ezt mondta: „Ember fia, amikor letelik Jeruzsálem ostromának az ideje,^[a] fogj egy éles kardot, és borotváld le hajad és szakállad, mint a borotvával szokták. Levágott hajadat és szakálladat tedd mérlegre, és gondosan oszd három egyenlő részre! Az egyik harmadrészt tedd rá arra a téglára, amely Jeruzsálemet jelképezi, és égesd meg rajta. A másik harmadrészt vagdosd fel apróra a karddal, és szórd szét a »város« körül! A maradék harmadot szórd a levegőbe, hadd fújja szét a szél! Én pedig kivont karddal űzöm őket, amíg szétszóródnak. ³ A maradékból azonban előbb egy keveset köss a ruhád szegélyébe! ⁴ Azután még ebből is vegyél ki egy csipetnyit, és dobd a tűzbe! Égesd el — mert ebből fog az a tűz kicsapni, amely eléri Izráel népét!”

⁵ Majd azt mondta Uram, az Örökkévaló: „Mindez Jeruzsálemet jelképezi. Mert én helyeztem el őt a különböző nemzetek közé. Én vettem körül a többi országokkal. ⁶ Jeruzsálem népe azonban fellázadt a törvényeim ellen, és bűnösebb lett, mint a körülötte élő idegen népek. Engedetlenebb lett rendelkezéseimmel szemben, mint a környező országok. Nem engedelmeskedtek parancsaimnak, és nem az én törvényeim szerint éltek.”

⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel lázadóbbak és engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek élő népek, s mivel nem éltetek törvényeim szerint és nem engedelmeskedtetek parancsaimnak, sőt, még a körülöttetek élő népek törvényeinek mértéke szerint sem éltetek, ⁸ ezért mostantól fogva én magam fordulok ellenetek! Bizony, én magam büntetlek meg benneteket a többi népek szeme láttára. ⁹ Mivel ti ilyen szörnyű és utálatos dolgokat követtetek el, én is olyan rettenetes dolgokat teszek veletek, amilyet eddig még soha, és amilyet ezután soha többé nem teszek: ¹⁰ Jeruzsálem lakosait annyira gyötörni fogja az éhség, hogy a szülők a saját gyermekeiket eszik meg, és a gyermekek a szüleiket! Végrehajtom rajtatok sokféle ítéletemet, és akik élve maradnak, azokat szerteszét szórom a szélrózsa minden irányába!”

¹¹ „Olyan biztos, hogy megbüntetlek téged, Jeruzsálem, mint ahogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, mert bemocskoltad szent Templomomat sokféle szörnyű tetteiddel és undorító bálványaiddal! Bizony, megbüntetlek érte, és elfordítom a szemem rólad, nem szánakozom rajtad, és nem sajnállak! ¹² Jeruzsálem, lakosaid harmadrésze az ostromlott városban pusztul el éhség és betegség miatt, harmadrésze harcban esik el a városon kívül, maradékát pedig kivont karddal üldözöm, és szétszórom a földön. ¹³ Csak azután szűnik meg ellenük való haragom, és miattuk való bosszúságom, mert elégtételt veszek mindazért, amit ellenem elkövettek. Ők pedig meg fogják érteni, hogy én, az Örökkévaló szóltam hozzájuk, amikor irántuk való féltő szeretetem^[b] és miattuk való bosszúságom arra indított, hogy haragomat rájuk zúdítsam.”

¹⁴ „A körülötted lakó népek szeme láttára el foglak pusztítani, Jeruzsálem — csak romhalmaz marad belőled! Gyalázni és gúnyolni fog mindenki, aki arra jár! ¹⁵ A szomszédos nemzetek gúnyolódni fognak rajtad, de rémületes és intő példa is leszel a számukra, amikor látják majd, hogyan hajtom végre rajtad büntető ítéleteimet haraggal, búsulással és súlyos csapásokkal. Ezt én mondom, az Örökkévaló! ¹⁶ Rátok szabadítom az éhség gonosz nyilait, amelyek bizonyosan elpusztítanak benneteket. Súlyos éhínséget bocsátok rátok, és elveszem tőletek a mindennapi kenyeret. ¹⁷ Éhséget és gonosz vadállatokat küldök rátok, amelyek megfosztanak gyermekeitektől. Halálos járványok pusztítanak közöttetek a városban, és ellenséges katonák gyilkolnak majd benneteket. Mindezek rátok következnek, ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Prófécia az izráeli bálványimádók ellen

