Beginning
Figyelmeztetés Egyiptom segítsége ellen
31 Nézzétek azokat, akik Egyiptomba mennek segítségért,
és a lovak erejében reménykednek!
Akik a harci szekerek sokaságában,
meg az erős egyiptomi lovasságban bíznak.
Akik nem Izráel Szentjétől várják a szabadítást,
s nem az Örökkévalót keresik.
2 Pedig az Örökkévalónál van a bölcsesség,
és veszedelmet hoz rájuk,
szavát nem vonja vissza!
Bizony, felkel az Örökkévaló
a gonoszok nemzedéke ellen,
és rátámad azokra,
akik segítik a vétkezőket.
3 Hiszen az egyiptomiak, nem istenek,
csak emberek!
Lovaik csak hús-vér állatok,
nem szellemek!
Mikor az Örökkévaló kinyújtja karját,
és lesújt rájuk,
elhullanak mind a segítők,
mind, akiket segítenek!
Elvesznek mindketten véglegesen.
Prófécia Asszíria ellen
4 Az Örökkévaló mondta ezt nekem:
„Mikor az oroszlán, vagy a kölyke zsákmányt ejt,
s ordítva megáll a préda fölött,
hiába veszik körül a pásztorok,
nem ijed meg a hangjuktól.
Hiába lármáznak a pásztorok,
nem fut el prédája mellől.”
Így lesz az Örökkévaló, a Seregek Ura is,
mikor leszáll a Sion hegyére,
hogy harcoljon,
mikor leszáll a város dombjaira.
5 Mint a fészke fölött repdeső madár,
megvédi[a] az Örökkévaló, a Seregek Ura Jeruzsálemet!
Bizony, megoltalmazza,
sőt megszabadítja,
megmenti és megkíméli.
6 Izráel népe, fordulj vissza, jöjj vissza ahhoz, aki ellen fellázadtál! 7 Akkor majd mind elhajítjátok ezüst- és arany-bálványaitokat, melyeket saját kezetekkel formáltatok, hogy bűnbe vigyenek titeket.
8 Elesik akkor Asszíria a kardcsapás alatt,
de nem ember kardjától,
fegyver emészti meg,
de nem emberé.
Menekül e kard elől, de hiába,
válogatott harcosai fogságba esnek,
rabszolgasorba kerülnek.
9 Asszíria kősziklája ijedten menekül,
vezérei rémülten elfutnak,
még zászlóikat is hátrahagyják.
Ezt mondja az Örökkévaló,
kinek tüze[b] Sionban lobog,
s kemencéje Jeruzsálemben lángol.
Prófécia az igazságos királyról
32 Figyeljetek szavamra!
Egy király jön,
aki igazságosan uralkodik.
Igazság által kormányoznak
a fejedelmei is:
2 mindegyikük olyan lesz,
mint rejtekhely a szélviharban,
menedék a zivatar idején,
folyók a sivatagban,
mint hatalmas kőszikla hűs árnyéka
a hőségtől gyötört száraz földön.
3 Akkor nem lesznek többé zárva a látók szemei,
s a hallók fülei figyelmesen hallgatnak.
4 A hebehurgyák szíve józanságot tanul,
a dadogók nyelve simán és érthetően szól.
5 Az aljast nem tartják többé nemesnek,
sem a becstelen gazembert tiszteletreméltónak.
6 Hiszen a bolond[c] csupán bolondságot beszél,
és szíve gonosz tervet forral,
hogy istentelenséget vigyen véghez.
Félrevezető dolgokat mond az Örökkévalóról,
hogy az éhezőt éhen hagyja,
s a szomjazótól elvegye a vizet.
7 A becstelennek az eszközei is becstelenek:
álnok tervet sző a szegény ellen,
hogy hazugsággal rontsa meg,
még ha a szegény igazat szólna is.
8 De a nemes lelkű nemes terveket sző,
ki is tart azok mellett,
és nem ingadozik.
A Szellem kiárad a magasból
9 Figyeljetek szavamra, ti gondtalan asszonyok!
Hallgassatok rám, leányok,
akik biztonságban érzitek magatok!
