Beginning

Pál a helytartó előtt

24 Öt nappal később Anániás főpap néhány idős zsidó vezetővel együtt lement Cézáreába. Magukkal vittek egy Tertullusz nevű ügyvédet, hogy ő mondja el a kormányzó előtt, mivel vádolják Pált. ² Amikor Pált elővezették, Tertullusz vádbeszédet tartott: „Nagyra becsült Félix, neked köszönjük, hogy hosszú ideje békében élünk! Bölcsességeddel sok fontos változást hoztál országunkban. ³ Ezt minden körülmények között és mindenhol nagy hálával ismerjük el. ⁴ De hogy ne raboljuk tovább az idődet, most arra kérünk, hallgasd meg rövid beszédünket! ⁵ Ez az ember nagy bajkeverő, aki az egész világon zűrzavart kelt a zsidók között. Ő a názáretiek szektájának a vezetője. ^6-8 Még a Templomot is meg akarta szentségteleníteni, de ebben megakadályoztuk.^[a] Ha kikérdezed, te is meggyőződhetsz azokról a dolgokról, amelyekkel vádoljuk.” ⁹ A többi zsidó vezető is bizonygatta, hogy Tertullusz mindenben igazat mondott.

Pál védőbeszéde Félix előtt

¹⁰ Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő így válaszolt a vádakra: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örülök, hogy előtted védekezhetek. ¹¹ Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam. ¹² Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.

¹³ Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak. ¹⁴ Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan az Úr Útjának követői^[b] teszik. Akik engem vádolnak, ezt az Utat szektának tekintik, és ellenzik. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva. ¹⁵ Ugyanazt várom és remélem, mint a vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat. ¹⁶ Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.

¹⁷ Sok éven át távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem a népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be. ¹⁸ A tisztulási szertartás^[c] közben talált rám a Templom területén néhány, kis-ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem csődület, sem nem okoztam zűrzavart. ¹⁹ Nekik kellett volna ide jönniük, hogy előtted vádoljanak, ha valami panaszuk van ellenem. ²⁰ Vagy mondják el neked ők maguk, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy miben találtak bűnösnek, amikor a Főtanács kihallgatott engem. ²¹ Legfeljebb csak azért vádolhatnak, mert akkor azt kiáltottam: Azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.”

²² Ekkor Félix kormányzó — aki már sok mindent tudott az Úr Útjának követőiről — elnapolta a tárgyalást: „Majd akkor döntök az ügyedben, amikor Liziász parancsnok is ide jön.” Ezzel berekesztette a meghallgatást. ²³ A századosnak megparancsolta, hogy tartsák védőőrizet alatt Pált, és a barátainak engedjék meg, hogy meglátogassák és szolgáljanak neki.

²⁴ Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó származású volt. Előhozatta Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott. ²⁵ De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, az önfegyelmezésről és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.” ²⁶ Ugyanakkor azt is remélte, hogy Pál majd megvesztegeti, ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.

²⁷ Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett, aki azonban Pált nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.

Pál az új kormányzó előtt

25 Miután az új kormányzó, Fesztusz megérkezett a tartományába, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. ² Itt a főpapok és a zsidók vezetői előterjesztették a Pál ellen szóló vádjaikat. ³ Arra kérték Fesztuszt, hogy a kedvükért hozassa Jeruzsálembe, mivel azt tervezték, hogy Pált útközben megölik. ⁴ Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik. ⁵ Azt ajánlotta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cézáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.

⁶ Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszatért Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált. ⁷ Amikor Pál megérkezett, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és igen sok dologgal vádolták, de semmit sem tudtak rábizonyítani. ⁸ Pál így védekezett: „Semmit sem vétettem sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”

⁹ Fesztusz azonban kedvében akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem fölötted ezekben a dolgokban?”

¹⁰ Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmit nem vétettem a zsidók ellen, ezt te is tudod, Fesztusz! ¹¹ Ha vétkeztem, és a törvény szerint meg kell halnom, akkor nem fogok kegyelemért könyörögni. Viszont ha az ellenem felhozott vádakat nem tudják bizonyítani, akkor engem senki nem szolgáltathat ki a vádolóimnak! Azt akarom, hogy maga a császár legyen a bíró az ügyemben. Ehhez jogom van!”

¹² Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt kérted, hogy a császár mondjon ítéletet fölötted, ezért hozzá küldelek.”

Pált Agrippa király elé állítják

¹³ Néhány nappal később Cézáreába érkezett Agrippa király és Bereniké, hogy üdvözöljék Fesztuszt. ¹⁴ Amikor már több napja ott voltak, Fesztusz megemlítette a királynak Pált is: „Van itt egy fogoly, akit még Félix hagyott a börtönben. ¹⁵ Amikor Jeruzsálembe mentem, a főpapok és a zsidók vezetői azt mondták róla, hogy sok rosszat tett, és azt akarták, hogy ítéljem halálra. ¹⁶ Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiak addig nem adnak ki egy vádlottat, hogy megbüntessék, amíg a vádló és a vádlott nem állnak szemtől szemben a bíróság előtt. A vádlottnak meg kell engedni, hogy védekezzen a vád ellen.

