Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

Beginning

Read the Bible from start to finish, from Genesis to Revelation.
Duration: 365 days
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Version
Jeremiás 10-13

A bálványok kigúnyolása

10 Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! Ezt mondja az Örökkévaló:

„Ne kövessétek a nemzetek szokásait,
    se ne féljetek az égi jelektől[a],
    amelyektől ők félnek!
Hiszen a nemzetek vallásos szokásai
    nem érnek semmit!
Bálványuk csak egy fadarab,
    melyet az erdőben vágtak,
baltával faragtak,
    arannyal-ezüsttel cifráztak,
szögekkel erősítettek,
    hogy el ne mozduljon.
Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
    nem beszél, s hordozni kell,
    mert járni sem tud.
Ne féljetek tőlük,
    mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni:
    tehetetlenek!”

Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló!
    Nagy vagy, és nagy a hatalmad,
    neved is erős és hatalmas!
Ki ne félne téged, Nemzetek Királya?
Téged illet a tisztelet,
    nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között,
    sehol a királyságokban!

Ostobák ők mindannyian, és bolondok,
    hogy imádják a tehetetlen bálványokat.
    Hiszen azok csak faragott fadarabok,
Társisból való ezüsttel borítva,
    ufázi arannyal cifrázva
    — ötvösök, ácsok keze munkája —,
felöltöztetve kék és bíbor ruhákba,
    takácsok vásznaiba!

10 De az Örökkévaló valóban Isten,
    élő igaz Isten, örökké uralkodó Király.
Haragjától reszket az egész föld,
    felindulását nem viselhetik el a nemzetek.

11 Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek,
    akik nem teremtették az eget és a földet,
kipusztulnak a földről,
    és kivesznek az ég alól!”[b]

Dicsőítő ének(A)

12 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
    alkotta a lakható világot bölcsességével,
    kiterjesztette az eget értelmével.
13 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
    pára száll föl a földről,
villámok cikáznak, zápor zuhog,
    szélvihart hív elő raktáraiból.

14 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
    Megszégyenülnek az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
    csak öntött fém az,
    nincs benne lehelet,[c]
15 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
    mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.

16 De nem ilyen Jákób Istene![d]
    Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül.
    Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!

Közeleg a száműzetés!

17 Szedjétek össze holmitokat,
    vegyétek vállaitokra batyutokat,
    ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait,
    és szenvedést hozok rájuk,
    hogy tanuljanak belőle!”[e]

19 Jaj nekem, hogy összetörtem!
    Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan,
de ez a büntetésem,
    el kell viselnem!
20 Sátramat összedöntötték,
    köteleit elvagdalták,
gyermekeim elmentek,
    többé nem látom őket!
Nincs, aki felállítsa hajlékomat,
    újra kifeszítse sátramat.
21 Ostobák voltak a pásztorok,
    mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát,
ezért vallottak kudarcot,
    s egész nyájuk szétszóródott.
22 Halljátok a zúgást?
    Figyeljétek, hogy erősödik!
    Észak felől[f] támad, arról közeledik.
Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait,
    sakálok tanyája lesz belőlük![g]

23 Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának,
    halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24 Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel,
    ne haragodban,
    nehogy egészen megsemmisíts!
25 Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre,
    akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged,
mert ők pusztították el Jákób népét,
    lerombolták lakóhelyét,
    egészen megemésztették.

A Szövetség megtörése

11 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:

„Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak! Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget, amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«.[h] Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.

Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.”

Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!

Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint! Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket, de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”

Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem. 10 Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.

11 Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni. 12 Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk. 13 Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!

14 Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”

A zöldellő olajfa pusztulása

15 „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”

16 Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat![i] 17 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!

Jeremiást meg akarják ölni a saját falujában

18 Az Örökkévaló mutatta meg nekem, így tudtam meg, hogy mit terveznek Anatótban[j] ellenem. 19 Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet a vágóhídra visznek. Nem sejtettem, hogy gonosz terveket szőnek ellenem: „Vágjuk ki ezt a fát gyümölcsével együtt! Vágjuk ki az élők közül, még a nevét se emlegessék többé!”

20 Akkor ezt mondtam az Örökkévalónak:

Örökkévaló, Seregek Ura, aki igazságosan ítélsz,
    megvizsgálod a szíveket és gondolatokat,
hozzád fordulok panaszommal,
    állj bosszút rajtuk, kérlek!

