Beginning
Prófécia Samária pusztulásáról
28 Jaj neked, büszkeség koszorúja!
Jaj nektek, Efraim[a] részegei!
Jaj a dicsőséges és gyönyörű városnak,[b]
mely hervadó virágkoszorú
a részegesek gyümölcstermő völgyének a fején!
2 Jaj nektek, mert az Úr egy erőset küld,
egy hatalmast hoz ellenetek!
Mint a pusztító zivatar,
tomboló jégeső,
szélvihar és árvíz
— földre sújtja őket erős kezével.
3 Bizony, sárba tapossa akkor
Efraim részegeseinek büszke koszorúját!
4 A dicsőséges és gyönyörű város,
a hervadó virágkoszorú a gyümölcstermő völgy fején
úgy jár, mint a füge első termése:
alig veszik kézbe, máris lenyelik!
5 Azon a napon az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz
a dicsőséges korona,
a szépséges koszorú
népe maradékának!
6 Ő lesz az igazság szelleme azokban,
akik uralkodnak és ítélnek.
Ő lesz az ereje azoknak,
akik visszaverik az ellenséget,
és megvédik a város kapuit.
A hűtlen papok és hamis próféták
7 Még ezek is ittasan tántorognak,
részegen támolyognak,
részeg minden pap és próféta,
összezavarodtak a bor miatt,
ingadoznak az ital miatt.
Nem értik meg a látomást,
bizonytalankodnak, mikor dönteni kellene.
8 Asztalaikat okádás mocska borítja,
egy tenyérnyi hely sem maradt tiszta.
9 Kit fognak ezek bölcsességre tanítani?
Kivel akarják megértetni az üzenetet?
Talán kisdedekkel,
akiket éppen elválasztottak?
Vagy csecsemőkkel,
akiket anyjuk még szoptat?
10 Mert „parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.[c]
— tanításuk ebből áll.
11 Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez. 12 Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!”
De nem akarták meghallani, 13 s az Örökkévaló beszédét így értették:
„Parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.
Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!
Az Örökkévaló leteszi Sionban az alapkövet
14 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek! 15 Azt mondtátok:
„Szövetséget kötöttünk a halállal,
megegyeztünk a Seollal:
ha eljön a pusztító áradat,
minket ugyan el nem ér!
Mert a hazugság lesz a menedékünk,
elrejtőzünk a hamisságban.”
16 Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló Isten:
„Nézzétek! Én magam helyezek el
Sionban egy alapkövet.
Kipróbált ez a kő,
az épület drága sarokköve,
biztos alap, amely meg nem inog.
Aki benne bízik, nem csalódik soha.[d]
17 Erre építkezem,
az ítélet kezemben a mérőzsinór,
függőónom[e] az igazságosság.
De jégeső söpri el a hazugság-menedéket,
áradás sodorja el a hamisság-rejteket!
18 Szövetségetek a halállal mit sem ér,
egyezségetek a Seollal meg nem áll,
mert a pusztító áradat bizony elborít,
a földre tipor titeket is!
19 Valahányszor eljön az áradat,
elér benneteket!
Eljön minden reggel,
eljön délben, vagy éjjel.
Micsoda rettegés zuhan reátok,
amikor mindez beteljesül,
és végre megértitek!
20 Úgy jártok, mint a példázat mondja:
»Rövid az ágy, hogy kinyújtózz benne,
keskeny a takaró, hogy betakarjon.«”
21 Mert az Örökkévaló felkel, és harcolni fog,
mint egykor a Perácim-hegyen,
megharagszik, mint a Gibeon-völgyben,[f]
és szokatlan dolgot tesz.
Véghezviszi tervét,
amely mindenkit meglep.
22 Most azért ne gúnyolódjatok!
Különben köteleitek még szorosabbak lesznek,
mert hallottam, hogy Uram, a Seregek Ura
véglegesen határozott felőletek:
egész országotokra pusztulást rendelt,
visszavonhatatlanul!
Példázat a földművesről
23 Figyeljetek rám!
Értsétek meg, amit mondok!
Hallgassatok meg figyelmesen!
24 Mikor a földműves vetni akar,
szüntelen csak szántja-e földjét?
Folyton-folyvást barázdákat hasít,
egész nap csak boronál?
25 Ugye, hogy nem?
Amint végzett a szántással, boronálással,
azonnal vetéshez lát!
Elveti a magokat:
fekete és illatos köményt,
búzát és árpát, szép sorban,
majd tönkölyt a tábla szélére,
mindent a maga helyére.
26 Mert így tanította Istene,
így szoktatta őt rendre.
27 Hiszen a fekete köményt
nem súlyos cséplőszánnal csépelik.
Az illatos köményt sem
a szekér kerekével törik össze.
Kézzel csépelik a fekete köményt,
és pálcával verik ki az illatos köményt.
28 Vajon összetörik-e csépléskor a gabonamagot?
Semmiképpen!