¹⁷ Amikor idejöttek velem a jeruzsálemi zsidó vezetők, nem vártam sokáig, hanem már másnap a bírói székbe ültem, és behívattam a vádlottat, ezt a bizonyos Pált. ¹⁸ Azután a jeruzsálemiek előadták, hogy mivel vádolják, de semmi olyat nem mondtak, amire számítottam. ¹⁹ Csak a saját vallásukról vitatkoztak Pállal, meg egy bizonyos Jézusról, aki már meghalt. Pál viszont azt állította, hogy ez a Jézus él. ²⁰ Mivel nem tudtam eldönteni a vitát, megkérdeztem a vádlottat, hogy akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott tárgyaljuk meg az ügyét. ²¹ Ő azonban azt kérte, hogy a császár legyen a bíró ebben az ügyben. Ezért úgy döntöttem, hogy őrizzék itt, amíg majd Rómába küldöm a császárhoz.”

²² Agrippa király ezt válaszolta: „Fesztusz, én is szeretném meghallgatni azt a férfit.”

„Holnap meghallgathatod” — mondta Fesztusz.

²³ Másnap Agrippa és Bereniké díszes ruhába öltözve újra eljöttek. A katonai és városi vezetőkkel együtt bevonultak egy nagy terembe, majd Fesztusz parancsára eléjük állították Pált.

²⁴ Ekkor Fesztusz így szólt: „Agrippa király és ti mindannyian! Itt látjátok ezt az embert, akit a zsidók vezetői megvádoltak előttem Jeruzsálemben is, meg itt is. Azt kiabálták, hogy Pálnak meg kell halnia, ²⁵ én viszont megállapítottam, hogy semmi olyat nem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. De mivel Pál azt akarta, hogy a császár ítéljen felette, elhatároztam, hogy elküldöm a császárhoz. ²⁶ Azonban nem tudom, hogy mit írjak róla a császárnak. Ezért elétek állítom, elsősorban pedig eléd, Agrippa király. Azt remélem, hogy kikérdezitek, és ez után a vizsgálat után meg tudom írni, miért is kell a császárhoz küldenem. ²⁷ Hiszen nincs értelme valakit odaküldeni, ha nem tudjuk megírni, mivel vádolják.”

Pál védőbeszéde Agrippa király előtt

26 Agrippa ekkor Pálhoz fordult: „Megengedjük, hogy most elmondd, mivel védekezel.”

Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe: ² „Agrippa király, szerencsésnek tartom magam, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak. ³ Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket, ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!

⁴ Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben. ⁵ Régóta ismernek, ezért ha akarják, tanúsíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb irányzatának voltam a tagja. A farizeusok közé tartoztam. ⁶ Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten ígért őseinknek, és várom annak beteljesülését. ⁷ Ugyanezt reméli népünk tizenkét törzse is. Éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent, hogy elérjék az ígéretek beteljesülését. Éppen e miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, ó, király, mint egy bűnözőt! ⁸ Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten feltámasztja a halottakat?

⁹ Amikor még farizeus voltam, azt gondoltam, hogy minden tőlem telhetőt el kell követnem a názáreti Jézus ellen. ¹⁰ Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem is a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy közülük sokakat börtönbe vessek, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket. ¹¹ A zsinagógákban is gyakran megbüntettem a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy tagadják meg^[d] Jézust. Annyira telve voltam irántuk való féktelen gyűlölettel, hogy még más városokban is üldöztem őket.”

¹² „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek. ¹³ Egyszer úgy déltájban az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.

¹⁴ Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked a saját lelkiismereted ellen harcolni!«

¹⁵ Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?«

Az Úr így válaszolt: »Jézus vagyok — az, akit üldözöl. ¹⁶ De most állj fel! Azért jelentem meg neked, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy tanúskodj az emberek előtt arról, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked. ¹⁷ Megvédelek téged a zsidóktól és a többi néptől is, akikhez küldelek.

¹⁸ Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, jöjjenek ki a sötétségből a világosságra, hogy a Sátán hatalma alól kiszabaduljanak és Istenhez forduljanak, megkapják bűneikre a bocsánatot, s hogy elnyerjék a helyüket és örökségüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”

¹⁹ „Így hát, Agrippa király, engedelmeskedtem a mennyei látomásnak, ²⁰ és először Damaszkuszban, azután Jeruzsálemben, egész Júdeában, majd a zsidóságon kívüli népeknek is hirdettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat, és térjenek vissza Istenhez. Biztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását. ²¹ Ezért tartóztattak le engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni. ²² Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, egyszerű embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak: ²³ hogy a Messiásnak szenvednie kell, de ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, és hogy ő hozza majd el a világosságot a saját népének és a többi nemzetnek egyaránt.”

²⁴ Miközben Pál így védekezett, Fesztusz hangosan közbekiáltott: „Elment az eszed, Pál! A sok tanulás megzavarta az elmédet.”

²⁵ „Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom — válaszolta Pál. — ²⁶ Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezt jól ismeri, hiszen ezek a dolgok nem titokban történtek. ²⁷ Agrippa király, hiszel-e a próféták írásainak? Tudom, hogy hiszel!”

²⁸ Ekkor Agrippa ezt mondta Pálnak: „Azt gondolod, hogy ilyen könnyen meg tudsz győzni, hogy én is Krisztus követője legyek?”

²⁹ Pál így felelt: „Nem az számít, hogy könnyen vagy nehezen, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem, legyetek hozzám hasonlóak — e láncokat leszámítva.”

³⁰ Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből. ³¹ Közben beszélgettek egymás között: „Ez a férfi semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.” ³² Agrippa ezt mondta Fesztusznak: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császár elé akar állni.”