Beginning

Izráel megáldja József fiait

48 Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett. ² Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.

³ Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, ⁴ és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.« ⁵ Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon. ⁶ Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből. ⁷ Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”

^8-10 Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?”

„Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József.

„Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel.

Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.

¹¹ „Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”

¹² Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult. ¹³ Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől. ¹⁴ Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.

¹⁵ Így áldotta meg Izráel Józsefet:

¹⁷ Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére, ¹⁸ s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”

¹⁹ De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.” ²⁰ Megáldotta hát Izráel a fiúkat:

De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.

²¹ Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére. ²² Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”

Jákób prófétál, és megáldja a fiait

49 Ezután Jákób magához hívatta fiait, és ezt mondta nekik: „Jöjjetek fiaim, gyűljetek ide körém, hadd mondjam el nektek, ami rátok következik a jövőben.

Rúben

Simeon és Lévi

Júda

Zebulon

Issakár

Dán

Gád

Ásér

Naftáli

József

Benjámin

²⁸ Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta Jákób a fiainak, mikor megáldotta őket, mindegyiket a hozzá illő áldással.

²⁹ Majd meghagyta nekik: „Fiaim, hamarosan nyugovóra térek őseimhez. Atyáim mellé temessetek, abba a barlangba, amely a hettita Efróntól vásárolt mezőn fekszik. ³⁰ Ott van az Makpéla mezején, Mamréval szemben, Kánaán földjén. Ábrahám vette meg azt a földet, és benne a barlangot a hettita Efróntól családi temetkezőhelyül. ³¹ Oda temették Ábrahámot és Sárát, a feleségét, majd Izsákot és Rebekát, a feleségét. Leát is ott helyeztem nyugalomra. ³² Ábrahám a hettitáktól vette meg azt a mezőt és benne a barlangot.” ³³ Amikor Jákób befejezte a fiainak adott végső rendelkezéseit, lefeküdt az ágyra, meghalt, és őseihez csatlakozott.

Jákób temetése

50 József sírva borult meghalt apjára, és megcsókolta arcát. ² Majd megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be Jákób testét. Azok így is tettek. ³ Ez — a szokások szerint — negyven napig tartott. Az egyiptomiak 70 napig gyászolták Jákóbot.

⁴ Amikor ennek vége volt, József megkérte a fáraó hivatalnokait: „Kérlek, ha jóindulattal vagytok irántam, szóljatok érdekemben a fáraónak! Ezt mondjátok neki: ⁵ »Atyám, halála előtt megesketett engem, hogy abba a barlangba temessem, amelyet ő készített erre a célra magának Kánaán földjén. Ezért kérlek, hadd menjek el oda, hogy atyámat illendően eltemessem! Azután visszajövök.«”

⁶ A fáraó ezt üzente vissza: „Menj el nyugodtan, és temesd el atyádat esküd szerint!”

⁷ József tehát megszervezte a temetési menetet. Vele együtt mentek apja temetésére Kánaánba a fáraó hivatalnokai, udvarának fejedelmei és Egyiptom minden rendű-rangú előkelői, ⁸ meg József összes testvérei és rokonai, a gyermekek kivételével. Gósen földjén csak a gyermekek maradtak, és a jószág. ⁹ Még a fáraó seregének harci szekerei és lovasai is kísérték a menetet, amely igen hatalmas volt.

¹⁰ Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordántól keletre fekszik, ott József igen nagy gyászünnepet rendezett Izráel emlékezetére, amely hét napig tartott. ¹¹ Akkor a kánaáni lakosok azt mondták: „Milyen nagy gyászt tartanak az egyiptomiak!” El is nevezték azt a helyet, a Jordántól keletre Ábél-Micráimnak^[f], ami azt jelenti: „Egyiptom gyásza.”

¹² Így Izráel fiai megtették, amit apjuk parancsolt nekik: ¹³ elvitték a holttestét Kánaán földjére, és eltemették abba a barlangba, amely Makpéla mezején van, Mamréval szemben. Ezt a mezőt a barlanggal együtt még Ábrahám vette meg temetkezőhelyül a hettita Efróntól. ¹⁴ Miután József befejezte apja temetését, testvéreivel és az összes kísérőkkel együtt visszatért Egyiptomba.

Isten jóra fordította még a rosszat is

¹⁵ József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!” ¹⁶ Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy ¹⁷ adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!”

József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. ¹⁸ A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”

¹⁹ De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten! ²⁰ Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt! ²¹ Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.

²² Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt. ²³ József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.

József rendelkezik temetéséről

²⁴ Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.” ²⁵ József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal^[g] az ő csontjait is. ²⁶ József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.