10 Esztendő múltán a gondtalan jólétnek
hirtelen vége szakad.
Aggodalomtól reszkettek,
ti elbizakodottak,
mert az aratás elmarad,
sem szőlőt, sem gyümölcsöt
nem szüretelhettek!
11 Remegjetek, ti gondtalanok,
rémüljetek meg, ti elbizakodottak!
Drága ruháitokat vessétek le,
öltsetek zsákruhát!
12 Melleteket verve gyászoljátok
az elpusztult gyönyörű mezőket,
a termő szőlőket!
13 Sirassátok népem szántóföldjét,
amelyet tövis és gaz borít el,
sirassátok az egykor boldog otthonokat,
a városokat, amelyekből kiveszett az öröm!
14 Bizony, még a paloták is üresen állnak,
kihal a népes város,
nyüzsgő zaja elnémul.
A várhegy s az őrtorony vadállatok barlangjává lesz,
vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
15 Meddig tart ez?
Ameddig a Szellem kiárad ránk a Mennyből.
Akkor a puszta vadon
jól művelt termőfölddé,
s gazdagon termő kertté lesz,
a gyümölcsös kert pedig oly dús,
hogy erdőnek látszik.
16 Még a pusztában is jogosság tanyázik,
a termőföldön igazságosság lakik.
17 Az igazságosság békességet és bőséget terem,
gyümölcse gondtalan nyugalom és biztonság örökre.
18 Bizony, bőséges békességben fog lakni népem,
gondtalan jólétben, biztonság hajlékában
és teljes nyugalomban.
19 De az erdőre jégeső zúdul,
a város pedig teljesen elpusztul.
20 Bizony, jól teszitek, ha termékeny földön,
víz mellé vetitek a magot,
és szabadon engeditek az ökröket és szamarakat,
hadd legeljenek!
Prófécia a pusztító pusztulásáról
33 Jaj neked, te pusztító,
akit még nem ért el a pusztulás!
Jaj neked, te rabló,
akit még nem raboltak ki!
Mikor befejezed a pusztítást,
téged fognak elpusztítani,
mikor abbahagyod a rablást,
téged rabolnak ki!
2 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk,
hiszen csak benned reménykedünk!
Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap,
légy szabadítónk a veszedelem idején!
3 Mennydörgő szavadtól
rémülten szétfutnak a népek,
mikor megmutatod hatalmadat,
elszélednek a nemzetek.
4 A zsákmányt úgy szétkapkodják,
ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti.
Úgy vetik magukat a zsákmányra,
ahogy a sáskák megszállják a mezőket.
5 Bizony, felséges az Örökkévaló,
mert magasságban lakik!
Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
6 Békesség és hűség vesz körül téged, Sion,
bölcsesség, üdvösség
és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod.
Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.
7 Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.
8 Az utcákon senki sem jár,
az utak is elhagyottak.
Az ellenség megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe veszi a lakosokat.
9 Még a föld is gyászol és pusztul,
még a Libanon is kiszárad és elhervad,
Sáron síksága, mint a sivatag,
Básán és Kármel erdői csupaszok!
10 „Most már fölkelek,
nem várok tovább
— mondja az Örökkévaló —,
megmutatom nagyságomat,
s mind meglátjátok hatalmam!
11 Szalmát fogantok,
polyvát szültök,
mind semmi az!
Ezért leheletem, mint a tűz
elégeti a polyvát,
s megemészt benneteket!
12 Elégeti a népeket is,
csontjaikból csak mész marad,
elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13 Halljátok meg, ti távol lakók,
mit tettem!
Ismerjétek meg, ti közel valók,
hatalmamat!”
14 Megrettennek a bűnösök Sionban,
rémület fogja el az istenteleneket:
„Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt?
Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”[d]
15 Aki igazságosan él és cselekszik,
aki beszédében egyenes,
nem nyerészkedik erőszakkal,
vagy csalással,
nem fogad el megvesztegetést,
hallani sem akar véres terveket,
látni sem akar semmi gonoszságot!