Csépelik ugyan, de nem örökké.
Bár megjáratják rajta a cséplőszekeret,
és tapossák a lovak,[g]
de össze nem törik,
csak a magját csépelik ki.
29 Ez a példázat is az Örökkévalótól, a Seregek Urától származik,
aki fölülmúlhatatlan bölcsességben,
és ellenállhatatlan tervei véghezvitelében!
Prófécia Jeruzsálem ostromáról és szabadulásáról
29 Nézzétek Ariélt!
Ó, Áriél, a város,[h] ahol Dávid lakott!
Adjatok még egy évet az évekhez,
hadd forogjanak körbe az ünnepek!
2 Azután bizony megszorongatlak, Ariél,
hogy sírni és jajgatni fogsz,
akkor leszel igazán az én Ariélem!
3 Körülveszlek, ostromollak,
sáncokat építek ellened,
4 porig alázlak, hogy a porból szólsz,
a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.
5 Ellenségeid annyian lesznek,
mint a polyva,
kegyetlen támadóid ellepnek,
mint a por.
De hirtelen-váratlan
6 megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel,
nagy zúgással, forgószéllel,
erős viharral és emésztő tűzzel.
7 Ellenségeid sokasága, a nemzetek,
akik téged támadnak, Ariél,
akik szorongatnak és váradat ostromolják,
mind úgy járnak, mint az álmodó,
mint aki éjjeli látomást lát.
8 Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik,
de felébredve mégis éhség mardossa,
vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik,
s arra ébred, hogy szomjában eleped
— így jár a nemzetek serege,
amely Sion hegye ellen harcol!
Prófécia a szellemi vakságról
9 Csodálkozzatok csak,
és ámuljatok!
Fogjátok csak be szemeteket,
míg majd egészen megvakultok!
Részegedjetek meg, de ne bortól!
Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!
10 Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok
a mély kábultság szellemét,
bezárta a szemeket: a prófétákat,
letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!
11 Ezért hát minden prófécia és látomás
olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás!
Ha írástudónak adják, hogy olvassa,
azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”
12 Ha meg írástudatlannak adják,
azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”
13 Azt mondja az Úr:
„E nép szíve eltávolodott tőlem,
csak a szájukkal tisztelnek,
csak szavaikkal színlelik, hogy szeretnek.
Még istentiszteletük is
betanult emberi hagyományok szajkózása.
14 Ezért hát nézzétek,
milyen csodálatosan bánok velük:
mindenki ámul és csodálkozik rajta!
Mert a bölcseket elhagyja bölcsességük,
s az értelmesek értelme elvész.”
15 Nézzétek azokat, akik terveiket
el akarják titkolni az Örökkévaló elől!
Nézzétek azokat, akik a sötétben cselekszenek,
mert azt hiszik, hogy senki sem látja őket!
16 Milyen ostobán kiforgatjátok ezt!
Vajon nem nagyobb-e a fazekas,[i]
mint kezében az agyag?
Mondhatja-e a korsó a mesternek:
„Nem is te készítettél engem!”
Mondhatja-e az agyag a fazekasnak:
„Nem értesz a mesterséghez, te ügyetlen!”
Azon a napon a süketek hallanak, a vakok látnak
17 Bizony, csak még egy kis idő,
és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon,
a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.
18 Azon a napon a süketek
meghallják a könyvtekercs szavait,
a vakok ismét látnak,
mert a sötétség és homály eltűnik.
19 A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak,
a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.
20 Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz,
és a gúnyolódó eltűnik.
Akik gonoszságra törekednek,
21 egy szóért is megrágalmaznak valakit,
csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban,
mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat
— azok mind elpusztulnak.
22 Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta:
„Többé nem szégyenül meg Jákób,
arca sem sápad el soha,
23 mert meg fogja látni gyermekeit,
akiket kezem alkotott,
és együtt fogják megszentelni nevem,
együtt tisztelik Jákób Szentjét,
és félik Izráel Istenét.
24 Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót,
a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”
Prófécia az Egyiptommal való szövetkezés ellen
30 Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek ezeket a lázadó fiakat,
akik elpártolnak tőlem!
Terveket szőnek,
de nem tanácsom szerint,
szövetséget kötnek,
de nem Szellemem által!
Csak bűneiket szaporítják még ezzel is.
2 Lemennek Egyiptomba,
de prófétámat fel sem keresik,
tanácsomat meg sem kérdezik.
A fáraótól kérnek védelmet,
Egyiptom árnyékába menekülnek.
3 Ezért a fáraó védelmében csalódni fognak,
Egyiptom árnyéka csak megaláztatást hoz nekik.
4 Júda vezetői Cóánba mentek,
követei egészen Hánészig[j] jutottak,
5 mégis mind csalódni fognak,
mert olyan népben bíztak,
amely nem tud segíteni.
Abban reménykednek,
aki semmit sem használ nekik,
csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.”
