Beginning
Prófécia az egyiptomi sereg vereségéről
46 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiás prófétához a különböző nemzetekről. 2 Ezt mondta az Örökkévaló Egyiptomról és Nékó fáraó, Egyiptom királya seregéről, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya és serege legyőzött Karkemis városa mellett, az Eufrátesz folyónál, Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében[a]:
3 „Készüljetek az ütközetre![b]
Vegyétek föl a kis és nagy pajzsokat,
induljatok rohamra!
4 Nyergeljétek lovaitokat!
Harci szekerekre föl! Sorakozó!
Sisakot föl! Lándzsákat kézbe!
Páncélt öltsetek!
5 De mit látok?
Meghátrálnak, megrémülnek, futásnak erednek.
Harcosaik elestek,
s aki még él, menekül, hátra se néz.
Rémület és iszonyat minden felől!
— mondja az Örökkévaló. —
6 Nem futhat el a gyorslábú sem,
nem menekülhet meg a hős,
megbotlanak, elesnek,
ott hevernek az északi földön,
az Eufrátesz partján mind.
7 Ki ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize,
mint az árvíz, mely elönti partjait?
8 Egyiptom ez, aki úgy árad, mint a Nílus vize,
mint az árvíz, mely elönti partjait!
Azt mondja: »Elárasztom, elborítom a földet!
Elpusztítom városait és lakóit!«
9 Rohamra, lovasok!
Vágtassatok, harci szekerek!
Induljanak a harcosok:
etióp és líbiai gyalogosok, pajzsot viselők,
Lúdból jött íjászok, induljatok!
10 De ez a nap az Úrnak, az Örökkévalónak,
a Seregek Urának nagy napja,
a bosszú ideje,
mikor az Örökkévaló megfizet ellenségeinek.
Az ő kardja arat diadalt,
pusztít, öldököl,
és vértől megrészegül.
Az Úr, az Örökkévaló, a Seregek Ura
véresáldozatot tart az északi földön, az Eufrátesz mellett.
11 Egyiptom leánya, keress orvosságot Gileádban!
Nem találsz ott sem,
nincs orvosság sebedre,
nincs számodra gyógyulás!
12 Jajgatásod messzire hallik,
megaláztatásod látják a nemzetek,
mert vitéz harcosaid egymásba botlanak,
együtt rogynak össze mind a ketten.”
Prófécia Egyiptom megtámadásáról
13 Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:[c]
14 „Hirdessétek ezt Egyiptomban,
kiáltsátok ki Migdólban,
hirdessétek Nófban és Taphanészban:
Készüljetek a harcra, fegyverkezzetek,
mert a kard már öldököl körülöttetek!
15 Miért futott el Ápisz?
Egyiptom, miért nem állt ellen istened?
Mert az Örökkévaló sújtotta a porba!
16 Az Örökkévaló csapásai alatt elestek,
a fáraó harcosai egymásra rogytak,
mind a földön hevernek!
A többiek ezt mondják:
»Gyertek, fussunk vissza szülőföldünkre,
meneküljünk népünkhöz az öldöklő fegyver elől!«
17 Azt mondják:
»A fáraónak, Egyiptom királyának
csak a hangja nagy,
de a dicsősége odavan!«”
18 „Ezt mondja a Király,
az Örökkévaló, a Seregek Ura:
Életemre mondom, hogy bizony eljön,
s megtámadja Egyiptomot,
akinek ereje, mint a Tábór hegye a dombok között,
mint a Kármel-hegy a tenger fölött!
19 Készülj, Egyiptom népe!
Csomagold össze batyudat,
mert száműzetésbe hurcolnak hamar!
Nóf városát porrá égetik,
csak lakatlan romja marad.
20 Mint a szép üszőborjú, olyan Egyiptom,
de észak felől bögöly száll rá.[d]
21 Egyiptom zsoldosai olyanok, mint a hizlalt borjak,
mégis megfutamodtak, elmenekültek.