16 Az ilyen biztonságban él,
védett, magas helyen lakik,
hegycsúcson épült vár az otthona,
kenyerét megkapja,
s nem szomjazik soha.
17 Meglátod a Királyt teljes dicsőségében,
saját szemeddel szemlélheted!
Meglátod tágas országát,
s messze terjedő szép határait.
18 Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére,
s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők?
Hová lettek, akik mindent számba vettek,
s még a tornyokat is összeírták?
19 Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe,
akiknek még beszéde sem érthető?
Milyen dadogó nyelven beszéltek!
Bizony, mind eltűntek,
nincsenek sehol!”
Sionra nézz, ünnepeink városára!
20 Sionra nézz, ünnepeink városára!
Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát!
Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé,
sátorszegeit nem húzzák ki soha,
kötelei örökké tartanak.
21 Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges
maga lesz velünk,
a bővizű folyók és széles folyamok Királya!
De ezeken a vizeken nem jár többé
idegen hadi gálya,
sem kereskedők büszke hajója!
22 Mert az Örökkévaló a mi bíránk,
ő ad nekünk törvényt,
ő a Királyunk és Megmentőnk!
23 Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak,
nem tartják az árbocot,
nem feszítik a vitorlát.
Zsákmányunk oly temérdek,
még a sántáknak is bőven jut belőle,
alig győzzük majd szétosztani.
24 Sion lakói közül egy se mondja többé:
„Beteg vagyok.”
Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.
Prófécia a nemzetek pusztulásáról
34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
és minden, ami a földről származik!
2 Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
pusztulásra ítélte őket,
átadta őket a halálnak.
3 Patakokban folyik a vér,
halottak hevernek szanaszét temetetlen,
a holttestek bűze mindent beborít.
4 A magasságban lévő sereg széthullik,
s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[e] lehullanak,
mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.
5 „Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
— mondja az Örökkévaló —,
most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
a népre, melyet halálra ítéltem.”
6 Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[f]
tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
7 Elhullanak még a vadbivalyok is,
levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
zsírjuktól síkos lesz a por.
8 Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
megfizet azért, amit Sionnal tettek!
9 Edom patakjai szurokká változnak,
földje kénkővé,
egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
sem nappal, sem éjjel,
füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
a kietlen üresség[g] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
„Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
„Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
a vadkecske[h] hívja társát,
s éjjeli állatok[i] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.
16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Az Örökkévaló megváltottai visszatérnek Sionra
35 Örül majd a puszta,
a kiszáradt föld újra kizöldül,
a sivatag ujjongva kivirul,
mint a fehér liliom virága.
2 Virágba borul akkor az egész vidék,
ujjongva énekel, és vígan örvendezik,
mert dicsősége olyan lesz,
mint a libanoni erdőé,
ékessége, mint a Kármel hegyéé,
és gazdagon terem, mint a Sáron síksága.
Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét,
Istenünk fenségét mind megismerik.
3 Erősítsétek azokat,
akik lecsüggesztik kezüket,
akiknek térde roskadozik!
4 Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt:
„Bátorság, ne féljetek!
Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll!
Ellenségeinek megfizet,
jön, és megszabadít titeket!”
5 Akkor újra látnak a vakok,
a süketek ismét hallanak,
6 a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok,
s a némák örvendezve énekelnek,
mert a pusztában források fakadnak,
s folyók öntözik a sivatagot.
7 A csalóka délibáb igazi tóvá változik,
s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak.
Ahol egykor sakálok tanyáztak,
ott fű zöldell, nád és káka terem.
8 Jól megépített út lesz ott,
s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”.[j]
Tisztátalan nem léphet rá,
csak a megváltottak járnak rajta.
Nem léphet rá tévelygő istentelen[k].
9 Nem lesz ott oroszlán,
vagy vérengző vadállat.
Csak a megváltottak járnak rajta,
s nem les rájuk veszély.
10 Ezen jönnek haza,
akiket az Örökkévaló megszabadít:
öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba.
Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza,
örök boldogságot találnak ott.
Örömüket semmi sem árnyékolja többé,
fájdalom és bánat előlük messze menekül.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center