Beginning

Isten trónja a Mennyben

4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” ² Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, ³ aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. ⁴ A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. ⁵ A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. ⁶ A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.

A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. ⁷ Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. ⁸ Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:

⁹ Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, ¹⁰ a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:

A Bárány felnyitja a hétpecsétes könyvtekercset

5 Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta. ² Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?” ³ De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen. ⁴ Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.

⁵ Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán,^[a] a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”

⁶ Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre. ⁷ Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset. ^8-9 Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték:

¹¹ A trón, a mennyei élőlények és a mennyei vezetők körül sok-sok angyalt láttam. Ezerszer ezren és tízezerszer tízezren voltak. Hallottam, amint ¹² hangosan kiáltották:

¹³ Azután hallottam, hogy minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben ezt mondta:

¹⁴ A négy mennyei élőlény így válaszolt: „Ámen!” A mennyei vezetők pedig leborultak, és imádták Istent.

A Bárány felnyitja az első pecsétet

6 Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!” ² Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.

A második pecsét

³ Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” ⁴ Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.

A harmadik pecsét

⁵ Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében. ⁶ Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték^[b] búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”

A negyedik pecsét

⁷ Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” ⁸ Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.

Az ötödik pecsét

⁹ Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg. ¹⁰ Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?” ¹¹ Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.

A hatodik pecsét

¹² Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér. ¹³ Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék. ¹⁴ Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

¹⁵ A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben. ¹⁶ Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől, ¹⁷ mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”

A száznegyvennégyezer

7 Ezután egy-egy angyalt láttam a Föld négy sarkánál állni, akik visszatartották a Föld négy szelét, hogy se a földön, se a tengeren, se a fákra ne fújjon a szél. ² Majd észrevettem egy másik angyalt is, aki kelet felől közeledett, és az Élő Isten pecsétjét hozta magával. Erős hangon kiáltott a másik négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt okozzanak a földön és a tengeren: ³ „Ne bántsátok se a földet, se a tengert, se a fákat addig, amíg Istenünk rabszolgáit a homlokukon meg nem jelöljük a pecséttel!”

⁴ Hallottam a megjelöltek számát: összesen száznegyvennégyezer embert jelöltek meg a pecséttel Izráel népének tizenkét törzséből:

A fehér ruhások serege

⁹ Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. ¹⁰ Ezt kiáltották:

¹¹ Az angyalok, akik körülállták a trónt, a mennyei vezetőket és a négy mennyei élőlényt, arcra borultak a trón előtt. ¹² Ezekkel a szavakkal imádták Istent:

¹³ Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”

¹⁴ Így feleltem: „Uram, te tudod!”

Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.^{[c] 15} Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában,^[d] és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. ¹⁶ Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket, ¹⁷ mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”

A hetedik pecsét feltörése

8 Amikor a Bárány a hetedik pecsétet is feltörte, csend lett az egész Mennyben mintegy fél óráig. ² Azután hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak. Mindegyiknek adtak egy-egy trombitát.

³ Ezután jött egy másik angyal, és megállt az illatáldozati oltárnál. Arany füstölő volt a kezében, és sok tömjént adtak neki, hogy Isten népének imádságaival együtt tegye a trón előtt álló arany illatáldozati oltárra. ⁴ A tömjén füstje Isten népének imádságaival együtt felszállt az angyal kezéből Isten elé. ⁵ Az angyal ezután izzó parazsat vett az oltárról, megtöltötte vele a füstölőt, majd ledobta a Földre. Erre mennydörgések és más hangok hallatszottak, villámlott, és földrengés támadt.

⁶ A hét angyal pedig — akiknél a hét trombita volt — felkészült, hogy megfújja a trombitáját.

Az első trombitaszó

⁷ Amikor az első angyal trombitált, vérrel kevert jégeső és tűz támadt, amely lezúdult a Földre. Ezért megégett a föld egyharmada, a fák egyharmada és az összes zöld fű.

A második trombitaszó

⁸ A második angyal is trombitált. Ekkor belezuhant a tengerbe valami, ami hatalmas lángoló hegyhez hasonlított. Ettől vérré változott a tenger egyharmada, ⁹ elpusztult a tengeri élőlények harmadrésze és a hajók harmadrésze is.

A harmadik trombitaszó

¹⁰ Amikor a harmadik angyal trombitált, egy óriási csillag zuhant le az égből, amely úgy lángolt, mint a fáklya. Ráesett a folyók egyharmadára és a vízforrásokra. ¹¹ A csillag neve „Üröm” volt. A vizek egyharmada olyan keserű lett, mint az üröm,^[e] és sok ember meghalt, mert ilyen keserű vizet ivott.

A negyedik trombitaszó

¹² A negyedik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor csapás érte a Nap egyharmadát, a Hold egyharmadát és a csillagok egyharmadát. Ezért mindegyiknek a harmadrésze elsötétült. Így a nappal egyharmad része és az éjszaka egyharmad része is teljes sötétségbe borult.

¹³ Ekkor újra láttam: egy sas repült magasan az égen, és erős hangon ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a Föld lakóinak a még hátralévő három trombitaszó miatt! Mert a következő három angyal is hamarosan megfújja a trombitáját!”