Beginning
4 „Mikor visszafordulsz, Izráel
— ezt mondja az Örökkévaló —,
és visszajössz hozzám;
ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat,
és nem hűtlenkedsz többé;
2 ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl,
de hűségesen meg is tartod, amit ígértél,
igazságosság szerint;
akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban,[a]
és vele dicsekednek.”
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak:
„Szántsatok magatoknak új földet[b],
ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára,
vessétek le szívetek burkait[c],
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai!
Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt,
és nincs, aki tüzét elolthatná!”
Veszedelem közeledik észak felől
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hirdessetek vészriadót Júdában,
kiáltsatok Jeruzsálemben!
Fújjátok meg a sófárt szerte az országban,
adjátok ki a mozgósító parancsokat!
Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek,
meneküljetek a fallal védett városokba!
6 Adjatok vészjelzést,
mutassátok az irányt Sion felé,
fussatok, meg ne álljatok!
Mert én veszedelmet hozok észak[d] felől,
nagy pusztítás tör rátok hamar!
7 Az oroszlán már felkelt tanyájáról,
a népek pusztítója elindult!
Bizony, pusztára pusztítja országotokat,
rommá rombolja városaitokat,
puszta romokat hagy maga után!
8 Öltsetek hát zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert az Örökkévaló felbőszült haragja
még nem múlt el!
9 Abban az időben
— mondja az Örökkévaló —,
megrémül a király,
tanácstalanná lesznek a fejedelmek,
megdöbbennek a papok,
s a próféták megrettennek.”
10 Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11 Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak:
„Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából,
forró szélvihar közeleg népemhez
a kopár dombok felől!
Ez nem gyengéd szellő,
nem a búza tisztítására[e] való,
12 hanem pusztító forgószél!
Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13 Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél!
Harci szekerei száguldanak, mint a vihar!
Lovai gyorsabbak a sasoknál!
Jaj nekünk, végünk van,
elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól,
hogy megmenekülj a pusztulástól!
Meddig adsz még helyet a szívedben
gonosz gondolatoknak?
15 Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán[f] városából,
Efraim[g] hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16 Hirdessétek a nemzetek között:[h]
„Már itt is vannak!”
Mondjátok Jeruzsálemnek:
„Messze földről sereg jön ellened,
harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17 „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem,
mint a mezők őrzői!
Megostromolnak téged,
mert ellenem fordultál!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Amint éltél, s amit tettél,
azért történt ez veled!
Gonoszságod büntetése,
jaj, milyen keserű!
Egészen szívedig hatol a csapás!
Jeremiás vészkiáltása
19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem,
háborog a szívem,
egész bensőmet fájdalom szaggatja!
Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok,
mert hallom a sófár hangját,
és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi:
pusztulás mindenfelé!
Romokban hever az ország!
Milyen hirtelen omlottak össze sátraink!
Milyen váratlanul pusztultak el!
21 Meddig kell még harci zászlókat néznem,
meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
Elpusztul Júda földje, de nem véglegesen
22 „Mivel ostoba az én népem,
mivel nem ismernek engem,
azért történt mindez.
Esztelen gyermekek,
értelmetlen fiak,
csak a gonoszsághoz értenek,
de jót tenni képtelenek!”
23 A földre nézek:
minden kaotikus, lakatlan és üres![i]
Az égre tekintek:
ott sincs világosság!
24 A hegyekre: mind tántorognak,
s a dombok is reszketnek!
25 Sehol egy ember, lakatlan a föld,
az ég madarai is elmenekültek.
26 A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett,
a városok romhalmazzá omlottak
az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Bizony, elpusztul az egész föld,
de nem véglegesen!
28 Gyászol az egész föld,
s odafönt elsötétül az ég is.
Mert elhatároztam,
nem változatom meg,
szóltam,
és nem vonom vissza!”
29 A lovasok és íjászok kiáltása elől
minden város lakói elfutnak,
menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé.
Üresen maradnak a házak,
lakatlanok a városok.
30 Júda, te mihez kezdesz,
mikor elpusztítanak?
Felveszed legszebb ruhádat,
arannyal-ezüsttel ékesíted magad,
kifested arcodat?
Bizony, hiába szépítkezel,
mert szeretőid megvetnek,
és életedre törnek!
31 Sion leányának jajszavát hallom:
mint aki vajúdik, úgy kiált!
Jajgat, mint aki először szül,
sikoltozik, és kezét tördeli:
„Jaj nekem, végem van!
Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[j],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[k] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[l] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
Jeruzsálem, térj eszedre!
6 Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a sófárt Tékóában,
adjatok vészjelzést Bét-Keremben!
Mert nagy veszedelem közeleg észak felől,[m]
nagy pusztítás.
2 „Jeruzsálem[n], bár gyönyörű, virágos legelő vagy,
mégis elpusztítalak!
3 Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal,
sátrat vernek, körülvesznek,
gyönyörű legelődet felosztják,
és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”
4 „Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára!
Rajta, támadjuk meg a várost délben!
Már későre jár az idő,
megnyúltak az árnyékok.
5 Rajta, támadjuk meg éjjel!
Romboljuk le falait és palotáit!”[o]
6 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Vágjátok ki a fákat,
építsetek töltést[p] Jeruzsálem falainál!
Büntetésre ítélt város ez,
mert tele van elnyomással!
7 Ahogy a kút hidegen tartja vizét,
úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is.
Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket,
betegséget és sebeket látok mindenütt!
8 Jeruzsálem, térj eszedre,
különben lelkem elfordul tőled,
és lakatlan romhalmazzá teszlek!”
9 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát,
ahogy a szőlőt leszüretelik!
Szedd le az utolsó szemig,
ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”[q]
10 De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek?
Ugyan ki hallgat rám?
Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre,
olyan mintha süket lenne.[r]
Megutálták az Örökkévaló szavát,
hallani sem akarják.
11 Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja,
elfáradtam, hogy feltartóztassam!
„Ne is tartsd vissza tovább,
hanem öntsd ki rájuk haragom
— mondta az Örökkévaló —,
még az utcán játszadozó gyerekekre is,
meg a fiatalok társaságára,
mindenkire!
Bizony, fogságba kerül férj és feleség,
idős és fiatal egyaránt!
12 Házaikban más lakik,
szántóföldjük és feleségük is másé lesz,
mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom
— mondja az Örökkévaló. —
13 Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,
14 hamis biztonságba ringatják népemet,
súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják:
»Békesség, békesség!« — mondogatják nekik,
pedig nincs békesség.
15 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Menjetek ki az utak találkozásához,
kérdezősködjetek a régi ösvények után!
Keressétek, melyik a jó út,
és azon járjatok,
hogy nyugalmat találjatok lelketeknek.
De azt feleltétek: »Nem megyünk!«
17 Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek:
Figyeljetek a sófár hangjára!
De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«
18 Ezért hát hallják meg a nemzetek,
tudják meg a népek mindannyian,[s]
mit fogok tenni ezzel a néppel!
19 Tudja meg az egész föld,
hogy csapásokkal sújtom e népet,
saját tetteik súlyos következményeivel,
mert nem hallgattak a szavamra,
és tanításomat elutasították!”
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”
21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
— mindannyian elvesznek!”
22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
— ellened, Jeruzsálem!”[t]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
fetrengj a földön, a hamuban,[u]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
mert ránk tör a pusztító hamar!
27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
és mérlegeld életmódjukat!”[v]
28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
rágalmakat terjesztenek,
romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
hiába olvasztja a tűz az ércet,
salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
— így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center