6 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Júda követeiről:
Viszik súlyos terhüket a déli sivatagban.
Kincsekkel és drágaságokkal rakták meg
a tevéket és szamarakat.
Keresztülmennek a nyomorúság és szenvedés földjén,
a vadállatok veszélyes földjén,
oroszlánok és mérges kígyók között.
Viszik ajándékaikat a népnek,
amely nem tud rajtuk segíteni.
7 Bizony, segítségük egy fabatkát sem ér!
Ezért nevezem Egyiptomot így:
„Nagyszájú, de csak üldögél tehetetlen.”[k]
8 „Te pedig, jegyezd fel ezt!
Írd könyvtekercsbe,
hogy megmaradjon a következő időkre,
fennmaradjon örökre!
9 Írd fel, hogy lázadó ez a nép,
hűtlen fiak,
nem akarnak az Örökkévaló tanítására hallgatni!
10 Azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«[l]
A prófétáknak: »Ne prófétáljatok igazat,
inkább kedvünkre valót, hízelgőt!
Prófétáljatok sima beszéddel,
ámítsatok csalárdsággal!
11 Hagyjátok már abba,
eleget hallottuk már!
Ne emlegessétek örökké
Izráel Szentjét!«”
12 Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje:
„Mivel szavaimat nem tisztelitek,
inkább hisztek a hazugságnak,
és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket,
13 ezért bűneitek miatt úgy jártok,
mint a megrepedt fal,
amely már összedőlni készül,
de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan.
14 Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó,
amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott,
ízzé-porrá zúzott úgy,
hogy cserepeivel már
sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről,
sem vizet nem meríthet a ciszternából.”
15 Ezért hát azt mondja nektek az Örökkévaló Isten, Izráel Szentje:
„Ha visszatértek hozzám,
ha bennem megpihentek:
megmenekültök.
Ha bíztok bennem és nem aggódtok,
ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek:
erőt adok nektek.
De nektek nem kellett ez a menedék!
16 Nem! Inkább azt mondtátok:
»Lóra ülünk, elvágtatunk,
gyors paripán menekülünk!«
Hát majd vágtattok is üldözőitek előtt,
menekültök előlük, de hiába,
mert lovaik gyorsabbak lesznek!
17 Mikor egyikük rátok kiált,
ezren menekültök!
Ha öten fenyegetnek,
mind elfuttok előlük.
Nem marad más utánatok,
csak egy magányos jelfa[m] a hegycsúcson,
csupán egyetlen zászló a dombtetőn.”
Prófécia a jövendő szabadulásról
18 Még vár az Örökkévaló,
hogy könyörülhessen rajtatok,
s majd fölkel,
hogy megvigasztaljon titeket,
mert az ítélet Istene az Örökkévaló!
Áldottak, akik bizalommal és reménységgel várják őt!
19 Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok! 20 Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted! 21 Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” 22 Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!”
23 Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek. 24 Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot[n] kapnak. 25 A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26 A Hold sápadt fénye olyanná lesz, mint a ragyogó napfény. A Nap fénye pedig hétszeresére erősödik: mintha hét Nap világítana egyszerre, amikor az Örökkévaló bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja sérüléseiket, amelyeket csapásai okoztak.
Nézzétek! Az Örökkévaló neve jön messziről!
27 Nézzétek! Az Örökkévaló közeledik messziről!
Izzó haragja súlyos terhét ki bírja el?
Ajkán lángoló harag szavai,
nyelvén megemésztő tűz igéi,
28 lehelete, mint az áradó folyó,
mely torkig ér.
A pusztulás rostáját már kezébe vette,
hogy a nemzeteket kirostálja,
s a tévelygés zabláját teszi a népek szájába.
29 Akkor fölzendül éneketek, mint mikor az ünnep estéje beköszönt. Szívetek úgy örvend, mint az ünnepi menetben, mikor az ujjongó sokaság énekelve vonul, hangszerekkel kísérve, az Örökkévaló hegyére, Izráel Kősziklájához.
30 Akkor fölzendül az Örökkévaló dicsőséges hangja, és mindenki meghallja. Akkor izzó haragjában lesújt karja, és mindenki meglátja. Emésztő tűz lángjában, pusztító jégesőben, viharban, és tomboló orkán dühében meglátják az Örökkévalót cselekedni! 31 Hangjára megretten Asszíria, mert botjával megveri az Örökkévaló. 32 S valahányszor lesújt rá, a rég elhatározott büntetéssel, felhangzik ujjongó éneketek és a hangszerek hangja, mert az Örökkévaló újra meg újra harcol ellene.
33 Hiszen készen áll a vesztőhely[o] a királynak[p] már régen! Számára készült az, mélyen és szélesen. Máglyája tüze kiolthatatlan, s az Örökkévaló lehelete, mint kénköves lávafolyam lobbantja lángra, égni fog örökké!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center