Nem álltak helyt a veszedelem napján,
mert büntetésük ideje elérkezett.
22 Fut már Egyiptom, menekül,
mint sziszegő kígyó a favágók elől.
Ellensége fejszéjét emelve közeleg,
mintha favágók serege jönne erdőt irtani.
23 Bizony, kivágják Egyiptom erdejét
— mondja az Örökkévaló —,
ha még oly sűrű is!
Seregük tömérdek,
mint a sáskák felhője,
megszámlálhatatlan rengeteg!
24 Megszégyenül Egyiptom, vereséget szenved,
és az északi nép kezébe kerül.”
25 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont[e], Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak. 26 Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak.
Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia Izráel helyreállításáról(A)
27 „Ne félj hát, szolgám, Jákób,
ne rettegj, Izráel népe!
Lásd, én megszabadítlak a távoli országokból,
s gyermekeidet a fogságból.
Visszahozlak, Jákób népe,
s békében élhettek,
senki sem rémít meg többé!
28 Ne félj, Jákób, mert veled vagyok!
— mondja az Örökkévaló. —
Véget vetek a nemzeteknek,
akik közé szétszórtalak,
de nektek nem vetek véget.
De igazságosan megfenyítelek,
mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.”
Fenyegető prófécia a filiszteusok ellen
47 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott a filiszteusokról, még mielőtt a fáraó Gáza[f] városát megtámadta. 2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Árvíz közeledik észak felől[g],
mint megáradt folyó,
mely elárasztja a földet.
Mindent elborít,
még a városokat és lakóikat is.
Segítségért kiáltoznak,
sírnak és jajgatnak az ország lakosai.
3 Rémülten hallják a harci mének közelgő dobogását,
harci szekerek dübörgését,
kerekek robogását.
Az apák karja rémülten lehanyatlik,
még fiaikat is hátrahagyják,
úgy menekülnek,
4 mert a pusztulás napja elérkezett,
itt van a filiszteusok veszedelme!
Kiirtja az Örökkévaló Tírusz és Szidón utolsó támaszait is,
elpusztítja a filiszteusokat,
a Kaftór[h] szigetéről jött nép maradékát.
5 Gáza városát kopaszra nyírták,
elnémult Askelón[i] városa.
Meddig vagdalod még magad gyászodban,
völgyek megmaradt népe?[j]
6 Jaj, Örökkévalónak kardja,
meddig öldökölsz még?
Térj vissza helyedre,
nyugodj meg, maradj veszteg!
7 De hogyan nyugodhatna meg,
mikor az Örökkévaló parancsolta neki,
hogy pusztítsa Askelónt
és a tengerpart lakóit!”
Fenyegető prófécia Moáb ellen
48 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról[k]:
„Jaj Nebónak[l], mert elpusztították!
Kirjátaim erős várát elfoglalták,
népét megalázták,
erődítményét lerombolták.
2 Moáb dicsősége porba hanyatlott!
Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen,
hogy kiirtsák népét,
és ne legyen nemzet többé.
Te is elnémulsz, Madmén,
nem menekülhetsz a kard elől!
3 Hórónaimból rémült kiáltozás hallik,
pusztítás és pusztulás minden felől!
4 Szétzúzták Moábot,
s gyermekei hangosan zokognak.
5 Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba,
Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.
6 Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek,
legyetek olyanok, mint bokor[m] a sivatagban!”
7 „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál,
Moáb, téged is foglyul ejtenek,
még istenedet, Kemóst is elhurcolják,[n]
papjaival és fejedelmeivel együtt!
8 Minden városra pusztítók törnek,
nem menekülhet meg egy sem.
Elpusztulnak a völgyek,
elpusztítják a fennsíkot is
— ahogy az Örökkévaló megmondta.
9 Hintsetek sót Moáb földjére,
mert kietlen sivataggá lesz!
Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”[o]
10 „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”
11 „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi[p]. 12 Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.[q] 13 Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben,[r] amelyben bízott.”
14 „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái:
»Mind hősök vagyunk,
harcra termett vitéz harcosok«?
15 Az ellenség felvonult városaitok ellen,
le is rombolta őket.
Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.”
— ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme,
bukásának napja sietve közeleg.
17 Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek!
Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok:
»Jaj, hogy összetört a királyi jogar!
Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«
18 Dibón[s] lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból,
üljetek a földre, a porba,
mert Moáb pusztítója feljött ellened,
s lerombolja minden váradat.
19 Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek!
Kérdezzétek a menekülőket,
mi történt velük, miért futnak!
20 Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. —
Sírjatok, jajgassatok, mert vége van!
Hirdessétek az Arnón-patak[t] partján:
minden elpusztult,
minden romokban hever!”
21 „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat, 22 Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim, 23 Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón, 24 Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”
25 „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.
26 „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is! 27 Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”
28 „Meneküljetek városaitokból
a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói!
Lakjatok ott,
mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”
29 „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb,
milyen nagyra tartja magát,
folyton kérkedik,
és mindenki mást lenéz!”
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot,
üres kérkedését.
Tudom, hogy dicsekvése hamis,
tettei semmit sem érnek!”
31 Siratom Moábot,
jajgatok és kesergek miatta,
gyászolom Kír-Heresz lakóit.
32 Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért,
mert ágaid a tengerig és Jazérig értek!
De a pusztító téged is elért,
rátört szüretedre,
elvitte szőlődet és gyümölcseidet!
33 Kiveszett az öröm és vigasság
Moáb földjéről és gyümölcsöseiből,
nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók,
üresen állnak a borsajtók,
nincs vidám szüreti mulatság sehol.
34 Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik.
Még Nimrim vizei is kiapadtak.
35 „Kiirtom Moábból azokat,
akik a magaslatokon áldoznak,
isteneiknek tömjént füstölnek!”
— mondja az Örökkévaló.
36 Egész lelkemmel gyászolom Moábot,
mint a gyász-síp.
Siratom Kír-Heresz lakóit,
mint temetéskor a síp,
mert minden vagyonuk odaveszett!
37 „Bizony, minden fej kopaszra nyírva,
minden férfi lenyírta a szakállát,
karjukat bevagdalták,
derekukon zsákruha.[u]
38 Az utcákon siratást hallani,
a házak tetején jajgatást,
mert széttörtem Moábot,
mint a cserépkorsót,
amely nem kell már senkinek!”
— mondja az Örökkévaló.
39 Jaj, hogy darabokra tört!
Hogy jajgatnak mind!
Milyen szégyenletesen megfutamodott!
Rémületes, ami történt Moábbal,
s még gúnyolják is szomszédai.
40 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Ellenség csap le Moábra,
hirtelen és sebes repüléssel,
mint a zsákmányra zuhanó sas.
Szárnyát kiterjeszti fölötte,
mint ahogy zsákmányát a sas betakarja,
mikor a földre száll.
41 Erős várait beveszik,
erődítményeit elfoglalják.
Moáb harcosainak szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
42 Moáb nem lesz többé nemzet,
mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!
43 Rettegés, verem és csapda
vár rád, Moáb lakója
— az Örökkévaló mondja ezt neked!
44 Aki elfut a rettegés elől,
verembe esik,
aki kimászik a veremből,
csapdába kerül,
mert én büntetem meg Moábot,
én hozom rá megbüntetése esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
45 „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők,
de ott is tűz éri el őket,
mert láng csap ki Hesbónból,
tűz üt ki Szihón[v] palotáiból,
megégeti Moáb fejedelmeit,
zajongó büszke harcosait.
46 Jaj neked, Moáb!
Véged van, Kemós népe!
Fiaid fogságba kerülnek,
leányaid eladják rabszolgának.”
47 „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.
Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center