6 Azután ismét elérkezett hozzám az Örökkévaló szava. ² Azt mondta: „Ember fia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük! ³ Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg, Uram, az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló ezeknek a hegyeknek, domboknak, szakadékoknak és völgyeknek: Nézzétek! Én magam fogom rátok hozni az ellenség fegyverét, és lerombolom a bálványok számára emelt magaslataitokat. ⁴ Szétrombolom áldozati oltáraitokat, összetöröm tömjénező oltáraitokat, akik pedig a bálványoknak áldoztak, azokat halálra sebzetten bálványaik elé dobom! ⁵ Bizony, Izráel fiainak holttestét utálatos bálványaik elé hajítom, és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül! ⁶ Eléri a pusztulás minden lakóhelyeteket: a városokat elpusztítja az ellenség, a bálványok számára emelt magaslatokat szétrombolják, hogy többé ne lehessen azokon áldozni. Oltáraitokat szétverik, s többé nem áldoznak rajtuk utálatos bálványoknak. A tömjénező oltárokat összetörik, és kezetek minden alkotását végleg elpusztítják. ⁷ Titeket pedig halálra sebeznek, s akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló!

⁸ De mégis hagyok közületek maradékot a nemzetek között! Ha kevesen is, de lesznek, akik megmenekülnek a haláltól. Szétszórlak titeket messzi országokba, és idegen népek között kell élnetek. ⁹ Azokat, akik megmenekülnek, idegen országba, száműzetésbe hurcolják, de ott mégis emlékezni fognak rám, amikor összetöröm hűtlen szívüket, amely elfordult tőlem. Bizony, megalázom házasságtörő tekintetüket, amely a bálványok után sóvárgott! Akkor megutálják önmagukat minden utálatos gonoszságuk miatt, amelyet elkövettek! ¹⁰ Akkor végre megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Megértik, hogy amikor azt mondtam, hogy veszedelmet hozok rájuk, az nem üres fenyegetés volt — mert valóban én sújtottam őket ezekkel a csapásokkal.”

¹¹ Azt mondta nekem Uram, az Örökkévaló: „Csapd össze kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel népének! Jaj nekik, mert sok gonoszságuk és szörnyű vétkeik miatt fognak elpusztulni fegyver, éhínség és halálos járványok által!

¹² Akik távol vannak a várostól, azokat halálos járványok ölik meg, akik közel vannak, azok harcban esnek el, akik pedig megmaradnak az ostromlott városban, azok éhen halnak — csak ezután múlik el haragom! ¹³ Csak akkor értitek meg és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló! Csak akkor, amikor halálra sebzetten szanaszét hevertek utálatos bálványaitok előtt és oltáraitok körül, a bálványok számára emelt magaslatokon, a hegyek csúcsán, a zöld lombú fák alatt, a sűrű levelű tölgyek alatt — minden helyen, ahol bálványaitoknak illatos tömjént áldoztatok.

¹⁴ Fölemelem karomat ellenetek, megbüntetlek titeket, és földeteket pusztasággá teszem! Bizony, kietlenebb és sivárabb pusztaság lesz minden lakóhelyetek, mint Ribla^[c] sivataga! Akkor fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Elérkezett a vég!

7 Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám. ² Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének:

Bálványimádás a Templomban

8 A száműzetés hatodik évében,^[e] a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét. ² Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém. ³ Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte. ⁴ Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.

⁵ Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.

⁶ Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”

⁷ Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban. ⁸ Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.

⁹ „Menj be az ajtón — mondta —, és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!” ¹⁰ Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!

¹¹ Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát. ¹² Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«” ¹³ Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”

¹⁴ Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt^[f] siratták.

¹⁵ „Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta. ¹⁶ Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!

¹⁷ Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé! ¹⁸ Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”