21 Anatót lakói az életemre törtek: azt mondták, hogy ne prófétáljak az Örökkévaló nevében, különben saját kezükkel ölnek meg.

22 Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: „Megbüntetem őket! Az ifjakat fegyver öli meg, a gyerekek pedig éhen halnak. 23 Senki sem marad életben közülük, mert veszedelmet hozok Anatót lakóira, amikor eljön megbüntetésük ideje.”

Jeremiás könyörgése

12 Örökkévaló, te igazságos vagy,
    s mikor perelek veled,
mindig neked van igazad,
    mégis, hadd panaszkodjak neked!
Miért boldogulnak az istentelenek?
    Miért virágoznak a csalók?
Hiszen te ültetted el őket,
    azért vertek gyökeret,
    növekednek, és gyümölcsöt teremnek.
Folyton téged emlegetnek,
    pedig szívük távol van tőled.
Te jól ismersz, Örökkévaló,
    látod minden lépésemet,
    megvizsgáltad szívemet, hűségemet!
Válaszd külön ezeket az istenteleneket,
    mint a levágásra szánt juhokat!
    Készítsd őket a megöletés napjára!
Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk?
    Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért?
Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is,
    mert ők azt mondják:
    „Isten nem látja, mi lesz velünk!”

Az Örökkévaló válaszol

„Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz,
    hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni?
Ha a sík mezőn is elesel,
    mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?
Hiszen a saját rokonságod
    és testvéreid is ellened beszélnek,
    tele torokkal rosszat kiabálnak.
Ne higgy nekik,
    még ha kedvesen is szólnak!”

Az Örökkévaló panasza elpusztult birtoka miatt

„Elhagytam házamat,
    magára hagytam birtokomat[k],
lelkem örömét, választott népemet
    ellensége kezébe adtam!
Népem ellenem fordult,
    vadul ordít rám,
mint a bozótból támadó oroszlán,
    ezért én is elfordultam tőle.
Olyanná lett népem,
    mint az elhullott préda a pusztában,
    keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte.
Gyertek mind, mezei vadak,
    szaggassátok, egyétek!
10 Drága szőlőskertemet sok pásztor[l] taposta,
    kedves birtokomat kegyetlenül pusztította,
    gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.
11 Feldúlták, tönkretették,
    s most gyászol az egész föld.
Bizony, elpusztult az ország,
    nincs, aki gondját viselné.
12 A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek,
    mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt.
Senki sincs biztonságban.
13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,
    sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak,
aratáskor keservesen csalódnak,
    az Örökkévaló izzó haragja miatt.”

Az Örökkévaló ígérete Izráel szomszédainak

14 Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük. 15 De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe. 16 Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.

17 Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”

Példázat az övről

13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”

Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.

Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba![m] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”

Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”

Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.

Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! 10 Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! 11 Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”

Példázat az összetört boroskorsókról

12 „Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral!

Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«

13 Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját. 14 Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”

Figyelmeztetés a büszkeség ellen

15 Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt,
    ne forduljatok el büszkén,
    hallgassatok meg!
16 Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek!
Dicsőítsétek őt,
    mielőtt sötétséget borít rátok,
    mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken!
Mert világosságra vártok,
    de ő sötét éjszakává teszi azt,
    a halál árnyékát borítja rátok!

17 Ha nem hallgattok rám,
    titokban siratlak titeket,
    sírok büszkeségetek miatt.
Keservesen megsiratlak,
    könnyeim megáradnak,
    mert az Örökkévaló nyáját[n] fogságba hajtják!

18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek:
„Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg,
    mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!
19 Júda déli városait már körülzárta az ellenség,
    nincs, aki felszabadítsa őket.
Júda egész népét száműzetésbe hurcolják,
    mind fogságba kerülnek!”

20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![o]
    Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
    hová lettek juhaid[p]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
    ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
    vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
    mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
    „Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
    tépik le ruháidat,
    s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
    vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
    hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?

24 „Bizony, szétszórlak titeket,
    mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
    — mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
    s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
    s arcodra borítom szoknyádat,
    hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
    mikor a dombokon és a mezőkön
    más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
    vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
    Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center